Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Most pedig megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amilyen hosszú ennek a törvénytervezetnek a címe: a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról..., legalább ilyen hosszan tárgyalt erről a korábban, a múlt évben a parlament a T/272. számú előterjesztés alapján, amelynek végeredményeként december 22-én az Országgyűlés többséggel - feles többséggel - jóváhagyta a törvényt.

Pontosan ezek a viták, a viták sokasága és az ott valóban felvetett érdemi hozzászólások a miniszterelnök urat is arra késztették, hogy megkérje a köztársasági elnök urat, terjessze az előzetes normakontrollal már elfogadott törvényt az Alkotmánybírósághoz, mivel felmerültek bizonyos alkotmányjogi aggályok. Ezek be is bizonyosodtak, és az Alkotmánybíróság 1999. február 23-án hozta meg azt a határozatát, amely lényegében azt mondta ki - persze hosszabban és sokkal bonyolultabban -, hogy ha minősített többség szükséges egy törvényhez, annak bármely szakaszához, akkor a módosításhoz is ugyanez a többség szükséges.

A parlament érzékelte ezt akkor is, amikor a törvényt meghozta, és kettéválasztotta az ottani rendelkezéseket, s végül is a törvény, amit meghozott, olyan volt, amelyre egyébként a minőségi szabályok nem vonatkoztak volna, de az Alkotmánybíróság tükrében így erre is vonatkoznak. Ezért a kormány átdolgozásra visszavonta ezt a törvényt, és ezután hosszas pártegyeztetések, viták sokasága következett, amely végül is ezt az igen sok vitatott kérdést tisztázta.

(9.10)

Egy olyan törvénytervezet került most a parlament elé, amellyel már szinte mindenki egyetért, legalábbis általános vitára alkalmasnak tartja; biztos lesznek azért némi módosítások.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság értékelte ezeket a pártközi egyeztetéseket, és maga is úgy látta, hogy általános vitára alkalmas ez a törvénytervezet, úgyhogy az önkormányzati és rendészeti bizottság egyhangúlag, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tekintette ezt a törvénytervezetet. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Hargitai János képviselő úr, az emberi jogi bizottság előadója. Úgy látom, a képviselő úr jelenleg nincs a teremben, tehát megkérdezem az emberi jogi bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.

Így az előre írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót: először Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Gál Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós partnerei "Az új évezred küszöbén" elnevezéssel megalkotott kormányprogramjukban a bűnözés visszaszorítására, a polgárok biztonságának megteremtésére és szavatolására vállaltak kötelezettséget.

A kormány vállalt kötelezettségének tett eleget, amikor is beterjesztette a szervezett bűnözés elleni törvényjavaslatot, vagyis kísérletet tett a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtésére. A T/272. szám alatt bejegyzett törvényjavaslat parlamenti vitája során a kormánypártok és az ellenzéki pártok részletesen kifejtették álláspontjukat.

Mint ismeretes, a törvényjavaslat több, már hatályos törvény rendelkezéseit módosítja, kiegészíti, a végrehajtásukhoz szükséges új szabályokat állapítja meg, illetve a szervezett bűnözéshez kapcsolódó társadalmi jelenségeket vonja jogi szabályozás alá. A javaslatot az ellenzéki pártok többsége elutasította, függetlenül attól, hogy a szavazás a törvényjavaslat egyszerű vagy minősített többséggel elfogadandó rendelkezéseire vonatkozott. Most hadd ne elemezzem ezen álláspont szakmai érveket alapvetően nélkülöző okait.

A törvényjavaslat zárószavazásakor külön határozott az Országgyűlés az egyszerű többséggel, illetve a minősített többséggel elfogadandó rendelkezésekről. A rendelkezések elkülönítésekor figyelemmel volt az előterjesztő arra, hogy az Alkotmánybíróság 1993-ban meghozott korábbi határozatában kifejtette azt az álláspontot, amely szerint - idézem - "Az alapjogok védelme és érvényesülése szenvedne megindokolhatatlan korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés, illetőleg a szabályozási koncepciót nem meghatározó részgarancia kétharmados többséghez lenne kötve; vagyis az alkotmány csak koncepcionális kérdésekre vonatkozóan követeli meg a rendelkezés minősített többségi szintjét, míg a minősített törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatása vagy továbbfejlesztése egyszerű többségű törvénnyel alkotmányosan megengedett" - mondotta ki ez utóbbit az 1999-ben meghozott alkotmánybírósági határozathoz fűzött különvélemény.

A törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az Országgyűlés megszavazta, a kétharmados rendelkezéseket elutasította. Az ellenzék által így megcsonkított, de még ki nem hirdetett törvény egyes rendelkezései alkotmányosságának előzetes vizsgálatát kérte indítványozni a kormány a köztársasági elnök útján. Az Alkotmánybíróság 17/A/1999/2. számú határozatával megállapította, hogy - idézem - "Eddig még nem került elé olyan indítvány, amelynek vizsgálata során kifejezetten abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel lehet-e módosítani vagy hatályon kívül helyezni". Az Alkotmánybíróság a fentebb megjelölt határozatában, tehát 1999-ben ebben a kérdésben nemlegesen foglalt állást.

Nem feladatom jelen vita keretében az Alkotmánybíróság újszerű álláspontjának az elemzése, de csak gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen furcsa helyzet állhatna elő abban az esetben, ha egy választási eredmény olyan parlamenti többséget eredményezhetne, amikor is a kétharmados többséggel szabályozandó kérdések köre tetszőlegesen kiszélesíthető lenne, és minden életviszony szabályozása tekintetében az alkotmány ezt írná elő. Ebben az esetben alkotmányos válsághelyzet állhatna elő, hiszen a később nem ilyen arányban megalakítandó parlamentek ezeknek az életviszonyoknak az újraszabályozására végül is alkotmányosan képtelenek lennének.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint helyesen döntött a kormány akkor, amikor a tudomány számára valószínűleg még sokáig tartó jogtudományi vita végét nem várta meg, hanem a kormányzati felelősségtől indíttatva ismételten hatpárti egyeztetést kezdeményezett annak érdekében, hogy az ellenzék által korábban elutasított rendelkezésekkel együtt minél teljesebb törvényt alkothasson a társadalom védelme érdekében.

Az egyeztetések során a kormány arra törekedett, hogy az ellenzék által megcsonkított test végtagjait visszavarrja, hogy azokban a vérkeringés megindulhasson, és így olyan törvény születhessen, amelynek rendelkezései szervesen összefüggnek, és amely törvény így képes rendeltetését betölteni. Szükséges azonban leszögezni, hogy a törvényjavaslat nem az Alkotmánybíróság álláspontja miatt lett csonka, hanem azért, mert az ellenzék elutasítása miatt eleve nem épülhettek be a törvénybe a talán leglényegesebb rendelkezések. (Dr. Hack Péter: Feles többséggel szavaztak!)

A kormány 1087. szám alatt ismételten beterjesztette a média segítségével közismert néven maffiaellenes törvényjavaslatnak nevezett javaslatot. Ennek kidolgozásakor a kormány a fentebb kifejtett cél érdekében figyelembe vette az ellenzék javaslatait, irányuljanak azok akár a korábbi javaslatban lévő egyes rendelkezések elhagyására, módosítására vagy új rendelkezések megalkotására. Felszólalásomban mindezt példákkal fogom igazolni.

A törvényjavaslat nem új tényállásokat alkot, hanem a már korábban bűncselekménynek minősített magatartások felderítéséhez és így azok megelőzéséhez ad nagyon fontos eszközt a jogalkalmazó kezébe. A javaslat szinte valamennyi rendelkezése a bűnüldözés két fő törekvése köré csoportosítható, tehát miként erre utalni fogok, vagy a megelőzést, vagy a felderítést, vagy együttesen e két célt szolgálja.

(9. 20)

Az általános vita keretében a javaslatnak azon rendelkezéseivel kívánok foglalkozni, amelyek a hatpárti egyeztetések során a legtöbb vitát kiváltották, illetve a viták nyomán leginkább megváltoztak.

A megelőzés céljait szolgálja a bűnmegelőzési ellenőrzés intézménye, amelynek bírói elrendelésére a korábbinál szűkebb körben van lehetőség. Elsősorban a szervezett bűnözés körébe tartozó bűncselekmények miatt - és ez már önmagában egy szűkítést jelent - elítéltekkel szemben alkalmazható a kettő helyett három évnél súlyosabb büntetés kiszabása - mint alapfeltétel fennállása esetén. E jogintézmény egyaránt szolgálja a megelőzés és a felderítés céljait. Mindkét cél elősegítése érdekében módosítja a javaslat az idegenrendészeti szabályokat.

Az utóbbi öt évben egyre nyilvánvalóbbá vált a szervezett bűnözés és az illegális határátlépés összekapcsolódása. Az embercsempészet és az emberkereskedelem külön üzletággá nőtte ki magát. Az embercsempészek körében növekedett a szervezettség, a konspiráltság, a technikai felszereltség, új, erre specializálódott csoportok jöttek létre a magyar határtérségben, mely csoportok szoros kapcsolatot építettek ki a szomszédos országok hasonló bűnelkövetőivel.

Ma már nemcsak arról van szó, hogy a külföldiek jogellenes beutazásának elősegítése, megszervezése az elkövetők végső célja, hanem ma már azt mondhatjuk, hogy ezen bűncselekmények eszközjellegűek, a jogellenes beutazás megrendelésre, a szervezett bűnözéshez kapcsolódó jelenségek érdekében történik. Az idegenrendészeti szabályok e javaslatban való elhelyezése ma már nem egyszerű törvényszerkesztési kérdés, hanem a társadalmi jelenségek összekapcsolódásából következő igény. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az ellenzék igényeinek, illetve az igény szerinti változásoknak a beépítése a javaslatba a kormány kompromisszumkészségének a megnyilvánulása. Azt azonban korai lenne kijelenteni, hogy ezek a módosítások feltétlenül a javaslat előnyére váltak, és a javaslat céljainak megvalósítását elősegítik.

A korábbi javaslathoz képest elmaradt a vízum újszerű meghatározása, továbbá kikerült a javaslatból az a rendelkezés, amely szerint a vízum kiadásának megtagadásáról külön határozat nélkül is lehetett volna dönteni. Ez az ellenzéki álláspont ellentétes a schengeni államok gyakorlatával, szinte példa nélküli Európában, és valószínűleg hosszabb távon ez az álláspont nem is tartható. Egy év alatt 1997-hez képest közel 50 százalékkal nőtt azoknak a külföldieknek a száma, akiket a hatóság a különböző jogsértő cselekmények miatt az ország területéről kiutasított. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország földrajzi fekvésénél fogva az illegális migránsok tranzitországa, rajtunk keresztül vezet dél-kelet, észak-nyugat és kelet-nyugat irányú migrációs útvonal.

Az idegenrendészeti őrizet és a kötelező tartózkodási hely kijelölésének határozott időhöz kötése olyan igény az ellenzék részéről, amelynek kormányzati pozícióból könnyedén eleget tehettek volna, de nem tették, és a javaslattal szemben ezt most kérik számon a polgári koalíciótól. A kormány teljesítette ezen ellenzéki igényt, jóllehet nem biztos, hogy a határozott idő egyes esetekben az érintett külföldiek védettségét jelenti.

A kormány a javaslat 30. §-ában olyan új rendelkezést hozott, amely minden korábbinál humánusabb, és lehetőséget biztosít arra, hogy az idegenrendészeti intézkedés alá vont külföldiek önerőből megteremtsék a Magyarországon tartózkodás feltételeit. Hiszen részükre most már a munkavállalást is engedélyezhetővé tette, feltéve, ha nem a külföldinek felróható okból áll fenn az a körülmény, amely a kötelező tartózkodási hely kijelölését indokolta.

Az idegenrendészeti szabályok tehát a hatpárti egyeztetés eredményeképpen a korábbi javaslat szabályainak módosítását, elhagyását, új szabályok megalkotását is példázzák. A felderítés eredményességét hivatottak biztosítani a javaslatnak a személyes adatok kezelésével összefüggő szabályai. A szervezett alvilág és a bűnüldöző szervek közötti harc legfontosabb színtere az információért folyó küzdelem. Az előbbi az információ gazdája, ismerője, míg az utóbbit, tehát a bűnüldöző szerveket az információkhoz való minél teljesebb hozzáférés vezérli, vezeti a bűnüldözési célok sikere érdekében.

A javaslat e harc megnyeréséhez fontos eszközt ad a hatóságok kezébe. A rendőrség titkos információgyűjtés keretében ügyészi jóváhagyással juthat súlyos bűncselekmény gyanúja esetében az egyébként védett személyes adatokhoz. Nem szükséges az ügyész előzetes jóváhagyása az adatkéréshez, ha a cselekmény a szervezett bűnözéssel függ össze, de ebben az esetben a halaszthatatlan intézkedéssel egyidejűleg kell kérni az ügyész jóváhagyását.

A Szabad Demokraták Szövetsége számára úgy tűnik, hogy ez a garancia is kevés. Ellenvetéseik szinte már a rendőrség tekintélyének csorbítását, a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság felkeltését jelenthetik, természetesen szándékaikon kívül. Az álláspontjukban meghúzódó kétség ad absurdum a rendőrségi nyomozati jogkörének a megkérdőjelezése is lehet. Az ügyészi kontroll utólagossága a bűnüldözési célokon túl legalább az információ útját teszi ellenőrizhetővé, és garanciális jelentőségű, amellett, hogy a késedelem okozta veszélyt is elhárítja.

