Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály rendelkezései szerint az ismertetéstől számított 15 napon belül bármely képviselőcsoport kérheti az Országgyűlés döntését az állásfoglalás elutasításáról vagy fenntartásáról.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása.

A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás az egyes napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő.

Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták. A benyújtott önálló indítványokról a javaslat függelékében tájékoztattam az Országgyűlést.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Elfogadott napirendünk szerint ma öt részletes vitára kerül sor, előtte viszont a részletes vitára bocsátásokról kell döntenünk. Ezek természetesen már gépi szavazást jelentenek.

Indítványozom elsőként a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló T/1816. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 184 igen szavazattal, 66 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló T/1914. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 185 igen szavazattal, 68 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló T/1845. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 184 igen szavazattal, 69 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom az egyes törvényi rendelkezések hatályba léptetéséről, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló T/1804. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 235 igen szavazattal, 15 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom a délszláv helyzet stabilizálása az SFOR-erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998.(III.6.) országgyűlési határozat módosításáról szóló H/1926. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a határozati javaslatot részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1816. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1816/59. számon kapták kézhez. (Számos képviselő elhagyja az üléstermet. - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Megkérdezem a kijelölt bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. Kérem, ezt jelezze az a bizottság, amelyik előadót kíván állítani.

(15.30)

Megkérdezem, hogy Üszögi-Bleyer Jenő képviselő úr bizottsági előadóként kíván-e hozzászólni, mert a monitor... (Közbeszólások: Nem!) Akkor tévedés történt. A bizottságok nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdeményezem, hogy tartalmára, illetőleg terjedelmére figyelemmel a törvényjavaslat három vitaszakaszban kerüljön megtárgyalásra. Az első vitaszakaszban a normaszöveg 1., 2. és 3. §-aihoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor, a második vitaszakaszban, a 4. és 5. §-ok vitájában a Szent Korona-testülethez benyújtott módosító javaslatok szerepelnek, és végül a harmadik vitaszakasz, a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a cím és a preambulum vitájából áll.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a részletes vita szerkezetére tett indítványomat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 35-47. pontjai szerint. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. A monitoron megjelent Őry Csaba képviselő úr neve. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem!) Tévedés történt, kérem törölni!

Megjelent Bauer Tamás képviselő úr neve, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitához jutottunk ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során, és ezt azért tartom szerencsésnek, mert a részletes vita, illetve a részletes vita tagolása a korábbinál is világosabbá teheti számunkra, hogy miről is folyik a vita. Az általános vita a múlt héten úgy tűnhetett azoknak, akik az általános vitát figyelemmel kísérték, hogy döntően a preambulum egyes mondatai köré összpontosult, és olyan félreértések keletkezhettek a vitát figyelemmel kísérőkben, mintha a preambulum egyes mondatainak megváltoztatása változtathatna a dolog lényegén.

Hogy most a részletes vitában, az első vitaszakaszban a törvénynek azokról a szakaszairól beszélünk, amelyek törvényjavaslat rendelkezéseiben szereplő legfontosabb kérdésre irányulnak, mód nyílik arra, hogy valójában arról beszéljünk, amit annak a javaslatnak, ötletnek az alapján, amit Nemeskürty István tanár úr sok-sok hónappal, talán több mint egy évvel ezelőtt megfogalmazott, a kormány elhatározott, és amit az Országgyűlés jobboldali többsége ezzel a törvényjavaslattal törvénnyé kíván változtatni. Nevezetesen, arról az elképzelésről, hogy a magyar királyok koronáját a Nemzeti Múzeumból az Országgyűlés épületébe, az Országházba helyezzék át, erről szól ugyanis a törvényjavaslat 2. és 3. §-a. Csak a rend kedvéért említem, hogy az 1. § első részével, amely magát az ezeréves államiság tényét, és annak méltatását tartalmazza, ezzel a paragrafussal egyet is értünk, ezzel nem kívánok foglalkozni a részletes vitában.

A 2. és 3. §-sal viszont kívánok foglalkozni, amely magát ezt az áthelyezést és a korona új elhelyezését rögzíti, mert szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy ez a paragrafus a köztünk lévő vitának a lényege. Ezzel az áthelyezéssel kapcsolatban, a koronának az Országgyűlés épületébe hozatalával kapcsolatban két típusú ellenvetés merült fel az elmúlt hetek-hónapok vitájában, és mind a két ellenvetéssel érdemes foglalkoznunk. Az egyik ellenvetés költségek és technikai problémák felsorolása volt az elmúlt vitákban; költségeké, mert hiszen itt arról van szó, hogy a Nemzeti Múzeum épületében létrehozták a korona és a koronázási jelvények méltó és biztonságos elhelyezésének feltételeit, és ez nem ingyen volt, hanem olyan 100-150 millió forintos költséggel járt. Ezeket a költségeket az előző kormányok biztosították, és ennek megfelelően sikerült kialakítani a Nemzeti Múzeumban, a magyar nemzet történetének legfontosabb tárgyi emlékeit őrző intézményben a korona őrzésének, a korona megtekintésének, a korona látogatásának méltó feltételeit.

Ehhez képest javasolja a kormány ebben a törvényjavaslatban, a 2. és 3. §-ban, hogy a korona elhelyezésének új helye az Országgyűlés épülete legyen, ami azt jelenti, hogy mindazokat a feltételeket, amelyek a biztonságos elhelyezéshez, őrzéshez szükségesek, még egyszer létre kell itt hozni. Tegyük hozzá, hogy a bizottsági vitákban, a plenáris ülésen és a sajtóban is ismertté vált, hogy van egy további elképzelés a korona és a koronázási jelvények továbbköltöztetésére a Várba, ami azt jelenti, hogy harmadszor is létre kell hozni ezeket a feltételeket, a költségek harmadszor is felmerülnek. (Dr. Dávid Ibolya: Hol van ez a törvényben?) Azt gondolom, hogy ez önmagában véve is legalábbis meggondolkodtatóvá teszi, hogy helyes-e ez a javaslat.

Van egy második, ha úgy tetszik, technikai, de ha úgy tetszik, több mint technikai észrevétel, nevezetesen az, hogy helyes-e, biztonságos-e, jót tesz-e ezeknek az egész magyar társadalom szemében becses történelmi ereklyéknek ez a költöztetés, ez az áthelyezés; számos szakember - akik ennek a kérdésnek valódi szakemberei, muzeológusok - hangsúlyozta, hogy ez ártalmas lehet.

Aztán van egy történeti észrevétel, ez is fontos észrevétel, hiszen éppen azok szemében, akik az egész javaslatot a magyar történelem emlékeinek tiszteletére hivatkozva teszik, fontos észrevétel kell hogy legyen, hogy a koronázási jelvények közül a palást elkülönítése, olyan őrzési helyzet megteremtése, amikor a koronát és a többi koronázási jelvényt elhozzák a Nemzeti Múzeumból, és a palástot technikai okokból ott hagyják, egyszerűen történetileg hiteltelenné teszi ezt a megoldást. Azt gondolom, hogy ezek az ellenvetések, amelyeket sokszor és sokaktól hallottunk az elmúlt hetekben, önmagukban is elegendőek kellenének hogy legyenek ahhoz, hogy a kormány javaslatát az Országgyűlés ne fogadja el.

