Felszólalás adatai

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselőtársaim közül a mai délelőtt folyamán már többen részletesen, szakmailag megalapozottan szóltak a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának alternatív költségvetési koncepciójáról, amelyet a családok támogatása, a szociális jóléti és kulturális kiadások, a nyugdíjak értékállóságának biztosítása, az önkormányzatok, az egészségügy és a mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében fogalmaztunk meg. Tettük ezt azért, hogy a 2000. évi költségvetés ne csak az állam, a központi állami intézmények, hanem az állampolgárok helyzetének, életkörülményeinek javítását, életszínvonalának növekedését szolgálja mindazokból a bevételekből, amelyek az adófizető állampolgárok pénzéből folynak be az államkasszába.

Mivel a képviselőtársaim alaposan indokolták javaslataikat, én most csak egyetlen területről szólnék, a kulturális területre beadott módosító javaslatainkról. Az e területet érintő módosító javaslataink három problémakörben foglalhatók össze.

(13.10)

Az egyik módosítójavaslat-csomag a közművelődési, közgyűjteményi intézmények dolgozóinak az életkörülményeit érinti. Ezek azok a módosító javaslataink, amelyek arra irányulnak, hogy kerüljön sor a közalkalmazotti, köztisztviselői bértábla emelésére, hiszen ez az e területen dolgozókat is érinti, akiknek a bérátlaga messze elmarad a magyarországi átlagbértől is.

A másik ilyen terület az önkormányzatok szférája, ahol is az önkormányzatokat szeretnénk jobb helyzetbe hozni közművelődési és közgyűjteményi feladataik ellátása során.

A harmadik terület pedig azoknak a kulturális intézményeknek a helyzete, amelyekkel kapcsolatban úgy ítéltük meg, hogy módosító javaslataink jobb körülményeket teremtenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra egy nagyon sajátos terület, hiszen az emberi létet, az emberiség fejlődését végigkíséri, nemzetek felemelkedését biztosíthatja, és ha egy ország nem fordít elég gondot a saját széles értelemben vett kultúrájára, biztosan megalapozza hosszú távon a lecsúszását, mint ahogy erre a történelem már számos példát adott.

Bár szóban mindenki elismeri a kultúra és a kulturális terület fontosságát, az ezt elismerő szavak túlsúlyban vannak a tettekkel szemben. Hiszen a mindenkori állami költségvetés, gyakran kormányoktól függetlenül, nagyon ritkán sorolja a kiemelten támogatandó területekhez a kultúrát, hiszen mindig van fontosabb terület, jobb esetben az ország gazdasági, pénzügyi helyzetének a stabilizálása, mint ahogy ez történt az előző kormány idején, és rosszabb esetben a Miniszterelnöki Hivatal, a központi államigazgatási szervezetek költségeinek növelése, az állam, és nem a polgárainak a gazdagítása, mint ahogy ez történik most, az Orbán-Torgyán-kormány idején.

Teszik ezt akkor is, ha mindannyian tudjuk, nagyon könnyen és nagyon gyorsan meg lehet szüntetni kulturális intézmények finanszírozását, nagyon könnyen meg lehet szüntetni kulturális értékeket, be lehet záratni intézményeket rövid távon. De hosszú évekbe telik mindezeknek az újrateremtése, hosszú évekbe telik mindazoknak a mulasztásoknak a pótlása, amelyeket ma a kultúra területén elkövetünk, és hosszú évtizedek kellenek ahhoz, hogy pótoljuk azt a hiányt, azt a kárt, amit ma a kultúrának okozunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hat konkrét módosító javaslatunk mellett szeretnék érvelni, amelyeket a 2000. évi költségvetési törvény tervezetéhez nyújtottunk be, és amelyek azt szolgálják, hogy szakítsunk a kultúra maradványelven történő finanszírozásával. Tavaly az Orbán-Torgyán-kormány elhalasztotta a döntést az 1997 novemberében, a magyar parlament által több mint kétharmados többséggel megalkotott kulturális alaptörvény számos rendelkezésében.

Ebben az évben pedig úgy módosítja az alaptörvény számos pontját, előzetes érdekegyeztetés nélkül, hogy nem e törvényben előírt módon, hanem csökkentett mértékben tervezi azokat az összegeket, amelyeket a közvetlen állami feladatok ellátására, a közművelődési és a közgyűjteményi feladatok finanszírozására szán. Ezzel két dolgot szolgál. Egyrészt abból a sajátos számháborúból, amit az Orbán-Torgyán-kormány folyamatosan folytat - hol a pedagógusok, hol a nyugdíjasok, hol az egészségügyi dolgozók, és egyáltalán mondhatom azt, hogy a tényekkel szemben, ebből a sajátos számháborúból -, kijön egy csodálatos nyelvújítási ötlettel, amely azt jelenti, hogy bevezeti a csökkenő ütemű növekedés fogalmát.