Az adatkérés ügyészi jóváhagyásának megtagadása esetén a halaszthatatlan intézkedéssel beszerzett adatot a rendőrség haladéktalanul megsemmisíti. Az adatigénylő büntetőjogi és egyéb fenyegetettsége, az eljárásba egyébként is beépített számos kontroll és a megelőzési szolgálat léte együttesen is kellő garanciát adnak még az esetleges egyedi visszaélések lehetőségével szemben is. A garanciák tehát - és ezt nagyon lényegesnek ítélem meg - fennállnak az adatigénylés és a megszerzett adat kezelése tekintetében is.

A büntetőeljárás jelenleg is a szabadságjogok korlátozását jelenti, és megítélésem szerint itt sincs többről szó. A megelőzési szolgálat szabályai is megváltoztak a jelen javaslatban a korábbihoz képest, a kormány ellenzéki igényeknek adott helyt, és a javaslat szűkítette a szolgálat által ellenőrizhető személyek körét.

A most tárgyalt törvényjavaslat szükségessége már évekkel ezelőtt felmerült, ismereteink szerint a most ellenzékben lévő pártok kormányzása alatt 1994-ben már elkészült a szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságát szolgáló koncepció, de 1996-ban a Belügyminisztérium a kábítószer elleni fellépés koncepcióját is elkészítette. A most ellenzékben lévő pártok tehát már évekkel korábban észlelték a törvény megalkotása iránti társadalmi igényt.

A politikai akarat hiánya, az értékrendbeli felfogás eltérősége vagy egyéb okok miatt - ezt most már elemezni szükségtelen - sajnos a jogi szabályozás korábban nem született meg.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjeként nagyon bízom abban, hogy a polgári kormány törvényjavaslatban megfogalmazott szándéka most már találkozik az ellenzék többségének álláspontjával. A törvényjavaslat előterjesztése a kormány kötelessége és felelőssége, de a törvény megalkotása valamennyi képviselő és parlamenti párt kötelezettsége, mert ez a kötelezettség megítélésem szerint a választók akaratából ered.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Avarkeszi Dezső képviselő úr kétperces felszólalásra kért lehetőséget. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Megdöbbenéssel hallgattam Gyimesi képviselő úr szavait, főleg azért, mert a belügyminiszter úr expozéjában kifejtette azt, hogy meggyőződése szerint a parlamentben képviselt valamennyi párt az irányban kíván működni, hogy fel tudjunk lépni együttesen a szervezett bűnözés ellen. Úgy gondoltam, hogy ez a számunkra üdvözlendő hang az, amely ma már meghatározza a kormánypártok álláspontját is ebben a kérdésben.

Ezek után Gyimesi képviselő úr hozzászólásának főleg első öt percében mást sem hallottunk, mint vádaskodást az ellenzéki pártokkal szemben, az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos döntésének a burkolt megkérdőjelezését, és olyan kifejezéseket, hogy az ellenzék által megcsonkított törvény és társai kétségbevonta azon döntésünk szakmaiságát, amikor nem szavaztuk meg első változatban a törvényt, hiszen azt mondta, hogy a feles szabályokat sem szavaztuk meg. Természetesen nem szavazhattuk meg akkor a feles szabályokat, amikor pont az ő dicstelen közreműködése alapján is az akkori kormánypártok úgy döntöttek, hogy kétharmados törvényeket feles szavazással módosítani lehet.

(9.30)

Hiszen pont ő volt az, aki itt a parlament plenáris ülésén is és az alkotmányügyi bizottságban is kardoskodott az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített döntés meghozatala érdekében. Úgy gondolom, hogy a további vita és a törvény minél jobbá tétele szempontjából is fontos lenne, ha inkább az a hang érvényesülne a parlamentben, amelyen a belügyminiszter úr beszélt, és nem az a hang, amelyen a Fidesz kvázi vezérszónoka.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselőtársaim! A monitoron megjelent Juharos Róbert képviselő úr és Gyimesi József képviselő úr hozzászólási szándéka, de nem a kétpercesek kategóriájában. Ezért kérdezem önöket, hogy kétperces vagy rendes hozzászólásra kérnek-e szót. (Dr. Juharos Róbert: Rendes! - Dr. Gyimesi József: Kétperces!) Rendben. Gyimesi úr kétperces hozzászólásra kér szót. Kérem, hogy a jövőben ezt a szándékát jelezze. (Dr. Hack Péter: Túl bonyolult a technika a képviselő úrnak! Még csak három hónapja működik!) Öné a szó képviselő úr, két percre, rendben van. Öné a szó és a mikrofon is, képviselő úr.

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Avarkeszi Dezső képviselőtársam eltúlozza az én érdemeimet a T/272. számú törvényjavaslat parlamenti vitájával összefüggésben.

Nyilvánvalóan elkerülte képviselőtársam figyelmét az, hogy a most elmondott felszólalásom jelentős részében ennek a törvényjavaslatnak a történelmi előzményeiről szóltam, és lényegében ezen korábban beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan ismertettem az ellenzék álláspontját. Én voltam az, aki leginkább és a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében üdvözöltem az ellenzék álláspontjának megváltozását és azt, hogy a hatpárti egyeztetések során valóban konstruktív észrevételeikkel lehetővé tették, hogy egy olyan törvényjavaslat kerüljön a tisztelt Ház elé, amelynek az általános vitájáról jelenleg szó van. Nagyon bízom abban, hogy képviselőtársam a jegyzőkönyv elolvasása után a most elmondott kritikáját visszavonja, illetve felülbírálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Avarkeszi Dezső nevet. )

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szabó Attila képviselő úr kért lehetőséget kétperces hozzászólásra. (Szabó Attila jelzésére:) A képviselő úr jelzi, hogy nem kíván két percben hozzászólni. Köszönöm szépen.

Ebben az esetben Gál Zoltán képviselő urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a keletkezési körülményeivel kezdjem. Annál is inkább, mert Gyimesi képviselőtársam meglehetősen nagy teret szentelt az Alkotmánybíróság döntésének, aminek következtében most ezt a törvényjavaslatot új szám alatt - és némileg új tartalommal is - ismételten tárgyaljuk.

Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntésének különösebb kommentálására nincs szükség, hiszen annyira egyértelmű és világos. Két lényeges eleme van ennek a döntésnek. Az egyik az, hogy az alkotmányban kétharmados többséggel meghatározott törvényhozási tárgyak esete tulajdonképpen nem jelent mást, mint a mindenkori kormánytöbbség számára egyfajta alkotmányos korlátot; és ami ennek a másik oldala: a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori ellenzék számára ezekben a kérdésekben egy konszenzuskényszert.

Mi, a Magyar Szocialista Párt, így értelmezzük ezt az alkotmánybírósági döntést, amihez természetesen hozzátartozik az is, hogy a magunk számára is kötelezőnek tartjuk ezt a bizonyos konszenzuskényszert a kétharmados törvényekben; kötelezőnek tartjuk azt, hogy keressük a megállapodás, a tisztességes, okos megegyezés, ha úgy tetszik, kompromisszum lehetőségét. Ez vezérelte a magatartásunkat a hatpárti tárgyalásokon is. Ilyen magatartást tapasztaltam a Belügyminisztérium vezetésétől is, sőt kormánypárti képviselőtársaimtól is. Ehhez képest érthetetlen számomra Gyimesi képviselőtársam néhány megjegyzése.

Az tehát, hogy a Szocialista Párt magára nézve kötelezőnek tartja ezt a bizonyos megegyezési kényszert, amely az Alkotmánybíróság döntéséből következik, kifejeződik ebben a törvényjavaslatban is. Vagyis előzetesen egyetértettünk olyan megoldásokkal, amelyek talán a maguk teljességében nem felelnek meg az elképzeléseinknek, de éppen az Alkotmánybíróság határozatából következő megegyezési kényszer magunkra nézve kötelező voltából eredően jó néhány kérdésben támogatásunkat tudjuk adni a törvényjavaslatban foglalt megoldásokhoz. Még akkor is - hangsúlyozom még egyszer -, ha esetleg nem mindenben egyezik a politikai vagy szakmai véleményünkkel.

Összességében tehát azt lehet mondani a később kifejtendő javaslatok mellett, hogy a Szocialista Párt támogatni tudja a beterjesztett törvényjavaslatot. Néhány módosításra szükség lesz, de úgy tudom, hogy az előterjesztő minisztérium is felfedezett már néhány olyan pontot a javaslatban, amelyet érdemes korrigálni, és azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben is meg fogunk tudni egyezni, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy a törvény még a tavaszi ülésszakon elfogadtassék.

Ugyanakkor mindezek hangsúlyozása mellett, amit az előbb említettem, néhány dologra ismételten fel kell hívni a figyelmet e törvény kapcsán, mert egy olyan társadalmi jelenségről és a mögötte meghúzódó, sokszor rejtett viszonyokról van szó, amelyekről itt, az Országgyűlés színe előtt és a nyilvánosság színe előtt is beszélni kell. Hiszen mint ahogy az első változat vitájában elmondottam - és többen mások is elmondták -, a magyar társadalom is szembekerült azzal a helyzettel, amivel tulajdonképpen az egész modern világ szembekerült. Nevezetesen azzal, hogy egyik oldalról növekszik a bűnözés, új elkövetési formák jelennek meg, nemzetközivé és szervezettebbé válik. Ebből következően a modern társadalmak keresik azokat az eszközöket, hogy hogyan lehetne hatékonyabban fellépni a bűnözés ilyen formái, jellege és mértéke ellen, és ennek során beleütköznek bizonyos jogállami elvekbe, beleütköznek olyan jogi tételekbe, amelyek korábban a társadalmak számára evidenciák voltak.

Mert a dolog láthatóan úgy alakul, hogy egyik oldalról a bűnüldözéssel közvetlenül megbízott és azért felelős szervezetek keresik a hatékonyabb bűnüldözés lehetőségét, és ennek során gyakran vetődnek fel olyan javaslatok, amelyek érintik a jogállamiság elveit, érintik a személyiségi jogokat, hiszen a szervezett bűnözés ellen egyre több információra van szükségük. Ezeket az információkat éppen a hatékonyabb bűnüldözés és bűnfelderítés miatt egyre inkább titkosszolgálati eszközökkel tudják beszerezni; azt hiszem, nem kíván különösebb magyarázatot, hogy milyen veszélyeket rejt ez magában az állampolgárok személyiségi jogai oldaláról nézve vagy egyáltalán az egész gazdasági-társadalmi élet számára. Ezt azért kell hangsúlyozni ezúttal is, tisztelt Országgyűlés, mert ennek a törvényjavaslatnak tulajdonképpen a lényege az, hogy a bűnüldöző hatóságok gyakorlatilag minden adathoz - érintsen az üzleti titkot vagy személyiségi jogot - hozzájuthatnak.

(9.40)

Bizonyos garanciák mellett ugyan - erről majd még később szeretnék szólni néhány mondatot -, de gyakorlatilag egy totális információszerzési lehetőséget biztosít számukra ez a törvényjavaslat. Lehetővé teszi a legkülönbözőbb adatok összekapcsolását, és ezen keresztül olyan információk birtokába jutnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a társadalom nagy többségéről, egy kis túlzással talán még azt is mondhatom, szinte mindenkiről adatokat gyűjthetnek és kezelhetnek.

Úgy tűnik, a bűnüldözés hatékonysága szempontjából ezekre szükség van, és ezért változatlanul fontosnak tartjuk - és tulajdonképpen a vitánk korábban ebből fakadt -, hogy hogyan lehet megteremteni a lehetőségekhez képest e helyzettel szemben egyfajta garanciális rendszert. Hiszen nem kell ahhoz rosszindulat, hogy az ember feltételezze azt, hogy ezzel az információhalmazzal egy olyan világban, amikor az információkért, üzleti információkért súlyos tíz- és százmilliókat hajlandók egyesek kifizetni, hogy egy ilyen világban milyen hatalmat és milyen visszaélési lehetőséget rejt magában az, hogy egyes szervezetek vagy személyek kezében az információk sokasága - és egymással összekapcsolható információk sokasága - gyűlhet össze.

Ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, megítélésünk szerint a lehetőségekhez képest megpróbálja ellensúlyozni egyik oldalról tehát az információgyűjtés szükségességét, a bűnüldözés hatékonysága érdekében végzett információgyűjtést, a másik oldalról megpróbál a korábbiakhoz képest korrektebb, tisztességesebb garanciális rendszert kiépíteni.

A miniszter úr az expozéjában utalt az ügyészség szerepére az információgyűjtés vagy adatkérés egész rendszerében. Mi el tudjuk fogadni azt a megoldást, ami most itt ebben a törvényjavaslatban van, vagyis hogy főszabályként kell az ügyész hozzájárulása, bizonyos esetekben, bizonyos bűncselekmény esetén azonban a bűnüldöző, nyomozó hatóságok azonnal kérhetik az adatot az ügyész végső soron egyidejű tájékoztatása mellett, de gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mégiscsak utólagos jóváhagyását előírva. Tehát ennél jobbat ma nehezen lehet kitalálni ennek a két elvnek az érvényesítésére, amit az előbb említettem, hogy legyen gyors és hatékony az információszerzés, ugyanakkor lehetőleg valamifajta garancia, fék épüljön be ebbe a mechanizmusba.

