Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Napjainkban két nagy vita jellegű, egymást felülmúló - mondhatnám így - licitálás folyik hazánkban. Az egyik, hogy ki tud adni többet, ki tud többet ígérni, és ehhez milyen források állnak rendelkezésére, a másik pedig, hogy melyik oldal tudja még inkább rózsaszínben feltüntetni az európai csatlakozás kérdését és az ehhez való igazodásunkat.

Az egyiknek a lényege bizonyos értelemben költségvetési; a kormányt az a vád éri, hogy alultervezte az inflációt, és ennek következtében most jelentős költségvetési többlete van és ezt elosztogatja. Vajon ez elfogadható eljárás-e? Szerintem amellett, hogy a költségvetésben az inflációt pontosan megtervezni igen nehéz, önmagában sem politikailag, sem erkölcsileg ezt az alultervezést nem lehet elutasítani. Azt azonban, hogy a költségvetés alultervezéséből következően az osztogatás fennáll-e vagy sem, nem árt tisztázni. Ki kell mondani, hogy az így keletkezett többséget (Horn Gábor: Többletet!) - többletet, köszönöm a kiigazítást; néha az ember eltéveszt egy-egy szót, és mindig meg is kell hogy köszönje, hogy kiigazítják. A többletet azonban soha sem a kormány adja ilyen esetben, ha előzőleg a társadalom már azt befizette, hanem maga a nép gyűjtötte össze azzal, hogy ha a magasabb inflációt végül is egy tételben visszakapja és ha jó célokra kapja vissza, akkor azt el lehet fogadni.

Ezt a kérdést tehát egyszer s mindenkorra ki kell venni "a kormány ad vagy nem ad" kérdésköréből, és meg kell állapítani, hogy a magyar nép lehetővé tette egy éven keresztül vagy akár két éven keresztül, hogy ezt a többletet a kormány előállítsa és visszaszolgáltassa. Ezt mi elfogadjuk, ha jó célokra van a költségvetésben visszaszolgáltatva.

A másik, az európai csatlakozás kérdésében folyó hadakozás, illetve nagyotmondás, már egészen más; nemcsak a kormányra, hanem az ellenzék egy jelentős részére, rajtam kívül álló részére is vonatkozik. Itt elfogadhatatlan inflációs tevékenység folyik. Senki nem akarja tudomásul venni, hogy ez a csatlakozás rajtunk kívül álló okokból módfelett bizonytalan. Kár az embereket állandóan azzal teletömni, hogy ez számunkra sorskérdés, és ha nem úgy viselkedünk már most, amikor még nem vagyunk tagok, ahogy azt tőlünk Európában elvárják, akkor nem is fognak bennünket bevenni. Kérem szépen, belátható időn belül nem fognak bevenni, és ha ezt a nagy robbanást, amit Európában big bangnek mondanak, akarják megvalósítani, vagyis hogy tíz országot egyszerre fognak bevenni, akkor ez a kérdés teljes mértékben lehetetlenné teszi a mi csatlakozásunkat; vagy olyan hosszú időre tolja ki, amelyre vonatkozólag nem is lehet tervezni.

Ezért tehát arra kérem az érintetteket, hogy ezektől a jósolgatásoktól és a magyar társadalomnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ebben való rögzítésétől tartózkodni szíveskedjenek. (Taps a MIÉP padsoraiból.)