A felszólalás szövege:

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy hiszem, ma itt többen elmondták már, hogy nem szakmabeliek. Ezt teszem én is. Lázár képviselőtársam is azt mondotta, hogy ő nem orvos - én sem vagyok az -, viszont az önkormányzatok területén igen komoly tapasztalatokat szerzett az egészségügy finanszírozását illetően. Úgy érzem, ezt elmondhatom én is, de hozzátéve: azokat a szakmai dolgokat, amik itt elhangzottak, én nem kívánom megismételni. Viszont nem ironikusan, csak szigorúan a törvényben rögzített, hogy úgy mondjam, feltételekhez szeretnék egy-két naiv kérdést feltenni az államtitkár asszonynak.

Amikor a bevezetőben a törvény úgy fogalmaz, hogy az egészségügyi szakellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében alkotják meg ezt a törvénytervezetet, akkor én kérdezem azt: amikor a régiós egyeztető tanácsoknál megállapították azokat a - mondjam úgy, hogy - kereteket, figyelembe vették-e azokat az elmaradásokat, amelyek ezektől az átlagos számoktól eltérnek? Gondolok itt a kisebb ellátólétszámokra, ilyen többek között a közép-dunántúli régió is. Ma elhangzott itt, hogy mintha a közép-dunántúli régióban már egyezség született volna. Nem is csodálkozom rajta, hiszen Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter most ott a kórház vezetője. Biztosan könnyebb volt a megegyezés. Amikor itt elhangzanak olyan kijelentések, hogy mi ne riogassuk az embereket kórházak bezárásával kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ezen az egyeztető fórumon sem került elő az a lista, hogy mely kórházak kerülnek bezárásra, melyek lesznek azok, amelyek a továbbiakban nem aktív betegellátást fognak végezni.

Ez ügyben szeretnék én is lobbizni, egy 50 ezer lélekszámú kistérség kisvárosának a kórházáért, amely 30 kilométerre van Székesfehérvártól. Székesfehérváron 70 ágyasra kívánják lecsökkenteni a szülészeti osztályt. Ilyen osztály ma még működik, és nagyon jól működik Mór városában - most már kénytelen vagyok megnevezni a várost is -, és amennyiben Mór város erre a halállistára fölkerül, akkor a szülészetet Székesfehérvár egyszerűen nem tudja ellátni, mert nem tudja fogadni a pluszbetegeket Mórról. Kérdés, hogy akkor hogyan fognak ezek az emberek átkerülni Veszprémbe, mert a legközelebbi egészségügyi ellátóhely Veszprém lesz, akkor, amikor Mór városa és az 50 ezer lélekszámú kistérség mindössze másfél mentővel rendelkezik. Ehhez nem kívánom hozzátenni - mindenki által ismert - a 81-es út, fő közlekedési útvonal állapotát; már több esetben interpelláltam a gazdasági miniszter úrhoz, hogy egyszerűen halálúttá van minősítve a 81-es út, amióta az észak-déli teherautó-forgalom a 81-es úton bonyolódik le. A mentő Székesfehérvárra - 30 kilométerre - van, amikor csak egy óra alatt tud beérni; az alatt az egy óra alatt, úgy hiszem, el is lehet menni az élők sorából, akkor már nem kell bevinni Székesfehérvárra.

Még további naiv kérdéseket szeretnék föltenni. Ezt az egészségügyi miniszter által majdan összeállított listát nem tudom, hogy mikor fogjuk megismerni. A következő naiv és egyben igazán indokolt kérdés: el tudja-e azt képzelni, hogy a miniszter által leadott javaslattal szemben ezek a regionális tanácsok a felosztási javaslatban más javaslatot is tehetnek? Akkor kérdezem ezt, amikor a 14. §-ban úgy fogalmaznak, hogy "az eljárásban történő döntéshozatal során a szavazatok számát a RET tagjai által képviselt egészségügyi szolgáltatók rendelkezésére álló finanszírozott kapacitások mennyisége alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kell súlyozni". Tehát akik a központban vannak - hogy így mondjam -, ők fogják eldönteni a térségben a súlyszámuk alapján, és innentől kezdve már számomra teljesen világos, hogy a lobbi hogyan fog működni, hisz nyilván a nagy kórházakat fogják tovább preferálni, a kis kórházakat - figyelmen kívül hagyva a kistérségeket - egyszerűen meg fogják szüntetni. Még egyszer mondom: a közép-dunántúli régióban - hiszen Keleti György képviselőtársam már elmondta, hogy itt a legkisebb az a létszám, amely ellátásátlagot jelent -, ha 90 százalékot akarnánk elérni, akkor 488 ágyat kellene pluszban biztosítani, de ha csak 80 százalékot kívánunk elérni, akkor pedig 240 ágyat kellene pluszban biztosítani a közép-dunántúli régiónak. Lehet, hogy naiv a kérdés: ezt vajon szándékozik-e pótolni az Egészségügyi Minisztérium?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SCHMIDT FERENC, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság február 7-ei ülésén megtárgyalta a jelentéseket. A bizottsági ülésen meghallgattuk dr. Szigeti Péter urat, az Országos Választási Bizottság elnökét és Rytkó Emília asszonyt, az Országos Választási Iroda vezetőjét, aki Lamperth Mónika miniszter asszonyt képviselte. A beszámolók értékelése során a következő észrevételeink merültek fel.

Az önkormányzati választás jogi szabályozása évek óta változatlannak tekinthető. Egy-két esetben azonban a jogalkalmazók részéről előfordul eltérő jogértelmezés is. Ezt támasztja alá Szigeti úrnak a szóbeli kiegészítése, mely szerint a választási eljárási törvény módosításra szorul; a felsorolt témákat nem kívánom ismételten felsorolni, hiszen elnök úr itt felsorolta azokat a témákat, amelyekkel rövidesen foglalkoznunk kell.

Ezzel szemben a most először a gyakorlatban vizsgázó új kisebbségi választási rendszer értékelésével foglalkozott az emberi jogi bizottság. Megállapítottuk, hogy az új rendszernek köszönhetően visszaszorult az etnobiznisz, ám azt teljesen felszámolni nem sikerült. Szeretném ugyanakkor felhívni a figyelmet, hogy a kisebbségi választások még nem zárultak le. Ahogy a miniszter asszony is említette, március 4-én lesznek a területi és országos kisebbségi választások, és csak azt követően nyílhat meg a lehetőség a kisebbségi választási rendszer teljes, átfogó értékelésére.