Úgy gondolom, ez is igazolja a Szocialista Pártnak azt az álláspontját, hogy az ügyészség alkotmányos helyét nem kell megváltoztatni. Azt hiszem, ez világossá teszi, hogy ez a fék- és garanciarendszer, amelyet az ügyészség ebben a folyamatban és mechanizmusban betölthet és betölt, igazán csak akkor garancia, akkor jelent biztosítékot, ha az ügyészség szervezetileg elkülönül a végrehajtó hatalomtól.

Szólni kell tehát arról, hogy ez a rendszer, ami most kiépülőben van - és ha még egyéb, az Országgyűlés előtt levő törvényjavaslatokra gondolok, amelyek rendkívül széles információszerzési és adatkezelési lehetőséget adnak a bűnüldöző szervezeteknek -, veszélyeket hordoz magában, és közösen keresnünk kell a veszélyek elhárításának módját. És nem tudom elhallgatni, hogy az utóbbi időszak fejleményei fokozzák az aggodalmunkat, nevezetesen azt, hogy ezekkel az információkkal esetleg visszaélnek. Elég talán itt a megfigyelési üggyel kapcsolatos kormánymagatartásra utalni, amelyben érezhető az a manipuláció, amit a kormány bizonyos rendelkezésére álló információkkal végzett és végez. Vagy csak érdekességként hadd említsem meg, hogy egyik képviselőtársunk beszélget egy nyomozó hatóság tagjával, aki kedvesen megjegyzi, hogy egyébként megnéztük az adónyilvántartásban az adófizetési morálodat, és mindent rendben találtunk. Ezt olyan kedvesen, egy beszélgetés kapcsán az úr kijelenti egy országgyűlési képviselőnek!

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt csak azért mondom el, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az ördögöt a falra festjük, hanem jelen levők, tényeken alapulók azok az aggodalmak, hogy a nyomozó hatóságok mérhetetlen mennyiségű információhoz tudnak hozzájutni, és a garanciák nem mindig tudják megakadályozni azt, hogy ezekkel ne éljenek vissza.

Ezért a Szocialista Párt azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ebben a törvényjavaslatban foglalt garanciákon kívül érdemes lenne gondolkoznunk más utakon-módokon is. Így az egyik dolog lehetne az, hogy bővíteni kellene az adatvédelmi biztos hatáskörét. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a rendvédelmi szervek adatkezelését csak személyesen az adatvédelmi biztos ellenőrizheti.

Nos, úgy hiszem, nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy ez így önmagában nézve rendkívül komolytalan. Mert ha arra gondolunk, hogy a rendvédelmi szervek milyen mennyiségű adatot kezelnek már most is és fognak kezelni a jövőben, akkor el kell fogadnunk azt, hogy ezt egy személy hatékonyan ellenőrizni nem tudja. Ezért a Szocialista Párt támogatna egy olyan javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az adatvédelmi biztos munkatársai is végezhessenek a rendvédelmi szerveknél adatvédelmi ellenőrzéseket; természetesen olyan munkatársai az adatvédelmi biztosnak, akik átestek a legerősebb nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Egyszerűen meg kell teremteni a személyi feltételeit, jobban meg kell teremteni a személyi feltételeit annak, hogy a rendvédelmi szervek kezében összegyűlő információk és adatok törvényes kezelését hatékonyan ellenőrizni tudjuk. Úgy hiszem, ez az adatgyűjtő és információszerző szerveknek és azok vezetőinek is érdeke; azt hiszem, nyugodtabbak lehetnek, ha tudják, hogy egy külső intézmény is hatékonyan képes ellenőrizni azt, hogy az információk kezelése törvényes rend szerint folyik.

A másik pedig, amit javasolnánk, hogy gondolják meg a tisztelt képviselőtársaim, illetőleg a frakciók, nem kellene-e létrehozni egy külön rendvédelmi bizottságot az Országgyűlésben. Ma, tudjuk jól, egy önkormányzati és rendészeti bizottság működik, és a mi tapasztalatunk szerint túlságosan nagy falatnak látszik az állandó bizottság számára, hogy kellő intenzitással tudjon két olyan óriási nagy területet átfogni és a funkcióját betölteni, mint az önkormányzatok és a rendvédelmi szervek. Azt hiszem, szükséges lenne az Országgyűlés részéről is egy ilyen szervezeti változás egy eredményesebb és intenzívebb ellenőrző munka érdekében. Úgy gondolom, ennek nem lehet akadálya az, hogy egy minisztériumhoz tartozik mind a két terület, hiszen a rendvédelmi szervek a minisztériumtól szervezetileg különálló egységként tevékenykednek, és mindnyájunk érdeke, hogy a rendvédelmi szervek az Országgyűlés által eredményesen, hatékonyan, folyamatosan és intenzíven ellenőriztessenek.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két dolgot szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. A szervezett bűnözés elleni küzdelem módszereinek hosszú története és könyvtárnyi irodalma van. Két vagy három dolog biztosan kell ahhoz, hogy a szervezett bűnözés ellen egy társadalom eredményesen lépjen fel. Az egyik az, hogy maguk a bűnüldöző szervek intaktak legyenek azoktól a hatásoktól, amelyek a szervezett bűnözésnek szinte velejárói, nevezetesen: beépülési törekvésük a legális hatalomba és a legális szférába. A másik, hogy a bűnüldöző szervek képesek legyenek összehangoltan fellépni a szervezett bűnözés ellen. A harmadik pedig az, hogy legyen kellő türelem a társadalomban. Ezt a három tényezőt azért hangsúlyozom, mert ma úgy tűnik számomra, hogy mind a három tényezőt illetően komoly aggodalomra okot adó jelenségek vannak.

Ami a bűnüldöző szervek intaktságát illeti, elég csak az utóbbi hetek, hónapok sajtóban megjelent eseményeire gondolni, amikor rendőröket a bíróság elítélt információk kiadásáért; elég csak olyan jelenségekre gondolni, mint rendőr általi szabálytalan aranyvásárlás, vagy éppen a legutóbbi merényletek kapcsán egyes rendőrtisztek ilyen-olyan formájú megjelenése az áldozat ügyeiben. És akkor természetesen még nem tudjuk, hogy milyen a látencia. Azt hiszem, meg kell fogalmazni, hogy az elsőrendű feladat az, hogy bűnüldöző hatóságokat a lehető legerőteljesebben védjük meg a szervezett bűnözés hatásaitól. Nincsenek természetesen illúzióink, hiszen a szervezett bűnözés itt van az országban, és egyetlenegy intézmény sem tudja magát a hatása alól teljesen kivonni, de nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a bűnüldöző hatóságoknál mindent el kell követni, minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni ahhoz, hogy ezt a távolságtartást megteremtsük, és érintetlen maradjon a bűnüldöző hatóság a szervezett bűnözés hatásaitól.

Ami a másik tényezőt, az összehangoltságot illeti, itt is aggodalomra okot adó jelenségek vannak most már több éve, így ezt nem egyszerűen a jelenlegi kormány problémájaként fogalmazom meg. Nevezetesen arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy azokban a bűncselekményekben, bűncselekménytípusokban, amelyek hagyományosan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez - a pénzügyi típusú bűncselekményektől kezdve, az embercsempészésen át az adókikerülésig sok minden -, több nyomozó hatóságnak van hatásköre: rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség és most az úgynevezett adórendőrség.

Azt hiszem, megint nem kell túlságosan rosszindulatúnak lenni vagy valami elrugaszkodott fantáziájúnak lenni, ha azt mondja ember, hogy nehéz lehet négy nyomozó hatóság munkáját eredményesen összehangolni, hiszen a szervezett bűnözés által elkövetett bűncselekmények egymásra épülnek, és ha különböző csatornákon futnak az egyes bűncselekmények nyomozásai, nehéz elképzelni, hogy ezek valahol összejönnek. El lehet kapni adott esetben egy zsarolót, ki lehet mutatni esetleg adóbűncselekményt, de többnyire nem lehet eljutni a szervezett bűnözőcsoportok szellemi irányítóihoz, magjához, mert nehezen kapcsolódnak össze a szálak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes lenne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. És akkor még nem beszéltem a titkosszolgálatok szerepéről, amelyek szintén érintettek olyan típusú bűncselekmények felderítésében, amelyek hagyományosan a szervezett bűnözés körébe tartoznak. Nem tudom megállapítani, hogy milyen ez az összehangoltság most a nyomozó hatóságok között, hiszen ez a tevékenység nyilvánvalóan nem a nyilvánosság előtt zajlik, de azt hiszem, így is joggal lehet azt mondani, hogy félő, hogy ez az összehangoltság - éppen a nyomozó hatóságok számának növekedése miatt, diverzifikálódása miatt - esetleg problémákat jelent.

A harmadik tényező pedig a türelem, és itt is aggodalomra okot adó dolgokat lehet hallani. A türelem nevezetesen azért kell a szervezett bűnözés elleni eredményes harchoz; aki csak egy kicsit is tudja, hogyan lehet eredményesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, nyilvánvalóan nem tehet olyan kijelentéseket, hogy tíz hónap múlva felszámoljuk a szervezett bűnözést. Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen; ahhoz, hogy egy fedett nyomozó beépüljön a szervezett bűnözők közé; ahhoz, hogy összeálljon egy kép, hosszú idő kell. Hosszú idő kell, alaposan felkészült emberek kellenek, veszélyt is vállaló emberek kellenek, és azt hiszem, megint csak könnyű belátni, hogy ez nem mehet egyik hónapról a másikra. Türelem kell, és nem pedig felelőtlen ígérgetés; türelem, hogy azok az intézmények, amelyeket többek között most is létrehozunk, ki tudják fejteni hatásukat, türelem azok iránt is, akik ezt a veszélyes munkát végzik. Nem szabad belekényszeríteni a bűnüldöző hatóságokat abba, hogy valamifajta látszatintézkedésekre törekedjenek, elszámoljanak bizonyos eredményeket akkor is, ha mögötte nincs tényleges felderítés és nincs tényleges felszámolás.

El lehet mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy kétszáznegyven-valahány bűnüldöző csoport van az országban, és a főkapitány úr kijelenti, hogy abból már huszonvalahányat úgymond operatív eszközökkel szétbomlasztottak. Azt hiszem, kormánypártiságtól függetlenül azt kell mondani, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Meg kell szüntetni, hogy a rendőrség állandó ostromállapotban érezze magát, nem szabad belekényszeríteni abba, hogy látszatintézkedéseket hozzon, vagy látszateredményekről számoljon el, mert ez inkább árt, mint használ az ügynek.

Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a konkrét törvényjavaslat néhány, ma még vitatott ügyét illeti, csak címszavakban: változatlanul aggályosnak tartjuk az üzletek bezárásával kapcsolatos szabályokat alkotmányossági szempontból, egyetértve azzal, hogy fenyegetni, erőteljesen fenyegetni kell azokat a tulajdonosokat vagy üzemeltetőket, akik olyan üzleteket tartanak fenn és működtetnek, ahol bűnöző tevékenység folyik, de meg kellene találni ennek a mostaninál korrektebb, alkotmányossági szempontból védhetőbb megoldását.

Fontosnak tartanánk az idegenrendészeti törvényt érintő szabályoknál a közösségi szálláson való elhelyezés feltételeinek nemzetközi egyezményekkel való összhangba hozatalát. Úgy tudom, a szakértők is egyetértenek azzal, hogy itt szükséges némi korrekció a beterjesztett törvényjavaslaton. Feltétlenül szükségesnek tartjuk végiggondolni a jelenlegi szabályokat a tekintetben, hogy az úgynevezett adórendőrségre ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e, mint amit a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra előír.

(10.00)

Úgy látjuk, hogy törvényszerkesztési okok - és nem szándékok - miatt az adórendőrség ma mintha kiesne abból a szabályrendszerből, amelyet a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra vonatkozóan - éppen az adat- és információszerzés szabályait tekintve - tartalmaz.

S végezetül: érdekes módon ez a törvényjavaslat is tartalmaz olyan szabályokat az adatvédelmi törvényre és a határőrségről szóló törvényre nézve, amelyek más, már szintén benyújtott törvényjavaslatokban is benne vannak. Gondolom, a vita során el kell majd dönteni, hogy melyik törvényből vesszük ki a szabályokat. Annyi mentsége van a törvény-előkészítésnek, hogy következetes, mert ugyanazokat a szabályokat ugyanolyan tartalommal kívánja módosítani mindkét esetben. Tehát azt is mondhatnám, hogy ezzel talán a dolog fontosságát akarja hangsúlyozni, de nekünk, tisztelt Országgyűlés, mégis el kell dönteni, hogy melyik törvényben mit szavazunk meg és mit nem.

Ezekkel a megjegyzésekkel a Szocialista Párt támogatni fogja a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslatot, és hajlandók vagyunk még néhány pontosítás kérdésében tárgyalásokat folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm Gál Zoltán képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Világosi Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Képviselő úr, öné a szó!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az már az előttem szólók előadásából is egyértelmű, nem a Ház, hanem a közvélemény számára, hogy második olvasatban tárgyalunk egy törvényjavaslatot. A kvázi második olvasat alatt természetszerűleg azt értem, hogy ezt a törvényjavaslatot egyszer már alaposan megvitattuk, nézetek hangzottak el.