Azt gondolom azonban, hogy célszerű, ha a kérdés végiggondolásában továbbmegyünk, és feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy helyes-e az, amit ezzel a lépéssel - a koronának és a koronázási jelvényeknek az Országház épületébe való áthelyezésével - a kormánykoalíció kifejezésre akar juttatni. Azért valljuk be, hogy az igazi kérdés nem az, hogy mibe kerül ez a dolog, az igazi kérdés nem az - bár az is nagyon fontos kérdés -, hogy jó-e maguknak a szóban forgó tárgyaknak az, hogy hurcolják őket egyik épületből a másikba. Az igazi kérdés az, hogy mi a mondanivalója ennek a lépésnek, mi a mondanivalója annak, hogy a koronát és a koronázási jelvényeket kihozzák a múzeumból, mi a mondanivalója annak, hogy az Országház épületében kívánják elhelyezni. Mit is jelent ez? (Közbeszólás: Átmenetileg!) Átmenetileg, teszi hozzá egy képviselőtársam. Mi ennek a mondanivalója? Azt gondolom, hogy ebből a szempontból érdemes egy kicsit végiggondolni azt, hogy mi ennek a lépésnek a társadalmi, történeti üzenete.

(15.40)

Föltehetik persze a kérdést képviselőtársaim: miért is kell nekünk itt, az Országgyűlésben történelemmel foglalkozni? Miért is kell történeti üzenetek, a történelmi tudat különböző kérdéseiről vitatkoznunk? Én ezzel a kérdéssel egyetértek. Én is azt gondolom, nem helyes, hogy a Magyar Országgyűlésben arról vitatkozunk, hogy kinek mi a felfogása koronáról, köztársaságról, koronázási jelvényekről, Szent Istvánról, másokról. Azt gondolom, hogy ezeknek a vitáknak a történettudomány műhelyeiben, az egyetemeken, az iskolákban, az irodalomban a helye. (Csurka István: Viszont nincs rá pénz!) Mi a magunk részéről nem is hoztuk volna ide. Mi a magunk részéről megelégedtünk volna azzal, hogy szülessen egy emléktörvény a magyar állam fennállásának ezredik évfordulójára, egy olyan szöveggel, amiben előzőleg a politikai erők, a parlamenti pártok meg tudnak egyezni, úgy, ahogy ez korábban, tíz évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom emlékét megörökítő törvénnyel történt, és akkor nincs szükség arra, hogy a vita itt, az Országgyűlés plénumán meg az Országgyűlés bizottságaiban folytatódjék.

A miniszter asszony és a kormány azonban egy másik utat választott, azt az utat választotta, hogy egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, amelyről a sikertelen előzetes egyeztetés után pontosan tudta, hogy az Országgyűlés két ellenzéki pártjának támogatását nem fogja élvezni. Ezek után nem tehetünk mást az Országgyűlés plénumán sem, mint hogy magunk is belemegyünk azoknak a kérdéseknek a tárgyalásába, amely kérdések tárgyalását a kormány ezzel az országgyűlési lépésével ránk kényszerített. És akkor föl kell tennünk a kérdést valóban: mit is jelent ez a politikai lépés, a királyi koronának az Országgyűlés Kupolatermében való elhelyezése? Azt gondolom, hogy akkor két kérdésről kell beszélni: mi a jelentése a magyar történelemben és napjainkban az Országház épületének, és mi a jelentése az egykori királyi koronának? Ez a két kérdés.

Kezdjük az előbbivel, az Országházzal, az Országgyűlés épületével! Ezt az épületet a század első éveiben emelték az akkori, a dualizmus keretei között létező Magyarország törvényhozásának székhelyéül. Az eltelt több mint kilencven évben azonban ez az épület és az előtte lévő tér, a Kossuth tér egészen különleges szerepet játszott a magyar társadalom életében, a magyar történelemben. Ez a tér ebben a sok-sok évtizedben a magyar történelemben a forradalmak, a múlttal való szakítás, a múlttal való szembefordulás legfontosabb eseményeinek volt a székhelye. Ezen a téren kiáltották ki a köztársaságot 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején. (Csurka István: Bizony! - Közbeszólás az MDF soraiból.) Ezen a téren kiáltották ki a köztársaságot 1946-ban, a második világháborút követően. Ezen a téren kezdődött az 1956-os forradalom, 1918 és 1946 méltó örököse, és ezen a téren kiáltotta ki az itt jelen levő Szűrös Mátyás képviselőtársunk egy társadalmi egyetértés eredményeképpen 1989-ben a harmadik Magyar Köztársaságot. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) Ez az épület, tisztelt Országgyűlés, a köztársaság legfontosabb intézményeinek a székhelye: mindenekelőtt az Országgyűlésé, de a második világháború vége óta az államfőé és a miniszterelnöké is. Tehát a köztársaság intézményeinek székhelye az Országház.

Ezek a történelmi események, amelyek 1918 óta ehhez az épülethez és ehhez a térhez kötődnek - ahhoz a térhez, ahol január 1-jén ezt a bizonyos ceremóniát a kormánytöbbség le kívánja folytatni -, világossá tették, hogy a magyar társadalom, miközben őrzi és tiszteli azokat a hagyományokat, amelyek az ezeréves magyar történelem fontos pontjai, kezdve a honfoglalástól és az államalapítástól; ezekben az eseményekben, a Kossuth térhez és az Országház épületéhez kötődő eseményekben mindig benne volt a magyar társadalomnak az a törekvése, hogy azzal, amivel ebben a magyar történelemben szakítani kell, azzal szakítani legyen képes. Hiszen szakítást jelentett a dualizmus korával, az első világháborúval, mindazokkal a folyamatokkal, amelyeket Bibó István mint a zsákutcás magyar történelem fontos fejezetét rajzolt meg ismeretes tanulmányában, szakítást jelentett 1918-ban az őszirózsás forradalom és az első köztársaság kikiáltása. Szakítást jelentett ennek a zsákutcás magyar történelemnek a következő szakaszával, a Horthy-korral, a Horthy-korszak által Magyarország számára előidézett világháborús kataklizmával a második Magyar Köztársaság kikiáltása, szintén a Kossuth téren, 1946 februárban. És szakítást jelentett '56 is, szakítást jelentett '56, amelynek nem volt ideje arra, amire '89-ben volt idő: a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltására a népköztársaság helyett; és szakítást jelentett '89 is. És '89-nek egyértelmű volt az az állásfoglalása, hogy 1989 '45-46-hoz, a második Magyar Köztársasághoz és nem '45-46 elé, a magyar királysághoz akar visszatérni. Azt gondolom tehát, egyfelől világos, hogy mit szimbolizál ez az épület és ennek az épületnek a környezete.

A másik oldalon: mit is jelent 1999-ben, az ezredfordulóhoz közeledve, az államalapítás ezredik évfordulója előtt egy évvel és két héttel, mit is jelent a korona, a királyok koronája? Sok mindent! Nem vitás, hogy a korona egy olyan ereklye - és mint ereklye, egy olyan történelmi szimbólum -, amelyben ma is velünk van a magyar állam, a magyar nemzet múltja, az államé egy híján ezeréves, a nemzeté ennél hosszabb - velünk van. Velünk van Szent István, velünk van Hunyadi Mátyás, de tegyük hozzá, hogy nemcsak a magyar állam léte és függetlensége, hanem velünk van a magyar állam függetlenségének elvesztése is, mert hiszen ez a korona évszázadokon keresztül idegen uralkodók kezében, ha úgy tetszik, idegen uralkodók fején volt. Ez egy ilyen jelkép, amiben a magyar történelem egész ellentmondásossága jelenik meg a mi szemünkben, és ezért nagyon fontos, hogy ezt az ereklyét, ezt a jelképet a múlt megtestesítőjeként és nem a magyar társadalom jelenének szimbólumaként tekintsük.

