Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy olyan törvénynek vagyunk a vitáján, amellyel kapcsolatban már végighallgattuk az ellenzék részéről azokat a kifogásokat, amelyeket nemcsak itt a parlamentben, hanem a bizottság keretei között is megismerhettünk, de ezek az érvek igazából nem ehhez a törvényhez szólnak. Ezt egy kicsit okafogyottnak érzem, mert egyáltalán nem arról beszélünk, mint amiről a törvény szól, a törvény rendelkezik. Én nem szeretek visszafelé tekintgetni, de azt azért el kell mondani, hogy a Mezőhegyesi Ménesgazdaság története 2004-re nyúlik vissza, akkorra, amikor a szocialisták ezt a gazdaságot privatizálták, és egy olyan körnek adták át, amelytől ‑ mondhatnám úgy, hogy ‑ a nemzeti vagyont, az agrár-kultúrtörténeti értékeket, és azokat a hagyományokat, amelyekkel Mezőhegyes rendelkezik, akármelyik kormányzatnak kötelessége lett volna visszavásárolni, visszavenni, mert azzal a privatizációval egy olyan érték ment volna tönkre, ami pótolhatatlan lett volna a magyar agrár-kul­túr­tör­ténetben, a magyar agrártársadalomban. Ezt 2004-ben privatizálták, tisztelt képviselő úr, ezért ezeket a feljegyzéseket, ezeket a kérdéseket az akkori kormányzatnak kellene címezni. De ezen már túl vagyunk.

Amikor 2016-ban a Mezőhegyesről szóló törvényt a parlament elé hoztuk, akkor, de most is, ez a törvény nagy örömünkre bírta és bírja nemcsak a térség, hanem a parlament támogatását is, még akkor is, ha bizonyos ellenzéki pártok különböző garanciákat, kifogásokat keresnek. Ezzel a törvénnyel elértük azt, hogy az a 8100 hektár szántóterület és több mint 1500 hektár erdőterület továbbra is a magyar állam tulajdonában van, és egy olyan mintagazdaság, egy olyan bemutató gazdaság helyszíne lesz Mezőhegyes, amire ‑ én is azt mondom, sajnos ‑ nem sok példa van Magyarországon. De biztos vagyok abban, hogy ha nem is ilyen mértékben, de kisebb mértékben ez pótolható.

Az, hogy a Mezőhegyesi Ménesbirtok hogyan áll talpra, és milyen előzmények után tud majd hatékonyan gazdálkodni, és hogyan tudja majd a törvényben foglaltaknak megfelelően a szerepét betölteni, őszintén megvallva ez még a hátralévő időszak egyik fontos kérdésköre lehet, mert ezzel a törvénnyel is még csak alapozzuk annak a lehetőségét, hogy a Mezőhegyesről szóló eredeti törvényben foglaltakat végre tudjuk hajtani.

Sajnos volt egy olyan kérdéskör, amiről ez a törvény is rendelkezik, amit egy nagyon egyszerű szakmai kérdésként lehet felvetni, ez az egyszerű szakmai kérdés pedig az volt, hogy egy korábbi kft.-ből átalakult egy társaság, ami a ménest jelentette. A ménes eleve nem kellett a privatizálóknak sem 2004-ben, az megmaradt állami tulajdonban, éppen ezért költségvetési szervként került 2015-ben az FM működésének a hatáskörébe, és ezzel a törvénnyel nekünk kellett most rendezni azokat az elvarratlan szálakat, amelyek az elmúlt időszakban felmerültek. Ennek a célja csak annyi, hogy nemcsak az állatokat, a lovakat és annak a szaporulatát, hanem a költségvetési szervként működő, még gazdálkodó egységnek a 2016-ban megtermelt terméseit, terményeit e törvény felhatalmazása nélkül eddig nem lehetett, s még most sem lehet sem feltakarmányozni, sem értékesíteni, sem semmit sem tenni. Nagyon bízom abban, hogy ez a törvény nagyon jó megoldást ad arra, hogy ezekkel a lehetőségekkel innentől kezdve mint gazdálkodó egység tud bírni.

Azokat a különböző hangokat, amelyekkel lenyúlásról beszél az ellenzék, én nagyon nem szeretem. Ha én ilyen szituációban lennék, nem valószínű, hogy vállaltam volna ennek a ménesbirtoknak a kormánybiztosi szerepét, sőt biztosan nem. De a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a kormány sem a lenyúlás híve. Ez csak az önök szóhasználatában és gondolkodásában van benne, mindig ezt gondolják. Ne haragudjanak, de azt mondom, hogy önmagukból indulnak ki, hogy talán így kellene csinálni. Én ezt egyértelműen visszautasítom, sőt személyes sértésnek veszem azt, ha engem ilyen gondolatokkal, megnyilvánulásokkal próbálnak, nem azt mondom, hogy befolyásolni, de a hitemet és a lelkesedésemet megkérdőjelezni.

Az pedig, hogy garanciákat kér az ellenzék ebben a körben, megint nem ennek a törvénynek a része. Az valóban elképzelhető lesz, sőt biztos vagyok benne, hogy a Mezőhegyesről szóló törvényt még módosítani kell. Pillanatnyilag nem látom azokat a pontokat, de a terveinkben szereplő elképzeléseket látjuk. Itt egy nagyon fontos, további öntözésfejlesztésről szóló programot szeretnénk minél hamarabb elkészíteni, ami nemcsak Mezőhegyesen mutat túl, hanem az egész magyar öntözésfejlesztési lehetőségekről is szólna.

S újra csak szeretném megismételni azt, ami a mezőhegyesi mezőgazdasági iskola, a Kozma Ferenc Iskola átvételét jelenti. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy szeptember 1-jétől a fenntartója a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság, és elindulunk egy olyan pályán, hogy Mezőhegyes az alapfokú képzés, majd később a felsőfokú képzés gyakorlati helyszíneként is fog szerepelni. Ez persze azért még több évnek a kifutása. S nem utolsósorban az agrár-kultúrtörténeti emlékek, műemlékek hasznosítása és azoknak az okszerű gazdálkodásba való bevonása is egy nagyon fontos kérdés. Már utaltam arra, hogy a mezőhegyesi törvény módosítására valószínűleg még lesz lehetőség, és erről a kérdésről majd akkor ‑ persze ha időben szólnak, és mi is úgy gondoljuk ‑ tudunk tárgyalni.

Azzal szeretném befejezni, hogy ez a törvény meggyőződésem szerint a mai Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság gazdálkodásában segítséget jelent, a tiszta, átlátható viszonyok megteremtésében és a gazdálkodás színvonalának az emelésében. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim segítségét és támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)