Úgy gondolom, az alapvető nézetekben lényegi különbségek nem következtek be. Abban ugyanis mind az ellenzék - remélem -, mind pedig a kormányoldal egyetértett, hogy a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében törvényi eszközöket kell találni.

Az előttem felszólaló Gál Zoltán képviselő úr fontos dolgokat mondott el nézetem szerint. Az egyik fontos dolog a türelem. Én a türelem kérdését most a törvényhozásra is kiterjeszteném. Ahhoz, hogy egy törvény kiérlelten jelenjen meg a Ház előtt, és hogy a Ház lehető legszélesebb köre tudja azt elfogadni - de a közvélemény is el tudja fogadni, ami legalább olyan fontos -, ahhoz időnként bizony hosszabb időtartam szükséges. Nehéz úgy törvényt hozni és nehéz úgy törvényt elfogadtatni, hogy az a törvény éppen hogy csak rövidhírként jelenik meg egy újságban, és már elfogadásra is kerül.

A tisztelt Háznak figyelmébe ajánlom, s elöljáróban figyelmébe ajánlom mindannyiunknak, hogy azt a fajta kiérlelt törvénykezési gyakorlatot, amelyet persze a szerencsésebb és már hosszú idő óta demokratikus törvénykezést folytató országokban megvalósítottak, előbb vagy utóbb nekünk is gyakorolni kell.

Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy a második olvasatnál tartunk, megkímélem mind a Házat, mind pedig önmagamat attól, hogy történelmi visszapillantást tegyek, mint ahogy ezt eredetileg tettem; jóllehet és meglehet, éppen ez lesz talán az egész felszólalásom legszimpatikusabb része, mégis azt gondolom, hogy csak arra kell visszapillantani, ami a legszükségesebb. Nevezetesen arra, hogy miként jutottunk el a második olvasatig. Ez nem kerülhető meg!

Nyomatékos alkotmányos aggályok hangzottak el már akkor, amikor ezt a törvényt novemberben tárgyaltuk. Ezek az alkotmányos aggályok végső soron az Alkotmánybíróság korábbi döntésének kétféle értelmezésén alapultak. Nézetem szerint mindkét értelmezés elfogadható volt, végül is az Alkotmánybíróságnak kellett abban döntenie - igen helyesen -, hogy melyiket kell tartósnak és véglegesnek tekinteni.

E tekintetben tessék megengedni, hogy ezúttal és kivételesen klasszikust, tehát önmagamat idézzem. A következőt mondtam: "A bűnüldözéssel kapcsolatos eszközök tára olyan eszköztár, mely időnként óhatatlanul tartalmaz korlátokat a személyi jogokkal kapcsolatosan. Hogy hol a határ, ez az alapvető kérdés. Az én meggyőződésem szerint ebben a törvényjavaslatban ez a határ még megfelelően van kijelölve. Nem vitatom, hogy valahol igazán ott van kijelölve, ahol már a széle van ennek a határnak, de még belül van ezen a határon." Ez utóbbiban tévedtem, de abban nem, hogy közelítettük, és úgy gondolom, talán nem biztos, hogy szerencsésen közelítettük azt a határt, amelyet az alkotmányos mezsgye kijelöl. Ez a javaslat most - és ezt megelőlegezném a javaslat érdemeként - nézetem szerint biztos, hogy az alkotmányos határokon belül mozog. Kisebb korrekciók elképzelhető, hogy szükségesek, de ezek már nem alkotmányos, hanem inkább részletbeni kérdések.

Tisztelt Ház! Mindennek az előrebocsátásával nyilván majd abban is állást kell foglalni, hogy a törvény, a törvényjavaslat jobb lett vagy gyengébb lett, határozottabb lett vagy kevésbé határozott, s melyik a fontosabb: az a fontosabb, hogy az alkotmányos jogkörök biztosítása mellett biztosítja és szavatolja azt a lehetőséget, hogy a bűnüldözés eszközöket kapjon, avagy pedig esetleg a mezsgye áthágása is megengedhető. Azt hiszem, ez nagyon könnyen eldönthető. Kormányoldalról senki nem gondolja úgy nézetem szerint, hogy az alkotmányos határok áthágásával kellene eszközöket biztosítani. Meggyőződésünk, hogy az alkotmányos lehetőségeken belül ezek az eszközök megtalálhatóak és használhatóak.

A vita során több ízben is felmerült különböző részletkérdésekben, hogy kell-e változtatni az eredeti javaslaton, vagy sem. Előre kell bocsátanom, hogy nagyra értékelem az előterjesztőnek azt a nagyon határozott és azt gondolom, ugyanakkor rendkívül konstruktív magatartását, hogy nem ott kezdte vagy ott folytatta - inkább ezt mondanám -, ahol ez a törvényjavaslat novemberben befejezte a pályafutását, hanem megkísérelte azt a fajta egyetértést megtalálni, amely egyetértés nélkül ez a törvényjavaslat nézetem szerint elfogadásra nyilván nem is kerülhetett volna. Mégsem a kényszerűséget láttam az előterjesztő szándékában, hanem azt, hogy keresse azt a közös többszöröst, amely alkalmas arra, hogy végső soron ezt a törvényt használhatóvá tegye.

Utaltam rá tehát, hogy a részletkérdésekben is viták voltak. Az üzletek működésével összefüggő közrendvédelmi szabályok című fejezeten belül számos észrevétel érkezett. Ezen észrevételek között voltak megalapozottak nézetem szerint, és voltak talán inkább csak a közhangulatot ébresztgetőek, de mindenképpen olyanok voltak, amelyekkel foglalkozni kell.

Elhangzott olyan vélemény is, hogy az "üzlet" fogalom nem megfelelő megjelölés, hiszen ebben a cipőbolt, a kenyérbolt, a diszkó és így tovább benne foglaltatik. Ezt azért nem kellene komolyan venni, mert ezeken a helyeken, mármint a cipőboltban és a kenyérboltban igen ritkán következnek be azok a fajta bűncselekmények, amelyekről mi most itt beszélünk. Nem tagadom, hogy előfordulhat ez egy kenyérboltban is, de azt hiszem, hogy ez nem gyakorlati kérdés.

A másik kérdés az volt, helyes-e, hogy végül is az üzletek bezárásának a lehetősége oly módon szerepel a javaslatban, hogy a jegyző ezt megteheti már akkor is, amikor végül is megindul a büntetőeljárás. Azt gondolom, hogy miután a törvény ezt határidőhöz köti és végső soron a nyomozó hatóság javaslatától teszi függővé, és nem utolsósorban mérlegelési lehetőséget biztosít a jegyző számára, ez a szabályozás így jó és helyes.

Hozzátenném, annál is inkább az, mert tessenek elgondolkodni: az üzletek helyzetében nem arról van szó, hogy valahol valami izolált körülmények között működik! Pontosan tudja a környezete, pontosan tudja a közvélemény, hogy melyik az az üzlet, amelyik érdekelt a szervezett bűnözésben vagy annak valamely részében! Talán a rendőrség is tudja - csak eddig eszköze nem volt arra, hogy ebben valamilyen hatékony lépést tegyen. Ezt az eszközt, úgy gondolom, biztosítani kell. Kellő garanciát látok abban, még egyszer mondom, hogy itt van mérlegelési jogkör. Nem létezik, nagyon nehezen képzelhető el, hogy egy jegyző áthágja a közvéleménynek azt a fajta nyomását, hogy tudniillik egy tisztességes üzletet próbáljon meg bezáratni.

Más kérdés az, amikor jogerős döntés van: akkor valóban úgy ítélem meg, hogy teljes egészében egyértelmű a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy itt mérlegelési jogra nem kell sor kerüljön.

A prostitúció kezelésének sikamlós kérdésével, azt hiszem, korábban is nagyon sokszor foglalkoztak a sajtón, minden egyében keresztül.

(10.10)

Én most egy vetületével szeretnék foglalkozni, azzal, amely az önkormányzatokat nagyon szorosan, és nagyon közvetlenül érinti. Úgy gondolom, hogy nyilván a prostitúciót nem lehet felszámolni. Visszaszorítani, a helyére tenni, megpróbálni az erkölcs számára elfogadhatóbb mérce szerinti működtetésre kényszeríteni, azt lehet. Teljes egészében felszámolni évezredek alatt sem sikerült. Ne legyünk annyira ambiciózusak, hogy ez pont nekünk fog sikerülni.

Ki kell jelentenem, hogy az alapvető problémát nem itt látom, hanem ott, amikor arról van szó, hogy majd egy képviselő-testületnek kell döntenie azokban a kérdésekben, amelyek ezt a visszaszorítást szolgálnák, amikor majd a türelmi zónát kell kijelölni, amikor meg kell tudni egyezni abban, hogy hol tiltott még ez a cselekmény. Itt a helyi képviselő olyan szorításnak lesz kitéve, hogy el kell gondolkodni azon, hogy törvényi eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ez valami módon mégis végbemenjen. Ellenkező esetben ugyanis az fog történni, hogy olyan választókörzet, amely ezt befogadja, amelynek a képviselője oda mer állni a választói elé, és azt meri mondani, hogy igen, kérem szépen, ez lesz az a hely... - nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ez bekövetkezzen.

Azt gondolom, hogy ezen még el kell gondolkodni. Tudom, hogy ez érinti az önkormányzati törvényt, és ez bizony súlyos probléma, egy újabb kétharmados törvény kerülne a látókörbe. Ezt nyilván, ha lehet, mindenki szeretné elkerülni, de a problémát azért nem nagyon érdemes megkerülni, mert vissza fog köszönni akkor, amikor a törvénynek érvényesülnie kellene, és kiderül, hogy a hatékonyság egyik legfontosabb akadálya éppenséggel az, hogy nem lehet helyben megtalálni a módozatot ahhoz, hogy ezek a kijelölések megtörténjenek.

A bűnmegelőzési ellenőrzés korábban az egyik élesen vitatott része volt a javaslatnak; nem teszem kétségessé, hogy némi alappal. Ugyanis rendkívül kényes ügyről van szó. Kétségtelen, hogy olyanfajta korlátozásról van szó, amely bennem például, aki már elég régen dolgozom a jog területén, a korábbi refnek a lehetőségét vetíti elő, amely enyhén szólva nem volt egy szerencsés intézmény, és amelynek az alkalmazása bizony súlyos visszaélésekre adott okot.

Azt gondolom, hogy a módosítást követően ez a javaslat elment addig a határig, ahol már kényes egyensúly van, mert még alkalmazható, mert még olyan, amikor ez az alkalmazhatóság oda vezet, hogy talán a bűnmegelőzés területén valódi fegyvert ad a bűnüldöző kezébe. Ugyanakkor a jogi védelmet is biztosítja ott, ahol erre szükség van, és a jogi visszaéléseket sem teszi lehetővé, vagy legalábbis mérsékelten vagy korlátozottan következhetnének ezek be.

Az idegenrendészeti és menekültügyi szabályok kérdése szintén nagy vitát kavart. Azt gondolom, abban nem lehet vita, hogy valóban arról van szó, hogy a valódi nagy maffiózók tényleg nem a teherautóplatón érkeznek, és nem is a zöldhatáron keresztül jönnek Magyarországra. Ebben, azt hiszem, nincsen vita köztünk. Azonban én mégis úgy gondolom, hogy a szervezett bűnözés ma eljutott egy olyan területig, ahol arról van szó, hogy megvannak az agytrösztök, megvannak a végrehajtók, és bizony a végrehajtók döntő mértékben - és ez nagyon könnyen beigazolható - éppen a legszegényebb, legelesettebb rétegből kerülnek ki. Ha külföldiről van szó, Magyarországon nagy valószínűséggel illegálisan jelent meg, nincs a rendőrség látókörében, nem került a rendőrség látókörébe, és ebből következően a szervezett bűnözés számára rendkívül használható.

Azt gondolom, hogy azok a szabályok, amelyek itt most megjelentek, nagyon fontos különbségtétellel, időkorlátok szabásával jelentek meg. Ezek, nézetem szerint, megfelelnek az alkotmányos alapjogoknak és az eszköznek is, amelyet szolgálni kívánnának. Ugyanis az a körülmény, hogy voltaképpen három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valamiféle igazi jogosítványokkal rendelkezzen az illető, akiről szó van, olyan hosszú időtartamú, hogy ahhoz már igazi kitartás kell, és azt kell mondanom, hogy nemcsak kitartás, hanem elszántság is, hogy itt maradjon az országban, és meg is feleljen annak a jogrendnek, amelyben élünk.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindez nem jelent biztosítékot. De hát olyan törvényi szabályozás - még ha szigorúbb is, mint ezek - nem létezik, amely teljes körű biztosítékot jelent. Csak olyan szabályozások léteznek, amelyek bizonyos garanciák mellett segítik a bűnüldözés lehetőségét.

