Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Ház! Kedves Barátaim ‑ most már azt is mondhatnám, mert olyan szűk körben vagyunk, és azt gondolom, hogy többnyire olyan jogászok, akik értjük, hogy miről beszélünk (Dr. Bárándy Gergely: Nem mindenki!), bár nem vagyok egészen biztos ez utóbbi állításomban.

Arról van szó, tisztelt Ház, hogy az a gondolat vezérelt és az jutott eszembe, hogy amikor az elnök asszony kinevezésre, megválasztásra került, akkor szívesen odamentem volna ‑ már akkor gondolatom volt ‑, és egy mikszáthi gondolatot kellett volna közöljek, hogy ez az út nem rózsákkal lesz végigszórva. Ez nyilvánvaló volt. (Dr. Bárándy Gergely: Azt hittem, a Rokonokból akar idézni.) Magára az egész intézményre ugyanis azért volt szükség, és ha az ellenzéki képviselőtársaim tényleg a szívükre teszik a kezüket, ahogy ezt ajánlották már egyesek, és visszapillantanak arra, hogy honnan indultunk, akkor én azt gondolom, hogy nekem nem kell visszamennem az én régmúltamba azokhoz a lepusztult bíróságokhoz, azok közé a rettenetes körülmények közé, amely körülmények között a bírák azért a tekintélyüket képesek voltak fenntartani, ahol a rendszer gyakorlatilag szinte alig működött, de a bíróságok mégis működtek, és onnan eljutottunk egy olyan helyzetig, ahol ma, azt kell mondanom, európai színvonalú bíróságok működnek. Ez, akár tetszik, akár nem, ennek a szervezetnek, annak az elnökének az egyik fontos eredménye. Ezt aligha lehet eltagadni.

Igen, az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ma rengeteg olyan dologról volt szó, amelyek voltaképpen semmi mást nem tartalmaztak, mint a kinevezéssel kapcsolatos jogköröket és az ellenzék által állított anomáliákat. Aki a kinevezésben részt vesz, annak tudomásul kell venni, hogy támadásoknak lesz kitéve. Megkerülhetetlen. S aki a kinevezésekben részt vesz és döntést hoz, az a döntésért tisztességgel viseli is annak a következményeit, amely következmények azonban ‑ és többek közt ezért kértem szót, itt nem ismertem Staudt Gábor képviselőtársamra ‑ azért nem mehetnek el a fenyegetésig. (Dr. Staudt Gábor: Milyen fenyegetés?) Akár ez volt a szándék, akár nem, bizony ezekből a szavakból, engedelmet kérek ‑ és ha nem így van, kérem, majd két percben erőteljesen javítson ki ‑, én ebben nagyon határozott fenyegetést éreztem. (Dr. Staudt Gábor: Miben?) S én azt gondolom, hogy a bírósági szervezettel kapcsolatos minden olyan ügy, amely világos és átlátható, egyet nem eredményezhet: az olyan személyes természetű megtámadást, amely itt azért ma folyamatosan hangzott el. (Dr. Staudt Gábor: Mi volt benne a személyeskedés?)

Én azt gondolom, hogy az ellenzék észrevételeinek egy jelentős részét én érteni véltem, de azzal véltem érteni, hogy ha elolvastam ‑ és én megpróbáltam végigolvasni egész terjedelmében ezt az előterjesztést ‑, akkor ezek nincsenek összhangban, ezek az észrevételek, még egyszer mondanám, szinte személyre szólóak voltak. Miről szólt? Egy-egy személynek a kinevezése vagy nem kinevezése. (Dr. Bárándy Gergely: Egy-egy az 40 egy év alatt?) Ez volt az alapvető vitatárgy az eltelt időszakban. Na de könyörgök, ha van valami, ami a bírói függetlenséget igazolja, akkor az éppen az, hogy ha egy bíró sérelmet érez, személyes sérelmet érez, akkor elmegy a bíróságra (Dr. Staudt Gábor: Ja!), akkor jogorvoslatot kér. Igen! Kedves Staudt képviselő úr, lehet ezen mosolyogni, de én végigéltem azt az időszakot, amikor még ellenvetés sem lehetett volna, nemhogy a bírósághoz elmegy valaki azért, mert ugyanabban a szervezetben érdeksérelmet szenvedett el vagy vélt elszenvedni. (Dr. Staudt Gábor: Szokjunk mi is hozzá, ugye?)

Tényleg nem számít az, hogy az eltelt időszakban olyan mértékű változások történtek, hogy ma az, aki ténylegesen ügyvédként dolgozik, azt kell mondanom, fényévekre van attól, mint ahogyan mi dolgoztunk? Az, ahogyan ma hozzá lehet férni az ügyekhez, az, ahogyan meg lehet, azt kell mondanom, oldani mindazokat a problémákat, amelyek nekünk fél napokat jelentettek, és amelyek vitték az időt és vitték a lehetőséget, azok ma szervezetten megoldottak, ez mind nem számítana? Most itt tényleg csak néhány egyéni sérelemmel kellene foglalkozzunk? Sőt! Most már egyéni üggyel, ami azért úgy gondolom, túlmegy azon, mint amit korábban hallottunk. Nekem is volt nagyon rossz lóperem annak idején Balassagyarmaton, de ma nem fogom idehozni. Azt kell mondanom, hogy egy nagyon elfogult bíró volt, hála istennek nem tegnap, hanem mondjuk, körülbelül 30 évvel ezelőtt. Szóval, tisztelt Ház, kell hogy valami mértéket tartsunk, és ez a mérték meggyőződésem szerint arról szól, hogy a realitások határán belül maradunk.

