Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 12., 13. pontjában és az ehhez kapcsolódó módosító javaslatokban fogalmaztuk meg azokat a megítélésünk szerint nagyon szükséges módosító javaslatokat, amelyek a vállalkozókat érintik, amely módosító javaslatokról más megközelítésben Dancsó képviselő úr szólt.

Azt látni kell, tisztelt Ház, hogy az általános vita lezárásakor a kormánynak semmiféle javaslata nem volt arra vonatkozóan, hogy az ígéreteit - akár a kamarában, akár a sajtón keresztül tett ígéreteit - milyen formában akarja megvalósítani a vállalkozókkal kapcsolatban. Persze, most már könnyű úgy beállítani a dolgot, hogy mennyire kedvező lépésre szánta el magát a kormány, úgymond, miközben egy jó nagy megszorítást csinált november közepén, amikor az adótörvényeket - figyelmeztetésünk ellenére - megszavazták a kormánypártok. Akkor világos volt mindenki számára, hogy az a döntés arról szól, hogy a kormányzat szeretné a vállalkozók reprezentációs kiadásait járulékoltatni. Mi azt jeleztük, hogy a gyakorlati életben ez nehezen fog működni. Akkor figyelmen kívül hagyták az észrevételünket, majd később, amikor a vállalkozók jelezték a problémát, és el kellett menni néhány nyilvános rendezvényre az újonnan megválasztott miniszternek és államtitkárnak, meglehetősen kínos volt számukra az, hogy mivel támadják le őket a vállalkozók, ezért ígéretet tettek arra, hogy ez a változás bekövetkezik. Látható, hogy ez a változás a mai napig nem történt meg.

Mi, Veres képviselőtársammal a 12-13. pontokban kezdeményeztük mind a személyi jövedelemadó törvény, mind a társaságiadó-törvény módosítását. Borzasztóan sajnálom, hogy a korábbi kezdeményezésünket, amelyik egy önálló törvénymódosító javaslat formájában jelent meg, az arrogáns kormányzati többség egyszerűen még csak tárgysorozatba se akarta venni, nem is vette. Ha akkor tárgysorozatba veszik, tisztelt képviselőtársaim, már egy elfogadott törvény lehetne hatályban, és a vállalkozóknak már egy sokkal kiszámíthatóbb gazdasági környezet állna rendelkezésükre, mert még a mai napig nem tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi az, amiről majd az Országgyűlés velük kapcsolatban fog dönteni.

De annak természetesen örülök, hogy a gazdasági bizottság benyújtotta - észlelve azt, hogy még nem történt semmi a kormányzat részéről - módosító javaslat formájában a javaslatát, ami úgy tűnik, hogy találkozik a kormányzat támogatásával is. Mindamellett, hogy ezt szóba hozta Dancsó képviselő úr, azért a korrekt tájékoztatáshoz hozzátartozott volna a múlt felidézése is és az, hogy sajnálatos, hogy ez majd valamikor május végén vagy június elején tud hatni a vállalkozásoknál.

A következő módosító javaslat, amit szeretnék szóba hozni, az az ajánlás 15. pontjában került megfogalmazásra, tulajdonképpen a társasági adóval kapcsolatban. Csak azért, hogy aki a vitát figyeli, tudja: a társasági adóval kapcsolatban a kedvezmények tárgykörében lehetőség kínálkozik arra, hogy a kormányrendeletben az érzékeny ágazatokra - a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási ágazatokra, valamint a halászati ágra - további kedvező feltételek kerüljenek megfogalmazásra.

Itt jön az én módosító javaslatom, hiszen a törvényjavaslat az érzékeny ágazatok közé sorolja be a szénbányászatot és a tőzegkitermelést is. Megnéztem az indoklását a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak. Ott tulajdonképpen nem magyarázzák meg, hogy miért kell a szénbányászatot és a tőzegkitermelést betenni az érzékeny ágazatok közé, hanem globálisan azt mondja a törvény vonatkozó indoklása, hogy azért kerül ebbe a körbe többek közt a szénbányászat és a tőzegkitermelés is, mert egy európai megállapodás ezt így írja elő.