A bizottsági ülésünkön is felmerült annak igénye, hogy a kisebbségi önkormányzati választási eljárásról egy összefoglaló beszámolót is szeretnénk majd meghallgatni március 4-ét követően. Felvetésünkre az Országos Választási Iroda vezető asszonya annyit válaszolt, hogy sajnos a területi és országos kisebbségi önkormányzati választásokról nincs beszámolási kötelezettségük, amit Szigeti Péter úr, az OVB elnöke sem cáfolt meg.

Tisztelt Országgyűlés! A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 115/P. § (5) bekezdésének j) pontja szerint, amennyiben egységes jogértelmezést feltételezhetünk, akkor az Országos Választási Bizottságnak igenis beszámolási kötelezettsége lesz a területi és országos kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról is. Remélem, ha itt lesz az ideje, nem fog a tisztelt bizottság elfelejtkezni ezen feladatáról.

Mindezek felemlítése mellett bizottságunk mindkét beszámolót elfogadásra javasolja a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm szépen. (Taps.)

SCHMIDT FERENC a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló döntő részben szakszerű és tárgyilagos. Ezért ezúton is szeretnénk megköszönni dr. Kaltenbach Jenőnek a tavalyi és az azt megelőző 11 esztendőben végzett munkáját a Fidesz és a KDNP parlamenti képviselőcsoportjai nevében.

Az országgyűlési biztos úr beszámolója kezdetén személyes véleményének is hangot adva vázolta fel az általa és hivatala részéről elvégzett munkát. Remélem, nem veszik illetlenségnek, ha én is elöljáróban egy személyes véleményt megfogalmazok. Eddigi képviselői pályafutásom alapján szeretném kijelenteni, hogy kevés olyan kisebbségi érdekvédővel találkoztam, aki annyit tett volna a kisebbségek védelme érdekében, mint ő. Tette ezt annak ellenére, hogy a jelentéseiben folyamatosan feltárt problémákat a jogalkotók sok esetben mintha nem értették volna meg vagy nem vették komolyan. Örülök annak, hogy ez a viszonylagos sikertelenség nem vette kedvét a vállalt feladat további teljesítésétől. Engedje meg, hogy nemzetiségi képviselőként személyesen is köszönetemet fejezzem ki eddigi munkájáért.

Visszatérve a beszámolóhoz, ahogy ezt ombudsman úr is jelezte, a beszámoló a kisebbségi jogokon mint alkotmányossági jogokon belül döntően három főbb területet érint, mint az oktatás, a lakhatás és a 2005. évi, kisebbségeket érintő törvénymódosítás 2006. évi tapasztalatai, valamint a feltárt problémák orvoslására vonatkozó javaslatok. Nem lebecsülve az első két téma rendkívüli fontosságát, hozzászólásomat mégis a harmadik témával, a 2005. évi törvénymódosítás kapcsán 2006-ban lezajlott országgyűlési és önkormányzati választások kisebbségeket érintő problémáival kezdem.

Elsőként: az ombudsman úr beszámolójában már nem is foglalkozik az Országgyűlés azon alkotmányos törvénysértésével, hogy immár 12 éve nem biztosítja a nemzetiségek parlamenti képviseletét természetesen saját jogon, ahogy ez alapjogként megilletné. A másik igen súlyos megállapítás, hogy a 81/2005. (X. 19.) számú országgyűlési határozat végrehajtása sem történt meg, amely szintén súlyosan érintette a kisebbségi jogok érvényesülését. Az ez irányú képviselői önálló indítványt sem tárgyalta meg az Országgyűlés.

Ezen mulasztások előrebocsátása után most már a beszámolóval is konkrétabban foglalkozom a következők szerint. A beszámoló kiemelt hangsúlyt fektet a kisebbségi joganyag, illetve az önkormányzati rendszer változásaira. Egyben megállapítja, hogy több szempontból is szükségessé vált a nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő törvények hatályosulásának áttekintése, szükség esetén azok korrekciója. Szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni néhány problémát, amelyek alátámasztják a fenti megállapítást.

Az egyetértési vagy véleményezési jogok gyakorlása érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzathoz eljussanak azok az információk, amelyek alapján ki tudja alakítani álláspontját. Ennek érdekében biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke részt vehessen a helyi önkormányzat képviselő-testületi és bizottsági ülésein. E célból írta elő a jogalkotó, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke gyakorolja a szószóló jogosultságait, így tanácskozási joggal részt vehet a helyi önkormányzat ülésén. A kisebbségi ombudsmanhoz eljuttatott panaszokból azonban kitűnik, hogy egyes településeken rendszeresen vita tárgya, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke milyen esetekben élhet tanácskozási jogával. Ugyanakkor a legfontosabb problémát a beszámoló készítője abban látja, hogy a törvénymódosítás megszüntette annak lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzat elnöke szavazati joggal is részt vegyen a helyi önkormányzat munkájában.

(16.10)

A biztos úr megállapítása szerint a bizottsági tagokra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok célja, hogy kizárják az egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesését, erről azonban ez esetben nincs szó, ezért hibás döntésnek tartja e tilalom kiterjesztését a kisebbségi önkormányzat elnökére is.

További problémát jelent, hogy a kisebbségi törvény a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának csak az alapvető szabályait határozza meg, egyebekben az államháztartás működési rendjére, illetőleg a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és költségvetési kötelezettségeire vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Az Országgyűlés a törvénymódosítás során felhatalmazta a kormányt, hogy rendeletben szabályozza a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának, a beszámoló készítésének, információszolgáltatásának és a kisebbségi önkormányzatok költségvetési szervei belső ellenőrzésének, valamint a központi költségvetésből nyújtott feladatarányos támogatások általános működési és feladatalapú támogatásának a feltételrendszerét és elszámolási rendjét.