Tisztelt Országgyűlés! Tegyük hozzá, hogy úgy, mint Szent Korona, úgy, mint a magyar Szent Korona nevében, úgy mint, a magyar Szent Korona országai - emlékeznek még erre a kifejezésre -, így ez a szóösszetétel hosszú-hosszú évtizedeken keresztül, a kiegyezéstől a második világháború végéig olyan dolgokat is megtestesített az emberek gondolkodásában, mint - ismétlem - a Bibó István által zsákutcásnak nevezett magyar történelem, a társadalmi különbségeken, milliók alávetettségén, a jogkülönbségeken alapuló társadalmi berendezkedés, Bibó István kifejezésével: rendies magyar államberendezkedés és társadalomberendezkedés, amely, mint Bibó mondja, a második világháború végéig élt együtt a magyar társadalommal, és amellyel a magyar társadalom szakítani próbált már '18-ban és '46-ban, és ez a szakítás, reményeink szerint, '89-ben vált véglegessé. És benne van ebben a szóösszetételben, amikor a magyar Szent Korona országairól beszélnek, a magyarság közép-európai, kárpát-medencei felsőbbrendűségére vonatkozó elképzelés (Dr. Dávid Ibolya: Jaj, ne! Ne tegye ezt!), mert hiszen amikor Szent István-i állameszmét, Szent István-i gondolatot emlegettek évtizedeken keresztül, akkor azon ezt értették.

(15.50)

Világossá kell tennünk, amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, hogy miről is van szó. Világossá kell tennünk valamennyiünknek, hogy amellett, hogy látjuk a magyar történelemben a folytonosságot, vállaljuk és tiszteljük mindazt, ami ebből az ezeréves múltból ránk is tartozik, világossá kell tennünk, hogy 1918, 1946, 1956 és 1989 szakításait is a magunkénak tekintjük-e, ahogy 1989-ben ezt a szakítást a múlttal, a rendies, a zsákutcás magyar történelemmel magukénak tekintették azok a politikai erők, amelyek '89-ben mintha egyetértettek volna; vagy nem ez a helyzet, vagy a kormánytöbbség elutasítja a rendies múlttal való szakítás gondolatát, és ezzel az áthelyezéssel, a koronának, a köztársaság szimbolikus épületébe való elhelyezésével azt kívánja kifejezni, hogy ott kívánja folytatni a magyar történelmet, ahol az 1944-45-ben abbamaradt. Ez az igazi kérdése ennek a törvényjavaslatnak!

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti többség elfogadott egy kormányprogramot másfél évvel ezelőtt, amelynek az volt a címe, és ma is ez van kiírva a kormányszóvivői tájékoztatókon, hogy "Az új évezred küszöbén". Ezt a törvényjavaslatot tárgyalva és vitatva nekem az a benyomásom támadt, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök elérkeztek az új évezred küszöbére, körülnéztek, és sarkon fordulnak. (Moraj a Fidesz soraiban.) Legyenek nyugodtak, tisztelt képviselőtársaim, lesz, aki továbbmegy az új évezred felé! Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak, aki kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nem szeretném még egyszer lefolytatni az általános vitát, de mi kell nekünk a Magyar Országgyűlésben ahhoz, hogy végre arról beszéljünk, ami minket összeköt, nem pedig arról, ami minket elválaszt. Ez az ezredik évforduló sem tudja a képviselő urat egy kicsit emelkedettebbé tenni, és arra összpontosítani alkotó energiáit és gondolatait, hogy azokat gyűjtsük össze, ami ebben az ezer évben összekötött minket, és azokat a gondolatokat gyűjtsük össze, amelyek összekötnek minket a Szent Koronában, hiszen legfőbb ideje annak, hogy az ezeresztendős fennállásunkra készülve az alapvető történelmi körülményeket illetően egyetértésre jussunk.

Három dologban vitán felül áll az, hogy nincs képviselő a Magyar Országgyűlésben, aki ne értene egyet velünk. Az egyik, hogy a magyar államalapítás szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolódott Szent István nevével és életművével. A második, hogy a magyar Szent Korona hosszú évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben. A harmadik, hogy koronával fogadták be Magyarországot Európa egyenrangú, államalkotó nemzeteinek közösségébe ezer évvel ezelőtt. Ha ebből a három tényből indulunk ki, képviselőtársam, akkor abban reménykedem, egyetértésre jutunk abban, hogy mi a jelentősége államalapításunk ezeréves évfordulóján a Szent Koronának.

Nem szeretném önt még egyszer emlékeztetni arra a vitára, de ezek a szavak, amelyeket elmondanak, kísértetiesen a címervitára emlékeztetnek engem, ahol azzal riogattak minket, hogy a királyság, a monarchia - és nem sorolom azokat a jelzőket, amelyeket a magyar címer megalkotásakor önök a Szent Koronához fűztek.

Elmúlt a tíz év, és a tíz év sok mindent bizonyított. Bizonyította azt is, hogy azok az állítások, amelyeket önök a Szent Korona megfogalmazásakor a királyi jelkép körül elmondtak, nem voltak valóságos tények, nem így élt az emberek tudatában, hanem úgy, hogy a magyar államiság szimbóluma. Egyben a magyar nemzet ragaszkodását is kifejezte ez a Szent Korona, és ezt ma is kifejezésre juttatja (Az elnök csenget.) e becses ereklyéje iránt.

Hogy miért az Országgyűlés épületét jelöljük ki a Szent Korona helyéül? (Az elnök ismét csenget.) Mert az Országgyűlés a szuverenitást testesíti meg, a korona pedig a magyar államalapítást és a magyar állam folytonosságát. E kettő együtt az ezeréves évfordulón emelkedett ünnepség formájában megfér egymással.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Nagyon sok kétperces hozzászólás következik most. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Három!) Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Salamon László képviselő úrnak.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azzal kezdem, amivel az igazságügy-miniszter asszony, hogy nem kívánom az általános vitában elmondottakat megismételni, lévén ez egy részletes vita, és a múlt héten volt alkalmunk Bauer képviselő úr fejtegetéseit hosszasan cáfolni. (Dr. Pető Iván közbeszól.)

Csupán néhány itteni megjegyzésére szeretnék reflektálni röviden, részben a praktikus kérdéseket illetően. Ami a költségeket illeti, képviselő úr, úgy gondolom, ha az ügyet a jelentőségével vetjük össze, akkor nem kellene ettől megriadnunk. Magyarországon augusztus 20-án - ezt csak példaként mondom -, nagyon helyesen és örömünkre, az egész lakosság örömére díszes tűzijátékokat tartanak évről évre. Néhány ilyen tűzijáték költsége teszi ki azt a költséget, amibe ez az átköltöztetés az összes összetevőjével kerül számunkra, és ha belegondolunk, hogy a legközelebbi ilyen alkalom ezer esztendő múlva lesz, ameddig 33 nemzedéknek meg kell születnie és meg kell halnia, hogy ez az idő elteljék, akkor, úgy gondolom, ez nem olyan nagy költség.

