Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetés egy fejezetéhez szeretnék most hozzászólni, nevezetesen a XXXIII. fejezethez, mely a Magyar Tudományos Akadémia költségvetését jelenti, s amelyhez Lentner Csaba képviselőtársammal közösen módosító indítványokat nyújtottunk be.

Természetesen ez a fejezet nem csupán a szorosan vett Akadémia pénzügyi forrásaival foglalkozik, hanem valamennyi akadémiai kutatóintézménnyel, a támogatott kutatóhelyek központilag kezelt feladataival, a kutatási alapprogrammal, tehát széles kört ölel föl, csak az elnevezés az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia fejezetében szerepel valamennyi erre vonatkozó előirányzat.

Említésre méltó egybeesés, hogy a múlt héten került sor - a bizottsági költségvetési vitával egyidejűleg - a Magyar Tudományos Akadémiára kihelyezett ülésen a beszámoló megvitatására, annak a beszámolónak a megvitatására, amit a magyar tudomány helyzetéről a törvényi kötelezettségnek megfelelően az Akadémia elkészített a '97-98. évekről.

Nos, sok tekintetben lehetnek eltérő vélemények. Tudjuk, hogy a tudományszervezet és a kutatóbázis reformja nem fejeződött be, tovább kell folytatni. Abban viszont egyértelműen közös vélemény alakult ki, hogy a magyar tudósok, kutatók, fejlesztők és oktatók a mostoha körülmények ellenére is jelentős mértékben járultak hozzá az ország szellemi potenciáljának növekedéséhez, ami alapja annak az országépítő programnak, amelyet ez a kormányzat is vállalt.

Nekünk, képviselőknek az a feladatunk, hogy a feltételeket teremtsük meg ehhez a munkához. Úgy gondoltam a kormányprogram ismeretében, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja a következő években ehhez a fejezethez nem kell hogy módosító indítványt nyújtson be, hiszen a kormány deklarálta ennek a területnek a kiemelt fontosságát, sőt, túlment egy deklaráción: 1,5 százalékban jelölte meg a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva azon közvetett és közvetlen pénzügyi eszközök mértékét, amelyek 2002-ben rendelkezésre fognak állni a kutatásra és fejlesztésre. Nos, azt hiszem, hogy ez a 1,5 százalék reális cél.

Ha megnézzük az OECD-országok hasonló mutatószámát, ez 2,3-3 százalék között van. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkhoz hasonló népességű, de GDP tekintetében jóval felettünk álló országokról is szó van, akkor jelen esetben az azonos százalék is lényesen kisebb, a kutatásra fordítható eszközöket jelent.

Ugyanakkor természetesen abban a tekintetben, hogy egy ország a saját erejéhez képest mit fordít kutatásra-fejlesztésre, ez a szám mértékadó. Nos, ha megnézzük azt, hogy milyen növekedés következett be, egyelőre az 1 százalékot sem értük ebben a tekintetben, és természetesen ha nemcsak az 1996-os mélypontot vesszük alapul, amikor 0,68 százalék volt a kutatás és fejlesztés részesedése, hanem megnézzük, hogy '91-92-ben 1,07-1,08 százalék volt, akkor természetesen más felfogásban azt mondjuk, hogy a '90-es évek elejének ráfordításait még nem sikerült elérni 1999-ben.

(9.00)

Tehát ezeket az adatokat nézve kétségessé válik, bár változatlanul bízunk, hogy vajon két költségvetés alatt hogyan növekszik ez az érték 1,5 százalékra. Persze tudom azt, hogy a közvetett és közvetlen támogatások együtt értendők, vagyis a 1,5 százalék nemcsak a költségvetési összegeket jelenti, hanem a vállalkozási szférának a kutatásra fordított összegeit is. Ebben a tekintetben is megvannak azonban az államnak a feladatai, hogy a középvállalkozások ereje elérje azt, hogy valóban a kutatásoknak felhasználói és finanszírozói legyenek. Igen nagy feladat a multinacionális cégek előretörésével és térfoglalásával azt elérni, megfelelő közgazdasági szabályozókkal, hogy ezek a cégek ne kizárólag a saját külföldi kutatóbázisukra támaszkodjanak, amikor ez a hazai fejlesztésekhez is rendelkezésre áll. Erre külföldön is megvan a gyakorlat, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet biztosítani, hogy egy-egy ország elérje a hazai saját kutatóbázisának az ilyen irányú felhasználását.

Ha a konkrét előirányzatokat nézzük számszerűen, láthatjuk, hogy a jelölt területen a kiadási előirányzat 5,1 százalékkal nő mindössze. A költségvetési támogatás 9,2 százalék növekedést jelöl, és egy nagyon lényeges terület, a kutatási alapprogramok mindössze 6,2 százalékkal növekednek. Így merül fel a kérdés, hogy ha ez a jövő évi lépték, akkor vajon hogyan teljesül a kormányprogramban jelölt 1,5 százalék, hiszen az előbb említett szerkezeti okok miatt egyértelmű, hogy ehhez alapvető állami hozzájárulás-növekedésre van szükség.

Mindezekre való tekintettel nyújtottuk be Lentner Csaba képviselőtársammal azokat a módosító indítványokat, amelyekkel 3,5 milliárddal kívánjuk növelni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek a kiadásait, méghozzá 20 százalékos kiadásnövekedést biztosítva, beleértve dologi, infrastrukturális és személyi jellegű felhasználást is, valamint az előbb említett OTKA pályázati előirányzatait, amit nagyon fontosnak tartunk, 620 millió forinttal kívánjuk megnövelni. Ehhez forrásként két változatot adtunk. Az egyikben a Nemzeti Banknak és a pénzintézeti nyereségadóknak szerény 1,5, illetve 2 milliárdos növelését jelöltük meg, míg egy másik javaslatunkban a meglehetősen rugalmas, és az előző évek tapasztalatai alapján, mondhatjuk, alultervezett személyi jövedelemadót kívánjuk 3,5 milliárddal megnövelni, ami reális.

Arra kérjük az Országgyűlést, hogy támogassa ezeket a módosító indítványokat, például az oktatási és tudományos bizottságban lezajlott vita alapján, ahol ebben a tekintetben közös vélemény alakult ki, és jelenleg kidolgozás alatt van egy bizottsági közös módosító indítvány ezen a nyomvonalon. Én azt kérem, hogy ha valamennyien elfogadjuk, amit pártállástól függetlenül mondtunk, hogy a magyar tudomány és kutatás milyen motorja és hajtóereje kell hogy legyen a nemzetépítő, országépítő programnak, akkor kérem azt, hogy az ezen a területen ténylegesen az Országgyűlés elé kerülő javaslatokat is támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)