A jogalkotási törvény értelmében a végrehajtási rendeletnek a törvény módosításával egy időben kellett volna hatályba lépnie, ám ez sajnálatos módon nem így történt. A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény hatálybalépése óta több olyan kormányrendeletet módosítottak, amely érinti a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodását is. A beszámoló zárásáig nem született meg azonban a kisebbségi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításáról szóló jogszabály. A rendelet megalkotásáig tovább él az a számos korábbi beszámolóban már kritizált gyakorlat, hogy a kisebbségi önkormányzatok a képviselt közösség nagyságától és az ellátott feladatok jellegétől függetlenül azonos összegű költségvetési támogatásban részesülnek. A beszámoló bezárásáig tehát nem született meg a kisebbségi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításáról szóló jogszabály, ezért a kisebbségi ombudsman a beszámoló keretében ismételten felkérte a kormányt, hogy mielőbb tegyen eleget az Országgyűlés által előírt jogalkotási kötelezettségének.

Idekapcsolódik a területi kisebbségi önkormányzatok működésének finanszírozása is. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény értelmében a helyi és területi kisebbségi önkormányzatok támogatása megegyezik. Mivel számos, korábban az országos kisebbségi önkormányzatok hatáskörébe tartozó feladatot a kisebbségi törvény módosítása nyomán területi szintre delegáltak, nyilvánvaló, hogy a területi kisebbségi önkormányzatok támogatására nem elegendő az évi előirányzott 640 ezer forint, ami 2007-ben 480 ezer forint. Amennyiben a területi kisebbségi önkormányzatok működésére fordítható összeget nem sikerül jelentősen megnövelni a költségvetési törvényben, ez a gyakorlatban azt fogja eredményezni, hogy az állam nem teljesíti az alkotmányban előírt kötelezettségeit.

A kisebbségi törvény módosításakor már tudnia kellett a törvényalkotónak, hogy a területi kisebbségi önkormányzatokat fenn kell tartani, jelentős működési költséget kell számukra biztosítani. Nemcsak a nélkülözhetetlen iroda költségeinek térítésére szükséges nagyobb összeg, de figyelembe kell venni azt is, hogy e szintnek információközvetítő feladata is lesz, így kapcsolatot kell tartania a települések kisebbségi önkormányzataival és a megyei intézményekkel, továbbá az országos kisebbségi önkormányzatokkal is.

Az alkotmánysértő állapotok kialakulásának megelőzése érdekében a Fidesz és a KDNP képviselőivel közösen tegnap módosító javaslatot nyújtottunk be a költségvetési törvényhez, amelynek lényege, hogy a területi kisebbségi önkormányzatok támogatása 640 ezer forintról 5 millió forintra emelkedjék.

Az is problémát jelent a kisebbségi önkormányzatok szempontjából, hogy a települési kisebbségi önkormányzatok akkor is megszűnnek, ha a testület létszáma három fő alá csökken, és ha nincs olyan jelölt, aki a megüresedett mandátumot betöltené. Biztos úr a beszámolójában rámutat, hogy a 2006. évi választások nagy hányadában csak annyi jelölt indult, mint a megválasztható képviselők létszáma. Nem tudatosodott tehát a jelölő szervezetekben, hogy ezek a testületek a létszám valamilyen okból - például lemondás következtében - történő három fő alá csökkenése esetén meg fognak szűnni.

A hatályos szabályozás, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi törvény abban a tekintetben sem rendelkezik egyértelműen, hogy a helyi önkormányzat milyen célokra használhatja a megszűnt kisebbségi önkormányzat vagyonát. A kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása érdekében ezt továbbra is kezelni kell.

A települési kisebbségi önkormányzati választások lebonyolításáról szóló beszámolóval kapcsolatos tapasztalatokat a következőkben szeretném összefoglalni. A jogi szabályozás következetlensége okozta, hogy bár a kisebbségi választói jegyzékbe való felvételt elviekben csak a kisebbségi közösségek tagjai kérhették, a gyakorlatban bárki egy formális nyilatkozat megtételével jogot szerezhetett a választásokon való részvételre. A nyilatkozat valóságtartalmát a választási szervek nem vizsgálhatták, így a jegyzők akkor sem utasíthatták el a kérelmet, ha nyilvánvaló volt, hogy az adott személynek semmilyen kötődése nincs a felvállalt kisebbségi közösséghez. Ennek a gyakorlatban súlyos következményei lehettek.

Már a fentiekből is világos, hogy a kisebbségi választói névjegyzék összeállításának szabályait indokolt a jövőben módosítani. Emellett szól az is, hogy jelentősen csökkentette a kisebbségi választópolgárok regisztrációra való hajlandóságát, hogy nem a közösségük tagjaiból álló bizottság előtt vallhatták meg identitásukat, hanem erről a jegyzőnek kellett írásban nyilatkozniuk. A kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozásakor még joggal lehetett arra hivatkozni az elmúlt évtizedek asszimilációs politikája következményeként, hogy a közösségeken belül sem általános az anyanyelv használata, a következő önkormányzati ciklustól kezdve azonban már indokoltnak és megvalósíthatónak tartanám, hogy csak azok lehessenek kisebbségi képviselők, akik rendelkeznek a közmegbízatásuk ellátásához szükséges nyelvismerettel. Alapvető követelménynek tekintem azt is, hogy a jövőben csak az indulhasson kisebbségi önkormányzati jelöltként, aki korábban nem volt egy másik kisebbség képviselője.

A fenti tényekből kiindulva a biztos szükségesnek tartja a kisebbségi választójogi rendszer újraszabályozását, hiszen az ismertté vált visszásságok orvoslása csak ily módon lehetséges. Véleménye szerint a jogalkotói munka során az Alkotmánybíróság által meghatározott elvi keretek, valamint a szomszédos országok, elsősorban Szlovénia választási rendszere szolgálhat mintául.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(16.20)

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban a téma tárgyalása során felmerült kisebbségi véleménynek adok hangot: az anyag tárgyalásakor is ismertetésre került, hogy részünkre ez a jelentés egy kissé kettős jellegűnek tűnik. Nem kívánok ironizálni, de nekem egy régi téeszközgyűlés jut eszembe, amikor a téeszelnök elmondja, hogy kedves tagtársak, ilyen eredményt értünk el, de érhettünk volna el jobbat is.