A másik: nincsen a koronával kapcsolatban semmiféle továbbviteli szándék, képviselő úr, ne tessék erről beszélni, mert ez nem felel meg a valóságnak. A korona végleges helye a Parlamentben lesz, ez szerepel a törvényben. Továbbá a korona átvitelével kapcsolatos műemlékvédelmi és egyéb biztonsági kérdésekről a bizottság ülésén megnyugtató válaszokat kaptunk.

Végül csak egy mondat erejéig a kérdés eszmei részéhez: a Szent Korona nem államformát jelképez, képviselő úr, hanem a magyar államiságot jelképezi (Dr. Pető Iván: Neked!), ennélfogva nem múzeumi tárgy, és a legeslegméltóbb helye valóban itt van a Parlamentben.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint egy olyan képviselő, akinek van egy benyújtott módosító indítványa a koronázási ékszerek összetartozása ügyében, kívánom megjegyezni a felszólaló Bauer képviselő úrnak, hogy aki a magyar Szent Korona törvénybe foglalása kapcsán a királyság és a köztársaság közti választás állásfoglalását érzi, annak vagy sematikusan felszínes a gondolkodása, vagy pedig kifejezetten mások gondolkozását akarja kisiklatni. Hiszen a mi koronánk azzal, hogy önálló közjogi szerepet kapott, épp függetlenné tette a közhatalom gyakorlását a király személyétől, és ez jól felfogható, ha meggondoljuk, hogy a magyar király első megkoronázása az előző évezred kezdetén az akkori világvégevárásra adott felelet volt, mely csattanósan fejezte ki, hogy hiszünk és remélünk - éppen a jövő felé fordulást.

Én innen eredeztetem, hogy a korona több lett a király hatalmát jelképező dísznél. Tudjuk, hogy a korona az állam megszemélyesítője és nem a királyé, akinek a személye esetleges. Ezért nevezték a nemzetnek a közhatalmat gyakorló tagjait a Szent Korona tagjainak, és nem azért, amit képviselőtársam mondott. Hazánkat és társországait pedig ezért nevezték a magyar Szent Korona országainak.

Az az üzenet viszont, hogy a közhatalomban részesül a magyar állam területén élő közösség minden tagja, nemzetiségre való tekintet nélkül, azt hiszem, ma is fontos, sőt mondhatjuk, hogy ma egy másik ezredévváltásnál különösen fontos, amikor a közös erőfeszítés megbecsültsége láthatóan nagyon lecsökkent. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt fontolják meg.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Megadom a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bauer Tamás képviselőtársunk több kérdése közül az egyik az volt, hogy miért foglalkozunk a Szent Koronával itt, az Országgyűlésben, illetőleg hogy minek ez a törvény. Több alkalommal kifejtettük már erről az oldalról, hogy számunkra Magyarország Szent Koronája nem csak múzeumi tárgy. Az is, de nemcsak az, hanem annál sokkal több. Aki ezt nem érti, az nyilván összekeveri Corvin Mátyást Korvin Ottóval. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez megengedhető, de nagyon komolyan kérem, hogy vegyék elő a szakirodalomból legalább azt a szóösszetételt - igaz, hogy latinul van -, hogy Magyarország Szent Koronája nem egyszerűen a Szent Korona, egy fétis, egy ékszerekkel telerakott drágaköves, arany, ezüst régi tárgy, hanem, kérem szépen, sacra corona regni Hungariae, Magyarország Szent Koronája. Nem a királyok koronája, hanem Magyarországé! Nem a királyok fejfedője, hogy ne mondjam, svájcisapkája (Dr. Kis Zoltán: Gyalázza a címert!), hanem Magyarország Szent Koronája. Ezt most irónia és minden egyéb nélkül mondom, hogy egy történeti kategória Magyarország Szent Koronájáról beszélni. Ezt lehet nem tudomásul venni, lehet megtagadni, de akkor ezt mondjuk ki nyíltan, hogy ez kinek mit jelent, másoknak pedig ugyancsak mit jelent.

Végezetül az elhelyezésről: mivel a magyar Szent Korona olyan szent, el tudtam volna képzelni azt, hogy nem ide jön, az Országgyűlésbe, hanem az új esztendő első napján, mondjuk, a Magyar Köztársaság parlamentjének a képviselői tesznek egy tisztelgő látogatást a Nemzeti Múzeumban. Ez azonban egy oda-vissza szimbolikus dolog lett volna. Ha azonban az új esztendő első napján mégis meg kívánjuk adni azt a tiszteletet a Szent Koronának, amit érzünk, akkor ideiglenes jelleggel ide jöhet az Országgyűlésbe, de hangsúlyozom - majd később esetleg erre kitérek -, a végleges megoldást az elhelyezésben én a budai Várban, a Szent György téren látom. (Dr. Kis Zoltán: Egyetértünk.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Még mindig kétperces hozzászólásokra kerül sor. Megadom a szót Varga István képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy rossz jósnak bizonyultam, amikor nem mertem volna elképzelni, hogy a Magyar Országgyűlésben és a magyar parlamentben a 2000. évet, az államalapítás, Szent István megkoronázásának és a keresztség felvételének évfordulóját ilyen hangnemben és ilyen szelektív történelemszemlélettel rendelkező országgyűlési képviselők vitája fogja követni.

Megmondom őszintén, hogy amikor Londonban jártam, arra gondoltam - az őrségváltást figyelve, ami nem nagyon attraktív dolog -, hogy mit szólnának, mondjuk az angolok, ha azt mondanák, hogy zavarjuk el ezeket az egyébként nem biztos, hogy illően felöltözött katonákat, vagy, mondjuk azt, a királynő mit keres itt, hisz a feudalizmust jelképezi. Ez a vita nyilvánvalóan nem arról szól, amiről itt Bauer képviselőtársam beszélt. Itt egy alapvető kérdés az - ezt is szeretném hangsúlyozni ebben a két percben -, hogy gondoltak-e önök, kedves képviselőtársaim, arra, hogy ezek között a címerek között... - ebben a Házban vannak képviselők, vannak pártok, amelyek megkérdőjelezik Szent Istvánt, megkérdőjelezik a magyar Szent Koronát. Mit szólna ehhez, kedves képviselőtársam, mondjuk Bethlen miniszterelnök úr? Vagy mit szólna Teleki Pál miniszterelnök úr, hogy mi, az utódok a Magyar Országgyűlésben a 63 vármegye címere alatt arról vitatkozunk, és olyan történelemszemléletű képviselők vannak... - mert nyilvánvaló, hogy ön provokál bennünket, kedves képviselőtársam, idestova jó néhány esztendeje, amióta itt ül a parlamentben (Derültség a Fidesz soraiban.). És úgy gondolja, hogy mi elfogadjuk az ön szelektív történelemszemléletét? Természetesen egy hatalmas különbség van kettőnk között, de azért arra is gondoljon, hogy a mi történelemszemléletünket Szent István fogja megerősíteni, az önét pedig legfeljebb valóban Korvin Ottó vagy az a Kun Béla, aki miatt a történelmi Magyarország elvesztette a határait.

Köszönöm szépen. ((Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy Bauer Tamás a beszéde elején világosan kimondta azt, ami nemcsak az ő, hanem a Szabad Demokraták Szövetségének is az álláspontja, nevezetesen: a korona alatt nem az államiság jelképét értik, hanem a királyok koronázási ékszerét, a királyok koronáját - így fogalmazott. Kérem szépen, ha ezt az álláspontot képviselik, ám szívük joga.

