Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy néhány alapállítást tegyek a kormány nevében a kormánytisztviselői munkával kapcsolatban. A jelenlegi kormányzat az államigazgatás egészére, annak területi és központi szerveire is úgy tekint, mint az ország versenyképességét jelentősen meghatározó tényezőre. Ha ezt az állítást elfogadjuk ‑ és talán politikai, ideológiai meggyőződéstől függetlenül ebben nincs vita közöttünk ‑, akkor azt is el kell fogadni, hogy ha azoknak az embereknek, akiket az államigazgatásnak szolgálnia kell ‑ gondolok itt az állampolgárokra vagy a cégekre ‑, munkanapjuk van, akkor azoknak, akiknek ezeket az embereket kell szolgálniuk, ugyanúgy munkanapja kell hogy legyen.

Mi azt gondoljuk, hogy az államigazgatásban dolgozók megbecsülése nem szabadnapokkal kell hogy megtörténjen, nem szabadnapokkal kell, hogy kiszúrjuk a szemüket. Amikor az ország gazdasági teljesítőképességéből fakadóan van lehetőség szabadnapot adni, akkor az minden munkavállalót kell hogy érintsen, ahogy nagypéntek esetében is minden munkavállaló, így az államigazgatásban és a területi közigazgatásban dolgozók is ugyanúgy szabadnapot kapnak, mint mindenki más, aki Magyarországon dolgozik.

Önökkel szemben, tudja, képviselő úr, az az egyik jelentős különbség sok más mellett a kormányzati tisztségviselők megbecsülése kapcsán, hogy mi a bérviszonyok rendezéséhez is úgy szerettünk volna hozzányúlni és úgy kezdtünk el hozzányúlni, hogy azt nem hitelből tettük, teljes egészében figyelmen kívül hagyva az ország gazdasági teljesítőképességét, elszállva hagyni a költségvetési hiányt és az ország adósságállományát, ahogy azt önök tették 2002 és 2010 között. Mindig azt mondtuk, hogy mindenkinek az ország gazdasági teljesítőképességével azonos mértékben van lehetősége és kell lehetősége legyen előrelépni, és ezt az államigazgatási szférában, a közszférában dolgozók esetében is lépésről lépésre tettük meg. Azt mondtuk, hogy első körben azoknak a bérviszonyait kell rendezni, akik a legégetőbb problémával néznek szembe, és azokban az ágazatokban dolgoznak, ahol évtizedeket megelőzően nem volt rendes bérrendezés, és a munkakörülmények sem voltak adottak, nem voltak adottak a XXI. századi elvárásoknak megfelelően. Ilyen volt az oktatás, ilyen volt az egészségügy és ilyen volt a szociális ellátás területe.

De természetesen a területi közigazgatásban dolgozók számára is az állami tisztségviselőkről szóló törvény biztosította a feladattal és a felelősséggel arányos bérrendezés kérdését, és nem egy teljesen differenciálatlan rendszerben kezdtünk hozzá, hanem egy olyan rendszerben, ahol azoknak is kézzelfogható segítséget adtunk, akikről ‑ mondjuk ki teljesen őszintén ‑ önök 2010 előtt elfeledkeztek, így azokban a járási hivatalokban dolgozókkal kezdtük a bérrendezés folyamatát, akik a legtöbb ügyfélkapcsolattal rendelkeznek. Így ezeken a területeken a felsőfokú végzettséggel rendelkezők bére átlagosan 30 százalékkal, az érettségivel rendelkezők bére átlagosan 50 százalékkal, míg az ügyintézők körének a bére átlagosan 40 százalékkal javult. A kormányhivatali dolgozók tekintetében ez 36 ezer főt jelent, ami azt jelenti, hogy amikor ez a program megyei szinten befejeződik ‑ a 2018-as választásokig ez meg fog történni ‑, átlagosan 10 és 50 százalék közötti bérrendezést tudtunk biztosítani az államigazgatás területi és központi igazgatásában dolgozó kollégák számára.

Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a kormányzat a mindennapi életet terhelő különböző költségek tekintetében is jelentős segítséget nyújtott konkrétan ennek a körnek, gondoljunk a rezsicsökkentéssel, a személyijövedelemadó-csök­ken­téssel vagy a családi otthonteremtési támogat­ással kapcsolatos intézkedésekre, és minden egyes lépés mögött ott van, hogy az ország gazdasági teljesítőképességével mérhető és arányos mértékben. Mi azt gondoljuk, hogy nem egy szabadnappal kell kiszúrni a szemét a kormányzati és a területi közigazgatásban dolgozó munkavállalóknak, hanem valós segítséget kell nekik nyújtani, ami az anyagi megbecsülés terén érhető el, és az egyre javuló munkakörülmények tekintetében. Ebben a tekintetben önök 2002 és 2010 között érdemi változást nem értek el. A minisztériumi központi MSZP-s káderek bérét rendszeresen növelték, de azoknak az embereknek, akik a területi közigazgatásban a legtöbb ügyféllel foglalkoznak és akik a legtöbb papírmunkát intézik, a béréhez érdemben látható módon nem járultak hozzá.

Jelen pillanatban is arról beszélnek, hogy mit tennének akkor, ha erre megkapnák a választók felhatalmazását. Szerintem meg az a legfontosabb kérdés, hogy mit tettek akkor, amikor rendelkeztek ezzel a felhatalmazással. Alapvetően semmit. Köszönöm a figyelmét, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)