Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés jelen lévő tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 10. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Világosi Gábor jegyzők lesznek a segítségemre.

A bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján ajánlás készítésére, illetőleg tárgysorozatba-vételről való döntésre kijelöltem a bizottságokat. Erről az érintett bizottságok közvetlenül kaptak értesítést, az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/759. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/759/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság a rendszerváltással azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a polgári demokrácia intézményeinek létrehozásával, a piacgazdaság kiépítésével, külkapcsolataink új orientációjával Európa modern államainak sorába lép. A kormány kiemelt figyelmet szentel annak, hogy e nemzeti célok elérése érdekében a jogintézmények között az igazságszolgáltatás tartópilléreit is a harmadik évezred kihívásainak megfelelően erősítse meg. Különösen vonatkozik ez a közhitelességgel felruházott jogszolgáltatókra, a közjegyzőkre.

A kiegyezést követően indult meg az a folyamat, amely a magyar jogrendszer-modernizációt a római jogi hagyományokra épülő, a polgári társadalmakban kialakult és a működés során oly bevált jogintézmények alapján valósította meg. Az osztrák közjegyzői rendtartást ennek megfelelően váltotta fel az 1874. évi XXXV. törvénycikk, amely létrehozta tulajdonképpen a mai értelemben vett közjegyzőség elődjének tekinthető szabad foglalkozású közjegyzőséget hazánkban; közhitelességgel ruházta fel az igazságügy-miniszter által kinevezett királyi közjegyzőket, egyúttal igazgatási feladatokat is telepítve az ugyanazon törvényszék területén működő közjegyzők által alkotott közjegyzői kamarákhoz. A 4090/1949. számú kormányrendelet az intézményt - szovjet mintára - voltaképpen államosította. A kamarák vagyonának tulajdonjoga az államkincstárra szállt át, a közjegyzők állami alkalmazottak lettek, és a bírósági szervezetbe integráltan, a mainál természetesen jóval szűkebb hatáskörrel működtek.

A rendszerváltozás a gazdasági életben és a jogrendszerben is olyan alapvetően új követelményeket támasztott, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ilyen tárgyi és személyi feltételekkel a közjegyzőség a számára szánt szerepet ellátni nem tudja. Mintegy másfél éves előkészítés után e helyzet feloldásaként döntött úgy a jogalkotó, hogy egyrészt a magyar jogi hagyományokhoz visszatérve, másrészt az Európa nagy részében kiválóan működő úgynevezett latin közjegyzőség rendszerébe illeszkedő modern szabályozást alakít ki. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. számú törvényt a parlament - lényegében valamennyi politikai erő támogatásával - 202 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, 1991. szeptember 10-én fogadta el. 1992. január 1-jétől kezdte meg működését a szabad foglalkozású közjegyzőség, egyúttal önerőből megteremtve a működés tárgyi feltételeit. Önkormányzatuk, az öt területi kamara és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kezdettől fogva a közjegyzőség nemzetközi kapcsolatainak kiépítésén is fáradozott. A kamara 1992-ben a Latin Közjegyzőség Nemzetközi Uniójának tagjává vált, s mára már elmondható, hogy tevékenysége nemzetközi szinten elismert.

Tisztelt Ház! A jogalkotó a közjegyzőknek azt a szerepet szánta, hogy az állam nevében lássanak el pártatlan jogi szolgáltatást egyrészt a hatáskörükbe utalt nem peres eljárások lefolytatásával, másrészt hiteles okiratok készítésével. A közjegyzői okiratokhoz fűződő joghatások - úgymint a közhitelesség, illetve bizonyos esetekben a közvetlen végrehajthatóság - a jogviták megelőzését, továbbá a szerződéses fegyelem erősödését és a forgalom biztonságát célozzák. Az elmúlt hét évben bebizonyosodott, hogy a közjegyzői törvény által biztosított jogi háttér és a közjegyzői kar személyes igyekezete valóra váltotta e célokat.

A közjegyzők évente több mint 700 ezer, azaz hetesszázezer eljárást folytatnak le, ebből a tavalyi évben mintegy 160 ezer volt a nem peres eljárások száma - ennyi ügyben teremtették meg az állampolgároknak azt a lehetőséget, hogy ne a jóval költségesebb és hosszabb időt igénybe vevő bírósági eljárást kelljen választaniuk. A közvetlen végrehajthatóság szankciójával megerősített, közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségeknek az érintettek a tapasztalatok szerint eleget tesznek, és csak az ügyek töredékében kellett a kötelezettségek teljesítését állami úton kikényszeríteni.

A jogalkotó tehát nyugtázhatja, hogy az 1991-ben létrehozott jogintézmény a gazdasági élet intenzív fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult, és a jövőben - nemzetközi kapcsolataink további fejlődésével - a közjegyzőségnek várhatóan még nagyobb szerepe lesz.

Ezzel együtt a jogszabályi hátteret modernizálni kell, a törvény hatályosulásának tapasztalataiból pedig a tanulságokat le kell vonni. E következtetéseket a következőkben lehet összefoglalni;

Először: az állam felelős a saját nevében végzett közhatalmi tevékenység magas színvonalú és a jogállamiság követelményének megfelelő ellátásáért, ezért ennek feltételeit is garantálnia kell a szükséges jogi háttér megteremtésével és a felügyelet ellátásával.

Másodszor: a közjogi felhatalmazáson alapuló tevékenységhez szükséges biztosítékokat minden területen érvényesítni kell.

Végül harmadszor: magának a közjegyzőség jogintézményének szolgálnia kell nemzetközi kötelezettségvállalásaink teljesítését is.

Mindannyiunk előtt ismert az a tény, hogy Magyarországot meghívták a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló luganói egyezmény tagjainak sorába, majd uniós tagságunk elnyerésével a hasonló tárgyú brüsszeli egyezménynek is részeseivé fogunk válni. Ez azt is jelenti, hogy a közjegyzői okiratokhoz fűződő egyik legfontosabb következmény, a végrehajthatóság, lényegében egész Európában biztosított lesz, és ennek következtében a közjegyzői intézményrendszerhez fűződő garanciális elemek érvényesülése, a szolgáltatás színvonala nemzetközi szinten valósul meg.

Felmerülhet a kérdés, hogy az állam felségjogából levezethető, közjogi felhatalmazáson alapuló tevékenység függetlenségéhez és pártatlanságához fűződő alkotmányos érdekek érvényesülését a törvény hatályos rendelkezései biztosítják-e, továbbá hogy a szabályozás továbbfejlesztésének mely iránya eredményezheti e garanciák még fokozottabb megvalósítását.

(9.10)

A törvény eddigi tapasztalatai, a közjegyzői szervezet nemzetközi megítélése, elfogadottsága is azt támasztják alá, hogy a mostani törvényjavaslat a közjegyzői intézményrendszernek csak e meglévő vonásait erősítheti.

A Kjt. által meghatározott útról való letérés veszélyeztetheti az intézmény jogállami szerepének betöltését és hátrányosan befolyásolhatja nemzetközi megítélésünket is.

Tisztelt Ház! A kormány, illetve az igazságügy-miniszter felelősséggel tartoznak azért, hogy a közjegyzői létszám a közjegyzőkre háruló feladatokkal arányosan alakuljon. A magunk részéről ezt a célkitűzést messzemenően érvényesíteni fogjuk azzal, hogy a közjegyzői létszámot évente felül kívánjuk vizsgálni, és azt a feladatok növekedéséhez igazítjuk. Mindezt nem öncélúan, hanem a jogkereső közönség, az ügyfelek érdekében tesszük, azért, hogy mindenki számára és minden területen elérhető közelségben legyen a közjegyzői szolgáltatás.

A törvényjavaslat a garanciális rendelkezések továbbfejlesztését egyrészt a közjegyzővé kinevezhető személyekkel szembeni szakmai és erkölcsi követelmények fokozottabb érvényesítésével biztosítja. Pontosítja a kinevezettek függetlenségét és pártatlanságát biztosító kizárási, összeférhetetlenségi szabályokat. Szigorítja a szolgáltatásokat igénybe vevők biztonságát szolgáló kötelező felelősségbiztosítási feltételeket, illetve a tevékenységüket végző közjegyzők, közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek vonatkozásában egyaránt irányadó fegyelmi felelősség szabályait.