A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályokról az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam igen részletesen szólt, és nem is alap nélkül. Valóban arról van szó - és ez nem tagadható -, hogy ez olyan kényes része az egész törvényjavaslatnak, amelynek két irányban feltétlenül meg kell felelnie. Ezek nélkül a szabályok nélkül, vagy a hasonló szabályok nélkül a törvény nem tud eredményes munkát kifejteni, nem tud eredményesen megjelenni. Nem tud, mert adatok és adatok gyűjtése hiányában a nyomozó hatóság ellehetetlenül, gyakorlatilag nem tudja elvégezni a feladatát. Hiszen számolni kell azzal, hogy az ellenérdekűek vagy az ellenfelek pont olyan körből kerülnek ki, ahol nagyon nagy felkészültséggel bírnak már azokban az agytrösztökben, amelyekről beszéltem. Ezeknek a felderítése, különösen a pénzügyi vonatkozásainak a felderítése, eszközöket igényel.

Azonban ezek az eszközök - és ebben a Független Kisgazdapárt következetes - semmiképpen nem kerülhetnek olyan módon a nyomozó hatóság kezébe, lehetőségei közé, ami az ártatlan, az ügyben érdektelen polgárok helyzetét akárcsak nehezíti, vagy esetenként akár el is lehetetleníti. Én más aspektusból látom azt - ez nyilván abból adódik, hogy más pártban ülünk -, hogy milyen tanulsága van a most akkora port felvert megfigyelési ügynek. Ezt abból az aspektusból tartom fontosnak, hogy az egyik legfontosabb kérdés, hogy élesen különüljön el a magántermészetű, és számomra alig-alig elfogadható megfigyelési gyakorlat a hivatalos megfigyelési gyakorlattól; attól, amelyet garanciális szabályok mellett, alkotmányos keretek között, törvényi keretek között működő szervezet gyakorol. Az alapvető baj ott van, ha ezek bármilyen módon keverednek. Ha ezek keveredhetnek, és ha itt valamiféle összefonódás is, ne adj' isten, kimutatható, akkor ez tragikus, mert akkor valójában tényleg a polgár a védtelen. Tehát azt gondolom, hogy ez a tanulság már most levonható abból a bizonyos ügyből - csak azért említettem, mert a képviselőtársam is megemlítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem válaszoltam még arra a kérdésre, hogy jobb lett-e a törvényjavaslat, vagy kevésbé lett jó, erőteljesebb lett-e vagy gyengébb. Nézetem szerint a törvényjavaslat javult, jobb lett, mert az a véleményem és nézetem - és azt hiszem, ez a Független Kisgazdapárt egyértelmű nézete -, hogy a törvényi garanciák mellett gyakorolt határozott és biztos, és minden szükséges eszközzel rendelkező nyomozó hatóság messze eredményesebb lehet, mint ha a törvény mezsgyéjén és határán próbálunk haladni, és a törvény mezsgyéjén és határán a közvélemény a tevékenységünket kritikával fogadja, vagy nem fogadja el.

Azt gondolom, hogy most ez a javaslat alkalmas eszközt ad a nyomozó hatóságok kezébe oly módon, hogy a garanciák is biztosítottak. Hogy a garanciák kellőek-e - úgy gondolom, hogy igen. Ebben a tekintetben most már a törvényjavaslat elment egészen addig a határig, ameddig még az eredményesség rovására menő változtatások nélkül ezt megtehette.

Tisztelt Ház! Végezetül, azt gondolom, több tanulság van a jelenlegi törvényjavaslat megtárgyalásánál. Az egyik az, hogy javaslatokat, jó javaslatokat el kell tudnunk fogadni, akármelyik oldalról jön. El kell tudnunk fogadni akkor is, ha ezek a javaslatok egyébként számunkra nem elfogadható irányból érkeztek - ha a javaslat jó. Mérlegelni kell, hogy beilleszthetők-e a mi szándékaink és a mi elhatározott szándékaink körébe. Ha igen, akkor, azt hiszem, önmagunknak ártunk, ha ezt nem tesszük meg. Ugyanakkor nagyon határozottnak kell lenni abban, hogy a célunk az, hogy Magyarországon a közrend és a közbiztonság a lehető legjobban megszilárduljon, megerősödjön.

(10.20)

Ehhez pedig eszközökre van szükség. Ma már úgy látom, az ellenzék nagyobbik része belátja, hogy az eszközökre szükség van, belátja, hogy ezeket az eszközöket biztosítani kell, meg kell adni az arra hivatottaknak, ezért - nézetem szerint - a törvényjavaslat elfogadása nagy valószínűséggel meg fog történni.

A Független Kisgazdapárt a maga részéről támogatja a javaslatot, és a tisztelt Háznak megajánlja elfogadásra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Világosi Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy valóban nagyon rövid történeti visszatekintéssel kezdeném, mégpedig azzal, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége soha nem vitatta, hogy az előterjesztő 1998-ban helyes jogalkotási célt fogalmazott meg, azonban akkor is mondtuk és ma is állítjuk, hogy a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében olyan jogosítványokat kívánt adni az előterjesztő a rendvédelmi szerveknek - mindenekelőtt a rendőrségnek -, amelyek súlyosan sértették volna a polgárok alkotmányos jogait.

Ma is azt látjuk az előttünk lévő előterjesztésben, hogy a bűnözés önszerveződéséről, minőségi átváltozásáról beszél, és ezzel összhangban az egész javaslat koncepciójában a közönséges kriminalitás, sőt a szabálysértések, esetenként még ennek sem minősülő magatartások oldaláról közelíti meg a problémát, próbálja a tárgyát megragadni.

Azt hiszem, ebben a teremben ülők valamennyien tudják, hogy ezzel szemben a szervezett bűnözés más törvényszerűségeket mutat, mint a hagyományos kriminalitás, éppen ezért azt kell hogy mondjuk, a tömegbűnözés felől az úgynevezett professzionális bűnözés - vagy mondjuk azt, hogy szervezett bűnözés - nem közelíthető meg. Ennek következtében aztán a javaslatban ma is változatlan formában vagy változatlanul önkényes, ötletszerű válogatás van azokból a jelenségekből, amelyek valamilyen módon valóban kapcsolatban állnak, kapcsolatba hozhatók ugyan a szervezett bűnözéssel, de ezt a kört a végtelenségig lehetne bővíteni. Így tehát nem érzékeljük azt, hogy miért pont azok a magatartások kerülnek ebbe a körbe, amelyeket az előterjesztő bevont a javaslatába.

További következtetésként azt mondhatjuk, hogy teljesen eltérő súlyú és jellegű kérdéseket ragad meg az előterjesztő, és ezeket továbbra is egységes keretbe kívánja helyezni az általa érintett magatartások megítélése vonatkozásában, ez pedig a jogalkalmazás területén valóban beláthatatlan bonyodalmakhoz vezethet.

A javaslat nem áll összhangban az Európai Unió bel- és igazságügyi együttműködésében kialakított elvekkel és konkrét elvárásokkal, ezt tényként rögzíthetjük. Hiszen az Európai Unió Tanácsának határozata például nyilvánvalóan a közhatalom és a gazdaság átláthatóságára, a volt elkövetők társadalomba való visszaillesztésére helyezi a hangsúlyt, míg az előttünk fekvő törvényjavaslatban a bűnmegelőzési ellenőrzéstől csupán annyit vár el az előterjesztő, hogy ne akadályozza az érintett visszailleszkedését a társadalomba. Azt hiszem, hogy egy nagyon jelentős hangsúlybeli eltérésről van itt szó.

További problémaként mondhatnám a törvényi célok meghatározásában, hogy a tételes rendelkezések nincsenek összhangban azokkal, és talán nagyon jó példa erre a II. fejezetben az üzletek működésével összefüggő egyes közrendvédelmi szabályok, hiszen itt valóban - a törvény céljától eltérően - alapvetően közrendvédelmi rendelkezésekkel van dolgunk, és a törvényjavaslat előkészítésének alapjául szolgáló 1097/1998. számú kormányhatározatban arról van szó, hogy módosítani kellene a jogszabályokat az olyan szórakozóhelyek igazgatási úton történő bezárása érdekében, ahol kábítószerrel visszaélés bűncselekményén értek tetten elkövetőket.

Az előttünk fekvő javaslatban azonban már nem csak szórakozóhelyekről, nemcsak kábítószerrel visszaélésről és nem tetten ért elkövetőkről van szó. Amíg a fejezethez fűzött indokolás részletesen kifejti a drogdiszkókkal kapcsolatos jogalkotói megközelítést - hangsúlyozni szeretném, ezzel maximálisan egyetértünk -, ugyanakkor pedig a javaslat egy meglepő fordulattal egyszerűen kiterjeszti és számunkra megengedhetetlen módon kiterjeszti az eredetileg is konfúzus érvelést olyan tényállásokra, amelyek azonban jellegükben már teljes mértékben eltérnek.

Itt már olyan jogelvek is sérülnek, mint amit korábban megpróbált a kisgazda képviselőtársam valamilyen módon indokolni, de az ártatlanság vélelmének sérülése indokolhatatlan. Hiszen amíg a gyanúsítottat megilleti az ártatlanság vélelme, itt az előttünk lévő előterjesztésben az üzemeltetővel szemben már szankciókat lehet alkalmazni, mielőtt még a bűnösségét jogerős bírói döntés, ítélet megalapozná.

Nem kívánok kitérni és végigmenni a törvényjavaslat valamennyi fejezetén, talán hivatkoznék arra, hogy például az idegenrendészeti részhez valóban jó néhány módosító indítványt kívánunk előterjeszteni, és nyilvánvalóan majd a részletes vitában azok indokolása kapcsán próbálunk rávilágítani arra, hogy az előttünk lévő tervezet még korántsem felel meg véleményünk szerint azoknak az elvárásoknak, amelyeknek meg kellene hogy feleljen.

Természetesen annak is tudatában vagyok, hogy nem pont az a rész, amit kiemeltem, "az üzletek működésével összefüggő egyes közrendvédelmi szabályok" fejezet a legfajsúlyosabb része ennek a törvényjavaslatnak, de amit elmondtam az elérendő cél és a tételes szabályok vonatkozásában, azt kell hogy mondjam, valamennyi fejezetre vonatkozik és megáll.

Ahogy itt már valamennyi felszólalótól elhangzott, mi is megállapítjuk azt tényszerűen, hogy a törvényjavaslatnak persze hasznára vált az átdolgozás, a normaszöveg koherensebb, mint a decemberben szavazásra bocsátott változat volt, mindazonáltal a már előbb felsorolt problémákon túl is tartalmaz olyan szabályokat az előterjesztés, amelyek például - véleményünk szerint - ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményével és más nemzetközi egyezményekkel, és ennek révén ellentétesek az Európai Unió idevágó joganyagával, amire már szintén az előbb néhány utalást tettem.

1998. november 12-én, amikor megkezdődött ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája, a vezérszónoklatban elhangzott részünkről, hogy amikor törvényt alkotunk, akkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a törvényesség, alkotmányosság kritériumai mellett olyan eszközt adjunk a végrehajtó szolgálatok kezébe, amely valóban alkalmas arra, hogy a kívánt célt eredményesen elérje. Azt kell mondjuk, hogy pozitív változásai ellenére ez az anyag még mindig nem alkalmas arra, hogy a címben megjelölt célokat elérje.

Ne haragudjanak meg, arra szeretnék kitérni - és erre az alapot az adja meg, hogy elhangzott az ellenzék kritikája -, miszerint a korábbi viták során levágtuk a törvényjavaslat végtagjait. Azt hiszem, ezért valóban nem illetné meg az ellenzéket a bírálat, hanem ha már köszönetet nem mondanak, akkor legalább nyugtázni kellene, hiszen ha ez történt volna meg, akkor egy torzszülött született volna itt a parlamentben. És ha az az igény teljesül, amit fideszes képviselőtársam előbb mondott, hogy ezeket a végtagokat vissza kellene varrni, akkor megint csak azt mondom, hogy egy olyan állat születne, egy olyan torzszülemény, amely úgy nézne ki, hogy a ló mellső lábaihoz hozzávarrnánk a kutya hátsó lábait. Azt hiszem, hogy ezt el kellene kerülnie a magyar parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő urat illeti a szó.

(10.30)

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bűnszervezetek keretében elkövetett bűncselekmény elleni harc hatékonyságának fokozása, illetve bűnszervezetek létrehozásának megakadályozása céljából egy olyan tervezetről tárgyal a Ház, amely áttekinti a témához kapcsolódó szinte valamennyi jogterületet, és ennek érdekében egy nagy módosítási csomagot is tartalmaz; ha én jól számoltam, akkor huszonegy törvényt és két törvényerejű rendeletet módosít. Nagyon széles területet fog tehát át, és maga a bűnözés is szerteágazó, nyilván azért ilyen széles spektrumú ez a tervezet is.

A MIÉP képviselőcsoportja a szervezett bűnözés visszaszorítása területén támogat minden előrelépést, támogat minden szigorítást, és ellenez minden hátralépést, visszalépést. Hogy egy kicsit konkrétabb legyek:

A tervezet 4. §-a értelmező szótárba is beillő igényességgel és pontossággal meghatározza azokat a fogalmakat, amelyeket a javaslat tárgyal, szabályoz vagy visszaszorítani tervez. Mivel a mérvadó jogi irodalomban is jórészt ezeket a fogalommeghatározásokat használják a kriminológia szakterületének művelői, ezért ebben a részben nem látunk aggályokat.