Én akkor egyetlenegy dolgot nem tudok hova tenni a magam számára, nem tudom megérteni azt, hogy anno, amikor Carter elnök idején visszaadták a Szent Koronát Magyarországnak - tudtommal akkor még egypártrendszer volt Magyarországon -, akkor valahogy ez a kérdés véletlenül sem merült fel, hogy a koronával kapcsolatosan kiben milyen államformaképzet, vagy gondolat, asszociáció támadna. Nem értem, hogy ez most miért kérdés.

Bauer Tamás felvetette azt is, hogy a korona a magyar felsőbbrendűség gondolatát is képviseli. Kérem szépen, nekem ezzel kapcsolatban egy másik problémám van. Érdekesnek találom azt, hogy akkor, amikor a koronáról van szó, ez probléma, akkor, amikor ugyanezt a Hit Gyülekezetének a vezetője mondja el, akkor meg nem probléma. Ráadásul a Hit Gyülekezetének a prominens képviselője ott ül az önök soraiban is. Nem tudom ezeket összetenni a magam számára. (Dr. Pető Iván: Nem baj, majd fejlődsz.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A hangnem durvulása jelzi azt, hogy egyre kevésbé értjük egymást. Azt hittem, hogy amikor Dávid Ibolya elmondta a válaszát, akkor az a három pont, amivel maximálisan egyet tudok érteni, és hangsúlyozom, valamennyien egyet tudunk érteni itt, az ellenzéki oldalon is, az lesz a tárgyalási alap. Nem sértegetett itt senki senkit, önök sértegetnek bennünket. Én magamra vettem azokat a sértegetéseket, amelyeket Bauer képviselő úrnak elmondtak, mert nagyon sokban osztom. (Moraj a Fidesz soraiban.) Néhány dologban nem osztom az ő véleményét.

Viszont szeretném elmondani, hogy abban a három pontban egyetértünk, de az ellenzéknek joga van elmondani azt, hogy mi rossz módszernek tartjuk azt a törvényt ennek a demonstrálására, amit önök beterjesztettek. Miről is szól ez a törvény? A magát a jövő kormányának nevező kormány a múltat akarja a közjog részévé tenni a preambulumban. A másik pedig, ami vita, hogy vitatkozunk azon, jó helye van-e a koronának a magyar parlamentben. Otthon eljátszottam a gondolattal, hogy mit szólnának, kedves képviselőtársaim, mondjuk, a francia polgárok, ha a francia nemzetgyűlésben valakinek, valamelyik miniszternek vagy a kormánynak eszébe jutna, hogy: hölgyeim és uraim, vigyük be a francia nemzetgyűlésbe a Bourbonok koronáját! (Csurka István: Az nem szent.) Vagy mit szólnának a Bundestagban, ha egy német képviselő felszólalna, és azt mondaná, hogy: uraim, a német egységet jelképező német császári koronát vigyük be a Bundestagba! Azt hiszem, hogy bolondnak néznének - ez még a jobbik eset -, nemzetközi skandalum lenne belőle, és belpolitikai vihar.

Azért nem tartjuk jó helynek a Magyar Országgyűlést, mert ez a törvényhozás helye. A Magyar Országgyűlésben, egyik országgyűlésben sem volt soha a korona, csak akkor, ha őfelsége meglátogatta ezt a Házat, mivel őfelsége még nem koronáztatta meg magát. (Közbeszólás az MDF soraiból: Kire gondolsz?) Kire gondolok? Arra gondolok, akire ön, kedves képviselő úr. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kire gondol?) Mivel nem koronáztatta meg magát őfelsége, ezért a koronának nem itt van a helye (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), hanem vagy a Nemzeti Múzeumban, vagy el tudom fogadni azt, amit a kormánypárti képviselők közül már többen mondtak, hogy a Várban. Valóban, ott volt a magyar korona.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

(16.10)

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hogy világos legyen, miről folyik - legalábbis részben - a vita, szeretném egyértelművé tenni, hogy a történelem szemléletében hogyan tekintjük a magyar múltat. Egy demokráciában megengedhető, hogy több párt, több ember többféleképpen tekintsen a múltra. Nem vitatom el Salamon képviselő úr álláspontját, Varga képviselő úr álláspontját vagy bárki másét. Joga van természetesen ma is a magyar államiság jelképének tekinteni a jelenben a Szent Koronát - vagy koronát -, de engedtessék meg másoknak, és meglehetősen sokan vagyunk ebben az országban, akik azt mondják, hogy ez a múltban jelenti a magyar államiság egységét - ezt senki nem vitatja -, a jelenben nem.

Az a problémánk a törvényjavaslattal, hogy a törvényjavaslat úgy készült, hogy ne érthessünk egyet - a különböző álláspontot képviselő képviselők - az ezeréves évforduló megünneplésének módjában. Az az álláspontunk, hogy a korona elhelyezésének ügye, a koronáról vallott álláspont ügye nem része a millenniumi megemlékezésnek. Az ezeréves magyar államiságról meg lehetne emlékezni e nélkül a konfliktus nélkül; a kormány azonban nem törekedett arra, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen a parlament elé, amiben egyet lehet érteni. Ez a probléma, ez a vitakérdés. Senkit nem nevezünk feudálisnak, senkit nem nevezünk elmaradott gondolkodásúnak, aki másként gondolkodik, mint mi; benne van a mi nézetrendszerünkben, hogy igenis sokféle álláspont megengedhető ez ügyben.

Mellékesen jegyzem meg, tisztelt képviselőtársaim - nem tudom, képviselőként hogyan gondolkodnak erről az ügyről -, hogy mi itt vitatkozunk a korona elhelyezéséről, miközben ott, paravánok mögött, egy teremmel arrébb már építik a korona helyét. Mennyire felel meg ez az Országgyűlés működési mechanizmusának, mennyire jelzi formálisan is azt, hogy mennyi értéke van a mi itteni szavunknak? Azt gondolom, hogy ebben talán ellenzéki és kormánypárti képviselők egyetérthetünk.

Végül szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormánynak több álláspontja van a korona végleges elhelyezése ügyében, de erről talán még lesz ma módunk beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a félreértések elkerülése végett, tisztelt képviselőtársaim, csak hogy ne legyen félreértés: én név szerint, a tanulmány megjelölésével idéztem a szerzőt, akinek a történetfelfogására a magam részéről a felszólalásomban támaszkodtam. Megmondtam, hogy nem Korvin Ottónak, nem Kun Bélának, hanem Bibó Istvánnak hívják őt - tessék elolvasni! Lehet vele nem egyetérteni, mint ahogy mindenkivel lehet nem egyetérteni, csak azok az utalások, amelyeket önök az imént tettek, hamisak voltak.

A második megjegyzésem: hogy is van ez Londonban, ahol a modern polgári társadalommal összefér az uralkodó? Úgy van, tisztelt képviselő úr, hogy Anglia egy olyan ország - mint ahogy a skandináv országok meg a Benelux országok is -, ahol a polgári átalakulás az államforma formai változatlansága mellett valósult meg. Magyarország azonban - Franciaországhoz és számos más országhoz hasonlóan - olyan ország, ahol a polgári átalakulás a történelemben szervesen összekapcsolódott az államforma váltásával. Ezért Magyarországon más a szimbólumok szerepe, és ezzel, tetszik, nem tetszik, szembe kell néznünk. A korona a polgárosodás előtti Magyarország jelképe; aki a koronát tekinti a társadalom integrációja megtestesítőjének, a szuverenitás hordozójának, az szembefordul azzal a polgári átalakulással (Dr. Répássy Róbert: Szegény Széchenyi!), amely Magyarországon, ebben az országban, amelyben élünk (Közbeszólások.), a köztársaság polgáraként állítja elénk a társadalom tagjait, nem pedig mint a korona alattvalóit.

