Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Turi-Kovács Béla. Még egyszer hadd kérjem a jelenlévőktől, hogy a tárgytól eltérő felszólalásokat ne fogalmazzanak meg.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr, a szót. A magam részéről, amennyire egyetértek Hack Péter képviselőtársammal egy bizonyos kérdésben, nyilvánvalóan legalább annyira nem értek egyet más, a miniszter asszonyra vonatkozó előadásával, de ezzel én most nem kívánnék foglalkozni. Kizárólag annyit szeretnék megjegyezni, hogy én személy szerint kifejezetten intellektuális örömet érzek, ha itt van a miniszter asszony, különösen akkor, ha hozzá is szól ahhoz, ami történik, de a magam részéről természetesnek tekintem, hogy ma nincs jelen.

Amihez hozzá szeretnék nagyon röviden szólni, és amit támogatandónak gondolok a saját pártom részéről is: ezt a mai javaslatot, ami végül is az Alkotmánybíróságnak egy olyan döntésén alapszik, én olyan értelemben tekintek iránymutatónak, hogy itt maga az Alkotmánybíróság ad útmutatást arra vonatkozóan, hogy a jövőben az Alkotmánybíróságot bizonyos kérdésekkel talán nem kellene terhelni, más kérdéseknél pedig nagyon be kellene határolni, mik azok a lehetőségek, amelyek az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényből következnek. Azaz a Független Kisgazdapárt a maga részéről szükségszerűnek és időszerűnek gondolja, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény szintén ide kerüljön a Ház elé, és annak a módosításait megtárgyaljuk. Ez a mai előterjesztés tulajdonképpen az Alkotmánybíróságnak megítélésem szerint egy olyan kezdeményezése, amelyből következik az, hogy ezt az átgondolást folytatni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők és a MIÉP padsoraiban.)

(9.40)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Fenyvessy Zoltán a MIÉP részéről.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Előterjesztő!

Mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra, hogy rendkívül tiszteletre méltó ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése - pusztán az a tény, hogy a Ház hozzákezdhet ennek az alkotmányos problémának a rendezéséhez.

Rá kell mutatnom, hogy a jogalkotónak a magyar alkotmányból folyó kötelezettsége maga a jogalkotás. Sajnálatos, hogy a több mint tíz éve húzódó problémakör csak most került eldöntésre, rendezésre a Ház elé, de most viszont itt van, és úgy gondolom, hogy az igen tisztelt Alkotmánybíróságon kívül elsősorban az előterjesztő érdeme ez. Nem kívánom képviselőtársaim elé tárni a már említett alkotmánybírósági határozat rendelkező részét, és indokolásában történt megállapításait, azonban tekintettel arra, hogy a nem sokkal korábban előttem felszólalt, és általam nagyon nagyra becsült Salamon képviselőtársam, illetőleg államtitkár úr azért néhány érdemi kérdést is érintett megszólalásában, engedjék meg, hogy ezekkel kapcsolatban felhívjam az önök figyelmét alapvető jogi tényekre, olyan kötelmekre, amelyek a jelen jogalkotást érdemben kell hogy befolyásolják.

Az államtitkár úr szavait nem pontosan idézve, de a lényege az volt, hogy érdemben kell hogy kihasson az a rendezési út, eredmény a panaszt előterjesztő jogaira, illetőleg jogsérelmére, amely kapcsán az Alkotmánybíróság helyt adott az alkotmányjogi panasznak, illetőleg visszamenőleges hatályt biztosított a rendezésnek. Szeretnék rámutatni, hogy majd a részletes vita során kifejtésre kerülő disszonancia lényegét érzem a javaslat egyes elemeiben akkor, amikor az alapul vett és alapul fekvő alkotmányos alapvető emberi jog sérelmét - tehát amely alapján az Alkotmánybíróság helyt adott a panasznak - olyan út felhasználásával irányozza elő rendezni - megítélésem szerint tévesen -, amely holmi tényállásbeli nóvumot kívánna meg, magyarul: a perújítást jelöli.

