Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ahogy már elmondtam a bizottsági vitában, illetve az általános vitában Gyüre Csaba képviselőtársam helyettesített, ő is elmondta, hogy magával a koncepcióval nagy problémánk nem lenne, ha tehát ez a javaslat mondjuk kettő vagy két és fél évvel ezelőtt kerül a parlament elé, akkor minden bizonnyal a Jobbik tudja támogatni, hiszen mindig is szorgalmaztuk azt, hogy ilyen bemutatóközpontok legyenek szerte az országban, sokkal több egyébként, mint ami jelenleg van.

Fontos a génmegőrzés szempontjából. Rendkívüli hiányosságokat pótolhatna az agrár-felsőoktatás és -középoktatás számára, hiszen olyan gyakorlati bemutatóhelyek láncolatát lehetnénk képesek létrehozni, amelyek tényleg mind-mind hiánypótlóak lennének, arról nem is beszélve, hogy helyben rengeteg fontos, értékes és kiemelkedő munkahelyet tud és tudott eddig is létrehozni a ménesbirtok. Ez mind-mind pozitív és előremutató.

Az előzmények miatt viszont meg kell erősítenem, hogy a Jobbik frakciója csak tartózkodni fog tudni ezen javaslat tekintetében, és ennek két nagyon egyszerű oka van. Egyrészt szeretnénk végre a kártalanítás ügyében tisztán látni. Azaz mégis mikor gondolták meg magukat? A magyar állam milyen körülmények között és milyen módon találta ki azt egyik napról a másikra, hogy ugyan elprivatizáljuk az állami földterületek döntő részét, de ezt mégiscsak valami elképesztő nyakatekert és sehol nem látott módon visszacsináljuk?

Hogy döntötték el azt, hogy a még birtokba nem lépett új földtulajdonosokat milyen összegekkel, miért ilyen brutális nagy összegekkel kártalanítják? Értem én, hogy aggódtak amiatt, hogy esetleg bíróságra mennek ezek az új földtulajdonosok, de hát akkor egyszerűbb lett volna csak, mondjuk, a Fidesz belső levelezési listáján kiadni azt az utasítást, hogy tilos bíróságra menni, hiszen azért a helyi információkból világosan összerajzolódik a kép, hogy a privatizációban bizony milyen, Fideszhez köthető, helyi politikában jártas és ismert figurák szerezték meg a földek zsírosabb részét e helyen is.

De félretéve ezt a politikai részét, tényleg szeretnénk egyrészt garanciákat kapni arra vonatkozóan a nemzeti vagyonról szóló törvény módosításával, hogy semmilyen körülmények között nem kerülhet privatizálásra a ménesbirtok, sem az abból származó jószágok, és ennek tényleg nem látom semmi akadályát, ha az önök szándékai tiszták, és a jövőben is meg kívánják tartani a jelen irányba elindult funkcióját a ménesbirtoknak, akkor nem tudom, hogy miért probléma az, ha ilyen garanciákat kér az ellenzék.

Az önök szava, engedjék meg, hogy már semmit nem jelent számunkra e tekintetben, hiszen ha már a témához nem is szorosan illeszkedő, de mindenképp ebből indult ki az egész történet. A privatizáció előtti héten is még körülbelül azt állították itt, a Parlament falai között, hogy a magyar kormánynak az a szándéka, hogy az állami földterületeket és ezen keresztül a birtokpolitikát és a vidékre gyakorolt hatását az államnak erősíteni kell, és a földterületeket növelni kell.

Ehhez képest valami váratlan fordulattal egy héttel később már a privatizáció mellett érveltek, és aztán véghez is vitték. Tehát ezek után senki ne sértődjön meg azon, ha mi nem hisszük, és nem vesszük garanciának az önök szavát e tekintetben, tehát várjuk erre vonatkozóan a garanciákat. Ahogy a neveket és a pontos összegeket is, mert nem értem, hogy miért titkos az, miért nem lehet itt elmondani nekünk, országgyűlési képviselőknek az ország színe előtt, hogy az adófizetők pénzéből mennyit herdáltak el arra a kártalanításra, ahol, még egyszer hangsúlyozom, még birtokba sem lépett új földtulajdonosokat kifizették, kielégítették.

(13.40)

Akarjuk tudni a számokat, a hektárokat, az összegeket, a neveket, hiszen ez közpénz, mind­annyi­unkra tartozik, és végre jó lenne azt is tisztázni, kinek a felelőssége volt az, hogy eljutottunk idáig. Én azt sem tartanám egy elrugaszkodó gondolatnak, hogy saját vagyonával feleljen az a miniszter, aki ilyen elképesztő helyzetbe sodorja bele az adófizetők pénzét, és gyakorlatilag kiszórja az ablakon. Tehát túl azon, hogy a privatizáció is egy szégyenteljes lépés volt, azt ilyen formában visszacsinálni pedig óriási felelőtlen elherdálása volt az adófizetői pénzeknek.

Zárszóként pedig el kell mondanom: hogy mennyire elkötelezettek vagyunk mi, jobbikosok az ehhez hasonló projektek mellett, és mennyire bánjuk, hogy a Fidesz-kormány hibájából nem lehet sokkal-sokkal több ilyen bemutatóhelyet létrehozni és kiépíteni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egész egyszerűen nem fordultunk az Alkotmánybírósághoz. Már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy minden, a témához értő jogász egyértelmű, egybehangzó álláspontja szerint, ha az ellenzék összegyűjtötte volna a megfelelő számú aláírást, akkor ezt a megoldást úgy elkaszálták volna az Alkotmánybíróságon, mint a huzat, de egész egyszerűen az üggyel egyetértve nem tettük meg, és nem hoztuk önöket újabb kényelmetlen helyzetbe, mert, még egyszer hangsúlyozom, nem a ménesbirtokkal és az új iránnyal van problémánk, hanem azzal a történettel, amit elmeséltem, és ami úton eljutottunk idáig.

Tehát garanciákat várunk és neveket akarunk hallani, akkor a tartózkodásból igen lesz. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)