Az igazságügy-miniszter asszony egyébként felhívta a figyelmünket az általános vitában arra, hogy a címerben a korona ábrázolása és nem a korona játszik szerepet - erre hivatkozva vitatkozott a szocialistáknak azzal az észrevételével, hogy kétharmados lenne ez a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Az előbb elhangzottak szerint némi ellentmondás mutatkozik Pető Iván képviselőtársunk és Bauer Tamás képviselő úr véleménye között, annyiban, hogy Pető Iván képviselő úr világosan kifejezésre juttatta azt, hogy akiknek nem hasonló a vélekedésük a koronát illetően - nevezetesen mint a másik oldal, vagyis mi -, azok még nem feudálisak, azok még nem anakronisztikusak, azok még nem ókonzervatívok, ómódiak, és a többi - ezeket vettem ki a felszólalásából. Bauer Tamás képviselő úr viszont azt mondja, hogy akik ide akarják hozni a koronát, azok ellenzői a polgári átalakulásnak, nem tudtak a múlttal leszámolni, és a többi, és a többi.

Az elhangzottaknál azonban sokkal fontosabb számomra az, hogy 1978-ban itt, ebben az épületben, a Parlamentben - mégpedig azoknak, nem nekünk: akkor, azoknak - adták át, néptől népnek, a magyar Szent Koronát, tehát mondhatjuk úgy, hogy a Parlamentben a magyar népnek adta át az amerikai nép. Ami pedig azt illeti, hogy mi lenne, ha Párizsban bevinnék a Bourbonok koronáját, mondjuk, a szenátusba, egy dologban biztos vagyok: senki nem vádolná meg azzal a franciákat, hogy franciáskodnak; senki nem vádolná meg őket azzal, hogy valami szörnyű történeti anakronizmustól vezettetve, torz módon fejeznek ki valamit, amit állítólag mindnyájan érzünk. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Végezetül az elhelyezésről: amire Pető Iván képviselőtársunk utalt, az nagyon fontos. Mi itt, a parlamentben az elhelyezés mögötteseiről vitatkozunk, és - mint az előbb értesültünk róla - arról a tényről nem, hogy itt lesz. Én a magam részéről azt a tényt, hogy Magyarország Szent Koronája az Országgyűlésben foglal helyet és itt lesz látogatható, ideiglenes állapotnak tekintem, mert történeti felfogásom szerint a helye a budai várban, a magyar királyok székhelyén, a magyar királyság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) egyébként épített műemléki jelképében van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Először néhány parlamenti felszólalási idézettel szeretném kezdeni. Múlt hét szerdán az igazságügy-miniszter asszony azt mondta: "a kereszténység felvétele történelmi tény", majd erre válaszolt Bauer Tamás, az SZDSZ vezérszónoka, aki azt mondta: "A másik is lényegesebb dolog: a kereszténység ezer évvel ezelőtti felvétele történelmi tény, s ezzel nekünk nincs vitánk."

Tisztelt Ház! Ezért nyújtottam be kapcsolódó módosító indítványt ebben a témakörben, hogy mind a törvény címében, mind pedig az 1. §-ban megjelenjen az a kitétel, hogy megemlékezünk a kereszténység felvételének emlékéről, csakúgy, mint ahogy néhány perccel ezelőtt Varga István MDF-es országgyűlési képviselő is erre hivatkozott. Tehát egyszer Szent István államalapítását ünnepeljük, másodsorban vagy a második helyen a kereszténység felvételének állítunk emléket, végül a Szent Koronáról emlékezünk meg.

Egy kicsit tehát hiányérzetem volt, tisztelt miniszter asszony, mert amikor 1999 júniusában hatpárti előzetes egyeztetésre került sor, amelyen többen ott voltunk, akkor a Kisgazdapárt nevében kezdeményeztem, hogy ez mindenképpen szerepeljen a törvény címében. Mivel minden parlamenti párt szónoka elismerte, hogy ez egy emléktörvény, egy megemlékező törvény, és mivel hivatkozunk arra, a preambulumban is szerepel, illetve a preambulum többször visszatér erre a történelmi tényre, miszerint a kereszténység felvétele is ekkor történt, ezért célszerűnek tartom, hogy a törvényjavaslat mind címében, mind az 1. §-ában ne csak két, hanem három lábon álljon stabilan, megemlékezve Szent István államalapításáról, a kereszténység felvételéről és a Szent Koronáról.

Összességében tehát azt szeretném kérni a kormány képviselőjétől és a parlamenti frakcióktól, hogy ezt a kapcsolódó módosító indítványt támogassák, mert így tudjuk teljesebbé tenni a törvény szövegét.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt ma már szó esett, ha jól emlékszem, az imént Csapody Miklós hivatkozásában egy történelmi eseményről: amikor a Szent Koronát az Egyesült Államok kormánya visszaszolgáltatta. Nem tudom emlékeznek-e képviselőtársaim arra, hogy hol került sor erre helyileg (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Igen!): itt, a magyar Parlament épületében, a Kupolacsarnokban, díszes külsőségek között. (Dr. Varga István: Pedig akkor még a komcsik voltak...) És úgy gondolom, hogy ez nem az Egyesült Államok egyoldalú akarata lehetett, mert Magyarország legalábbis nem az Egyesült Államoktól volt függő viszonyban. (Dr. Csapody Miklós: Nem annyira, nem teljesen! - Derültség a kormánypártok soraiban.)

Én tehát azt gondolom, érdemes elgondolkodni azon, hogy az a kádári kormányzat, amelytől minket világnézetileg és politikailag világok választanak el (Csige József: Aha!), mit gondolhatott akkor, amikor belement ebbe a megoldásba, vagy nem tudom - nem tudhatom -, nem volt-e legalább olyan akarat a kádári kormányzat részéről. Én nem tudom, mit gondoltak ők a Szent Koronáról, de egyet feltételezek: számba vették, mit gondol ez a nemzet a Szent Koronáról, volt valami érzékük ahhoz, hogy ezt számba vegyék, és úgy oldják meg, olyan megfelelő módon bonyolítsák le ezt az eseményt, hogy az az emberek érzéseit tekintetbe vegye.

(16.20)

Én nagyon kérem - mert én senkit nem akarok bántani, és a következő mondatomat semmiképpen sem valamelyik pártnak címzem, hanem egyéneknek -, próbáljanak ellesni annyi empátiát ettől a kormányzattól, amitől minket politikailag és világnézetileg egy világ választ el, amennyi bennük volt a nemzet gondolkodása iránt, legalábbis ebben a kérdésben, ebben a helyzetben, ennek az ügynek a rendezése kapcsán!

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pető Iván az imént arról beszélt, hogy eltérő történelemszemléletről van szó, és mindenkinek joga van a saját történelemszemléletét képviselni. Ez tökéletesen így van!

Annak, hogy a két történelemszemlélet nehezen békíthető össze ebben a konkrét kérdésben, onnan is világossá kellett válni a kormányzat számára, hogy tett egy próbát az alkotmánynak egy olyan módosítására, amelyiknek egy hasonló tartalmú preambuluma lett volna, és világossá vált, hogy ehhez nincs meg a kétharmados támogatás.