Az igazgatási feladatok átrendezését és itt a kamara szerepének növelését nemcsak alkalmassága - melyet az elmúlt hét évben minden tekintetben bizonyított -, de bizonyos mértékig a jogszabályi környezet megváltozása is indokolta. A bírósági igazgatási rendszer megváltozásának következményeit e területen is le kell vonnunk, megteremtve a bírósági szervezettől igazgatási szempontból is minden vonatkozásban elkülönült, önálló jogszolgáltató szervezetet.

Meg kell említeni, hogy a kamara jelentős anyagi befektetésekkel biztosította azt, hogy a jogszabályok által rá kirótt feladatokat teljesíteni legyen képes, egyúttal a továbbiakban is vállalja az igazgatási feladatok személyi és dologi terheit, mentesítve ezzel az állami költségvetést e kiadásoktól.

Tisztelt Országgyűlés! Már az alkotmányügyi bizottság ülésén is felmerült több, a törvényjavaslat jobbítására irányuló indítvány, illetve észrevétel. Azóta is számos módosító indítvány érkezett. Megköszönjük az eddig beérkezett és a jövőben benyújtandó módosító indítványokat, és egyúttal az igazságügyi tárca készségét fejezi ki e tekintetben a nyitottságra és a konstruktív együttműködésre.

Mindezzel együtt kérem a törvényjavaslat támogatását, és köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségről szóló törvényt módosító javaslatot az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1999. február 23-ai ülésén megtárgyalta. A bizottsági tagok előre jelezték, hogy négy témacsoportban módosító indítványokat kívánnak előterjeszteni. Ezek a témacsoportok: a közjegyzői feladatkör pontosítása, az összeférhetetlenségi szabályok, a Közjegyzői Kamara feladatainak pontosítása és a közjegyzőkkel kapcsolatos fegyelmi eljárás szabályai. Ezekben a kérdésekben apró részletek tekintetében kívánunk módosító indítványokat előterjeszteni.

Ezen fenntartás mellett valamennyi jelen lévő parlamenti párt képviselője a törvényt támogatta. A végszavazáson 1 tartózkodás és 29 igen szavazat mellett a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a szót. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót.

Az első felszólaló Isépy Tamás képviselő úr, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselője; őt követi majd Csákabonyi Balázs, a Magyar Szocialista Párt részéről.

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzői testület új időszámítása valójában a most módosítani kívánt 1991. évi XLI. törvénnyel kezdődött. Azért említek új időszámítást, mert a születés tényleges pillanata a messzi múltba nyúlik vissza, hiszen a hiteles helyek hálózata középkori eredetű, Miksa császár pedig már 1514-ben megalkotta az európai közjegyzőség Magna Chartájaként szolgáló közjegyzőségi törvényt.

Nálunk az első modern közjegyzői törvény javaslatát az igazságügy-miniszter 1873. május 3-án nyújtotta be a parlamentbe, és a javaslat elfogadásával született meg az 1875. augusztus 1-jén hatályba lépett 1874. évi XXXV. törvény. A törvény szívósnak és időtállónak bizonyult, hiszen három apróbb módosítással az 1952-ben történt hatályon kívül helyezésig élt és virágzott, habár már 1949. június 14-én erre az ősi intézményre is lecsapott a diktatúra kifent bárdja, a testületet államosították és beolvasztották a bírósági szervezetbe. A rendszerváltoztatás sugarai azonban a megfelelő pillanatban elérték a közjegyzői kart is, és az ellenszavazat, valamint tartózkodás nélkül elfogadott 1991. évi XLI. törvény az új időszámítás kezdeteként visszaállította az intézmény rangját és a korábbi egyértelmű jogállását.

Az ősi mondás szerint a puding próbája mindig az evés. A nyolcéves evés során kiderült, hogy néhány dióhéj maradt a készítményben, egy-két felhasznált anyag is felpuhult, sőt egy kissé meg is romlott, ezért ezeket a további fogyaszthatóság érdekében sürgősen el kell távolítani a pudingból. A módosítás célja valójában ennek a műveletnek a sürgős elvégzése. Az általános vitában tehát nézzük meg ezeket az eltávolításra kerülő dióhéjakat, és vizsgáljuk meg a módosító javaslat legfontosabb rendelkezéseit.

(9.20)

Szakmai közhely, hogy az igazságszolgáltatás világában a közjegyző a bíró és az ügyvéd között helyezkedik el. A jogi szakmák megítélése szempontjából egyesek a legbiztonságosabb, mások pedig a legegyhangúbb jogászi foglalkozásnak tartják. Az első minősítés feltétlenül igaz, hiszen a biológiai törvények kérlelhetetlen érvényesülése eredményeként hagyatéki ügyek mindig voltak, vannak és lesznek. A másik minősítés azonban téves, hiszen a közjegyzők hatásköre lenyűgözően széles, és nemcsak a hagyatéki ügyekre korlátozódik. És ha ez a szélesítés a törvényjavaslat szellemében folytatódna, akkor lassan még a büntetőügyekben is védelmet láthatnak majd el.

A törvény 1. §-ának egy (4) bekezdéssel történő kiegészítése egyértelművé teszi, hogy a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Az indokolás ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, a tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak. Ennek eredményeként a közjegyzői tevékenység nem a közjegyző és az ügyfél közötti polgári jogi jellegű megállapodáson alapul, hanem a törvénynél fogva köteles a törvény szerinti eljárásokat lefolytatni. Éppen ezért a közreműködést csupán a törvényben megjelölt néhány okból tagadhatja meg, szemben az ügyvédi szabad ügyvállalással. Az említett közhatalmi jogosítványok indokolják a zárt szervezetet, valamint a rögzített díjak rendszerét.

Változatlan marad az a rendelkezés, hogy az igazságügy-miniszter állapítja meg a közjegyzői állások számát, és nevezi ki a közjegyzőket. Ez a létszám 1991-ben 218-cal indult, és jelenleg 236-nál tart. Az európai összehasonlító adatok szerint Magyarországon jut a legtöbb lakosra egy-egy közjegyző. Kétségtelen, hogy egyes európai államokban eltérő a közjegyzői hatáskör, viszont ez önmagában nem indokolná az eszkimók és a fókák túlzott aránytalanságát.

A közjegyzők jogállásáról szóló tájékoztató anyag szerint a közhiteles, független, pártatlan jogi szolgáltatás nyújtásához nélkülözhetetlen feltétel a rögzített díjak rendszere. A közjegyzői intézményrendszer hatósági jellege, az állami jogszolgáltatás pártatlanságához fűződő érdek feltétlenül indokolja azt, hogy a közjegyző tevékenységét ne piaci szempontok orientálják. A közjegyzői díj tehát nem lehet szabad megállapodás tárgya, a díjszabást minden közjegyző azonos szabályok alapján állapítja meg, a díj mértéke nem függ attól, hogy az ügyfél hol veszi igénybe a szolgáltatásokat.

Az ezzel kapcsolatban felmerülő vitáknál érdemes idézni az Európai Parlament egy határozatát, amely megállapította, hogy a közjegyző közjogi feladatot lát el az állam felhatalmazása alapján, a latin-római jogi hagyományokon alapuló jogrendszerrel rendelkező országok, az uniós tagállamok nagy része közel hasonló szisztéma alapján működteti a közjegyzői szervezetrendszert az álláshelyek maximáltsága, a díjszabás és a közjegyzői okiratokhoz fűződő joghatások tekintetében. Az Európai Bíróságnak egy adott ügyben hozott határozata pedig megállapította, hogy a közjegyzői tevékenységre korlátozás nélkül érvényes a római szerződés 55. cikkelye, mely a versenykorlátozási tilalom alóli mentességre vonatkozik. Persze kétségtelen, hogy az aránytalanság sokakat bosszant, és miután nem érinti a módosítás a közjegyzői törvénynek az igazságügy-miniszter kinevezésére és a zárt rendszerre vonatkozó rendelkezését, ezért egy módosító javaslatban sikerült egy olyan jogtechnikai megoldást találni, amelyik ezt a merevséget látszólag feloldja.

