Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Először engedje meg, mert önnek tartozom azzal, hogy arra utaljak, hogy természetesen teljesen helyesen járt el, amikor a két perc eltelte után jelezte, hogy abban a felszólalásban már nem tudom folytatni, ezért is kértem ismételten szót. Ez valóban így volt házszabályszerű és korrekt. Ezért kérem most ezt a lehetőséget, hogy még el nem mondott gondolatot mondhassak el, ami akkor nem fért bele a két percbe, illetve itt most azért elhangzott egy-két dolog, és kérésének megfelelően nagyon rövidre fogom, hiszen már késői órában vagyunk.

Talán hadd kezdjem először azzal, amit Wiener György mondott, az általa elhangzott észrevételekre lenne reflexióm. Azt mondja, nyoma sincs annak, hogy az albizottság a munkájában előrehaladna. Azok a frakciók, amelyek nincsenek bent az albizottságban, nem is láthatják a nyomát, mert honnan tudják, mi történt ott! Tessék elmenni, az albizottság munkájába bekapcsolódni, és akkor majd tetszenek látni, hogyan áll a másik munka.

Ez egyébként arra is válasz, amit Tóth András képviselő úr mond, hogy hol van a garancia arra, hogy foglalkozunk az ügyekkel. Ha a képviselő úr el sem megy az albizottságba, a tisztelt Szocialista Párt és az SZDSZ nem vesz részt ebben az albizottságban, akkor nem egészen értem, hogy mit sürgetnek, vagy mi a bizonytalanság, milyen garanciákat kérnek számon. A fő garancia az lenne, hogy elmennének az albizottságba, gondolom, és ott érvelnének, a maguk munkáját letennék. Ez az egyik.

A másik, ami a számítást jelenti. Itt nem a MIÉP-frakcióról van szó, az példa, és azon a példán érzékelte a bizottság - még egyszer mondom - összes tagja, hogy az a megoldás nem vezet alkotmányszerű megoldáshoz. Hadd ne ismételjem magam, majd nézzék meg a jegyzőkönyvet. Ha azt végig elemzik, akkor be fogják látni, hogy igazunk van, és nem véletlen, hogy a bizottság egésze más vonalra ment. Azért merült fel az OVB, tisztelt Tóth András képviselő úr - ami egyébként az én ötletem volt, csak hadd tegyem hozzá, én próbáltam ezt a megoldást felvetni -, azért mondtuk, hogy vizsgáljuk meg, mert problémásnak láttuk azt a megoldást, amelyet Hack Péter mond.

Hogy mennyi időt fordított a bizottság erre a munkára? Tóth András képviselő úr, előfordult az, hogy önben bent maradt bármi mondat, gondolat ezzel az üggyel kapcsolatban? Előfordult, hogy a bizottság ülésén azt mondtuk, hogy most ne foglalkozzunk tovább ezzel a kérdéssel, mert más dolgunk van, mert sietünk? Ezt az ügyet folyamatosan napirenden tartottuk, és amennyire tudtuk, mindig tárgyaltuk, soha nem volt az, hogy ügyrendileg elvágtuk volna a hozzászólások menetét. Valahány felszólalás végére értünk, és nem volt több hozzászóló, és úgy éreztük, hogy nem tudunk előrelépni a munkával, akkor halasztottuk el.

Befejezésül a kétharmad témája - ez az a gondolat, amelyet nem tudtam végigmondani, mert nem fért bele a két percbe, és ez az én hibám volt, mert akkor miért nem kértem nem kétperces hozzászólást; teljesen jogos, ahogy Bauer képviselő úr kérte. Tehát ahhoz a gondolathoz - ezt fel kell elevenítenem - kell kapcsolódnom, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet elállni egy előterjesztéstől csak azért, mert addig nem született meg a megegyezés. Ilyen helyzet az szerintem, ha az Alkotmánybíróság, egy másik hatalmi ág számunkra feladatot szab. Nem hiszem, hogy megtehetjük azt az Alkotmánybírósággal, egy másik hatalmi ággal, hogy figyelmen kívül hagyjuk! Ez alkotmányjogi tiszteletlenség - elfogadhatatlan!

A másik pedig nyilvánvalóan az a helyzet, hogy majd két személy esetleg frakciót tud alakítani, ennek a költségvetési vonzata, amely 4 millió forint - hallottuk, hogy a sajtóban ezt kiszámolták és megjelent -, az ezzel járó felelősség. Nem lehet azt mondani, hogy nem jött létre a hatpárti egyeztetés, akkor nem terjesztünk elő semmit.

És még egy: úgy gondolom, hogy a megegyezés lehetősége nem ér véget az előterjesztéssel. Különösen azok után, hogy ellenszavazatot nem kapott ez az anyag; tartózkodást kapott, ami, úgy gondolom, csak-csak kifejez valamit, még ha abban igaza is van Tóth András úrnak, magam sem mondtam, hogy ez támogatást jelent, de nem kapott ellenszavazatot. Miután nem jelent meg a munka során semmiféle alternatíva, módosító indítvány az önök részéről, úgy gondoltuk, hogy elő kell ezt terjesztenünk. Itt van ez a vita, most megjelent egy módosító indítvány, amelyet nem tartok alkotmányszerű megoldásnak. Természetesen az ügyrendi bizottságnak már csak házszabályszerű kötelessége is, és nemcsak az ügyrendi bizottságnak, hanem az alkotmányügyi bizottságnak is, amely ennek az előterjesztésnek a kijelölt bizottsága, mert mi előterjesztők vagyunk.

(22.20)

Mind a két bizottság újra fogja vizsgálni ezt a lehetőséget, mert vizsgálnia kell ezt a lehetőséget, állást kell foglalnia ebben az ügyben. Ha itt valóban megjelennek módosító javaslatok - másfél év után már ideje lenne, hogy valakinek megjelenjen valami elképzelése -, akkor azt meg fogjuk vizsgálni. Ha olyan megoldást találunk - ezt elmondtam a korábbi felszólalásomban -, ami alkotmányszerű, akkor természetesen azzal a megoldással kell tudnunk ezt a kérdést rendeznünk. Ezt arra mondom, hogy egy kétharmados törvénynél vagy egy kétharmados többségű országgyűlési határozati javaslatnál is egy ilyen helyzetben igenis meg kell mindent tenni, és vissza kell utasítanom azt, amit itt Bauer Tamás próbál beállítani, hogy ez egy politikai demonstráció akarna lenni. Ez akkor sem az, ha az önök felelősségét valóban felhívtam erre. Ez akkor sem az, hanem ez igenis kísérlet a megegyezésre, igenis egy helyzet fenntartása.

Addig van esély a megegyezésre, amíg e fölött a javaslat fölött egy negatív szavazás nem történik! A gombnyomás előtti pillanatban is, az utolsó gombnyomás, a végszavazás előtti pillanatig fennáll a lehetőség, és mi nem mondhatjuk azt ilyen helyzetben és ilyen körülmények között, hogy ezt az esélyt a magyar parlamentarizmusnak nem adjuk meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)