Jelenleg azért van itt 62 módosító indítvány, és benne sorozatban kormánypárti képviselőknek az eredeti tartalmat nagyrészt módosító, tompító indítványai, hiszen szeretnének megfelelni annak az igénynek, amit az MSZP és az SZDSZ támaszt. Számos helye lett volna az elmúlt időszakban a reális kompromisszumkeresésnek. Most, ebben a helyzetben azt is meg kell gondolni - miközben természetesen személyében senkit nem akarok megbántani, és tudom azt, hogy minden pártban különböző nézetek vannak -, hogy az ezt a változatot, ezt a beterjesztést ellenző MSZP és SZDSZ abban a kádári eszmerendszerben gyökerezik, és bizonyos képviselői természetesen személyükben is képviselik azt a folyamatosságot, amely rendszerben pontosan a nemzeti tudat ápolása volt háttérbe szorítva, pontosan a kereszténység vállalása volt nehéz, mondhatnám a példákat is.

A következőket kell tehát felmérni: igen, a kompromisszumot egy parlamentben keresni kell! De jelenleg én azt látom, hogy a kormányzat ennek érdekében igyekszik a tartalmi részt feláldozni - és ez meggondolandó!

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Még két kétperces hozzászólásra jelentkeztek. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

Egyúttal az elnöklést átadom Szili Katalin alelnök asszonynak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Csak emlékeztetni szeretnék arra, anélkül, hogy a vitát tovább kívánnám gerjeszteni, hogy ha érvelünk, akkor tegyük ezt pontosan, és tegyük a kellő információk és tudás birtokában.

Bauer Tamás azt mondta, hogy Magyarországon a polgári átalakulás együtt járt az államforma változásával. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy e téren már a középiskolás tankönyvek is elég világosan és egyértelműen beszélnek: az 1848-as áprilisi törvényekben szó sincs a királyság eltörléséről. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a '49-es trónfosztás véletlenül sem a kezdeti szándékoknak a fejleménye volt, az egy eseménysor pro és kontra eredményeinek a kifejlete. Szeretnék emlékeztetni a kiegyezésre, amely gazdasági, politikai, közjogi értelemben, számos vonatkozásban a polgári fejlődést előmozdította.

Én nem mondom azt, hogy a mai mércével kell mérnünk a múlt század fejleményeit, de kérem szépen, a dualizmus rendszere Magyarországon a polgári fejlődésnek egy vitathatatlan korszaka! Én nem gondolom, hogy itt probléma van! Ahol ez együtt jár államforma-változással, az csak a második világháború után van, és azonnal szeretném hozzátenni, hogy úgy, hogy egyúttal itt vannak a szovjet csapatok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Azon gondolkodtam a vitát hallgatva - a múlt héten sajnos otthon, betegen, most pedig itt -, hogy vajon miért van szükség a vita előtt a törvényjavaslatnak erre a megfogalmazására.

A vita előtt még azt reméltem, hogy elsősorban a jó szándék, és nem pedig a vita provokálása a cél. Most azonban azt kell gondolnom, hogy annak ellenére, hogy az ezredfordulóhoz közeledve lehetne az egyetértés és nem a nézetkülönbségek élezése a cél, egyértelmű, hogy ennek a törvényjavaslatnak az első része nagyon nagy egységet és egyetértést talál a módosítások után. Egyértelmű, hogy a második része, amelyik a koronával kapcsolatos fejtegetéseket és törvénykezést tartalmazza, éppen megosztó, és nem feltétlenül azon vonalak mentén, ahogy itt most a vitában igyekszünk a napi politikát átvinni a Szent Koronával kapcsolatos nézetkülönbségre, hanem azt hiszem, ez a vita inkább azt tükrözi, hogy a napi politikát akarjuk átvinni és belemagyarázni a korona megítélésével kapcsolatos különbségekbe.

Én azt gondolom - itt többször is elhangzott az egyetértő oldalról, tehát a kormányzati oldalról is -, hogy ideiglenesnek tekinthető - van ilyen módosító javaslat a Kisgazdapárt részéről, most hallottuk Csapody képviselő úr részéről - a Parlamentben való elhelyezés, nem ez a legmegfelelőbb hely, ahogy elhangzott. Valószínűleg történelmi értelemben a budai várban, ahogy elhangzott, vagy ahogy másként mondhatnánk, akár történelmi értelemben a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a '48-as szabadságharc, a Rákóczi-szabadságharc emlékei (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az egész magyar történelem emlékei találhatóak. Én azt hiszem...

ELNÖK: Képviselő úr!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): ...a következő két percben majd folytatnám, de ezen a ponton...

ELNÖK: Képviselő úr!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): ...kellene elindulni. Köszönöm.

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy aki kétperces hozzászólásra jelentkezik, a Házszabály vonatkozó időkeretét... (Kovács Kálmán: Nem vettük észre az elnöklés módosulását! Három perc nyolc másodperc volt!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elnök feladata és a mindenkori elnöklő feladata, hogy a Házszabályt betartsa és betartassa. Köszönöm szépen. (Közbeszólások és taps a Fidesz soraiban: Így van!)

Kiss Gábor képviselő úrnak adom meg a szót, ugyancsak kétperces időtartamban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak azért szólalok meg, mert szeretném mindenkinek értésére adni, hogy áldom én is azt a bölcsőt, mely magyarrá ringatott, és nem engedem, hogy ezt tőlem elvitassák, csupáncsak azért, mert a történelemfelfogásom ellenkezik azokéval, akik a túloldalon vádakat velünk szemben megfogalmaztak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Én nem tiltakozom az ellen, hogy Bethlen Istvánt beemeljék a nemzeti panteonba, de nem szeretném, hogy ha Petőfi Sándort csak azért ebrudalnák ki, mert azt mondta: republikánus vagyok, és az leszek a föld alatt is, ott, a koporsóban. (Dr. Dávid Ibolya: Respublika!)

Én megpróbáltam módosító indítvánnyal és a beszédemmel is kompromisszumot keresni. Nem lehet azonban kompromisszumot találni akkor, hogyha az ellenoldalon állót történelemfelfogása különbsége miatt mindenféle gyalázkodó kifejezéssel illetik.

Én aláírtam egy módosító indítványt. Aláírtam egy módosító indítványt, az MDF részéről érkező módosító indítványt, mert szeretnék kompromisszumot találni, és szeretném, ha a magyar parlament legalább egy kérdésben, a történelem értékelésében képes lenne egyetérteni. Én nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ne tegye számomra lehetetlenné az értelmes kompromisszumkeresést!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Dávid Ibolya tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Pető Iván képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném megismételni - feltehetően nem lesz ettől nagyobb az egyetértés -, hogy az elmúlt száz évben, ha csak azt a száz vagy százötven évet nézzük, amit világosabban látunk, a magyar történelemről sokféle felfogás létezett. Valóban, 1848-ban nem szüntették meg a királyságot, valóban, a trónfosztás - mint mindannyian tudjuk alapfokú ismereteinkből - nem mondta ki, hogy Magyarország köztársaság, de senki nem tagadhatja, hogy annak a forradalomnak a kiemelkedő képviselői az akkori magyar országgyűlésben is republikánusok voltak.

Miért kell olyan helyzetet létrehozni, hogy a Magyar Köztársaság képviselői ma ne vállalhassák elődjükként azoknak a szemléletét, mint mondjuk, Táncsics, mint mondjuk, Petőfi, mint mondjuk, Vasvári, vagy másokét, akik republikánusok voltak?!