A törvényjavaslat ésszerűen nyúl hozzá a közjegyzői testület feletti törvényességi felügyelet kérdéséhez, hiszen a hatályos törvény óta a bírósági szervezeti és igazgatási rendben jelentős változások történtek, és ugyancsak a törvényi változás miatt a területi kamarák és az országos kamara köztestületté vált. Ilyen körülmények között eltávolításra ítélt dióhéjként rontotta a puding ízét a kissé zavaros, kettős igazgatási felügyelet, amit a törvényjavaslat most kiemel, és egyértelműen rendezi a törvényességi felügyelet kérdését. A hatályos szabályozás szerint a megyei bíróság elnökének hatáskörébe tartozó feladatok közül egyeseket az igazságügy-miniszter, másokat a közjegyzői önkormányzatok hatáskörébe utal. A hagyatéki és egyéb, nem peres eljárások tekintetében a jogorvoslatok kapcsán a jövőben is érvényesül az igazgatási függőséget nem jelentő bírói kontroll.

Ugyanakkor a törvényjavaslat 5. és 32. §-a egyértelművé teszi, hogy a közjegyzői önkormányzat működése feletti törvényességi felügyeletet az igazságügy-miniszter gyakorolja, a közjegyző eljárásának törvényességét pedig a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság felügyeli.

A törvényjavaslat indokolása szerint a közjegyzői pálya elismertségére és a közjegyzői munka jellegére tekintettel a közjegyzői pálya vonatkozásában is indokolt a magasabb követelményrendszer kialakítása. Éppen ezért csak helyeselni lehet, hogy a javaslat a hatályos szabályozáshoz képest szigorúbb feltételeket állapít meg a közjegyzői kinevezéshez, szigorítja a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokat, magasabb színvonalú és folyamatos szakmai továbbképzési kötelezettséget ír elő, a közjegyzői szolgálat felső korhatárát a bírói szolgálatra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan állapítja meg, és a közjegyző fegyelmi vétséget követhet el valójában azzal, ha az országos kamara által a követelményrendszerről és a továbbképzésről kiadott iránymutatást megszegi.

Az előterjesztő tiszteletre méltó igyekezettel szedegette ki a készítményből a dióhéjakat és az idegenné vált anyagokat, viszont ez az igyekezet egyes vonatkozásokban a visszájára fordult, mert a kiszedettek helyébe újakat rakott, és így a puding kissé megint íztelenné vált.

A rendelkezésre álló időkeretben nekem a könnyebb feladat, a sikeresen eltávolított dióhéjak felsorolása jutott; a törvényjavaslatban elhelyezett újabbak beható taglalása az első felvonás, az általános vita további szakaszára és a második felvonásra, a részletes vitára marad, és azokat képviselőtársaim fogják, remélhetőleg ékesszólóan leltározni.

Összefoglalva tehát, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja általánosságban egyetért a törvénymódosítás szükségességével, viszont a részletekben megbújó ördögöt feltétlenül szeretné kiűzni, és ezért csak a beterjesztésre kerülő, az alkotmányügyi bizottság előadója által már említett módosító javaslatokkal együtt tudja a törvényjavaslatot fenntartás nélkül támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről.

(9.30)

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása megítélésünk szerint is időszerű. Mint azt a bizottsági vitában már kifejtettük, a hatályos törvény kiállta az idő és a gyakorlat próbáját, az újjászervezett közjegyzői rendszer megfelelően működött. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy az elmúlt hét esztendő gyakorlati tapasztalatai, továbbá az igazságügy irányításában bekövetkezett jelentős változások e törvényben is megfogalmazódjanak, lehetőséget teremtve ezzel az átláthatóbb és még működőképesebb törvény megalkotásához.

Ugyancsak meg kell említenünk a Magyar Országos Közjegyzői Kamara megnövekedett súlyát és ebből adódóan jogosítványai bővítésének szükségességét is. Nem mellőzhető annak a megállapítása sem, hogy a gyakorlat számos jogértelmezési problémát is felvetett, így ezek megválaszolása is időszerűvé teszi a törvény módosítását.

Mindezek előrebocsátása mellett már most szeretném leszögezni, hogy képviselőcsoportunk véleménye szerint a törvénytervezet átgondolt, színvonalas előkészítő munka eredménye, és külön is felhívom a figyelmet arra, hogy a szakmai észrevételek is megfelelő helyet kaptak az előterjesztésben.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezektől függetlenül van néhány olyan kérdés is, amely feltehetően vitát fog eredményezni. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok oldása nem biztos, hogy ebben a mértékben célszerű megoldás, hiszen az igazságszolgáltatással összefüggő hatósági feladatokat is ellátó közjegyzőknek, már csak a hatalmi ágak elkülönülésére is tekintettel, sokak véleménye szerint nem lehet országgyűlési, illetve helyi képviselői jogviszonyt létesíteni. Mindezek ellenére képviselőcsoportunk ezzel kapcsolatban nem kíván módosító javaslatot benyújtani, de egy áthidaló megoldás támogatására - például a közjegyzői tevékenység szüneteltetése - késznek mutatkozik.

Ugyanakkor megjegyzem azt is, hogy ez a módosítás egy új intézmény bevezetését jelenti, mivel a közjegyzői tevékenység szünetelése a hatályos szabályozásban nem ismert lehetőség, ebből adódóan az intézmény részletes szabályozásra szorul tehát, annak okát, időtartamát, engedélyezési, hatásköri telepítését, az azzal kapcsolatos jogorvoslati fórum megteremtését is számításba kell vennie annak, aki ezzel kapcsolatban módosító javaslatot kíván benyújtani.

Képviselőcsoportunk támogatja a közjegyzővé válás szigorítását, továbbá a fegyelmi eljárások szigorítását is. Ugyanakkor ebben az utóbbi esetben vitathatónak tartjuk a törvénytervezet megfogalmazását, ugyanis a 33. § a hatályos törvény 70. §-át a következőképpen kívánja szabályozni: "Fegyelmi vétséget követ el az a közjegyző, az a közjegyzőhelyettes vagy az a közjegyzőjelölt, aki e törvényben vagy más jogszabályban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi vagy elmulasztja, illetve akinek vétkes magatartása a Magyar Országos Közjegyzői Kamara iránymutatásába ütközik, vagy alkalmas a közjegyzői kar tekintélyének csorbítására".

A b) pont megfogalmazása, illetve tartalma aggályosnak látszik a következők miatt. A jelenlegi hatályos jogszabály szerint fegyelmi tényállást csak a közjegyzői törvény vagy más jogszabály állapíthat meg. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara iránymutatásainak megszegése automatikusan fegyelmi vétséget jelent a tervezet szerint, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az iránymutatások jogszabályi erővel bírnak. Vajon az iránymutatás kiadására történő törvényi felhatalmazás jogszabály-alkotási lehetőséget teremt-e a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának? Ennek a vizsgálatát feltétlenül indokoltnak tartom.

Annál is inkább vizsgálandó a tervezetnek ez a rendelkezése, mert a 33. § kógens jellegű. Nem ad mérlegelési lehetőséget a fegyelmi jogkör gyakorlójának akkor, amikor úgy fogalmaz, hogy "fegyelmi vétséget követ el a közjegyző" s a többi, s a többi, s a többi. E probléma megoldásának kétirányú lehetőségét vetem fel. Egyrészt az iránymutatásba ütköző közjegyzői magatartást a fegyelmi jogkör gyakorlójának értékelésétől függően kellene megítélni, tehát a fegyelmi jogkör gyakorlója kapjon lehetőséget arra, hogy a Magyar Közjegyzői Kamara iránymutatásába ütköző vétkes közjegyzői magatartások közül csak a súlyosabbakat minősítse fegyelmi vétségként, míg a kisebb súlyú magatartások esetében tekinthessen el a fegyelmi eljárás megindításától. A második lehetőség pedig, ami megítélésem szerint talán még célszerűbb is, az lehet, hogy az iránymutatásba ütköző magatartásra történő hivatkozás maradjon el a törvényből, hiszen az a megfogalmazás, hogy egy vétkes magatartás alkalmas a közjegyzői kar tekintélyének csorbítására, minden iránymutatásba ütköző magatartásra vonatkoztatható. Tehát a b) pont második fordulata önmagában is meghatározza a fegyelmi vétségek esetleges körét.