Kérem, az alkotmánybírósági eljárásban fel sem merült új tény, hanem a jogokon belüli disszonancia. Az ennek megfelelő eljárási út a rendes bírósági eljárási eljárás keretén belül a felülvizsgálat.

Ebben az esetben elégülne ki az az alkotmányos igény, amelyet akceptált az Alkotmánybíróság, amikor helyt adott a panasznak, és akkor nem lenne elutasítható formális okokkal majd a rendes bírósági eljárás keretén belül a panaszos kérelme.

Még egyszer hangsúlyozom, enélkül pusztán és csak formális elégtételről lehetne szó. Vagy az egész jogrendszert újraalkotja a Ház, és kiterjeszti a perújítások körét az Alkotmánybíróság által a jelen esetben alkalmazott alkotmányjogi panasz helyt adásával - de akkor egészében újra kell rendezni az eljárásjogot -, vagy pedig ezt a disszonanciát feloldja.

Visszatérve az alkotmánybírósági határozatra, teljesen egyetértek az államtitkár úrral, amikor azt mondta ki ezen a helyen, hogy az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.

Elsősorban igaz ez a jogalkotásra. Akkor, amikor ez az alkotmánybírósági határozat önmaga több részében - tehát a rendelkező részében, az indokolási részében - megismételve is a felülvizsgálatot írja elő, akkor, úgy gondolom, egy megalapozatlan jogi álláspont lenne minden ettől eltérő rendezési kísérlet - vagy pedig tévút.

Befejezésül még egyszer hangsúlyozni kívánom, több mint egy évtizedes mulasztásnak tesz eleget egyrészt az előterjesztő, másrészt az igen tisztelt Ház, amikor ezt a súlyos problémát rendezi, azonban ennek a rendezésnek az útja a jogelvek és a magyar alkotmány előírásaival összhangban kell hogy majd megtörténjen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; őt követi majd Wiener György a Szocialista Párt részéről.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már az előttem szóló is jelezte, hosszú évek óta várat magára annak a problémának az intézményes megoldása, hogy milyen lehetősége van annak a sérelmet szenvedő félnek, akinek egy utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított anyagi vagy eljárásjogi jogszabály alapján nem sikerült a jogos igényét érvényesítenie.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alkotmányjogi panaszról szóló 48. §-a csak az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételeiről rendelkezik, de nem ad útbaigazítást arra nézve, hogy a panasz alapossága esetén a konkrét jogsérelem orvoslására az Alkotmánybíróságnak milyen törvényi lehetősége van. Ilyen rendelkezést a büntetőeljárás felülvizsgálatának az elrendelésével csak a büntetőügyekben tartalmaz az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. §-ának (3) bekezdése, de ugyanezen szakasz (4) bekezdése a közigazgatási vagy a polgári ügyekben nem ad az Alkotmánybíróság eljárására iránymutatást.

A törvényalkotásra vár tehát az a feladat, hogy az eljárásjogi módozatokat szabályozza. E tárgykörben az Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága korábban már a törvényalkotóhoz is eljuttatott következő együttes állásfoglalását fogalmazta meg: "A megfelelő eljárásjogokban rendelkezni kell arról, hogy megalapozott alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság határozata következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van alanyi joga."

(9.50)

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Az alkotmányellenesség az alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján pusztán már azon az alapon is megállapítható, hogy a törvényhozó elmulasztotta-e a jogorvoslati alapjog érvényesüléséhez szükséges eljárásjogi szabályok és garanciák megalkotását. A törvényhozónak tehát alkotmányos kötelessége olyan eljárásjogi szabályok megalkotása, amelyek alkalmazásával a jogsérelem valóságosan orvosolhatóvá válik.

Ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkcióját betöltse, a törvényhozónak megfelelő eljárásjogi szabályok megalkotásával lehetővé kell tenni, hogy az eredményes panaszló útjából elháruljon az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán beállott jogerő. Az Alkotmánybíróság eddig is igyekezett ugyan az elbírált ügyek sajátosságaihoz igazodó jogorvoslatot nyújtani a megalapozott panasz előterjesztőjének. Így például a 32/1990. AB határozattal elbírált ügyben biztosította a panaszosnak a jogsérelmet okozó államigazgatási határozat törvényességének bírósági felülvizsgálatát; vagy a 22/1991. AB határozattal felhívta az illetékes államigazgatási hatóságot, hogy a panaszt előterjesztő állampolgárok ügyében hozott államigazgatási határozatokat semmisítse meg, és kötelezze az eljáró szerveket új eljárás lefolytatására és jogszerű határozat hozatalára. De hasonlóan említhetnénk a 34/1991. AB határozatot is, amely pedig az alkotmányellenes rendelkezésnek a panaszos konkrét polgári perében való alkalmazhatóságát kizárta. És lehetne tovább sorolni az eseteket, de nem érdemes.

Az Alkotmánybíróságnak ugyanis nem az a feladata, hogy a jogsérelem orvoslásának módját ő maga határozza meg. Az 57/1991.(XI.8.) AB határozatában dr. Kilényi Géza és dr. Schmidt Péter alkotmánybírák a jogorvoslás módját illetően különvéleményt fogalmaztak meg, amelynek lényege, hogy az Alkotmánybíróság sem tehet meg mindent a jogorvoslás érdekében, amit az alkotmányosság érdekében egyébként szükségesnek tart. Mindezek késztették arra az Alkotmánybíróságot, hogy a 23/1998.(VI.9.) AB határozatában kimondja: az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetőeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit.

Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy erre vonatkozó jogalkotási feladatának 1998. december 31. napjáig tegyen eleget. Ezt a határidőt ugyan már nem lehet tartani, de reméljük, hogy a késés nem lesz túlságosan hosszú.

Amit hiányolunk a tervezetből, az bizonyos határidők beépítése, vagy határnapok megállapításával, vagy sürgős soronkívüliség elrendelésével. A panaszos ugyanis már rengeteg időt veszített a rendes eljárás során, amikor nem az ő, hanem a törvényhozó hibájából nem tudta a jogait érvényesíteni. Ha a perújítás során az új eljárás ismét elfoglalja a helyét az eljárások sorrendjében, az ismét jelentős időveszteséget jelent, vagyis teljesen méltánytalanul sújtja újra a panaszost.

Teljesen egyetértünk azzal, hogy az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása során jogsérelmet szenvedett fél végre jogorvoslathoz jusson. Azzal is egyetértünk, sőt természetesnek tartjuk, hogy az e probléma miatti perújítás illetékmentes. A probléma azonban az, hogy a fenti javaslat elfogadása is csak az adott jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság elé terjesztő panaszos problémája vonatkozásában oldja meg, és azt is csak a jövőre nézve. Pedig nyilván igen sok ügyben születhetett hasonló döntés, mint a sikeresen panaszlók esetében, csak éppen a többi hátrányt szenvedő vagy nem volt jogvégzett, vagy nem ismerte fel a vele szemben alkalmazott eljárás jogellenességét, alkotmányellenességét. Az ő részükre e javaslat elfogadásával nem nyílik lehetőség az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával számukra okozott jogsérelem orvoslására - mint ezt már előttem Salamon László képviselőtársam is említette.

Mindezek figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli e hosszú évek óta hiányzó törvényjavaslatot, és bár a fentiek alapján nem tartjuk teljes körűnek a múltban ilyen jellegű jogsérelmet szenvedettek problémáinak megoldatlanul hagyása miatt, úgy gondoljuk, hogy e javaslat nem is nyújt teljes megoldást, de a megoldás irányában tett pozitív lépés. Kérjük egyúttal az előterjesztőt annak átgondolására, hogy milyen módon lehetne a múltban alkotmányellenesnek bizonyult jogszabályok alapján azon hátrányt szenvedettek részére is biztosítani az őket is megillető jogorvoslatot, akik panaszt nem nyújtottak be, a panaszosnak pedig valamilyen sürgősségi eljárást biztosítani a méltánytalan időhúzás miatt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Politikai Államtitkár Úr! A beterjesztett törvényjavaslat - mint erre már az eddigi felszólalók is utaltak - alapvető jelentőségű kérdést kíván rendezni. Ez a rendkívül hosszú és bonyolultnak tűnő című, ám mindössze öt paragrafusból álló javaslat az alkotmánybíráskodás, az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás, valamint az ügyfelek és az állam kapcsolatának alapvető jelentőségű kérdéseit érinti.