Miért mondom ezt? Mert ha abból indulunk ki, hogy természeti adottságaival összefüggésben a magyar agrárgazdaságot nem is olyan régen még Európa éléstárának is mondották, tehát a magyar agrárgazdaság fontos nemzetgazdasági és társadalmi szerepet töltött be - igaz, az ágazat fénye mára már jelentősen halványult, azonban még ma is igen fontos szerepe van a gazdaságunkban -, az agráriumban bekövetkezett változások hatására egy-két területen jelentős negatív folyamatok következtek be, ha arra gondolunk, amikor belföldi ellátásunk érdekében behozatalra, vagyis importra szorulunk sertés-, marhahús-, tej- és zöldség-gyümölcs termékeket illetően.

Az ágazat társadalmi szerepének jelentőségét növeli az is, hogy az ország biztonságos és egészséges élelmiszerrel való ellátásán kívül munkát és megélhetést biztosít a nehéz helyzetbe került vidéki lakosság egy részének. A 2006-ban még foglalkoztatott 190 ezer fős létszám sajnos, 2006-ban további 3 ezer fővel csökkent, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a foglalkoztatottak átlagkeresete is mintegy 65 százaléka csak a magyar nemzetgazdasági átlagnak. A támogatási rendszer továbbfejlesztésével indokoltnak látszik, hogy a jövedelmi viszonyokra alapuló és igénybe vehető hitelek és támogatások miatt a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbekké váltak.

Amikor erről az évről beszélünk, látni kell a foglalkoztatotti létszámon túl annak a 744 vállalkozásnak a tönkremenetelét is - tehát a vállalkozók száma is jelentősen csökken -, amelyek biztosan nem jó dolgukban hagyták abba a termelést. Ugyanakkor igaz az is, hogy a mezőgazdasági nettó árbevétel - ha szabad ezt a szót használnom - emelkedett ugyan, ezt részben indokolja a termelői árszínvonal növekedése, de az anyag is megemlíti, hogy mögötte bizony az állattenyésztés, a növénytermesztés jelentős volumenlemaradása húzódik meg. Ezt bizonyos mértékig a termelői árszínvonal növekedése kompenzálja ugyan, de a 744 tönkrement vállalkozás is jelzi, hogy nincs minden rendben.

A támogatási rendszer jobb kialakítása miatt szeretném jelezni, hogy az uniós támogatások is jelentős támogatást biztosítanak az erdősítésre, ezért célszerű lenne az erdősítést nagyobb arányban figyelembe venni, amivel a rossz mezőgazdasági területeket lehetne hasznosítani, és nem kellene támogatást arra felhasználni, hogy kivonjunk termőterületeket.

Ezért mi az agrárgazdaság helyzetét bemutató anyagot 7 tartózkodás mellett nem javasoljuk elfogadására.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. A költségvetési bizottságban kisebbségi véleményként felmerült - egyetértve azzal, hogy itt az önkormányzatok alakulását ne lehessen egyébféle pótlékokkal gazdaságossá tenni -, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor újabb településeknél intézmények kerülnek oda. Gondolok itt arra például, hogy ha kisebbségi önkormányzatok alakulnak, és a kisebbségi intézményeknél más és más a finanszírozási forrás például az intézmények alapításánál, akkor igenis szükség van arra, hogy az új önkormányzatok kiegészítő támogatást is kaphassanak, viszont itt az 1. § (2) bekezdésének c) pontjában ezt kizárja. Éppen ezért ennek felülvizsgálatát javasoljuk, és ezért nem tudjuk támogatni.

Köszönöm.

(19.10)

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A hőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során felmerült kisebbségi véleményt szeretném elmondani; elismerve azt a körülményt, hogy a távfűtéses lakásokban élők kiszolgáltatott helyzetben vannak a távhőszolgáltatókkal szemben, a távfűtő művek pedig az energiaárak kiszolgáltatottjai. Az elmúlt két-három év gazdaságpolitikája az energiapiac rapszodikus alakulása következtében jelentős áremelkedést hozott az energia nagyfogyasztói részére. A távhőszolgáltatás ma is és főként a következő években drágább lesz, mint a szomszédos Ausztriában.

Éppen ezért szükségessé vált, és indokoltnak tartjuk mi is a távfűtést élvező lakások anyagi terheinek csökkentését. Senki nem vonja kétségbe, hogy a törvényjavaslat átmeneti időre egyfajta szociális problémát kíván megoldani. A probléma megoldásának módjával azonban nem értünk egyet a következők miatt. A piac életébe a törvényjavaslat szerinti beavatkozás módja igen sok kívánnivalót hagy maga után. A piaci viszonyokba való durva beavatkozás helyett célszerűbb lenne a távfűtés áfájának csökkentése, vagyis a kedvezményes áfakulcsba való sorolását látnánk igazibb megoldásnak. Nem áll ez messze az MSZP-ben kisebbségben lévő független gondolkodók véleményétől sem, ők is hajlandók lennének más megoldásokat támogatni, hiszen a törvényjavaslatban szereplő kegyúri osztogatás, vagyis támogatások helyett továbbra sem oldódik meg az a probléma, csak átmenetileg elodázzuk azt.

Az alanyi jogon lehetővé váló támogatási rendszerrel a szociálisan rászorulók helyzetében sem hoz érdemi javulást, hiszen a támogatásként megkapott összeget mindjárt az új árképzési módszer belépésével egyidejűleg a bekövetkező újabb jelentős áremelések elnyelik, vagyis a ténylegesen rászoruló, szociálisan is kiszolgáltatott lakók helyzete hosszú távon nem változik, nem javul. Elfogadhatatlan viszont az alanyi jogon történő támogatási rendszer, hiszen olyan távhőszolgáltatást élvező lakó is megkapja a támogatást, aki még ezt az áremelést is könnyedén megfizeti, vagyis ebből a szempontból is elhibázottnak tartjuk a kormány által választott megoldási javaslatot.

(18.50)

Az elmondottakból eredően mi, kisebbségben lévő képviselők a törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottságunkban az agrárgazdaság 2007. évi helyzetének alakulásáról szóló beszámoló tárgyalásakor felmerült, kisebbségben maradt véleményeket szeretném ismertetni.