E fenti okfejtést alátámasztja az is, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara már eddig tíznél több iránymutatást adott ki igen jelentős terjedelemben, így ezek állandó figyelemmel kísérése és minden egyes vétkes magatartásnak az iránymutatásokban foglaltakkal történő ütköztetése szinte megoldhatatlan jogalkalmazói problémát jelent, ugyanakkor jogbizonytalanságot is eredményezhet. Mindezekre tekintettel e témakörben az elmondottaknak megfelelően alternatív módosító javaslatot kívánok benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül, mivel az általános vita során a törvénytervezet egészét és részeit is elemezzük, néhány további rövid észrevételt szeretnék elmondani.

Helyeseljük a kötelező felelősségbiztosítás magasabb összegre történő emelését, és meggondolandónak tartjuk ennek esetleges további emelését is, hiszen a mai pénzpiaci viszonyok mellett egyértelmű, hogy például egy okirat szerkesztésekor történő tévedés lényegesen magasabb kártérítési felelősséget is keletkeztethet. Szeretnék utalni arra, hogy az ügyvédi felelősségbiztosítási rendszerben ma már gyakorlattá válik a tízmilliós felső határnak a választása, éppen ezért meggondolandó, hogy itt további szigorítást vezessünk be.

Megítélésem szerint zavart okozhat a törvényjavaslat 14. §-ának megfogalmazása, amely úgy szól: "A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes munkabérét a bírósági fogalmazó, illetve a bírósági titkár illetményének figyelembevételével kell megállapítani". A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes az őt alkalmazó közjegyzővel áll munkaviszonyban. A munkaviszonyra a munka törvénykönyvének szabályai vonatkoznak, így nem lehet kötelezően előírni az illetmény összegét. Tekintettel arra, hogy valóban figyelemmel kell lenni az igazságszolgáltatás egyéb területein dolgozók jövedelmi viszonyaira is, a "kötelező figyelembevétel" helyett módosító javaslatom szerint a "célszerű figyelembe venni" megfogalmazást fogom szorgalmazni; nem is beszélve arról, hogy a munka törvénykönyve és a közjegyzői törvény között kollízió keletkezne, ha így maradna kötelező erővel ez a rendelkezés. Ugyanakkor jogállásukra tekintettel bizonyos eltérésekkel mégiscsak a munka törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni.

Kisebb problémát észleltem a 28. § rendelkezéseinek tanulmányozása során is. A javaslat szerint az országos elnökség elbírálja a területi elnökség határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket, azonban nem találtam olyan szakaszt, amely arról rendelkezne, hogy a területi elnökség határozata ellen a Magyar Országos Közjegyzői Kamarához jogorvoslattal lehet fordulni.

(9.40)

Tehát az intézménynek csak az egyik lábát teremti meg a jogszabályalkotó, a másik lába hiányzik. Nos, tekintettel arra, hogy ennek a kérdésnek a megoldása az egész jogorvoslati fórumrendszer áttekintését kell hogy jelentse, én nem vállalkozom arra, hogy képviselői módosító indítvánnyal tegyem meg azt, éppen ezért ennek megoldását az előterjesztő szíves figyelmébe ajánlom.

Mindezeken túlmenően még néhány technikai jellegű módosító javaslatot is benyújtottunk, amelyeket azonban a részletes vita során kívánunk ismertetni.

Tisztelt Országgyűlés! Mint azt már felszólalásom bevezetőjében is kifejtettem, képviselőcsoportunk a törvénytervezetet színvonalasnak tartja, a rendelkezései megfelelnek a közjegyzői karral szemben támasztott magasabb követelményeknek, így a törvényjavaslatot általános vitára és azt követően pedig elfogadásra fogjuk javasolni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Hankó Faragó Miklós, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kis történelmi visszapillantót már hallhattunk korábban a Fidesz előadója részéről. Nézetem szerint azonban itt most nem arról a 236 emberről van kizárólag szó, aki jelenleg a Közjegyzői Kamara tagja s a közjegyzői kart alkotja, hiszen sokkal szélesebb kört érintő törvénymódosításról van szó. Ezért azt gondolom, ez az ügy megér annyit, hogy a történelmi visszapillantó egy kicsit szélesebb körben történjen.

Az 1874. évi XXXV. törvény valóban egy, a kor szellemének, a gazdasági, politikai, szakmai követelményeknek megfelelő törvény volt, kiérlelt, olyan, amely nézetem szerint méltán élt több mint száz évet. Mégis tizenkét év múlva, 1886-ban a VII. törvénnyel módosítani kellett. Ez a módosítás a közben megszerzett tapasztalatok alapján éppenséggel arról szólt, hogy a korábban túlságosan megengedő, bizonyos körökben nagyon erősen megengedő 1874. évi XXXV. törvényt helyére tette, módosította, és ettől kezdve a törvény töretlenül élt egészen az 1954. évi II. törvény meghozataláig. A helyzet ugyanis az volt, hogy még a trianoni békét követő nagy válság eredményeként sem volt szükség olyan lényegi változtatásokra, amely ezt a törvényt alapjaiban érintette volna, hiszen 1930-ban kizárólag a közjegyzők nyugdíjával foglalkozó törvényt fogadott el a Ház, nem volt szükség más módosításra.

1954-ben aztán valóban a bírósági törvényen belül egy önálló fejezetben három teljes paragrafusban szabályozták a közjegyzők jövőbeni életvitelét. Nem volt ez azért egészen véletlen. Ugyanis '54-től kezdődően - és ez már a következő korszak a múltban - beindult egy olyan negatív kontraszelekció, s erről is beszélni kell, amelynek eredményeként a közjegyzői pályára - akkor már pályának sem volt, azt hiszem, nevezhető, inkább egy kis szakterületnek - döntően azok kerültek, akik a bírói pályára akár szakmai, esetenként politikai okoknál fogva nem feleltek meg. Ezt mindenki tudta a bíróságon, mindenki tudta, aki a jogszolgáltatásban részt vett, és ennek megfelelően valahol ilyen volt a közjegyzői elismertség is. Maga a pálya valóban a mélypontjára érkezett.

Nyilvánvaló volt, hogy az úgynevezett gazdasági váltást követően - inkább ennek nevezném, mint rendszerváltásnak - ez a helyzet nem tartható fenn. Azonban azt kell mondanom, hogy a váltás valahogy úgy történt, ahogyan a gazdasági váltás is. Amíg esküdtünk korábban arra - már aki esküdött, természetszerűleg -, hogy a szocializmus mindenható, ily módon kezdtek esküdni arra egyesek, hogy a pénzügyi szabályozók, a piaci szabályozás ugyanilyen mindenható. Azt hiszem, egyik sem igaz, és valahol a középutat megtalálni mindenhol illendő.

Nos, ennek ellenére az a nézetem, hogy az 1991. évi XLI. törvény valójában egy jó törvény. Sok szempontból jó törvény; de sok szempontból ma már sokkal szélesebb körű felülvizsgálatra szorul, mint amit most ez a módosítás tartalmaz. Szeretnék valamire utalni. Tisztában kell lenni valamivel: nem lehet pusztán irigységnek nevezni és ezzel lesöpörni az asztalról azt a helyzetet, ha 236 ember érdeke 8500 ember érdekével ütközik. Egyszer világosan kell már ebben a Házban beszélni, egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági verseny, amelyről oly szívesen beszélnek, akkor gazdasági verseny és akkor tisztességes gazdasági verseny, ha a feltételek azonosak. Ha azonban a feltételekben alapvetően az a helyzet, hogy ab start valakinek 500 méteren 400 méter előnye van, akkor ez a feltétel már nem azonos, de azt kell mondanom, hogy ki sem egyenlíthető.