A mai nap folyamán már több alkalommal elhangzott, hogy egy alkotmánybírósági döntés - a 23/1998.(VI.9.) számú alkotmánybírósági határozat - kötelezte a törvényalkotót, az Országgyűlést mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kiküszöbölésére, mulasztásának felszámolására. Az alkalmazott, a javasolt megoldás azonban számos elvi jelentőségű problémát vet fel. Ezek egy részére Salamon László és Hack Péter képviselőtársaim már utaltak.

Salamon László egyfelől behatóan elemezte azt a problémát, hogy mi történik azokkal, akik alkotmányjogi panaszt nem nyújtottak be, az ő sérelmeiket mikor orvosolják, hiszen mint ez a törvényjavaslat címéből is kitűnik, az alkotmányellenesnek minősített jogszabály csak konkrét esetben történő visszamenőleges alkalmazásának kizárására irányul a beterjesztett törvényjavaslat - egyébként összhangban az Alkotmánybíróság döntésével és a hatályos alkotmánybírósági törvénnyel -, és nem ad választ arra, hogy mi lesz a sorsuk azoknak, akik ilyen panaszt nem nyújtottak be.

Hack Péter képviselőtársam egy általános, elvi problematikára hívta fel a figyelmet. Utalt arra, hogy álláspontja szerint szükséges lenne az alapjogi bíráskodás megteremtése Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy ha a Hack Péter által javasolt útra lépünk, akkor az egész magyar alkotmánybírósági rendszer átfogó reformja történik meg, hiszen eddig a magyar Alkotmánybíróság csupán jogforrásokkal, jogszabályokkal, illetőleg az államirányítás egyéb jogi eszközeivel foglalkozhatott, egyedi határozatokkal, döntésekkel csak kivételes esetben, és ezek közé eddig nem tartoztak - nem is tartozhattak - bírói döntések, ítéletek vagy végzések.

(10.00)

Kétségtelen, hogy a Hack Péter által felvetett probléma számos mai gondra megoldást találna, azonban javaslata az egész alkotmánybírósági rendszer, az egész alkotmánybíráskodási koncepció átfogó felülvizsgálatát igényelné - mint erre már az előbb utaltam -, ezért ennek a kérdéskörnek a megtárgyalása nagyon hosszú előzetes vizsgálódást igényel, annak ellenére, hogy jól tudjuk, vannak nyugat-európai országok, ahol az alapjogi bíráskodás kiválóan működik. E felvetés mindenekelőtt a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcsolatának újrarendezését igényelné. Közismert az is, hogy e tárgykörben az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság vezető meghatározó személyiségei között az elmúlt években komoly, alapos, de még végig nem vitt szakmai polémia folyt.

Az eddigi felszólalásokon túlmenően azonban más elvi jelentőségű kérdések is felmerülnek. Így mindenekelőtt az, hogy szükséges-e a polgári perrendtartással kapcsolatos törvénymódosításoknál a javaslatban szereplő megoldást alkalmazni, avagy sem. Tímár György képviselőtársam már utalt arra, hogy álláspontja szerint a perújításnál szerencsésebb lenne a felülvizsgálati kérelem intézményének az alkalmazása, hiszen itt döntően jogkérdésről van szó - mármint az ezen törvényjavaslatban tárgyalt problémára gondolok itt -, nem pedig ténykérdésről, ami a perújítást igényelné.