A bizottsági vitában szerettem volna választ kapni arra, hogy valójában melyik európai megállapodás - hogy meg tudjam nézni - veszi ebbe az érzékeny ágazati körbe a szénbányászatot, illetve a tőzegkitermelést. Nos, sajnálatos módon nem kaptam választ. Az írásos indoklás nem ad választ erre a kérdésre, és ott marad a gyanú, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt a Házban két és fél év alatt már elég sokszor beszéltünk arról, hogy milyen érintettsége van a kormánynak, mondjuk, a tőzegkitermeléssel kapcsolatban. Ezt most nem akarom részletezni, de nem lehet kizárni azt, hogy itt valami közvetlen érdekérvényesítésre kerül sor, hogy beteszik az érzékeny ágazatba, és ilyen módon valamilyen fejlesztési adókedvezménnyel a későbbiek során lehetőséghez jut a kormányhoz meglehetősen közel álló személyek vagy személy vállalkozása is. Azt gondolom, hogy erre egy korrekt választ szerencsés lenne kapni most itt a vitában, akár az államtitkár úrtól, akár a kormánypárti képviselőktől.

A következő módosító javaslatokat, amiket a 74., 75., 76. pontok tartalmaznak, magam is szerettem volna szóba hozni, de Dancsó képviselő úr volt szíves beszélni ezekről a módosító javaslatokról. Lezsák képviselő úr most már kiment a teremből, de mindenképpen szeretnék az ő megszólalására is reagálni, hiszen ő üdvözölte, hogy megjelennek a törvényben a diákhitel feltételeinek szabályai.

Azt érzékeltem, és az általános vitában is kifejezésre juttattam azon aggályomat, hogy miközben az alapstatútum - ahogy ezt jelezte a költségvetési bizottsági vitában a kormány képviselője - nincs rögzítve sem rendeleti formában, sem törvény formájában, tehát a diákhitel intézménye és azok a kapcsolódó intézmények, amelyek most a törvényjavaslatban szerepelnek és a módosító javaslatok során nem kerültek felülírásra, jelen pillanatban nincsenek rögzítve, tehát hiányzik az úgynevezett alapstatútuma annak, hogy egyáltalán ebben a törvényjavaslatban szabályozni lehessen.

Éppen ezért érthetetlen Lezsák képviselő úrnak az az öröme, hogy végre a diákhitel intézménye mint olyan szabályozásra kerül, hiszen a kormány képviselői is világosan tudják, hogy itt szó sincs arról, hogy a diákhitellel kapcsolatos elgondolásait rögzítette volna a kormány, viszont rögzítette azokat a számára kedvező változásokat, amiket az adórendszerbe épít bele, az adózás rendjébe. Azt még nem tudja, hogy milyen feltételekkel adja oda a diákoknak a hitelt, de azt már most rögzíti, hogy a számára legkedvezőbb feltételekkel fogja beszedni a diákoktól a korábban kihelyezett hitelt akkor, amikor majd elkezdenek dolgozni.

Erre egyébként semmi szükség nincs. Az az enyhítés, amit a képviselő urak megfogalmaztak a módosító javaslat formájában, értelemszerű, de azt gondolom, nem lehet elfogadni azt, hogy az adózás rendjében kezeli a visszaszedés intézményét. Polgári jogi szerződés keretében kerül kihelyezésre a diákhitel - föltehetőleg.

(12.50)

Nem tudjuk még, hogy mi a szerepe a diákhitelközpontoknak, ez majd nyilván a választási kampányban jó lesz, bizonyos üzeneteket a hallgatók felé a diákhitelközpontokon keresztül majd el lehet juttatni. Ez a politikum, azt gondolom, a jelen pillanatban abszolút nem kell a működéshez, hiszen a diákhitel a jelenlegi banki szférában működtethető piaci alapon minden további nélkül. Azt gondolom, hogy értelmetlen olyan formában szabályozni, amit egyébként még most sem tud a kormányzat, hiszen most még csak beírta ide, hogy diákhitelközpont, de hogy az egyáltalán hogy fog működni, még nem tudja.

Tehát azt mondom, hogy ha várhatóan polgári jogi szerződés keretén belül kerül kihelyezésre a hitel, akkor azt gondolom, hogy polgári jogi szerződés keretén belül kell visszaszedni, és polgári jogi eszközökkel kell visszaszedni, és nem az adózás rendjéről szóló törvényben megfogalmazott kényelmes beszedési lehetőséget kell az állam számára biztosítani.

Azt gondolom, hogy ha elszántuk magunkat arra, hogy a diákoknak hitelt biztosítunk, akkor nem szabad értelmetlenül nehezíteni a visszafizetés intézményét sem. Tehát normálisan, ahogy az más hitelek esetében történik, úgy lehet ezt beszedni.

Tisztelt Ház! E vitaszakaszban ezen kérdésekről szerettem volna szólni, és majd a következő vitaszakaszban is szeretnék megnyilvánulni. Köszönöm szépen.