S jó lenne, ha valamire még odafigyelnénk. Annak idején, amikor az ügyvédi zárt számot feloldották, az országban 1500 ügyvéd volt. Ma Magyarországon, pontosan megmondom, a tegnapi adatok szerint 8000 fölött van az ügyvédek száma. Ezzel szemben 218 főről komoly növekedést mutatott a közjegyzők száma, mert '91-től mind a mai napig 236-ra sikerült növekedni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a magunk nézete szerint nem arról van szó, hogy ezt a számot kellene mértéktelenül növelni, mert annak nem lenne értelme. Az valóban ugyanolyan anomáliákhoz vezetne, mint az ügyvédi nyitott szám vezetett, ahol is - végül egyszer valakinek ki kell mondani - nem arról volt szó, hogy szakmai tisztességből meg azért, hogy egyenlőek legyenek az emberek a pályán, hanem arról volt szó, hogy a téeszből, a rendőrségből, az ügyészségről kikerült, a rendszerváltás következtében állástalannak minősülő jogászok vállalkozók, ügyvéd vállalkozók lettek. Más pálya hiányában ez volt az, amit megnyitottak a számukra. No, de ez a végtelenségig nyilván nem mehet így, és ez a fajta olló nem nyílhat olyan módon egyre tovább, hogy végül is ez odavezessen, amihez, én azt gondolom, a mai fegyelmi helyzet az ügyvédi karon belül is vezetett, amit mindannyian jól ismerünk. A furcsa csak az - s azért hadd utaljak erre is -, hogy miközben az ügyvédeknél a nagy szám miatt gondoljuk, hogy a fegyelmi helyzet úgy alakult, ahogyan alakult, sőt a büntetőjogi helyzet, ma már egyre több jelzés van, amely a Közjegyzői Kamara tekintetében is azt mutatja, hogy ez az intaktság megszűnt.

Nos, rátérve most már konkrétan a törvényjavaslatra. Én a törvényjavaslatot meglehetősen önkényesen négy olyan fejezetre osztanám, inkább csak a vizsgálódás tárgyköre miatt, amivel külön-külön és önállóan szeretnék foglalkozni.

A legfontosabbnak a módosítások közül az 1. § (4) bekezdését gondolom - s el kell mondanom akkor is, ha ma nem részletes vita folyik, hiszen enélkül értelmetlen lenne az általános vita -, amely nagyon pontosan a következőt tartalmazza: "A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörben az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez." Ez az a része a módosításnak, amelyet a Független Kisgazdapárt teljes mellszélességgel támogat, amelyen nem gondolja, hogy bármiféle feloldást vagy bármiféle enyhítést kellene bevezetni, mert ebből az 1. § (4) bekezdésből következik a gazdasági tevékenység korlátozott volta is. Ebből le lehet vezetni azt, amiről mi úgy gondoljuk, hogy meghozhatja azt a fajta békességet két kar között - az egyik már mértéktelen nagyra duzzadt -, amelyet enélkül nem lehet megoldani.

Itt egy rövid kitérőt még engedtessék meg, hogy tegyek. Számomra érthetetlen, hogy ebben a Házban, ahol 1990-től kezdődően az ügyvédek egész sora volt, mitől nem érvényesült semmiféle érdekérvényesítés, mitől nem lehetett érzékelni, miközben mások oly kitűnően érdeket érvényesítettek! Nem tudom, talán a szemérmesség, talán az, hogy minden alkalommal az a vád érheti azt, aki ebben az ügyben szól, hogy az irigység beszél belőle. Ezt vállalni kell! Tehát ezt a részét alapvetően fontosnak tartjuk. Ezt követően olyan módosításcsoportok vannak, amelyekben én a jelenlegi jogosítványok további bővítését érzékelem.

(9.50)

Szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy amikor először elolvastam a javaslatot, akkor a családunkban klasszikusnak számító Molnár Ferenc "Játék a kastélyban" című művének egyik epizódja jutott eszembe, ahol a két újságíró, illetve bocsánat, a két színműíró beszélget egymással, és a szarkasztikusabb azt mondja a másiknak: jegyezd meg, legyen elég a jó, nem kell a legjobb. Na most csak ezt tudom mondani azoknak, akiknek most a jó van, hogy legyen elég a jó, nem kell feltétlenül a legjobb, pláne nem, ha az érdeksérelmekkel jár.

Mire gondolok többek között? Számos dologra, de most csak néhányra szeretnék rávilágítani. A javaslat 7. §-ának (3) bekezdése a közélet felé nyitást tartalmazza. Ez nem mást tartalmaz, mint azt, hogy a közjegyző részt vehet az országgyűlési választáson és részt vehet az önkormányzati választáson. Szeretném, ha ezt összevetnénk az annyit hivatkozott 1874. évi XXXV. törvény 3. cikkelyével, amely expressis verbis tiltja, nem véletlenül, hanem azért, mert ez összeférhetetlen! És én azt gondolom, hogy ha egyszer arra hivatkozunk, micsoda csodálatos jó törvények voltak korábban, akkor tudni kell azt is, hogy ezek mit tartalmaztak.

Úgy gondoljuk, hogy ez a mi számunkra elfogadhatatlan. Lehet ezen majd valamit a bírói kar helyzetéhez képest igazítani, valamit majd megkeresni, de semmiképpen nem oly módon, hogy a kar részt vesz a gazdasági tevékenységben, részt vesz a hatósági tevékenységben, és most már megkerülve az eredeti, általunk etalonnak tekintett törvényt, részt vesz a közéletnek abban a részében is, amivel ez már nem férhet össze.

Van egy különös része, amely szerint a közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot - nem mondom a szakaszt, mert akkor azt mondják, hogy a részletes vitához szóltam hozzá -, kivéve az aláírási címpéldányt és a 175. § (1) bekezdése szerinti képviselettel összefüggő beadványokat és iratokat. Ebből világosan kiderül, hogy mindeddig a címpéldányok hitelesítése enyhén szólva nem volt törvényesítve - sőt, ha nagyon jól belegondolunk, törvénytelen volt. De most egy picit nézzünk távolabb ennél!

Mi a mai joggyakorlat? Nagy Pista bácsi elmegy az általa ismert jegyzőhöz, aki egy demizson bor ellenében elkészíti azt a szerződést, amelyet mindannyian jónak vélnek. Aztán ezzel a szerződéssel eladó és vevő elmegy a közjegyzőhöz, ahol aláírják ezt az okiratot, aki hitelesíti az aláírást, de nem felel a tartalomért, és ezt követően annak rendje-módja szerint minden valószínűség szerint be is fogják jegyezni. Kérdezem én: hol van itt a felelősségbeli arányosság?

Vagy vegyünk egy másik példát! Gazdasági társaságban szerződést készít az ügyvéd. Nem is kell egy nagy szerződés, néhány tagos kft.-szerződést. Igen nagy felelősség, tartalmilag, formailag tökéletesen meg kell feleljen annak, amit majd a bíróság aztán így apránként, és minden bíró külön-külön másként át fog szőrözni, és azt fogja mondani, hogy ez a része jó, ez a része rossz. Ezzel szemben, miután ezt a felelősséget teljes egészében az ügyvéd átvállalta, elkészíti a névaláírási címpéldányt, ezt a kész névaláírási címpéldányt elviszik a közjegyzőhöz, ott kap egy pecsétet, egy aláírást és kipengetik fejenként az előre meghatározott javadalmazást.

Nem értem! Hát ha az ügyvéd alkalmas arra, hogy tartalmilag olyan okiratot készítsen, amelyre gazdasági társaságot lehet alapítani, ha előtte lehet aláírni az okiratot, akkor ugyan miért nem tud egy nyilatkozatot, egy névaláírási címpéldányt netalántán szintén ellenjegyezni, és ebből következően azt hitelessé tenni? A magyarázatot csak gazdasági oldalon lelem, mert nem gondolom, hogy egyéb ésszerű magyarázata van.

Azonban szeretnék végül is eljutni oda, amit én ebben a javaslatban talán a leginkább különlegesnek tartok. A javaslat 16. és 17. §-a - kimondtam a szakaszt, elnézést kérek az elnök úrtól, de másként talán nem lenne igazán követhető - a Kjt. 30. és 31. §-át módosítja és az irodák létesítéséről szól. Ezt is érdemes összevetni mind a hatályossal, mind pediglen az 1874. évi XXXV. törvényben foglaltakkal. Érdemes összevetni, és egészen különleges megállapításra juthatunk. A módosításnak egyetlen indoka lehet - más magyarázatot nem tudok -, hogy irodákat lehessen létesíteni, és nemcsak a székhelyen, hanem székhelyen kívül is, ugyanis ebben a mostani megfogalmazásban ez teljességgel benne rejlik. Tiltotta ezt az 1874. évi XXXV. törvény, tiltja a jelenlegi törvény, sőt nem akarom untatni a Házat szó szerinti felolvasásokkal, de egyértelműen fogalmaz akkor, amikor ezeket a tiltásokat megfogalmazta.