De felmerül más probléma is: mindenekelőtt az, hogy az alkotmányjogi panasz - mint ezt az 57/1991. számú alkotmánybírósági határozat már kimondta - jogorvoslatnak minősül, ha nem is rendes jogorvoslatnak, általános jogorvoslatnak, de mindenképpen jogorvoslásra irányuló, a peres féltől származó szándéknak. Amennyiben tehát az a megoldás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, kerülne elfogadásra, akkor a jogorvoslati igény pozitív elbírálása után a peres felet a polgári eljárás, a polgári perrendtartás keretében még további kérelmek beterjesztésére kötelezi ez a törvényjavaslat, hiszen először a Legfelsőbb Bírósághoz kell fordulnia, hogy a sui generis eljárás meginduljon, melynek alapján a Legfelsőbb Bíróság meghatározza a további teendőket, attól függően, hogy anyagi jogi vagy eljárásjogi sérelemről van-e szó. Majd amennyiben anyagi jogi sérelem miatt hoz a Legfelsőbb Bíróság határozatot, akkor a peres félnek még egy kérelmet be kell nyújtania, most már a perújítás megindítása céljából. S noha a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy ilyenkor az első fokon eljárt perbíróság mérlegelés nélkül köteles megindítani a perújítást, arról tulajdonképpen határozatot sem hoz, mégis újabb kérelem beadására késztetjük a peres felet.

Vitathatatlan, hogy a klasszikus polgári eljárásjogi felfogás, a bíróságok szerepéről kialakult klasszikus álláspont a tárgyalási elvet követi, vagyis azt, hogy a bíróság kizárólag kérelemre járhat el. Tehát e megközelítés alapján indokolt az, hogy először a peres fél a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtson be kérelmet a sui generis eljárás lefolytatására, majd anyagi jogi jogsérelem miatt - ha erről van szó - az első fokon eljárt perbírósághoz nyújtson be kérelmet a perújítás lefolytatására.

Elképzelhető azonban egy másik megoldás is. Ha elfogadjuk az 57/1991-es alkotmánybírósági határozat álláspontját, mely szerint itt jogorvoslatról van szó, akkor a peres fél, az ügy ura már kifejtette a véleményét azzal, hogy a 60 napos határidő lejárta előtt benyújtotta az alkotmányjogi panaszt, hiszen egyéb jogorvoslatra nem nyílt lehetősége vagy már minden jogorvoslati lehetőséget kimerített.

Természetesen amennyiben az alperesről van szó, aki elvileg nem az ügy ura, de érintett, a helyzet hasonló, hiszen ugyanúgy jogosult jogorvoslati kérelem benyújtására. E megközelítés esetén el kellene gondolkodni azon, hogy a megoldás más legyen, vagyis a peres félnek ne kelljen kérelmet benyújtania, hanem az Alkotmánybíróság küldje meg a Legfelsőbb Bíróságnak is alkotmányjogi panasszal kapcsolatos határozatát, ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság folytassa le a sui generis eljárást, majd a perújításra, vagy ha Tímár György képviselőtársam álláspontját fogadjuk el, akkor a felülvizsgálati kérelemre vonatkozóan hozzon határozatot.

Hozzá kell tennem az eddigiekhez azt, hogy ha nem is térnénk el a klasszikus polgári eljárásjogi felfogástól, a bíróságok tárgyalási elv alapján történő működésétől, még akkor is lehetőség nyílna arra, hogy az érintett peres félnek ne két, hanem csak egy kérelmet kelljen benyújtania a Legfelsőbb Bírósághoz a sui generis eljárás lefolytatására. S amennyiben ennek helyt ad a Legfelsőbb Bíróság - és az Alkotmánybíróság döntése után tulajdonképpen nincs is másra lehetősége -, akkor rendelje el a perújítás lefolytatását, vagy amennyiben Tímár György képviselőtársam álláspontját fogadjuk el, történjen meg a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos eljárás megindulása.

Annak ellenére, hogy ezeket a változtatásokat szükségesnek ítélem a peres felek jogainak hatékonyabb érvényesítése, terhei csökkentése érdekében, ezzel kapcsolatos módosító indítványt nem nyújtottam be, tisztelve a polgári peres eljárással kapcsolatos klasszikus felfogást.