A tervezet II. fejezet 5. és 6. §-a három nagy jelentőségű jogkövetkezményt helyez kilátásba azon üzletek esetén - például drogdiszkók, drogbarlangok, játéktermek és egyéb szórakozóhelyek s a többi -, ahol az 5. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaiban meghatározott súlyos bűncselekmények és szabálysértések folyamatosan és visszatérően tapasztalhatók, és ezen cselekmények az üzletmenetbe integrálódtak. Úgymint: az üzlet ideiglenes, maximum egy évre történő bezárása mint szankció; másodszor: az üzlet működési engedélyének visszavonása; harmadszor: 500 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő közrendvédelmi bírság kiszabása az üzlet üzemeltetőjével szemben.

A MIÉP-frakció egyetért ennek a három jogkövetkezménynek a kilátásba helyezésével és alkalmazásával ott, ahol az szükségesnek mutatkozik, tehát ahol kábítószer és prostitúció, valamint a nehézfiúk természetéből fakadó könnyű és súlyos testi sértés bűncselekménye, valamint prostitúciós és egyéb - például verekedés, közbotrányokozás, részeg emberek kifosztása és így tovább - szabálysértések miatt a rendőrségnek gyakran kell intézkednie, ott a rendőrség 500 ezer és 1 millió forint közötti közrendvédelmi bírság kiszabásával ösztönözheti az üzletvezetést arra, hogy vendégkörével szemben követelje meg a jogkövető magatartást.

Ha ez nem vezet eredményre, akkor helyes, hogy lehetőség nyílik az üzlet ideiglenes bezárására. S ha az üzlet újbóli kinyitása után sem szűnnek meg a problémák, akkor azt is helyesnek tartjuk, hogy a működési engedély is visszavonható legyen, aminek a jogkövetkezménye, hogy ugyanarra a profilra más személynek se legyen kiadható működési engedély. Ettől még az üzlethelyiség más célra hasznosítható és bérbe adható lenne; például drogdiszkó helyett nyugodtan lehetne fürdőszoba-berendezések bemutatótermét nyitni - nyilván hasznosabb is lenne.

A javaslat II. fejezetének gyenge pontját a MIÉP-frakció abban látja, hogy az üzlet ideiglenes bezáratásának és működési engedélyének a visszavonása kizárólag a helyi önkormányzat jegyzőjének a hatáskörébe van utalva. Egy-egy bűnbarlang üzemeltetése mögött határozott, agresszív, semmitől vissza nem riadó, nehézfiúkkal körülvett sötét alakok állnak. És mivel az üzlet bezárása jelentős anyagi kárral járhat számukra, ezért hamar előkerülhet a kés, a bokszer, a nuncsaku, sőt még a lőfegyver is, vagy éppen az ezekkel való fenyegetés.

Nem minden jegyző egyéni habitusa alkalmas arra, hogy egy ilyen konfliktushelyzetet felvállaljon. Erre figyelemmel befogadásra ajánlom a belügyminiszter úrnak azt a módosító javaslatot, hogy a helyi rendőrség előterjesztése alapján az üzlet ideiglenes bezáratását vagy működési engedélyének hatályon kívül helyezését a megyei vagy fővárosi rendőrkapitány is elrendelhesse. Ezek a személyek lényegesen nagyobb tekintéllyel rendelkeznek a bűnözői körökben, és sokkal hatékonyabban meg tudják magukat védeni, védetni, mint a jegyző.

A velük szembeni esetleges brutális fellépés is sokkal több kockázatot és megfontolandó következményeket rejt magában. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy olyan szórakozóhelyek is működnek már ebben az országban, ahová még a rendőrség is csak kommandószinten jár ki razziát tartani.

Ilyen méretű problémát kizárólag a jegyző nyakába varrni nem elegendő. Módosító javaslatunk egyébként nem érinti a jegyzőnek a tervezetben megfogalmazott jogosultságát, csupán kiegészítené azt.

A tervezet III. fejezete a prostitúció kezelésének közrendvédelmi szabályait tárgyalja, védett övezetek és türelmi zónák kialakításáról rendelkezik. A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja ellenzi az utcai prostitúció legalizálását. Ha ugyanis törvény valamely tevékenységet büntetőjogi vagy szabálysértési szinten tilt, akkor azt az ország egész területére kell alkalmazni, és nem csak az ország egy részén tiltani, más részén pedig engedélyezni. Példaként említem, hogy lopni sem szabad, és ezért a zsebtolvajok részére sem alakítanak ki sem védett övezetet, sem türelmi zónát.

A prostitúció területén 1993-ban már történt egy nagy visszalépés. Ekkor ez a cselekmény a büntetőjog területéről a szabálysértési jog világába költözött vissza. A türelmi zónák kijelölése további visszalépést jelentene. Mivel a szabálysértésekről rendelkező és jelenleg még hatályos 1968. évi I. törvény 92. és 92/A. §-a generálisan tiltja a tiltott kéjelgést, valamint a szexuális szolgáltatásra irányuló felhívás elkövetését, ezért a tervezet 9. §-a visszalépést jelent még a jelenlegi állapothoz képest is. Ezt a tevékenységet a 18. életévet betöltött ügyfélkör vonatkozásában türelmi zónában megengedné, külön jogszabályban előírt orvosi igazolás birtokában.

Álláspontunk szerint az ország egész területén sem kiskorú, sem nagykorú személy vonatkozásában nem követhető el ez a szabálysértés, ezért orvosi igazolás kiállítására vonatkozó külön jogszabály megalkotására sincs szükség. Erre tekintettel, ha ezt az indokolást az előterjesztő elfogadja, akkor a javaslat 10. §-a is okafogyottá válik.

Egyetértünk a tervezet 11. és 12. §-ának rendelkezéseivel, vagyis hogy tilos a televízióban, a rádióban, a sajtóban, szextelefon útján szexuális szolgáltatást felajánlani, hirdetni és ilyesmiben közreműködni. A sajtótevékenységet, tájékoztatást, hír- vagy műsorszolgáltatást nyújtó szervezet ebben az esetben 500 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújtható hirdetésenként. E rendelkezéstől a MIÉP-frakció csodákat ugyan nem vár, mivel ez a rendelkezés csak a Magyarországon megjelenő magyar és idegen nyelvű sajtóra és egyéb műsorszolgáltatóra vonatkozik, ezért hatása nem lehet teljes és hasznos, hiszen a külföldi sajtó olvasói, a külföldi műsorszolgáltató nézői és hallgatói, valamint a külföldi telefonszámokat felhívók részesülhetnek információkban és esetleg szolgáltatásokban.

A tervezet IV. fejezete a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény bűnmegelőzési ellenőrzés szabályainak a módosításáról rendelkezik. A jelenlegi szabályozáshoz képest a tervezetben szigorítást - vagy legalábbis jelentős szigorítást - sajnos nem tudtam felfedezni.

A rendőrségi törvény 35. §-a annak a szabadságvesztésből szabadultnak a személyét vonja bűnmegelőzési ellenőrzés hatálya alá, aki kétévi szabadságvesztésből szabadult vagy visszaeső. Ez a kör lényegesen tágabb, mint a tervezet által javasolt kör, amely háromévi szabadságvesztésből szabadult elítéltek esetén jelöli ki ezt az ellenőrzési lehetőséget. Lényegében tehát enyhítésről és nem szigorításról lehet beszélni.

A bűnmegelőzési ellenőrzés jogintézményi elődje a rendőri felügyelet - az idősebb bűnözők a mai napig is refnek nevezik. Ezen intézmény működtetésétől nagy áttörést szintén nem vár a MIÉP-frakció. Tulajdonképpen a rendszerváltás előtt a refnek az volt a legfontosabb eleme, hogy a szabadságvesztésből ideiglenesen szabadult elítéltet ellenőrizze a rendőrhatóság, hogy elhelyezkedett-e már valamilyen munkahelyen a feltételesen szabadult, és utánanézzenek, hogy meg szokott-e jelenni a munkahelyén, tehát rendelkezik-e a megélhetést biztosító jövedelemmel, vagy pedig bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát.

(10.40)

A személyi igazolvány "különleges bejegyzések" rovatába beírt tilalmak betartása - így a kitiltás valamilyen övezetből, vagy eltiltás szórakozóhelyek látogatásától - nem a ref, hanem a közrendvédelmis járőrszolgálat igazoltatásai során volt szúrópróba szerint ellenőrizve. Mivel napjainkban nem kötelező dolgozni, megszűnt a közveszélyes munkakerülés tényállása a Btk.-ban és egyébként is munkanélküliség van, csökkent ennek az intézménynek a hatékonysága. A jelenlegi szigorúbb szabályok fenntartását javasolja inkább képviselőcsoportunk, és nem a tervezet által bevezetni javasolt enyhített változatot.

A tervezet 14. §-a olyan eljárási és adminisztratív rendelkezések beiktatását javasolja a rendőrségi törvénybe, amit a MIÉP nem ellenez. A bűnmegelőzés ugyanis kombinálható a pártfogó felügyelettel, és e két jogintézmény akár külön-külön is alkalmazható. Frakciónk ilyen módon tehát egyetértene a tervezettel.

A tervezet V. fejezete az idegenrendészeti és menekültügyi szabályokat tárgyalja oly módon, hogy módosítja a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényt. Ezt a MIÉP frakció fokozott figyelemre számot tartó problémának tartja, hiszen a szervezett bűnözés személyi utánpótlása jelentős részben külföldről hozzánk befészkelt személyekből toborzódik, akiknek a távol tartása hazánktól sajnos máig nem megoldott probléma. Továbbá az ország nemzetiségi és etnikai összetételének a megváltozását is képviselőcsoportunk elkerülendőnek tartja.

A tervezet 17. §-a vonatkozásában azonban szűkítést javasolunk. A hivatkozott jogszabályhely a bevándorlási engedély visszavonását a személyazonosító igazolvány kiállításától számított öt év eltelte után kizárja. Figyelembe kellene venni azonban azt is, hogy a bevándorló ez alatt az öt év alatt mennyire tanúsított jogkövető magatartást, ez alatt az idő alatt rendelkezett-e jövedelemmel, és fizetett-e jövedelemadót. Szándékos bűncselekmény elkövetése esetén pedig nem célszerű a bevándorolt számára biztosítani ezt a felmentést. Aki tehát öt évet nem bír ki szándékos bűncselekmény elkövetése nélkül, az ne hivatkozhasson pusztán az ötévi itt-tartózkodására, és ezzel automatikusan ne kaphassa meg a további itt-tartózkodási lehetőséget, hanem továbbra is álljon fenn vele szemben a kiutasítás fenyegetettsége.

A javaslat 22. §-a vonatkozásában képviselőcsoportunk azt a módosítást javasolja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése esetén is mód legyen a kiutasításra, függetlenül a büntetési tételtől, ha az - mint jeleztem - szándékosan elkövetett cselekmény.

A tervezet 23. §-a rendelkezésének a módosításával egyetértünk azzal, hogy a kiutasítás tényének az útlevélben történő bejegyzésétől szerintünk kivételesen sem szabad eltérni. Akit tehát valamilyen okból kiutasítottak az országból, annak az útlevelébe ezt igenis be kell jegyezni.

Ezt követően elérkeztünk ennek a fejezetnek a legkényesebb pontjához, amikor felmerül az a kérdés, hogy mi módon lehet megszabadulni az aktatologatásokat követően az ittrekedt külföldiektől, akiket nagy nehezen sikerül csak legtöbb esetben kiutasítani. Ez a probléma nyomasztóan nehezedik az országra. A tervezet szerint a kiutasítás foganatosítása érdekében a külföldit idegenrendészeti őrizetbe lehet, illetve bizonyos esetekben kell venni. Ezt követően a 27. § (3) és (7) bekezdései szerint hosszabbítható meg az őrizet, amíg a 18 hónapot el nem éri, mivel ez a határidő a tervezet szerint az őrizet tartamának a maximuma. Ezt követően az idegenrendészeti hatóság kötelező tartózkodási helyet rendelhet el a külföldi számára, elsősorban közösségi szálláson. Ha itt nem megfelelő magatartást tanúsít a külföldi, akkor ismét elrendelhető az idegenrendészeti őrizet vele szemben. Azonban a közösségi szálláson is csak 18 hónapig lehet kötelező tartózkodási helyet kijelölni a külföldi számára, ezt követően gyakorlatilag szabadon sétálhat, kószálhat az országban. Ekkor már a tervezet szerint olyan igazolványt állítanak ki neki, amely munkavállalásra is feljogosítja. Ezt követően pedig, ha öt év eltelt, és a külföldi kiutasítása a tervezet 30. § (6) bekezdése szerint nem neki felróható okból hiúsult meg, a kiutasító határozat nem végrehajtható.

A MIÉP-frakció ellenzi azt a megoldást, hogy az a külföldi, aki vállal ötévi idegenrendészeti - ha úgy tetszik - molesztálást, és azt sikerrel kiállja, akkor mentesüljön az ország elhagyására irányuló kötelezettsége alól. Véleményünk szerint a kiutasítás végrehajtásáról az idegenrendészeti szerv nem mondhat le. Egyébként, aki öt év kényelmetlenség után sem akar hazamenni, az nem is nagyon akar, szándéka sincs rá. Számtalan példát tudnánk mutatni a történelemből arra, hogy nagy távolságokról, fogságokból megszökve is haza tudtak jutni emberek, ha akartak. Aki tehát öt év után sem akar, azt nem biztos, hogy nekünk automatikusan be kell fogadnunk. Az e pontban tárgyalt problémát elsősorban nem jogszabály-módosítással, hanem a már most is meglévő szabályok erőteljes végrehajtásával lehetne orvosolni.