Mivel járhat ez? Ez azzal járhat, kérem szépen, hogy a régen közjegyzősegédnek nevezett - az alaptörvényben közjegyzősegédek -, mondjuk, egy jelenleg mintegy 40 ezer lelket átfogó közjegyzői székhely egy egész területet tud átfogni. Elfogadható ez? Én azt gondolom, hogy nem.

Még egy dologra szeretném végezetül felhívni az igen tisztelt javaslattevő figyelmét. Nem akartam, nem akart a Független Kisgazdapárt azzal foglalkozni, ahol a törvény - és ez a negyedik része - a kamara jogosítványaival és a kamara feladataival foglalkozik. Mégis, azért valamire felhívnám a figyelmet. Abban a sokat idézett 1874. évi XXXV. törvény módosításában - és ezért fontos ez a módosítás - az 1886. évi VII. törvénycikk 15. §-a és az azt követő még két szakasz egy nagyon fontos szabályozást tartalmaz: visszacsatlakoztatja a felügyeletet - és ez jelenthetné a közvetlen felügyeletet - a törvényszék elnökéhez, azaz a bíróság vezetőjéhez és elnökéhez.

Mit jelent ez? Azt, hogy területileg közvetlenül van felügyelet, és nem egy távoli - egyfelől a saját szakmabeli, másfelől a tőlük nagyon távol eső igazságügy-miniszteri -, az is igen szűk körben meghatározott felügyeleti lehetőség. Fontos ez az én nézetem szerint, mert - és itt vissza kell kanyarodnom - ha igaz az 1. § (4) bekezdése, és én remélem, hogy igaz, akkor ezekből következik mindaz, amit én elmondtam, és ebből akkor következik az, hogy a működés ennek az 1. § (4) bekezdésnek kell hogy megfeleljen.

Végezetül tessék megengedni egy utolsó és nem oldalvágásnak szánt, de mégiscsak olyan kitérőt, mert én itt az ügyvédekről beszéltem, a közjegyzőkről beszéltem. Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy amikor a '91-es most hatályos törvény életbe lépett, nem az ügyvédek voltak azok, akik először meghökkentek, hanem a bíróságok! Azok a bíróságok, amelyek akkor, '91-ben, mélyen alulfizetettek voltak, és azt kellett tapasztalnia, mondjuk, egy városi bíróság teljes bírói karának, hogy az a havi bevétele alulmarad az egy szem közjegyzői bevételnek. Normális ez? - meg kell kérdeznem. Én azt gondolom, nem az. Én azt gondolom, hogy ha igaz - és visszautalok rá megint - az 1. § (4) bekezdése, hogy ha ugyanarról a jogszolgáltatásról, gyakorlatilag ugyanazon szintű jogszolgáltatásról van szó, akkor ezek e különbségek és anomáliák nem állhatnak fel.

A Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot csak igen lényeges módosítások esetén tudja támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Horváth Balázs, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkári expozéból és az előttem szóló képviselők hozzászólásából számomra egyértelműen az a következtetés vonható le ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy jó néhány módosítás mellett, de az Országgyűlés talán minden frakciója támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot; ezzel a Szabad Demokraták Szövetsége is egyetért. Mi is úgy gondoljuk, hogy néhány módosító javaslat előterjesztésével és a mások által előterjesztettek közül néhánynak a támogatásával ezt a törvényjavaslatot mi is szükségesnek tartjuk és támogatni fogjuk.

Mint arról már többen is szóltak előttem, Magyarországon 1874 óta szabályozzák átfogó, önálló törvényben a közjegyzők jogállását és tevékenységét, az azóta eltelt időben a most előttünk fekvő törvényjavaslat lesz a tizedik jelentősebb terjedelmű szabályozás, és a rendszerváltás óta most másodszor foglalkozunk külön törvényjavaslatban a közjegyzői hivatás szakmai szabályaival.

(10.00)

Az 1991. évi XLI. törvény a jogállamiságnak megfelelően új alapokra helyezte a közjegyzői tevékenységet, latin típusú közjegyzőségek jöttek létre, szabad foglalkozású közjegyzők, akik a tevékenységükben átmenetet képeznek a bírói és az ügyvédi tevékenység között. A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a nagyon fontos része, amelynek célja bizonyos bírósági jogviták kialakulásának megelőzése, legfontosabb feladatuk pedig az, hogy jognyilatkozatokat és tényeket közokiratban rögzítsenek.

A jogásztársadalom e rétegének jogállását - legalábbis a latin megoldást alkalmazó országokban - évszázadok óta jól elhatárolják a törvények mind a bírói, mind pedig az ügyvédi tevékenységtől. Erre jó bizonyíték az egyetlen, a középkori jegyzőkre vonatkozó jogszabályunk, Zsigmond király 1405. évi törvénye, amely megtiltja a közjegyzőknek, hogy ügyvédi tevékenységet végezzenek. Ez a tiltás és elhatárolás a hazai jogtörténetben végig jelen van, a most hatályos törvény is ennek megfelelő szabályozást alkalmaz. Ezt az elkülönülést talán még következetesebben végre lehetne hajtani, erről szóltak már előttem bővebben is képviselőtársaim. Az ezzel kapcsolatos véleményükkel én magam is egyetértek, az erre vonatkozó módosító javaslatokat a későbbiek során szívesen fogjuk támogatni.

Jelentős lépése volt a Magyar Országgyűlésnek, amikor 1991-ben részben a történelmi hagyományokhoz visszatérve, de egyszersmind a korszerű európai követelményeknek is eleget téve, önálló törvényt alkotott a közjegyzőkről. A törvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert jól működő közjegyzői hálózat épült ki az országban, a szigorú szakmai követelmények betartását és a kar önigazgatását a független Közjegyzői Kamara végzi - a módosítás egyébként ezt még tovább is erősíti -, és mindez biztosítja, hogy az odaforduló állampolgárok egyre színvonalasabb szolgáltatásokban részesülhetnek.

Az elmúlt években a hazai igazságszolgáltatási rendszer jelentős változásokon ment keresztül, átalakult a bírói kar, változásokon ment át az ügyvédi és az ügyészi testület, és az ebben a körben a rendszerváltás óta talán legrégebben megalkotott törvény alkalmazása során is felmerültek értelmezési problémák, így indokoltnak látszik a mostani módosítás, amely talán 70-80 helyen érinti a törvényt, és kisebb-nagyobb terjedelemben változtatja meg azok szabályait. Örvendetesnek és alapvető fontosságú dolognak tartjuk, hogy a közjegyzői kar bevonásával, a kamara véleményének figyelembevételével történt a törvényjavaslat előkészítése, így remélhetőleg a megszülető törvény élvezni fogja a szakmai támogatást is. Erre vonatkozóan próbáltam személyesen is meggyőződni, több közjegyzővel vettük fel a kapcsolatot, és legjobb tudomásunk szerint valóban a kar nagyobb részének véleményét tükrözi a törvényjavaslat.

Új szabályozás alá kerülnek a szakmai összeférhetetlenségi szabályok, amely szabályoknak a korábbihoz képest szélesebb és pontosabb megfogalmazása feltétlenül indokolt. Meglepő - és ezt a javaslat alkotmányügyi bizottsági vitáján és itt az ülésen is többen megfogalmazták -, hogy a törvényjavaslat előkészítői nem tekintik összeférhetetlennek a közjegyzői munkát az országgyűlési és az önkormányzati képviselői tevékenységgel. Ismétlésbe kell bocsátkoznom az előttem szólókhoz hasonlóan: a hatalmi ágak elválasztásának elvéből, a közjegyzőségnek a jogásztársadalomban elfoglalt helyéből és abból a körülményből, hogy a közjegyző jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez, számomra az következik, hogy ez a megoldás helytelen. A hatósági tevékenységre vonatkozó konkrét utalást éppen a mostani javaslat kívánja - egyébként szerintem helyesen - beépíteni a törvénybe, így a két ellentmondó megoldás még kevésbé érhető. Nekem meggyőződésem, hogy a közjegyzői tevékenység szünetelése nem ad ebben a tekintetben megoldást, de erről a kérdésről nyilván majd az alkotmányügyi bizottság ülésén és talán itt, a plenáris ülésen is többször és bővebben is fogunk majd vitatkozni.