Nem lehet azonban már ezt a mértéktartást képviselni a 2. § esetében, amikor az államigazgatási, közigazgatási eljárás során lehet csupán orvosolni az alkotmányjogi panaszt benyújtó felet ért alkotmányos jogsérelmet. A többször módosított, az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény 71. §-ában foglalt felügyeleti intézkedés ugyanis e törvény alapján is hivatalból történik. Amennyiben a felettes állami közigazgatási szerv érzékeli a jogsérelmet, abban az esetben a jogsértő határozatot megváltoztatja vagy az első fokon eljárt szervet új eljárásra kötelezi. Ilyenkor a felügyeleti intézkedésnél, az intézkedés jellegéből és az államigazgatási eljárás természetéből következően, szükségszerű az, hogy az államigazgatási szerv hivatalból eljárjon, bármiféle kérelem nélkül.

Ennek következtében álláspontom szerint abban az esetben lehet elfogadni a beterjesztett törvényjavaslatot, ha legalább az államigazgatási eljárás esetében - amely egyébként szűk kört érint, hiszen a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatok szférájában már a polgári peres eljárással kapcsolatos 1. § előírásai érvényesülnek - könnyítünk az ügyfél helyzetén. Ez esetben az államigazgatási szerv, a felettes közigazgatási szerv számára az Alkotmánybíróság megküldené az alkotmányjogi panaszt elbíráló határozatát, s a felettes közigazgatási szervnek hivatalból kellene eljárnia, a 71. §-ban szabályozott módon döntenie, természetesen azon helyes feloldó kritériumok figyelembevételével, melyek a b) és c) pontra vonatkoznak. Tehát nem lehet figyelembe venni a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, valamint azt, hogy már egy év eltelt a határozat jogerőre emelkedése óta. Ezen 2. § módosítására frakciónk nevében egyébként módosító javaslatot nyújtottam be.

Még néhány megjegyzés a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Sajnos ennél a törvényjavaslatnál is érvényesül az a gyakorlat, hogy szabályozatlan kérdéseket megoldani kívánunk olyankor is, amikor azok az alapvető tárggyal nem függenek össze. Kétségtelen, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény elmulasztotta az igazságügy-miniszter, illetőleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére megadni a felhatalmazást az ügyviteli és a statisztikai adatszolgáltatás rendezésére.

(10.10)

Ezt a hiányosságot kívánja pótolni a törvényjavaslat mind a büntetőeljárásnál, mind a polgári perrendtartásnál, a polgári peres eljárásnál. Itt csupán egy egyszerű felhatalmazásról van szó mindkét esetben. Ezek mégsem illeszkednek a tárgykörhöz, ennek következtében ezt a rövid törvényjavaslatot is némiképp eklektikussá teszik. Ez esetben természetesen nem okoz nehézséget a módosítás felismerése, illetőleg a felhatalmazó rendelkezés megtalálása, hiszen mindössze öt paragrafusból áll a javaslat. Hosszabb törvényjavaslatok, illetőleg elfogadott törvények esetében azonban ez már komoly problémát jelent.

Ki lehetne térni még arra is, hogy valóban az-e a helyes megoldás, hogy ezeket a felhatalmazásokat ebben a törvényben, ne pedig a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben, annak módosításával adjuk meg. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy, átfogó, ráadásul kétharmados törvény egyparagrafusos módosítása problematikus lenne. Erre a mellékkérdésre csupán azért szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a jogszabályok előkészítői - itt nem politikai, hanem szakmai problémáról van szó - gondolják végig ezt a törvényszövegezési technikát, és próbáljanak megoldást találni ezekre a kérdésekre.

Végezetül annyit jegyeznék meg a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében, hogy amennyiben módosító javaslatainkat figyelembe veszik, a törvényjavaslat elfogadását támogatom, támogatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Felszólalások:   1   1-25  Előző      Ülésnap adatai