Elismerve azt a tényt, hogy a 2007. évi rendkívülien szélsőséges időjárási körülmények között drámaian alacsony termésátlagok, termésnagyságrendek születtek a mezőgazdaságban, ennek ellenére az agrárgazdaságban mégis 2,3 százalékos növekmény következett be a statisztika szerint. Ezt teljes egészében a világpiacon bekövetkezett, a mezőgazdasági alapanyagok iránti kereslet és főként árrobbanás, a terméktőzsdén megjelent spekulatív tőke befolyása eredményezte. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a MOSZ október elején tartott sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy a világpiacon bekövetkezett változások mellett az Európai Unió piacszabályozó eszközei is közrejátszottak abban, hogy a gabonapiac kiszámíthatatlanná vált. Az EU két évvel ezelőtt beindított gabonapolitikai változásai mára a magyar termelők számára végzetessé váltak, mert olyan mértékben növelték az áringadozásokat, hogy azokat a gazdálkodók nem tudják követni.

(10.20)

Ez főként a növénytermesztésre vonatkozik, azonban az állattenyésztés területén sem jobb a helyzet, évről évre csökkenő tendenciát mutat. Az agrárnépesség kereseti viszonyai is fokozatosan csökkennek. A 2007. évben a mezőgazdaságban alkalmazásban állók nettó keresete mintegy háromnegyede volt csak a nemzetgazdasági átlagnak, vagyis egyre tartósabbá válik a társadalom egészéhez viszonyítva az elmaradás ebben az ágazatban. Az átlagkeresetek fokozatos csökkenése mellett további kedvezőtlen tény - mint ahogy már el is hangzott -, hogy mintegy 8 ezer munkahely is elveszett, de ezen túlmenően még az úgynevezett nem fizetett, családi munkaerő foglalkoztatása is folyamatosan csökken.

Az előterjesztő részére feltett kérdésemre, amely szerint mit kívánnak tenni, és milyen eszközökkel kívánják megakadályozni, hogy a magyar termelők továbbra is jobb sorsot érdemeljenek a gazdaságon belül, igen szomorú és úgy mondom, a mezőgazdasági termelők számára kedvezőtlen válasz született: mindent megtesznek, amit ennek érdekében meg lehet tenni. Ezt lehetett volna tenni már 2006-ban is, de sajnos az intézkedések évről évre elmaradnak, ezért a beszámolót mi elfogadásra nem javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Wekerle Sándor volt az első olyan magyar miniszterelnök, aki polgári családból származott, aki polgárként lett az ország első embere.

1848. november 14-én született, egy württembergi eredetű, vagyis német nemzetiségű móri családból származott, vagyis a napokban tartjuk szülőhelyén születésének 160. évfordulóját.

A XIX. század Európájának, a közép-európai "közös piacnak" volt ő a politikusa, pénzügyi irányítója, részint maga is annak formálója, alakítója. E minőségében három ízben miniszterelnök, ami példa nélküli a polgári korban, s mint ilyen, Tisza Kálmán után a leghosszabban hivatalban lévő kormányfő. De nem ez a lényege az ő emlékének a mai felidézésénél. Wekerléék nem bekéredzkedtek egy fejlettebb közösségbe, hanem maguk akartak itt fejlett régiót teremteni országunkban. Úgy hiszem, az a Wekerle igencsak elkelne a mai Magyarországon éppúgy, mint a nemrég működött polgári kormányunk is.

Furcsa egy példa Wekerle Sándoré. Kétségtelen, pénzügyi zseni és sikeres pénzügyminiszter, aki a kormányrúdhoz állva egy sor politikai feladat megoldását is magáénak tekintette. Példaszerű az, ahogy Wekerle Sándor a korszak legtehetségesebb és legsikeresebb pénzügyminisztereként alkotott maradandót a valutareformtól az adóreformon át az államháztartás egyensúlyának megteremtéséig.

Az első Wekerle-kormány működéséhez főként az akkori nyugat-európai állapotokat is meghaladó, korszerű egyházpolitikai reformok is hozzáfűződnek, a feudális maradványok e téren való felszámolása és korszerű európai jogok érvényesítése a vallás- és lelkiismereti szabadság terén. A házassági jog, anyakönyvezés, vallásszabadság, a zsidó vallás egyenjogúsítása egyházpolitikai törvények némi módosítással ma is érvényben vannak, hiszen a jelenlegi egyház- és vallásügyi törvények is ennek nyomvonalán haladnak.

Pályája későbbi szakaszában polgárként is jelentőset alkotott. Elsősorban mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, nevéhez fűződik az akkori Kispesten az úgynevezett Wekerle-telep felépítése. A Wekerle-telep páratlan volt egész Európában, hisz hozzá fogható lakásépítési vállalkozás azóta sem volt idehaza.

Néki kívántam itt a mai Országgyűlésben emléket állítani, a kiváló államférfinak, s azt hiszem, hogy bizony ma is elkelne politikusaink sorába egy Wekerle Sándor.

Köszönöm szépen.

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr által interpellált Pénzügyminisztérium válaszát, amely nem került elfogadásra, bizottságunk 2008. december 4-i ülésén megvizsgálta. Nem kívánom a jelentést tételesen ismertetni, röviden azonban indokolnám a bizottság döntését.

Az interpelláló képviselő mindhárom kérdésre további részletes információkról tájékoztatta bizottságunkat. Az újabb információkat az államtitkár úr az interpellációs kérdésektől való eltérésnek, túlterjeszkedőnek minősítette válaszában. Változatlanul nem kaptunk választ arra vonatkozóan, hogy a Bábolnához tartozó kerteskői gazdaság áron aluli értékesítésénél mennyire volt szabályszerű a bábolnai önkormányzati képviselő elővásárlási jogosultsága, aki a Kerteskőtől 11 kilométerre fekvő zirci társaság tagja ugyan, de a bábolnai lakhelye messze meghaladja a 15 kilométert, amire az államtitkár úr hivatkozott. Nem beszélve arról, hogy olyan részvényes elővásárlási jogát ismerték el, aki a 480 hektáros területből mindössze 0,4 hektáros tulajdonrésszel rendelkezett. E tények mindenképpen ellentmondásosnak minősíthetők.

A második interpellációs kérdésre adott válaszát, az államtitkár úr szavait idézve egy fél mondattal kívánta ugyan megválaszolni, holott a Pénzügyminisztériumban a tárggyal kapcsolatban meglévő és a képviselő úr által bemutatott bizonyítékok igenis arról tájékoztatnak, hogy Bábolna város önkormányzata igenis azon ügyködik, hogy a magyar lótenyésztés, Magyarország e területen megszerzett hírnevének fellegvárában, Bábolna központjában egészen más tevékenység, első kategóriás játékkaszinó valósuljon meg.

