Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! 1997-ben Kiotóban került sor annak a jegyzőkönyvnek 161 ország általi elfogadására, amely mérföldkőnek számít az emberiséget fenyegető globális környezeti ártalmak megállítása terén. Az aláíró országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az üvegházhatású és ezáltal a globális felmelegedést előidéző gázok kibocsátását meghatározott időn belül a jegyzőkönyvben rögzített értékre csökkentik. A tárgyalások során a legnagyobb nehézséget az Egyesült Államok vonakodása jelentette, a konferencia végére azonban vállalták a gázkibocsátás 7 százalékos csökkentését. Ez kulcskérdés volt, hiszen az üvegházhatású gázok szén-dioxid-egyenértékben meghatározott teljes mennyiségének negyede az Egyesült Államok kibocsátása.

Ma a Kiotóban elindult pozitív folyamat kudarccal fenyeget. Az amerikai központú multinacionális ipari, energetikai konszernek nyomására a washingtoni kormányzat bejelentette a szerződés felmondását, s ezt a döntését európai nyomásra sem volt hajlandó megváltoztatni.

Lehullott tehát a globalizmus álarca. Rá kell ébrednünk arra, hogy a világcégek profitja, részvényeik árfolyamnyeresége mindenek felett álló érdek, fontosabb, mint a Föld kényes egyensúlyának megőrzése. A globális problémák megoldásának legnagyobb akadálya a globalizáció, amelynek a mozgatórugója a tőkéstársaságok világuralmi törekvése. David Korten írta a "Tőkéstársaságok világuralma" című könyvében: "A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből, és egy maroknyi tőkéstársaság és pénzügyi intézmény kezébe juttatja, melyeket egyetlen kényszerítő erő mozgat: a rövid távú pénzbeli nyereségre való törekvés." Vagy idézhetünk Ankerl Géza professzornak a Népszabadságban megjelent elemzéséből: "Az államok javarésze szegényebb a kordában tartó globális társaságoknál, és a multinacionálisan szervezett magántőkével szemben földrajzilag is kevésbé szervezett, így olyan kész helyzet alakulhat ki, amelyben az államhatalom a magántőke hatalmának többé már nem is versenytársa. E cégek arra törekszenek az OECD és a WTO, a Világkereskedelmi Szervezet kereteit felhasználva, hogy a külföldi beruházások egyedi elbírálásának szuverén jogáról az államok lemondjanak."

(9.30)

A most elemzett amerikai döntéssel világossá vált, hogy a globalizáció nem csupán az egyes nemzeteket veszélyezteti, hanem az egész emberiséget: megakadályozza az azoknak a globális kihívásoknak való megfelelést, amelyet már 1968-ban világosan megfogalmazott a római klubot létrehozó, 53 országból származó száz független személyiség.

"A növekedés korlátai" című, híressé vált tanulmányukban felhívták a figyelmet a fejlett ipari országokban tapasztalható tervszerűtlen fejlődés átgondolatlan következményeire, a világ erőforrásainak kimerítésére, a környezet állapotának romlására és az anyagi értékek szerepének a társadalomban tapasztalható eluralkodására. Ami akkor még csak fenyegető veszély volt, mára valósággá vált.

Tehet-e bármit ezek ellen egy olyan kis ország, mint Magyarország? Igen, tehet. Hiszen a globalizáció nem spontán és nem elkerülhetetlen folyamat, emberi érdekek motiválják. A nemzetközi fórumokon és szervezetekben minden lehetőséget meg kell ragadni a károkozás leleplezésére. A WTO-konferenciákon ne az irányítóknak való megfelelés legyen a célunk - az ott kapott dicséret igencsak kétes értékű! Itthon olyan külföldi befektetőre van csak szükség, aki lehetőleg új beruházással korszerű technológiát hoz be, munkahelyet teremt, profitját jelentős részben itt használja föl, a közterhek viseléséből legalább fokozatosan részt vállal. De vétkes tévedés az olyan tőke beengedése és kedvezményben részesítése, amely a vásárolt kapacitást felszámolva csak piacszerzésre törekszik, nem hasznot hoz az országnak, hanem kárt okoz; lásd példaként a cementipart vagy a Győri Keksz- és Ostyagyár esetét a Danon világcéggel.

Ne fogadjuk el a hamis tételt: a globalizmust megváltoztatni nem tudjuk, egyetlen feladatunk a hozzá való alkalmazkodás. Ne fogadjuk el, mert vannak lehetőségeink és így tennivalóink is országon belül és a nemzetközi színtéren is!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)