Helyesnek tartom, hogy a közjegyzői felelősségbiztosítás alsó határa emelkedik, az azonban már kétséges, hogy ez az 5 millió forintos határ elegendőnek fog-e bizonyulni a mai magyar piacgazdaság körülményei között. Úgy tűnik, hogy ezt akár jelentős mértékben is meg lehetne haladni.

Ahogy a jogásztársadalom egyetlen rétegét, úgy a közjegyzői kart sem kerülte el az a negatív jelenség, hogy a kar bizonyos mértékig felhígult, és sajnos arra alkalmatlanok is vannak a pályán.

Fontos érdek, hogy mind a törvényi szabályozás útján, mind pedig a szakmai kamara tevékenysége során hatékonyabban lehessen kiszűrni e fontos hivatás gyakorlására alkalmatlanokat, és azokat el kell távolítani a pályáról. Bizony jó lenne más területeken is eredményesebb szűrést alkalmazni.

A független közjegyzői tevékenységgel és a célszerűség elvével jobban összeegyeztethetőnek tartom a közjegyzőjelöltekre és a közjegyzőhelyettesre vonatkozó új szabályozást a jelenleginél. Ésszerűbb, ha a jelölt a közjegyzővel és nem a kamarával áll munkaviszonyban, és jónak tartom az itt megfogalmazott részletszabályokat is. Ésszerűnek tartom a javaslat azon részét is, amely a közjegyzői irodát mint gazdálkodó egységet és a közjegyzői tevékenységet mint az igazságszolgáltatás részeként kifejtett tevékenységet a korábbinál pontosabban elkülöníti. Ennek megfelelően a közjegyzői iroda mint hivatali helyiség egy jogi fogalmat takar, ahol a közjegyző a személyes felelősségével tartozik az általa kifejtett tevékenységért, az iroda működtetése viszont egészen más jellegű, gazdálkodási tevékenység.

Fontosnak tartom azt is, hogy maga a törvény fogalmazza meg egyértelműen, hogy közjegyző közös irodát csak közjegyzővel tarthat fenn. A közjegyzői munka nem keveredhet más tevékenységgel, legyen az akár gazdasági vállalkozás jellegű, akár ügyvédi vagy más jogi munka. Azzal is egyetértek, hogy ugyanakkor ez a közjegyzői iroda csak az adott közjegyző székhelyén legyen lehetséges.

Új eleme a javaslatnak, hogy a közjegyző öt munkanapot meghaladó távolléte esetére a későbbiekben már nem a megyei bíróság elnöke, hanem a területi Közjegyzői Kamara elnöke rendel helyettest.

Tudom, hogy a közjegyzői kar részéről ez az egész ügyeleti rendszer már eddig is részben ellenszenvet váltott ki, és abban sem vagyok biztos, hogy az újraszabályozásnál elegendő pusztán ennyi változtatást tenni, mégis úgy gondolom, hogy szükséges az ügyeleti rendszer. Egy megyeszékhely nagyságú városban is mindössze néhány közjegyző működik, egyidejű távollétük esetén - márpedig a nyári szünetben ez igen gyakran előfordulhat - senki nem hitelesíthetne aláírásokat, okiratokat, aláírási címpéldányokat, és az időveszteség jelentős érdeksérelmet okozna az állampolgároknak és a vállalkozóknak egyaránt. Bizonyosan terhes ez a helyettesítési rendszer az érintetteknek, de feltétlenül szükséges. Talán a végrehajtási rendeletben a jelenleginél jobb szabályozást lehetne megfogalmazni, de én indokoltnak tartom a törvényi rögzítést.

A törvényjavaslat mintegy húsz szakaszban szabályozza újra a közjegyzői tevékenységre vonatkozó fegyelmi felelősség kérdését, amely úgy tűnik, élénk szakmai visszhangot váltott ki. A jelenleg hatályos szabályozás szerint fegyelmi vétséget követ el a közjegyző, aki e törvényben vagy más jogszabályban előírt hivatásbeli kötelességét vétkesen megszegi vagy elmulasztja, illetve akinek vétkes magatartása alkalmas a közjegyzői kar tekintélyének csorbítására. A tervezett változtatás csak néhány szó bővülést jelent, annyit, hogy az is fegyelmi vétséget követ el, akinek "vétkes magatartása a Magyar Közjegyzői Kamara iránymutatásába ütközik". Ez utóbbi iránymutatás kétségtelenül nem jogszabály - ahogyan erről már korábban mások is szóltak -, így aggályos lehet az egyébként szigorúan szankcionált fegyelmi vétségek meghatározására iránymutatást felhatalmazni, hiszen a fegyelmi vétség elkövetőit végső esetben a hivatása gyakorlásától is meg lehet fosztani.

Ha a törvény ezzel a megfogalmazással lépne hatályba, akkor a Közjegyzői Kamara egy burkolt jogszabály-alkotási hatáskört kapna, amely összeegyeztethetetlen a hatalmi ágak elválasztásának elvével. Kétségtelen, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának fontos feladatot kell betöltenie a kar fegyelmi ügyeinek értékelésében, ebben a feladatban más intézmény igazából nem helyettesítheti, de egy pontosabban megfogalmazott felhatalmazás talán jobban szolgálhatná a jogbiztonságot. Ezen aprónak tűnő, de nagyon súlyos következményekkel járó rendelkezés kivételével a fegyelmi vétségek körének és a fegyelmi eljárás rendjének újraszabályozása helyes döntés, mert a hatósági tevékenységet végző közjegyzői karból ki kell szűrni az arra alkalmatlanokat.

A közjegyzői karnak igazgatási szempontból a bírósági szervezeti rendszertől való elkülönülésének következetes végrehajtása magával kellett hogy hozza a közjegyzői irattárak új helyen történő elhelyezését és őrzését. A törvényjavaslat az irattár helyett a levéltár elnevezést alkalmazza, és azt az országos kamara mellett rendeli elhelyezni. Ez így helyes, de az őrzés feltételeit nagyon szigorúan kell ellenőrizni, mert rendkívüli társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az okiratok hosszú időn keresztül biztonságos helyen álljanak rendelkezésre a jogutódoknak és a levéltárosoknak egyaránt.

(10.10)

Már az előttem szólók közül is említést tettek néhányan arról - és a bizottsági vitában is megfogalmazódott -, hogy a törvényjavaslat illeszkedik az európai normákhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat ez elősegíti. Én azonban örömmel láttam volna, ha a törvényjavaslatban erre konkrét utalást is találunk, hiszen az 1994. évi I. törvény a kormányt ebben a tekintetben egyértelműen kötelezi. Azt hiszem, hogy elegendő lesz, ha majd a bizottsági ülésen a kormány tisztelt képviselője szóban vagy írásban ezt pótolja, és alkalmunk lesz ott ezt konkrétan is megvitatni és ellenőrizni.

Ezen kritikai észrevételek mellett - és én is szeretném hangsúlyozni azt, hogy még a továbbiakban is kívánunk további észrevételeket, esetleg kritikát megfogalmazni a javaslattal kapcsolatban -, gondolom, hogy egyes módosító indítványok kapcsán majd hosszas vita alakul ki, de bízom abban, hogy e vita előbbre viszi az ügyet, és egy még jobb, még megfelelőbb törvényjavaslat fog végül is elfogadásra találni a Házban.

A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjavaslatot egészében támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Horváth Balázs képviselő úrnak, MDF. Tessék!

DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tagadhatatlan, hogy az 1991. évi - ahogy mostanában mondják szlogenszerűen - Balsai-féle igazságügyi törvénycsomag egyik remek alapalkotásának módosítása került a mai napon sorra.

Sarkadinak volt egy kedvenc mondata, amit minden könyvének a végére beépített; ez volt az úgynevezett fedőmondat. Az Oszlopos Simeon fedőmondata ez: "Rontsuk tovább a rosszat." Ennek a pandantja az, és erre a vitára - nagyon remélem legalábbis - ez lesz a jellemző, és a végeredményére is természetesen: jobbítsuk a jót! Ezzel tartalmilag üzentem a Fórum nevében a magyar közjegyzői karnak is, megköszönve a '91 óta végzett magas színvonalú és nem vitás, hogy eredményt hozó munkáját. Persze ezzel tulajdonképpen üzenhetek az előkészítőknek, a minisztériumnak és a Közjegyzői Kamarának is, lévén, álláspontom szerint, véleményünk szerint a törvényt módosító javaslat korszerű, szükséges és jó.