A harmadik kérdésre adott válaszában az államtitkár úr értelmetlennek minősítette a képviselő úr azon felvetését, hogy a bábolnai önkormányzat a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok vagyonkezelői jogát kívánja megszerezni, amely még ma is milliárdos értéket képvisel. Számunkra is értelmetlennek tűnik, hogy miként, milyen alapon kívánja ezt megtenni az önkormányzat, amikor a város jelenleg is a 600 millió forint összegű költségvetéséből mintegy 100 millió forintos hiánnyal gazdálkodik, és hogyan tudna egy 1500 hektáros birtokot, a még meglévő 3 milliárdos nemzeti vagyont gazdaságosan működtetni, amely évről évre támogatási kiegészítésre szorul. Ugyanakkor az Állami Számvevőszék vizsgálatai már több éve figyelmeztették a kormányt, hogy tegyen valamit a bábolnai botrányt, a vagyonvesztés további megakadályozását illetően, azonban e téren sem történt semmi.

Az elmondottak alapján tehát nem véletlenül született meg a bizottság döntése, amely nem fogadta el másodszor sem az államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen.

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A móri történelmi borvidéken található szőlőültetvények jelentős része a valamikori móri állami gazdaság tulajdonában és művelésében volt. A 90-es évek elején az állami gazdaság az elsők között került felszámolás alá, meglehetősen érdekes körülmények között, amely alapján a csalárdság szándékát is joggal feltételezhetjük. Ez az az időszak volt, amikor az állami tulajdonú földek érték nélkül, de beletartoztak a gazdaság vagyonába, nagy volt tehát a kísértés, hiszen úgy tűnt, hogy egy felszámolási eljárás során a vagyontárgyak értékesítéséből a földhöz is hozzá lehet jutni.

Jó néhány ilyen felszámolás zajlott akkoriban, több tízezer hektár állami föld került magántulajdonba. Itt nem ez történt, ugyanis a vagyonkezelő a földtulajdont minden állami gazdaságból, így a móriból is kivonta, éppen a vagyon megőrzésének érdekében. Bírósági ítélet is született azonban arról, hogy bár a vagyonkivonás jogszerű volt, azonban az így okozott kárért kezesi felelősség terheli a vagyonkezelőt. A földekre tehát jelzálogjogot jegyeztettek be a felszámolás alá került állami gazdaság hitelezői. A rendezetlen tulajdoni helyzetet a szőlő sínylette meg leginkább, hiszen az állami gazdaság felszámolója legfeljebb egyéves szerződéseket kötött a szőlőültetvények művelésére. El lehet képzelni, milyen állapotú az az ültetvény, amelyet minden évben más és más művelt meg.

A polgári kormány ideje alatt sikerült némileg konszolidálni a helyzetet, többéves szerződéseket kötve megtalálni a szőlőművelésre alkalmas személyeket és vállalkozásokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy a móri borvidék ezért menekült meg. Azóta számos vállalkozás erősödött meg, visszaadva a móri ezerjó és más móri borfajták hitelét és hírnevét. Az állami tulajdonú földeken azonban továbbra is ott a jelzálogjog, amelynek legnagyobb tulajdonosa, aki a 100 leggazdagabb embert tartalmazó kiadványban is előkelő helyen szerepel, fenyegeti a gazdákat a jelzálog beváltásával. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Az ültetvények művelői, akik közben a hosszú lejáratú bérleti szerződés alapján...

ELNÖK: Képviselő úr, lesz még egy perce. Tartogassuk arra, jó, mert két perc a kérdés ideje.

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Akkor a kérdések. Hogyan kívánják rendezni az állami tulajdonú volt móri állami gazdaság földjeinek ügyét? Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a sok embernek munkát és megélhetést biztosító móri szőlőültetvények épségben maradjanak? Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SCHMIDT FERENC (Fidesz): A probléma mindössze annyi, hogy azok a bankok, amelyek a hitelt nyújtották, a konszolidáció alapján megkapták hiteleik fedezetét az államtól. Egyszer kifizetésre került. Innentől kezdve a jelzálogjog változatlan fenntartása szerintem jogtalan volt, és erre 2004 márciusában Benedek Fülöp volt államtitkár Székesfehérváron tett ígéretet, hogy azt rövid időn belül rendezik. Ma 2009-et írunk, a Nemzeti Földalap semmit nem tett az ügy rendezése érdekében, és nem véletlen, hogy most a jelzálogjoggal rendelkező illető 2,5 millió forintot követel a gazdáktól, amelynek a helyi becsült értéke mindössze 250 ezer forint. Tehát tízszeres árat akarnak újból bevasalni a helyi gazdákon, és ez elfogadhatatlan. (Babák Mihály: Skandalum!)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

SCHMIDT FERENC, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Elismerve azt a körülményt, hogy a gazdasági életben bekövetkezett változások hatására a földhivatalok bevételei annak ellenére, hogy ingatlan-nyilvántartási eljárási számai lényegesen nem változtak, viszont az összes eljáráson belül a díjmentes eljárások számának növekedése folytán a bevételek csökkenő tendenciát mutatnak; a földhivatalok folyamatos működőképességének fenntartása, valamint likviditásuk megőrzése és főként az államháztartási befizetési kötelezettségük teljesítése érdekében a tulajdonilap-másolatokért és az ingatlan-nyilvántartási eljárásokért fizetendő szolgáltatási díjak teljes felülvizsgálatát és egyben jelentős mértékű növelését célozza a benyújtott törvényjavaslat.

Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a körülményt sem, hogy a földhivatalok önfenntartásának és likviditásának kedvezőtlen alakulását maga a kormány is előidézte azzal, hogy évről évre kevesebb működési támogatást nyújt részükre, ezért most megint döntő többségében a lakosság terheit növeli a tervezett díjemelésekkel. A tervezett eljárási szabályozások túlzottan bürokratikussá válnak azáltal, hogy az igazolások tömkelegét kell majd előállítani, beszerezni, hogy az eddigi eljárásoknál feltárt visszaéléseket meg lehessen szüntetni, vagy legalábbis vissza lehessen szorítani.