Én azt gondolom, hogy amikor ez a hivatal felállt, világos cél volt, és én éppen ezért támogattam ezt a lehetőséget, hogy azt a fajta nagyon nehéz szervezési munkát, amely mindig ütközetekkel járt, és amely ütközeteken belül nagyon nehéz olyan mezsgyéket találni, amely a bírók függetlenségét még árnyalatilag sem sérti, ezt el kellett választani. Én tudom, hogy egyetlenegy szakma sem viseli el, amikor a teljesítménymérésre kerül sor. Igen, ez szerintem az egyik legnagyobb sérelem. Mérni lehet a teljesítményt, bizony lehet, minden szakmában lehet mérni. Nem könnyű. Én tudom, hogy egy pedagógus, ha azt mondják, hogy az ő teljesítményét mérik, akkor föl van háborodva, hát hogy meri ezt bárki is mérni, hiszen ez az ő szellemi tevékenysége. Igen, de az én gyerekemen folytatja, következésképpen úgy gondolom, hogy ezt mérni kell, mint ahogy az igazságszolgáltatásban is ez a helyzet.

S az is világos kell legyen, tisztelt Ház, hogy ha tényleg így van ‑ és én azt gondolom, ezt őszintén mondom, hogy tényleg így van ‑, hogy ezekre a mérésekre szükség volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nézzük meg, hogy hol tartunk ügyhátralékban. Mert miről zengett korábban, azt kell mondanom, nem csak az ellenzék, mi is, amikor mi ellenzékben voltunk? Arról, hogy kérem szépen, nem lehet az ügyeket befejezni. S ma valahogy be lehet, és ma az ügyeket befejezik. Hogy minden ítélet jó-e? Biztos nem! Ha nem így lenne, akkor nem kellene jogorvoslat. (Dr. Staudt Gábor: Nem erről beszéltünk!) S még az sem biztos, hogy a jogorvoslat teljesen stimmel? Igen, ez mindig előfordulhat, mert igazság egyedül a Mindenhatónál van. (Dr. Bárándy Gergely: Szóba se hoztunk ilyen témákat!)

Szóval, azt gondolom, tisztelt Ház, hogy ha a mértéket megtartjuk, és ha őszintén gondoljuk végig ennek a szervezetnek és a szervezet elnökének a tevékenységét, akkor messze-messze több a pozitívum, mint amit itt bárki is fölhozhat negatívumként.

S talán még egy utolsó gondolat, amit én fontosnak tartok. Azok a programok, amelyek elindultak, megérdemlik, hogy az ellenzék is támogassa. Mire gondolok? Elsősorban azokra a programokra, amelyek a kiskorúakra vonatkoznak, azokra a programokra, amelyek a személyes áldozatokra vonatkoznak. Nem igaz, hogy ebben nem tudunk egyetérteni, hogy itt is előrelépésre volt szükség, egy emberséges előrelépésre! Én biztos vagyok benne, hogy ezt az ellenzék is érti, gondolja és akarja. S azt gondolom, hogy ezeken a területeken van még tér, tovább lehet haladni.

S valóban végül és utolsósorban, de azt gondolom, hogy nem utolsó a sorban valójában a bírói fizetések kérdése. Én személy szerint, bármikor erről szó lesz, ami rajtam múlik, meg a gyenge erőmön múlik, azt arra kívánom felhasználni, hogy a bírói fizetések méltóak legyenek a bírói tisztséghez, és hogy azok igen, emelkedjenek. Az nem lehet érv, hogy a bíró nem megy el külföldre, meg hogy a bíró nem hagyja el a szakmát. Nem hagyja el, mert a szakmájához hű és szereti. S akkor is ott volt ‑ ezt még hadd mondjam el, úgy emlékszem, a hetvenes években történt ‑, amikor Nagykátára elment az akkori, nem is tudom, mi volt a neve az akkori kommunista pártban, de a lényeg az, hogy elment az igazságügyminiszter, és kifogásolta, hogy a bíró könyökén lyukas a kabát.

Ide ne jussunk! Következésképpen, ha nem is tartunk itt, de legyen világos, hogy igen, a bírónak ‑ az ő méltóságának, az ő függetlenségének megfelelően ‑ jár a jutalom, jár az az ellenérték, amiért dolgozik. És én azt gondolom, ezért dolgozunk.

(13.00)

És ha most első lépésként a bíróságokon dolgozóknak sikerült egy jelentős emelést adni, akkor azt nem kellene alábecsülni. Sokan vannak, jól dolgoznak és megérdemlik. Én azt gondolom, ahogyan ismerem a saját frakciómat, ismerem azt a kormányt, amelyet támogatni van szerencsém, hogy emelkedni fog a bírák fizetése is, mert reményeink szerint erre meglesz a lehetőségünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. ‑ Dr. Bárándy Gergely: 12 éve nem emelték!)