A tervezet 35. §-a a rendőrségről szóló törvény kép- és hangfelvétel készítéséről rendelkező 42. §-át úgy módosítaná, hogy a rendőrséget kötelezné a képfelvevő elhelyezésének nyilvánvaló észlelhetőségére, és a lakosság irányába tájékoztatási kötelezettséget állapít meg. Véleményünk szerint azonban ez csupán lehetősége legyen a rendőrségnek és ne kötelezettsége. Lehessen képfelvevőt titokban is elhelyezni a rendőrségnek, ha azt így látja célszerűnek.

A tervezet VII. fejezete módosítani javasolja az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi XXV. törvényt. A megelőzési szolgálat a Határőrség, a VPOP és a rendőrség tevékenységi körében államtitokká minősít iratokat, információkat, nyilvántartásokat és az azokat kezelő és gyűjtő személyi körök kilétét. Ezen túlmenően számomra egy kicsit hosszúnak tűnő titkosítási időtartamokat is megállapít. A legtöbb esetben ez a titkosítási idő 90 év. A MIÉP-frakció nem feltétlenül szükséges esetekben szívesebben látna ennél jóval rövidebb titkosítási határidőket is.

A tervezet 67. §-a módosítani javasolja a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 92. §-át, amely a tiltott kéjelgés szabálysértési tényállását generálisan állapítja meg. A javaslat szerint a prostitúciós cselekmények szabálysértési szinten csak akkor üldözhetők fokozottan, ha tiltott övezetben kerülnek elkövetésre; ha egy övezet se nem tiltott, se nem védett, akkor nem. Ahol pedig prostituáltak nagy tömegben jelennek meg, ott türelmi zónákat létesítenek a számukra, ahol egyfajta védettséget is élveznének, ráadásul a javaslat elfogadása a tiltott kéjelgés jelenlegi megfogalmazásának megváltoztatását is eredményezné oly módon, hogy a homoszexuális és a biszexuális prostitúció közötti különbség is elhomályosulna. A javaslat ugyanis már nem közösülésről és fajtalanságról beszél, hanem egységesen szexuális szolgáltatásról. A MIÉP képviselőcsoportja ezért ezt a módosítást is ellenzi.

Összefoglalva: szemben azon pártok szónokaival, akik szerint túl szigorú ez a törvényjavaslat, mi szomorúan látjuk, hogy több ponton jelentősen felpuhult az előterjesztés a korábbihoz képest, mégpedig olyan pontokon, amelyeket nem lehet a kétharmados szabályra fogni.

(10.50)

Ezekre a pontokra módosító indítványokat fogunk előterjeszteni, de hozzáteszem, hogy ezt a témát tartjuk olyan fontosnak, és a szabályozást tartjuk olyan szükségesnek, hogy a jelzett hiányosságai mellett és a módosító javaslatokkal elfogadásra fogjuk javasolni a tervezetet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt a halaszthatatlan intézkedés keretében történő adatgyűjtés szabályozásának tervezetéről szólnék, engedjenek meg két megjegyzést.

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy az SZDSZ rendkívül fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékony állami fellépés eszközeinek a biztosítását. A magunk részéről ezt a törvényjavaslatot fontosabbnak tartjuk, mint azt a 4 perc 30 másodperces miniszteri expozé sugallta. Fontosnak tartjuk azt, hogy a XXI. századba lépve a magyar államnak hatékony eszközei legyenek a szervezett bűnözőkkel szemben. Aggasztó problémának tartjuk a szervezett bűnözés elterjedését, ugyanakkor óva intenénk a kormányt és a kormánypártokat attól a hisztériakeltéstől, ami Magyarországot a szervezett bűnözők kánaánjának próbálja bemutatni, és sokkal sötétebb képet fest az országról, mint amilyen a helyzet valójában.

A második megjegyzés arra vonatkozik, hogy változatlanul szerencsétlen megoldásnak tartunk két elemet, és ebben a kormány felelőssége egyértelmű. Az egyik, hogy ősszel, amikor erre lett volna lehetőség és mód, a kormány nem folytatott érdemi tárgyalásokat a kompromisszum kialakítása érdekében, ezért a törvényjavaslat késedelméért teljes mértékben a kormányt terheli a felelősség.

A másik, hogy azt a jogalkotási technikai megoldást választotta, amit választott, tehát hogy egymással csak nagyon lazán összekapcsolódó kérdéseket egy törvényben szabályoz. Ebben a vonatkozásban utalnom kell arra a vitát figyelők kedvéért, hogy az előttem szóló képviselő kritikái tulajdonképpen pusztán retorikai fordulatot jelentenek, hiszen ha komolyan venné az álláspontját és a kritikákat, amiket megfogalmazott, szavazatra akarná váltani - mondjuk nem akarja megszavazni a prostitúció legalizálását előirányzó fejezeteket -, ezt csak úgy tudja megtenni, hogy esetleg olyan pontokat sem szavaz meg, amelyekkel egyébként egyetért; így vagy azt kell tennie, hogy megszavazza azt is, amit nem akar megszavazni, vagy azt, hogy ellene szavaz olyan pontoknak is, amely pontokkal egyébként egyetért.

Azt kell mondanom, hogy ez nemcsak az előttem szóló dilemmája, hanem valamennyi képviselőnek ez a dilemmája, tehát a csomagban, együtt történő szavazás egy rossz taktika, rossz stratégia. Erre vonatkozott az, amit az őszi vitában is mondtam, hogy tulajdonképpen a szervezett bűnözés elleni fellépés címszava egy olyan ostya, amellyel lenyeletnek vagy megpróbálnak lenyeletni nagyon sok keserű pirulát esetleg olyan kormánypárti képviselőkkel is, akik, amikor megválasztották őket, nem arról álmodoztak, hogy ők fogják Magyarországon legalizálni a prostitúciót.

A vita eddigi menetében elhangzott az az észrevétel, hogy az SZDSZ eddig elhangzott kritikái a rendőrség iránti bizalmatlanságot keltik. Ebben a tekintetben fel kell hívnom a Fidesz vezérszónokának a figyelmét arra, hogy az SZDSZ még soha nem állt bűnözők oldalára az intézkedő rendőrökkel szemben, az SZDSZ nem állt a futballhuligánok mellé, amikor konfliktus jött létre; tehát elfogadom, hogy a Fidesz vezérszónoka nem ért egyet a földművelésügyi miniszterrel, de ettől még nem kellene ráfogni, hogy SZDSZ-es.

Az SZDSZ álláspontja szerint a szervezett bűnözés egyik alapvető problémája valamennyi országban, ahol a szervezett bűnözés súlyos válságokat idézett elő, nem pusztán az, hogy a szervezett bűnözők fegyverrel járnak, védelmi pénzeket szednek, rátelepszenek a prostitúciós iparra, a kábítószer-kereskedelemre és így tovább, hanem a legnagyobb probléma a szervezett bűnözéssel kapcsolatban az volt mindenhol a világon, hogy a szervezett bűnözők be tudtak épülni a bűnüldözési szervekbe, az igazságszolgáltatási szervekbe vagy a kormányzati szervekbe. Ennek a veszélynek a valóra váltását láttuk a '30-as évek amerikai maffia jellegű bűnözésének az elterjedésében, ezt láttuk végig a XX. század második felében Olaszországban, az Andreotti volt miniszterelnök elleni per erről szól, hogy mit jelentett az, amikor a maffia az igazságszolgáltatással, a bűnüldözéssel és a kormányzati apparátussal is összefonódott. Ilyen tekintetben az a meggyőződésem, hogy igenis jogosult és felelős az a kérdés, hogy ki őrzi az őrzőket, hiszen a szervezett bűnözés elleni fellépésnél minimalizálni kell azt a lehetőséget is, hogy a szervezett bűnözők a kormányzatba, az igazságszolgáltatásba vagy a bűnüldözésbe beépüljenek, ott pozíciókat szerezzenek.

Miért fontos ez a probléma? Azért, mert ha a bűnüldöző, igazságszolgáltató szervezetek hatásköreit lényegesen kibővítjük a mai helyzettel szemben, akkor figyelemmel kell lennünk arra a veszélyre, hogy ezek a kibővült hatáskörök éppen azoknak az érdekét fogják szolgálni, akikkel szemben a fellépésre a hatáskört megadják. Nem mi találjuk ki azokat az ügyeket, amik az aggodalmakat megalapozzák. Éppen a múlt héten Orbán Péter tábornok, az országos főkapitány nyilatkozta azt egy sajtótájékoztatón, hogy a rendőrségnek bizonyítékai vannak arra, hogy szervezett bűnözők beépültek információszerzési célzattal a bűnüldöző szervekhez.

Szó esett ma már arról a bírósági ítéletről, ami rendőrtisztet ítélt el azért, mert bűnözők számára titkos, államtitkot képező információkat ajánlott fel eladásra. Szintén szó esett már arról, hogy az elmúlt hetekben, a mai napig nem megnyugtatóan tisztázott módon előkerült az, hogy egy meggyilkolt vállalkozó környezetében rendőrtiszt látott el testőri funkciót, aztán az hangzott el, hogy csak hatszor találkozott vele. Tudjuk, hogy ezeknek a találkozóknak a száma is számít abban, hogy találkozó-e a találkozó - meg az is, hogy ki hozta be a kávét -, de az nem megnyugtatóan tisztázott, hogy egy rendőrtisztnek milyen viszonya volt a meggyilkolt vállalkozóval. Éppen egy mai lapban, lehet, hogy tévesen, a szervezett bűnözéssel rendszeresen kapcsolatba hozott másik vállalkozó nyilatkozza azt, hogy a meggyilkolt vállalkozó és a közötte létrejött vitában két rendőrtiszt közvetített.

Ezek a tények, ezek a körülmények, legalábbis azt gondolom, a felelős döntéshozót el kell hogy gondolkoztassák abban a tekintetben, hogy milyen felhatalmazások, milyen ellenőrizetlen felhatalmazások adhatók a rendőrségnek. Megint csak a tegnapi sajtóban jelent meg, hogy vidéken rendőröket tartóztattak le azzal a gyanúval, hogy betörőknek voltak a bűntársai. Tehát nem arról van szó, hogy van egy minden gyanún felül álló testület, amelynek tekintetében semmifajta gyanús körülmény nem vetődik fel, és aki azt mondja, hogy ennek a testületnek a felhatalmazásait csak ellenőrzött módon lehet bővíteni, az meggyanúsítja a testületet. Itt arról van szó, hogy van egy testület, amely - most mindegy, milyen okokra visszavezethetően - sok tekintetben sebezhetőnek bizonyult, és ennek a testületnek a felhatalmazásait ésszerű korlátok nélkül bővíteni meggyőződésünk szerint felelőtlenség.

(11. 00)

Itt kell azt megjegyeznem, hogy az ellenőrizetlen felhatalmazások ügyében a kormánypárti retorika azt sugallja, mintha a kormánypárti képviselők egy pillanatra sem adnának hitelt saját miniszterelnökük szavainak, aki az augusztus 25-ei bejelentési botrány kapcsán arról beszélt, hogy visszaéltek a titkosszolgálati szervezetek a megbízásukkal.

Én megvárnám a vizsgálat végét, én a magam részéről is blöffnek tartom azt, amit a miniszterelnök mondott. Ha az ellenkezője bebizonyosodik, akkor természetesen fejet hajtok a tények előtt, de az a kormánypárti retorika, amely nem akarja a titkosszolgálatokat ellenőrizni, amely nem akarja a rendőrséget ellenőrizni, és amely nem akar kontrollt ezen szervek fölött, tulajdonképpen arról szól, hogy amit a miniszterelnök állít, az nem is lehet igaz, hiszen ilyen helyzet elő se állhat, hogy visszaélnének a megbízatásukkal.

Mi a probléma az adatkérés, titokhoz való hozzáférés ügyében? A fő probléma az, hogy ha van egy olyan rendőrtiszt, aki vagy két vállalkozó között közvetítve, vagy egy vállalkozó testőreként szabadidőben, munkaidőn túl szolgálatokat tölt be olyan csoportok számára, amelyek később sajnálatos leszámolás áldozatai lesznek, és ennél többet nem tudunk a tevékenységéről, akkor milyen garanciát találunk arra, hogy az így tevékenykedő rendőrtiszt a hivatala során megszerzett információkat csak a rendőrségi főnökei számára, és nem a szabadidős elfoglaltságában munkát adó számára adja át. Milyen garanciát tud nyújtani arra a kormány, hogy az így megszerzett banktitok, egészségügyi adat és más adat nem éppen a szervezett bűnözők érdekeit, céljait kívánja szolgálni?