A bürokratikussága mellett a tárgyi mentességet élvező szervezetek közül hiányzik a megyei önkormányzat felsorolása, hiszen ezeknek az önkormányzatoknak is vannak intézményeik, vagyontárgyaik vannak, s ez a tény is előidézhet ingatlan-nyilvántartási előírásokat, gondoljunk csak az intézményi társulások számának növekedésére.

Elfogadhatatlan, hogy az elektronikus lekérdezések díját és főként annak szabályozását - az állami rendszer használatáról lévén szó - majdan miniszteri rendelet szabályozza. Nem beszélve arról, hogy a földhivataloknál az elektronikus fizetés lehetővé tétele az EKOP keretében még folyamatban van, s ez a projekt nincs még kész, hiszen a bizottságban kapott tájékoztatás szerint a technikai feltételek megteremtésére még jövő év szeptemberéig várni kell. A beterjesztett törvényjavaslatot ezért sem lehet ilyen formában támogatni és jóváhagyni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SCHMIDT FERENC, a Fidesz a képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek beszámolóját igen nagy körültekintéssel készítette el, hiszen a terjedelme mindössze - nem csekély - 34 oldalt tesz ki, a tartalmát tekintve, ha nézzük, azt kell mondjam, hogy az országban élő kisebbségek igen kivételezett helyzetben vannak, hiszen minden nagyon szép, minden nagyon jó. Nem közhelynek szánom, amikor azt mondom, hogy minden törvény, jogszabály annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Szeretném mondani, hogy az országban élő nemzetiségek a beszámolóban foglaltakat valahogy a mindennapjaikban másképp élik meg, nem így, ahogy ez le vagyon írva.

(9.10)

A beszámolót így nem tudjuk elfogadni. Nem fogadhatjuk el azért sem, mert a dokumentum csupán bizonyos eredményekről szól, s mélyen hallgat a megoldandó problémákról, sőt számos esetben nem riad vissza a tények meghamisításától sem.

Hadd szemléltessem ezt egy konkrét példával! A szocialista kormány által benyújtott beszámoló 2. oldalán a következő megállapítást találjuk. "Az országos kisebbségi önkormányzatok állandó tárgyalópartnerei a kormánynak, véleményt mondhatnak valamennyi, a kisebbségeket érintő döntésről."

Ezzel szemben mit olvashattunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolóban? "Az egyeztetés az országos kisebbségi önkormányzatokkal a 2008. évi költségvetési törvény megalkotása során sem történt meg. Ennek szükségességét folyamatosan jelezték az országos önkormányzatok elnökei. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek külön is jeleztük, hogy a 2008. évi költségvetés tervezésének időszakában az országos kisebbségi önkormányzatok nem véleményezhették a költségvetésről szóló törvényjavaslatnak az egyes kisebbségekre vonatkozó részét. Az elmaradt költségvetési egyeztetések miatt pedig nem voltak képesek érvényesíteni a feladatellátással összefüggő érdekeiket, annak ellenére, hogy ez a törvényben biztosított joguk. A Miniszterelnöki Hivatal csak a törvényjavaslat Országgyűlésnek történő benyújtását követően hívta össze az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeit, és csupán tájékoztatást adott a költségvetés kisebbségeket érintő, következő évi alakulásáról."

A kormány tehát a saját beszámolójában azt állítja, hogy folyamatosan egyeztet a kisebbségi önkormányzatokkal az őket érintő kérdésekben, ezzel szemben a valóság az, hogy a szocialista kormány e tekintetben is törvénysértő módon működik. A Nek-törvény 38. § (1) bekezdés a) pontjában ugyanis kimondja, hogy az országos kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít a helyi önkormányzat rendelete kivételével az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő jogszabályok tervezetéről. Ez tehát a központi költségvetés tekintetében érdemi egyeztetést kellene hogy jelentsen.

De hadd idézzem ezzel a témával kapcsolatban Hepp Mihály úrnak, az Országos Horvát Önkormányzat elnökének véleményét, amelyet a második kisebbségi kerekasztal 2008. szeptember 5-én megtartott ülésén mondott el: "Nincs egyeztetés a kisebbségeket érintő kérdésekben, a kisebbségeket érintő rendelkezéseket nem kapják meg hivatalosan. Alapvető problémának tartjuk, hogy a szocialista kormány nem partnerként egyeztet és tárgyal az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel."

Ezzel kapcsolatban figyelmükbe ajánlom dr. Muszev Dimitrov Dancsó, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke véleményét, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának 2007. október 30-ai ülésén fogalmazott meg: "Egy új szemlélet szükséges a finanszírozás tekintetében is. Most azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg szétaprózott, szétszórt pénz van, de igazából a nagy feladatokra mindig nehezen jut pénz, gondolok itt az intézményalapításokra, intézmények átvételére, tehát a kulturális autonómia építésére. Őszintén megvallva, a mindennapi működésben kezdjük eléggé rosszul érezni magunkat, mindenben csak a túlbonyolítás van, csak azért is elfogadásra kerülnek a fejünk felett rendeletek, jogszabályok, és nincs előremozdulás. Abban látnék előremozdulást, ha egy teljesen új szemléletet kellene az egész kisebbségi nemzetiségi rendszerben kidolgozni, a jogalkotást, az alanyok pontos meghatározását, a szavazás módját, a feladatok tisztázását, hogy mit is kell csinálnia egy kisebbségi önkormányzatnak, és csak akkor tud igazán a költségvetés, az államháztartás, a közjogi hierarchia részesévé válni egy kisebbségi önkormányzat."

Szót kell ejtenünk külön is a magyarországi ruszin kisebbség helyzetéről. Esetükben olyan közösségről beszélünk, amelynek nincs anyaországa, amely támogathatná őket, így jobban ki vannak téve az asszimiláció veszélyének. Aggodalomra ad okot, hogy a közelmúltban Manajló András, az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat elnöke levélben fordult az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnökéhez, mivel úgy vélte, a Miniszterelnöki Hivatallal történt egyeztetései egyes pályázatok elbírálása, illetőleg bizonyos törvénymódosítások benyújtása ügyében megrekedtek. Ezúton is kérjük a kormány tisztelt képviselőit, hogy különös figyelemmel járjanak el a ruszin kisebbséget érintő ügyekben.