Lévén általános vitáról szó, a törvénymódosító javaslat logikáján szeretnék röviden végigmenni azzal, hogy e logikát egy mondat határoz meg meghatározóan és alapvetően. Nevezetesen a közjegyzői munka új formájú - bár tartalmilag implicite ez eddig is benne volt - meghatározása; ezt viszont pontosan kell idézni: "Az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez." Ezt a meghatározást jónak, természetesnek és logikusnak tartom, de államtitkár úr, tisztelt Országos Közjegyzői Kamara, ha elfogadjuk ezt a meghatározást, önöknek az ehhez fűzött minden konzekvenciát vállalniuk is kell. S én kizárólag ennek aspektusában szeretnék a törvényt módosító javaslaton - lévén általános vitáról szó - végigmenni.

Ha elfogadom a meghatározást, nevezetesen azt, hogy hatósági jogszolgáltató tevékenységet végez, akkor magától értetődő, hogy nem asszisztálhatok ahhoz, következésképpen nem tudom elfogadni azt a módosítást, amely országgyűlési és helyi önkormányzati képviselőségre is lehetőséget biztosít a közjegyzőnek. Ebből persze az következik - ismerve a törvényeket -, hogy polgármester is lehet a közjegyző. Ahogy Balsai István mondta az alkotmányügyi bizottsági ülésen, némileg az e rendelkezéssel kapcsolatos üzenetet karikírozva: délelőtt mint polgármester temetési segélyt ad, délután pedig lefolytatja a hagyatéki eljárást. (Dr. Balsai István nevet.)

Na kérem, természetesen nem akarom a javaslatot karikírozni, de ezzel kapcsolatban benyújtottam egy módosító indítványt, és megköszönöm Csákabonyi képviselő úr előrebocsátott elvi fenntartásait, hiszen majdnem mindegyikkel egyetértek, és szeretnék erre néhány mondat erejéig reagálni. Az álláspontom és a Fórum álláspontja az, hogy a regisztrációba vétel pillanatától kezdődően szünetel a közjegyzői szolgálati viszony, addig, amíg a választott tisztség él. Ez polgármester, országgyűlési képviselő esetében - lévén mindegyikre önálló törvény - technikai nehézséget nem okoz. Tudva azt, hogy ezzel kapcsolatban egy igazságügy-miniszteri rendelet is fog születni, ugyanakkor felhívnám figyelmüket ennek kiegészítő rendelkezéseként a 23. § egyik módosulására, amely erre célozva utasítja és kötelezi a területi kamarát arra, hogy kötelező erővel gondoskodjék a szolgálati viszony szünetelése folytán megüresedett hellyel kapcsolatban a helyettesítésről. Itt a szóhasználat rendkívül lényeges, tehát nem a közjegyzőhelyettesről beszél, hanem a szünetelő közjegyző munkájának a helyettesítéséről. Ezért az ilyen rendelet slágvortjait, logikáját ismerve technikai akadályát e módosítás elfogadásának és ennek folytán a közjegyzői szolgálati viszony szünetelésének nem látom.

Tisztelt Ház! Szintén e logikán, e gondolaton továbbmenve a legkomolyabb fenntartásaim vannak a sporttevékenység végzésével kapcsolatban; ismerve a sporttörvény idevonatkozó rendelkezéseit, magától értetődő, hogy ilyen formában vagy ki kell venni, vagy módosítani kell. Remélem, hogy az ez irányú Fórum-beli indítványokat a Ház és a minisztérium támogatni is fogja.

Nem vitatom és magam is egyetértek azzal, hogy pontosan a hatósági jellegű jogszolgáltató tevékenység folytán a közjegyzők felelősségét - anyagi felelősségre gondolok - a kötelező biztosítás vonatkozásában 5 millió forintban megállapítani merészség, tehát nagyon alacsonynak tartom. Itt rögtön kérem önöket, gondolkodjanak el azon, hogy ilyen tevékenységi meghatározás, definíció elfogadása esetén a közjegyző által letétbe átvett értékek tekintetében a felelősség következményeinek biztosítása lehetséges legyen; annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a letétért jószerivel teljes értékéig feleljen a közjegyző - kérem, hogy ezt tegyék megfontolás tárgyává. Itt tehát a letétről beszélek, nem a minden más jellegű, egyébként ügyvédnél is fölmerülhető műhiba szükségszerű és néha roppant kellemetlen konzekvenciáiról.

Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A magam és a Fórum részéről támogatom azt a kvázi iránymutatásként jelentkező törvénymódosító rendelkezést, hogy a közjegyzőhelyettes, -jelölt bérezésének irányadója a fogalmazó, illetve a titkár fizetése legyen. Úgy gondolom, hogy ha ezt törvény szabályozza, akkor ez a rendelkezés nem konfrontálódik a munka törvénykönyvével. Őszintén megmondom, hogy most kezdtem el a képviselő úr e gondolatát kicsontozni, és most így, első blikkre az az álláspontom, hogy az imént kifejtettekre figyelemmel technikai nehézséget a bérezés megállapítása nem okozhat. Felhívnám az önök figyelmét a következőre.

(10.20)

A közjegyzői szolgálati viszony megszűnik a 70. életév betöltésével. A bírósági munkában ez hallatlanul komoly gondokat okozott, ugyanis nem tudjuk, hogy a bíró a 70. életévének a betöltéséig hozhatja meg a jó vagy a rossz ítéletét, vagy pedig addig, amíg a köztársasági elnök ebben a nagyon szép és megtisztelő, független posztban megtartja. Ennek folytán hiába van kétharmados törvény a 70. életévig tartó bírói működésre, nagyon pontosan tudom, hogy nem egy esetben a 70. életévüket jóval meghaladó bírák hirdetgettek - hirdettek, bocsánat a nyelvbotlásért, talán ez lapszus volt - ítéletet. Ezt kiküszöbölendő, azt javaslom - ilyen vonatkozású indítványt elő is fogok terjeszteni -, hogy a 70. életév betöltésével az igazságügy-miniszter ezt a közjegyzői szolgálati viszonyt szüntesse meg, tehát magyarul: hogy a 70. életévéig közjegyző valaki, önmagában ezt a kérdést nem oldja meg ilyen fogalmazásban.

Megint visszakanyarodok a preambulumra, illetve az 1. §-ra, ebben a meghatározás pontosítására, a hatósági jelleg, jogszolgáltatás kihangsúlyozására; ha ezt így fogadom el, akkor rendkívül pontosan kell a működés szabályait, és természetesen a szolgálati viszony, kapcsolat megszűnését is meghatározni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A Közjegyzői Kamarának adandó jogosítványok nem vitás bővítése általunk elfogadott és támogatandó, megint kihangsúlyozva: azért kell több és nem többlet-, s kiváltképpen nem túltöbblet- hatalmat adni a kamarának, hogy ezt a hatósági jogszolgáltató tevékenységet megfelelő módon tudja kontrollálni, tehát azt a rendkívül precíz és nagy felelősséggel járó munkát, amit - bízom abban, hogy ezek után is - végeznek a közjegyzők, szigorúbb, szinte hatósági jogkörrel ellenőrizhesse.

Több és szükségszerű technikai módosításra kerül sor. A magam és a Fórum részéről támogatjuk - pontosan azért, mivel egy hatósági attitűd most már kihangsúlyozottan megjelenik - a közjegyzői tevékenységet. E munka végzését illetően a magam részéről azt a gazdasági tevékenységet, amelyet a közjegyző végezhet, vagy nem végezhet, elfogadni csak úgy tudom, hogy kiemeljük a (2) bekezdésből a korlátlan anyagi felelősséggel járó munkavégzést. Értelemszerű, hogy e vonatkozásban is indítványt fogok előterjeszteni.

A fentiek összefoglalásaként, ismét megköszönve a közjegyzők eddig végzett munkáját, a magam és a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja nevében a törvényjavaslatot elfogadom, s önöknek elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Felszólalások:   1   1-19  Előző      Ülésnap adatai