Hangsúlyozom, és nyomatékossá kívánom tenni - tudom, hogy lesznek olyanok, akik ezt nem akarják vagy nem képesek megérteni -, hogy nem az adat hozzáférését vitatom, hanem azt, hogy ellenőrizetlen, kontrollálatlan és gyakorlatilag nyom nélküli formában - legalábbis az adatkezelőnél - történjen meg. Mert miről van szó? Ez a javaslat azt mondja, hogy ha a rendőr azt állítja, hogy halaszthatatlan az információszerzési szükség, akkor bemegy a pénzintézethez, bemegy a bankba, bemegy az egészségügyi intézetbe, és bárkinek az adataihoz hozzáférhet.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, nem feltétel az, hogy akinek az adatait lekéri, az gyanúsítottja legyen bármifajta bűncselekménynek. Még csak az se feltétel, hogy vele szemben a büntetőeljárásban bármi történjen, bárkinek az adatait, akinek az adatai megszerzését a rendőr jónak látja, megszerezheti; legyen az például sértett, legyen az tanú, legyen az csak szomszéd vagy bárki, akinek az adatai valamiért felkeltik a rendőrség érdeklődését.

Belép a rendőr a bankba, a pénzintézetbe, az egészségügyi intézetbe, közli, hogy halaszthatatlan sürgősséggel szükség van X. Y. adataira; kérdezem én, az adatkezelő milyen formában, milyen forrásból tud arról meggyőződni, hogy egy nem éppen szabadidőben lévő rendőr szabadidős munkáját végzi, hanem hivatali felhatalmazással, hivatali ügyben gyűjt eljárást. Milyen módon tud meggyőződni arról az adatkezelő, hogy valóban szervezett bűnözéssel összefügg, és nem pusztán úgymond magánjellegű érdeklődésben szerez adatokat? A lapokban megjelent olyasmi is, hogy rendőrök adatokhoz magánjellegű érdeklődésből hozzáfértek. Hogyan lehet erről meggyőződni?

Erre persze lehet azt mondani, hogy az adatkezelő nem tud erről meggyőződni, és nem is célszerű, hogy erről meggyőződjön. De akkor be kell építeni valamifajta ellenőrző mechanizmust, amely tudja kontrollálni azt, hogy amit a rendőr tesz, az valóban hivatali célból, valóban hivatali feladatai ellátása érdekében szükséges, és valóban arányos a megsértett jogérdek sérelme. Hozzá kell tennem, hogy ennek a szabálynak az elfogadása után természetesen minden magyar állampolgár végiggondolhatja, hogy kívánatosnak tartja-e azt, hogy bárki tulajdonképpen érdemi korlátozás nélkül az ő pénzügyeibe betekinthessen. Ezt meg kell gondolni.

Én azt gondolom, hogy ennek a döntésnek az is a következménye lesz, hogy aki úgy ítéli meg, hogy nem akarja a saját pénzügyeit - abszolút törvénytisztelő polgárokról van szó - a kirakatba tenni - nem akar például olyan helyzetbe kerülni, mint egy köztisztviselő, aki a kormánnyal konfliktusba került, és utána a bank titkai a sajtóban és a rádióban napvilágra kerültek, hogy mennyi hitelt hogy vett fel, melyik banktól -, az nem magyar pénzintézetnél fogja a pénzét kezelni. Ez természetesen a döntés konzekvenciája lesz.

Hogyan lehet az ellenőrzést megteremteni? Az ellenőrzés megteremtésének az egyik módja az ügyészi kontroll megteremtése. Az 1998. évi XIX. törvény szabályozza a rendőrség bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati információgyűjtését. A bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati módszerekhez tartozik a magánlakásban történtek technikai eszközökkel való megfigyelése és rögzítése, postai küldemény tartalmának megismerése és technikai eszközzel rögzítése, telefonvezeték vagy ezt helyettesítő távközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmának megismerése, és annak technikai eszközökkel való rögzítése; tehát tulajdonképpen a titkos házkutatás, titkos kamerák, titkos mikrofonok elhelyezése, lehallgatás, postai küldemények megfigyelése és a többi.

Ezek jogosított intézkedések, tulajdonképpen olyan felhatalmazások a bűnüldöző szervek számára, mint amilyen felhatalmazás a sebész számára az, hogy felvágja valakinek a hasát, és ott különböző beavatkozásokat hajtson végre. Ezek mind veszélyes beavatkozások, de életmentés érdekében jogosultak. Az 1998. évi XIX. törvény azt mondja, hogy ezek viszont olyan súlyú beavatkozások, amelyeknél bírói kontrollt kell teremteni. Ezért ez helyes, valamennyien egyetértünk a bírói kontroll lehetőségével.

Felveti a törvény azt a lehetőséget is, mi van akkor, ha halaszthatatlan sürgősséggel kell ezeket a titkosszolgálati eszközöket alkalmazni. Itt kell megjegyeznem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen eszközök halaszthatatlansága sokkal inkább felvetődik, mint az adat megszerzésének a halaszthatatlansága. Hiszen ezeket az eszközöket éjjel, ünnepnapon is lehet alkalmazni, ha valakivel kapcsolatban információ jut a rendőrség tudomására - például hogy órákon belül vár az olasz maffiától egy telefont -, akkor azt a telefont rögtön le kell hallgatni, hogy az információkat megszerezzék.

Nem úgy az adatszerzés és az adatkezelés, hiszen a pénzintézetnél, az egészségügyi intézménynél csak munkaidőben tud a rendőrség is adatot kezelni, hacsak nem tör be, nem töri fel a számítógépeket, és nem hatol be ilyen módon ezekbe az adatrendszerekbe, de a szervezett bűnözés elleni törvény nem erről szól, hanem arról, hogy legálisan bemegy és adatot kér.

Az 1998. évi XIX. törvény azt mondja, hogy van olyan lehetőség, hogy halaszthatatlan módon titkosszolgálati eszközt vessen be, ebben az esetben az ügyész jóváhagyása kell. Tehát nem az a konstrukció, amit itt a tervezet tartalmaz - hogy egyidejűleg az ügyészhez megküldi, és azután ellenőrizze valaki, hogy megküldte vagy nem küldte meg -, hanem ilyen esetekben ügyészi engedélyt kér. Ez az ügyész munkaidejében történik, hiszen az adatszolgáltató munkaideje is tart.

A kormány a bizottsági ülésen nem tudott érdemi választ adni arra, hogy miért nem tudja az adatért menő rendőr útba ejteni az ügyész hivatalát, és miért nem tud tőle engedélyt kérni, és ennek az engedélynek a birtokában miért nem tud belépni az adatkezelőhöz, és ezzel az engedéllyel miért nem tudja legalizálni az egész tevékenységet, és miért nem tudja biztosítani.

Az az érv hangzott el, hogy több napot is igénybe vehet az ügyész számára az adatok áttekintése. Azt mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez egy rossz munkakapcsolat, amihez nem lehet a törvényalkotást igazítani. Akik mind a rendőrség, mint az ügyészség részéről az elmúlt években az Egyesült Államokban jártak tanulmányúton, mindannyian elmondhatják még a kormány képviselőjének is, ha meghallgatják őket, hogy azt tapasztalták, hogy az ügyész és a rendőrség között a legszorosabb napi munkakapcsolat alakul ki.

(11.10)

Ez egy szükségszerű együttműködés. Nemcsak olyan módon, hogy az ügyész éjjel-nappal rendelkezésére áll az FBI ügynökeinek, hanem olyan módon is, hogy az FBI-ügynökök is - már a bírósági tárgyalási szakaszban - ott vannak a tárgyalóteremben, és rendszeresen segítik az ügyész munkáját. Addig Magyarországon sem a szervezett bűnözés, sem más bűnözés vonatozásában nincs előrelépés, nem lesz előrelépés, amíg ezek a munkakapcsolatok nem tudnak normális szintre fejlődni.

El tudom azt fogadni, hogy egy évek óta együtt dolgozó nyomozó és ügyész között kialakul egy olyan bizalmi viszony, hogy ha a nyomozó azt mondja, hogy ez egy fontos ügy, és odaad egy rövid összefoglalót az adatokról az ügyésznek, akkor az ügyész lesz olyan helyzetben - a magasan felkészült és színvonalas munkát végző ügyészek lesznek olyan helyzetekben -, hogy rövid idő alatt, akár percek alatt is eldöntik, hogy megadják-e az engedélyt, vagy nem adják meg az engedélyt.

Ilyen tekintetben az én számomra nem elsősorban a mostani kormány iránti bizalmatlanság - bár nyilván nem titok, hogy nem bízom a kormányban, de nem is ez a dolgom -, hanem a történelmi tapasztalatok, és nemcsak a magyar történelmi tapasztalatok, hanem a nemzetközi történelmi tapasztalatok sokasága és a mindenkori kormányzattal, a mindenkori végrehajtó hatalommal és a mindenkori szervezett bűnözéssel szembeni bizalmatlanság is indít arra, hogy számomra a felhatalmazások bővítése csak úgy képzelhető el, ha ezzel egyidejűleg a kockázatokat, a visszaélés kockázatait érdemben csökkentjük. Márpedig annak a valószínűsége, hogy mind a nyomozó, mind az ügyész egyszerre - ráadásul bizonyos tekintetben véletlen, hogy melyik ügyész jár el az adott ügyben - a szervezett bűnözők szolgálatába állva végezné a tevékenységét, sokkal kisebb, mint annak, hogy csak az egyik vagy csak a másik áll ilyen illegális kapcsolatban.

Ilyen tekintetben, tisztelt képviselőtársaim, fontosnak tartom azt, hogy az, aki ilyen vagy olyan okból, adatainak kezelését nagyon sokszor kényszerűségből - hiszen az orvosi adatokat nem jó szándékból, nem jókedvében adja át az ember az őt kezelő egészségügyi intézménynek, de manapság a köztisztviselők például a pénzüket sem jókedvükből adják át a bankoknak, hanem erre kötelezi őket a törvény - rábízza az adatokat valakire, akkor ezt abban a hiszemben teszi, hogy ezek az adatok csak arra a célra szolgálnak, amilyen célra azt elvették tőle, tehát csak a gyógykezelését vagy a pénzügyi megbízásainak teljesítését szolgálják.

Ezért fontosnak tartom azt a garanciák szempontjából, hogy ha a rendőrség vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal adatot kér egy intézettől, akkor az intézetnél ennek az adatkérésnek valamilyen nyoma maradjon. Jelen pillanatban a törvény erre vonatkozóan nem ír elő semmit, tehát nincs garancia arra, hogy az intézet - akár a pénzintézet, akár az egészségügyi adatkezelő - bármilyen módon rögzítené, hogy X. Y. adatait ilyen és ilyen hatóságnak kiadta. Természetesen nem azt mondom, hogy jelezni kéne, hogy melyik hatóságnak, milyen ügyben, milyen tények alapján, csak azt a tényt kell rögzíteni, hogy határozatszám alapján közölt adatokat egy kívülállóval, és ezt a pénzintézet vagy az adatkezelő felügyeleti szerve ellenőrizhetné. Ez tehát egy újabb kontrollmechanizmust teremtene annak érdekében, hogy az emberek ne váljanak a szervezett bűnözés elleni jogos fellépési törekvések, az orwelli - mindenki mindenkit mindenhol figyel, és mindenkiről mindent tud - rémálom áldozataivá. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a következő törvényjavaslatnál is véleményütközésre kerülhet sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

(A jegyzői székben dr. Juhászné Lévai Katalin helyét Mádai Péter foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Gyimesi József úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szót kellett kérnem, mert az előttem szóló képviselőtársam igaztalanul a kormány terhére írja a késedelmet, igaz, néhány hónapos késedelmet említett csupán.

Meggyőződésem az, hogy ez a néhány hónap, amely a javaslat átdolgozásáig és újbóli tárgyalásáig eltelt, ennek a törvényjavaslatnak csak a javára szolgált, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt konstruktív javaslatai a most kialakult törvényjavaslatba beépültek, és úgy tűnik, hogy ez a parlamenti pártok többsége számára elfogadható.

A Szabad Demokraták Szövetségének megítélésem szerint a legnagyobb gondja ezzel a törvényjavaslattal az, hogy a parlamentben ismét egyedül maradtak mint a törvényjavaslatot ellenző párt. És ma, a tegnapi helyzettel szemben, amikor Juhász Ferenc képviselő úr felszólalása valamiféle lelki simogatást nyújtott a Szabad Demokraták Szövetsége számára egy határozati javaslat tárgyalása kapcsán, ma úgy tűnik, hogy ezt a simogatást mellőzni és nélkülözniük kell.

Utalnék arra, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén egyedül ezen párt képviselői nem tudták igen szavazatukat adni abban a kérdésben, hogy ez a törvényjavaslat az általános vitára egyáltalán alkalmas. Ha valóban a szervezett bűnözés elleni törvény elfogadása állna a frakció szándékában, akkor a most elhangzott érvek szerint az általános vitára való alkalmasság kérdésében igennel kellett volna szavazniuk, és azok az észrevételek, amelyek egyébként folyamatosan elhangzottak - és amelyek szakmai észrevételek, a Belügyminisztérium valószínűleg megvizsgálja -, a részletes vita és a módosító javaslatok keretében a törvényjavaslatba beépülhettek volna.

Sajnos, a részletekkel kapcsolatos érvelés nem feledtetheti el tehát azt a lényeget, hogy a törvényjavaslat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) teljes elutasítása e frakció álláspontja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Felszólalások:   1   1-35  Előző      Ülésnap adatai