Az, hogy egy kisebbség így - mondjam úgy - partvonalra kerül... Szeretném jelezni, a beszámolóban a 25. oldalon azt írja a beszámoló, hogy a hazai 12 nemzeti kisebbség kultúrájának gondozása 2008 februárjáig az OKM közművelődési főosztálya feladatkörébe tartozott, majd azt követően átkerült az esélyegyenlőségi főigazgatóság esélyegyenlőségi kulturális osztályához. Kérdezem én: hol van a 13. kisebbség? Itt már eleve leírták. Csak nem a ruszinokról van szó?

Szólnunk kell még külön is egy másik magyarországi kisebbségről, amelynek ügyét a kormánynak prioritásként kellene kezelni. A magyarországi romák ügyéről beszélek. Az Országgyűlés 2007 júniusában fogadta el a szocialista kormány által előterjesztett, a "Roma integráció évtizede" program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslatot. E dokumentum a Gyurcsány-kormány cigánypolitikájának sarokpontjait tartalmazta, ezért külön is figyelmet érdemel.

A stratégiai terv célja a Magyarországon élő romák gazdasági-társadalmi helyzetének javítása volt. A célcsoport-meghatározásban azonban azt olvashattuk, hogy elsősorban területi, hátrányos helyzetű térségek, települések és szociális szempontok - például hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek, köztük nagy arányban romák valós társadalmi-gazdasági integrációját.

Vagyis a stratégiai terv a címével ellentétben elsősorban nem a romák, hanem a legszegényebbek társadalmi-gazdasági integrációját célozta meg. Nem tartalmaz ez a stratégiai terv arra vonatkozóan részletes koncepciót, hogy hogyan válik a kisebbségi romatársadalom a többségi társadalom szerves részévé. A roma kultúra intézményrendszerének - színház, múzeum, galéria, tájház - kialakításra irányuló szándék megjelenik a dokumentumban, ám erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, s megfelelő anyagi eszközöket is kellene mellé rendelni.

Azt is át kéne tekinteni, hogy miért nem működnek hatékonyan például a roma közösségi házak. A tervezetben egyetlen felsorolás van, amellyel maradéktalanul egyet lehet érteni, ez pedig a prioritások kitűzése. Valamennyien tudjuk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa az oktatás, a foglalkoztatás elérhetővé tétele, az egészségi állapot javítása és a lakhatási lehetőségek emberhez méltóvá tétele.

A baj csak az, hogy a stratégiai terv ezekről a prioritásokról csak általánosságban beszél, s a tervben hivatkozott adatok beismerten egy 2003. évi felmérésen alapultak, és helyenként olyan célokat tűzött ki, amelyekről már akkor lehetett tudni, hogy megvalósíthatatlanok.

(9.20)

A Gyurcsány-kormány, amely már negyedik esztendeje volt hatalmon, többéves késéssel nyújtotta be ezt a stratégiai tervet. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőjével közösen ugyanis abban állapodtak meg, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a "Roma integráció évtizedévé" nyilvánítják. Az erről szóló nyilatkozatot a részt vevő országok miniszterelnökei 2005. február 2-án írták alá Szófiában.

A második Gyurcsány-kormány első tizenkét hónapjában mindössze annyira futotta, hogy 2007. április 3-án megtartotta alakuló ülését a Roma Integrációs Tanács, amely a korábbi Cigányügyi Tárcaközi Bizottság utódja lett. Ezzel a korábban meghatározott, de végre nem hajtott feladatokat új elnevezésű, de lényegileg a korábbi mechanizmus szerint működő struktúrába helyezték. A nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman véleménye is ez. Az átnevezett struktúra lényegét tekintve változatlan maradt: konzultatív, koordinatív szerepe van, így kérdés, hogy ezen új szervezet a régit meghaladó hatékonysággal tud-e működni.

A következőkben pedig szólnunk kell az anyagi támogatás rendszeréről is. A szocialista kormányok a 2000-es költségvetési évet követő esztendőkben évente több száz millió forinttal csökkentették a kisebbségek állami támogatását. Az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetéül szolgáló előirányzat 2005-2008 között befagyott, ami az éves inflációt tekintetbe véve jelentős reálérték-csökkenést eredményezett.

2009-ben átlagosan 4-4,5 százalékkal megemelték az előirányzatot, így öt év alatt egyetlenegyszer került sor korrekcióra az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásában, és az is olyan alacsony szinten, amely az infláció egy évre vetített mértékét sem érte el. Ezt szakmai szempontból teljesen elfogadhatatlannak tartjuk. A helyi kisebbségi önkormányzatok és szervezetek támogatása 2004 óta szintén nem növekszik, befagyott, akárcsak az országos kisebbségi önkormányzatok támogatása.

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatási összege 2003-ig folyamatos mértékben emelkedett, bár az emelés százalékos értéke rendszerint alatta maradt a mindenkori éves inflációnak. Változást hozott a közalapítvány számára a 2004-es év, amikor a központi támogatás kiadási előirányzata az előző évi 663 millió forintról 500 millió forintra csökkent, a támogatási előirányzat összege pedig 391 millió forintra.

A kisebbségi önkormányzatok számára megítélhető támogatás összege így jelentős mértékben, 41 százalékkal csökkent. A fenti megállapításokat a kormánynak a kisebbségekről szóló J/92. számú jelentésből idézem. A NEKK támogatási összege 2006-2008 között 500 millió forintos szinten maradt, 2009-ben ez már csak 462 millió, a 2010-re tervezett költségvetésben ez már csak 370 millió forint, vagyis 26 százalékos csökkentést jelent.

A roma integráció ügyében sem jobb a helyzet. Jelzésértékű, hogy 2007. évi költségvetésében a kormány a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatására nem tervezett. 2009-ben pedig a romatelepek felszámolását célzó költségvetési előirányzatot tervezték nulla, azaz nulla forinttal, majd a fideszes módosító javaslat nyomán 1 milliárd forintra emelték az előirányzatot, azonban a Gyurcsány-kormány egyik utolsó intézkedéseként ezt az összeget is zárolták.

A magyarországi kisebbségek ügyében tehát a kormány nem egyeztet, a támogatásokat részben befagyasztotta, részben csökkenti. Ehhez a Fidesz és a KDNP képviselői nem kívánnak semmilyen támogatást nyújtani, a kormány beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot ezért képviselőcsoportunk elutasítja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)