Ilyen csökkenő ütemű növekedést javasol akkor, amikor a közvetlen állami feladatok ellátásáról, közművelődési és közgyűjteményi feladatfinanszírozásról van szó, és ilyen csökkenő ütemű növekedés valósul meg akkor, amikor az e területen dolgozók továbbképzésére, szakképzésére szánt összegekről van szó. Ez utóbbi esetben a törvényben előírt 4 százalékkal szemben 1,5 százalékos mértékben, az előbbi, általam említett esetben pedig közel 1,5 milliárd forinttal kevesebb összegben, mint amit az alaptörvény előír. Ezzel még egy dolgot erősít: tovább rontja a kulturális szféra helyzetét és az önkormányzatok kultúrasegítő tevékenységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szegény jó miniszterelnök úrnak - Orbán Viktor miniszterelnök úrra gondolok - az utóbbi időben sokat kell magyarázkodnia. Nem a dakota, hanem a magyar szólásmondás szerint: rájár a rúd ezen a területen. Én sokszor nagyon sajnálom, mert általában azokat a szólásait, azokat a mondatait idézik, amelyek félreérthetőek. Én most egy olyat szeretnék idézni, amelyik egyáltalán nem félreérthető, sőt, kiállta az idő próbáját. Orbán Viktor a Somogyi Hírlap 1995. május 15-ei számában azt nyilatkozta, hogy régi ötlet, hogy a nehézséget az önkormányzatokra hárítják a kormányról.

Én azt gondolom, hogy a kormány most sem tesz mást, mint ezt a régi ötletet eleveníti fel újra. Mi a törvény szerinti mértékben kívánjuk támogatni, és nem e régi ötlet szellemében a közművelődési és a közgyűjteményi feladatfinanszírozást. Azt az 1 milliárd 132 millió forintot, amelyet e törvény módosításával elvonni kívánnak e szférától, valamint azt a 282,5 millió forintot, amelyet a képzési támogatástól kívánnak elvonni, vissza kívánjuk adni e területnek.

A másik módosító indítványunk, amelyet pedig T/351. számon nyújtottunk be, azt a javaslatunkat erősíti, amellyel a szakmai szervezetek is egyetértenek, hogy állítsuk vissza a kormánytól függetlenül működő, szakmailag szuverén Nemzeti Kulturális Alap intézményeit, legyen továbbra is a miniszteri keret 10 százalék, amelyről a miniszter önállóan rendelkezik a Nemzeti Kulturális Alapba befolyt összegeknél, valamint a bizottság létszámának továbbra is jelentős és meghatározó részét a szakmai szervezetek delegálják, ne történjen meg az a módosítás, amelyet a jelenlegi törvénytervezet tartalmaz, hogy a felét a miniszter delegálja, a másik felét pedig a szakmai szervezetek. Tesszük ezt azért, mert mindenkori kormánytól függetlenül is hiszünk abban, hogy a szakmai szervezetek által delegáltak és a szakmai szervezetek véleménye sokkal fontosabb és bölcsebb lehet adott esetben, mint egy miniszter véleménye.

A T/348. számon benyújtott módosító indítványunk a helyi önkormányzatok fenntartásában működő hivatásos zenekarok és énekkarok támogatását növelné 400 millió forintra.

A T/344. számon benyújtott módosító indítványunk pedig az önkormányzatok fenntartásában működő színházak támogatását növelné a törvényben tervezett 3 százalékos keret, 91 millió forint helyett 8,25 százalékra, amely 178 millió forintot jelentene. Ez egy-egy vidéki színház esetében néhány millió forintot jelent csak, és annak a lehetőségét teremti meg, hogy itt is lehetőség legyen a kormány által javasolt 8,25 százalékos béremelkedés megvalósítására.

Még két területről szólnék nagyon röviden. Az egyik módosító indítványunk T/347. számon a rádió zenei együtteseinek a támogatását jelenítené meg a költségvetési törvényben. Azt gondolom, nem kell különösebben indokolni képviselőtársaimnak, hogy akár határainkon belül és határainkon túl milyen nagy elismertségnek örvendenek a rádió zenei együttesei. Ezért kérem, támogassák ezt a módosító indítványt.

A másik indítványunk pedig arra vonatkozik, hogy a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete, amely az elmúlt két évben, a mi kormányunk alatt sem kapott az inflációnak megfelelő mértékű költségvetési támogatásnövelést, ebben az évben egy igen szerény, 10 százalékos támogatásemelésben részesülhessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-Torgyán-kormány programjának nemzeti kulturális örökség fejezetében ez a mondat található: "A kulturális politika stratégiai jelentőségű, elismerése az ország hosszú távú sikerének a záloga." Én úgy gondolom, hogy ezzel a mondattal, tartalmával ellenzéki képviselőként is egyet kell értenünk.

Akkor, amikor az általános vitában elmondtuk a kulturális fejezet támogatandó pontjait is, mert hiszen vannak ilyenek is, akkor most hadd kérjem önöktől azt, hogy ezeket a területeket, amelyekről most szóltam, és amelyekre módosító indítványokat nyújtottunk be, mert úgy gondoljuk, hogy e területek viszont lemaradásban vannak az ígéretekhez képest, ezeket a módosító javaslatokat, annál is inkább, mivel ezt a szakmai szervezetek is támogatják, kérem képviselőtársaimat, hogy velünk együtt, közösen támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)