(16.30)

Miért nem lehet vállalni ma, miért nem lehet olyan törvénytervezetet a parlament elé terjeszteni, amelyikbe belefér, mondjuk, az említett Bibó István álláspontja, belefér az 1945-ös Kisgazdapárt álláspontja? Nem azért fogadták el a köztársaságot a '46-os I. törvényben, mert oroszok voltak itt, hanem mert az akkori koalíciós pártok, a parlamenti pártok (Ifj. Hegedűs Lóránt: Tanácsköztársaság!) közös álláspontja az volt, hogy Magyarország köztársaság. Pusztán annyi a kívánságunk, és azt képviseljük többen, fölszólalók, hogy keresni kellett volna olyan megoldási lehetőséget, amely biztosítja, hogy az ezeréves államiság évfordulóját lehetőleg egyetértésben, közös törvényjavaslatban tudjuk megtárgyalni.

Ezt mulasztotta el a kormány, ehhez már csak ráadásként tehetjük hozzá azt, hogy - mint azt többször volt módom elmondani - az államalapítás legvalószínűbb dátuma évfordulója - ha azt a királlyá koronázáshoz kötjük - egy év múlva lesz. 1001. január 1-je a legvalószínűbb dátuma István királlyá koronázásának. Ha tehát most ünneplünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha törvényt alkotunk erre az alkalomra, akkor egy kicsit korán tesszük.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, alelnöktársamnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elsősorban nyilván az ellenzéki képviselőkhöz szólok, bár e parlamenti vita eddigi másfél óráját nem az a hangulat jellemzi, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők meg tudnák győzni egymást.

A kormány, az igazságügy-miniszter és a kormánypárti képviselők is tettek kompromisszumos engedményeket az ellenzéki felvetésekre. Amikor a Kupolacsarnokba bemegyünk, a 27 méter magas kupolába - amely jóval magasabbnak látszik az elrendezése folytán -, látjuk az Árpád-házi királyokat, Anjou-királyokat, az erdélyi fejedelmeket, és megfér még a három osztrák császár is, akik, nem mindig vagyok biztos benne, hogy a magyar érdekeket képviselték, de mégis magyar királyok lettek. A legnagyobb fejedelmünknek, vezérlő fejedelmünknek, Rákóczinak csak egy kis dombormű jut oda, de megmutatjuk minden látogatónak.

A magyar nemzeti történelemhez hozzátartozik, hogy igenis a nyugati kereszténységhez csatlakoztunk. Én mint református pap gyereke, egyházmegyei főjegyző tudom, hogy a kereszténység, a felvétele után majd 500 évvel megreformálódott, és a reformáció is beleértendő, a keresztyénség is beleértendő a kereszténységbe. Érdekes módon nekem, keresztyénnek nem okozott sohasem gondot a keresztény.

Akkor, tisztelt ellenzéki képviselők, önöknek miért okoz ez olyan fájdalmat, fizikai, szellemi fájdalmat, hogy amikor ezer éve, és hogy most 1001 vagy 997... -, tény, hogy 2000. január 1-jére, a millennium évére tesszük a magyar államiság és a magyar kereszténység felvételének évfordulóját, amely lehetővé teszi, hogy most itt ülhetünk, e történelmi padsorok között, akkor miért akadályozzák meg azt, hogy ez a törvény konszenzussal megszülessen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő úr kért a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Pósán képviselő úr az általános iskolai történelemkönyvet vette elő. (Dr. Pósán László: A középiskolait!) Köztudott, hogy a magyar polgári átalakulás egy 150 éves folyamat volt, és 150 éven keresztül egy előrehaladásokkal és súlyos visszaesésekkel tarkított folyamat, amelynek bizony része volt az államforma megváltoztatása is. De előrelépnék oda, amit most Gyimóthy képviselő úr fölvetett.

Miért akadályozzuk meg? Nem akadályozzuk meg a konszenzust, hiszen a konszenzuskeresésnek nem az a módja, amit a miniszter asszony és a kormány alkalmazott, hogy bejön a kész törvénytervezettel a Ház elé. (Dr. Dávid Ibolya: Hanem?) Aki kész törvénytervezetet hoz be a Ház elé, abból indul ki, hogy a saját akaratát kívánja a 58 százalékos többséggel érvényesíteni. Ha konszenzust akart volna, akkor a benyújtás előtt kereste volna a mindenki számára elfogadható szöveget. Az nem konszenzus, Gyimóthy képviselő úr, hogy vagy elfogadjátok a mi álláspontunkat vagy nincs konszenzus. (Dr. Dávid Ibolya: Az SZDSZ el sem jött a hatpártira!)

Köszönöm szépen, ebben a kétpercesben ennyit tudtam elmondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Pető Iván képviselő úr szavaira szeretnék egy nagyon rövid reakciót elmondani.

Ahogyan ön is bemutatta, hogy az önök pártja a köztársaság, a republikánus nézetek folytonosságát, a republikánusok képviseletét vállalja, azt hiszem, ma ebben a Házban nincs olyan országgyűlési képviselő, aki ne lenne elkötelezett híve a köztársasági államformának.

Szeretném azt mondani, hogy a magunk részéről nem ebben látjuk a vita lényegét. Pontosan arról szerettük volna önöket meggyőzni, hogy annak ellenére, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjesztette a kormány és mi ezt támogatjuk, mi továbbra is a magyar alkotmányt, a köztársasági alkotmányt szem előtt tartva, azt tiszteletben tartva, a köztársaság elkötelezett hívei vagyunk. Azt hiszem tehát, hogy ebben nem érdemes vitát nyitni közöttünk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Kálmán képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm. Szeretném megkérdezni, hogy a köztársaság elkötelezett hívei számára - mert ezek szerint ebben a teremben csupa olyan van - miért nem képzelhető el, hogy valaki tisztességes magyar állampolgárként úgy gondolja, hogy a korona, a Szent Korona és a koronázási ékszerek legkiemelkedőbb vagy legjobb bemutatási helye, mindenki számára megismerhető, könnyen hozzáférhető helye, mondjuk, a Nemzeti Múzeumban van, egy biztonságos és jól kialakított területen, ott, ahol bárki megnézheti az év minden napján, úgy, ahogy a múzeumi nyitva tartás van. És miért nem gondolhatja valaki, hogy esetleg nem ott, hanem a budai Várban van?

Mi azt gondoljuk, hogy éppen ezt az ereklyét és a történelemnek ezt a becses eszközét akkor tudjuk kellőképpen megtisztelni, ha minél nagyobb nyilvánosságot teremtünk a számára. Meggyőződésem, hogy azok, akik a Parlamentbe kívánják behozni, nem gondolták végig, nem gondolhatták végig, hogy ezzel nem korlátozzák-e a történelmi ereklyénk, ereklyeegyüttesünk láthatóságát. Akik látták az elmúlt években, az elmúlt tíz év tapasztalata alapján - különösen az elmúlt három évben, amikor épp az ezredfordulóra való méltó megemlékezés céljából egy nagyon biztonságos és korszerű, korrekt kialakítása történt meg az ereklyék elhelyezésének -, nem hiszem, hogy ne észlelnék, hogy igen, egész más lesz egy vidéki iskolából feljönni megnézni ezt az ereklyét, egész más lesz akkor, ha ezt előre kell a parlamenti programhoz igazítani, egész másként lesz akkor, amikor nem lehet spontán, egy külföldi vendéggel, séta közben bemenni és megnézni az ország többi gyönyörű ereklyéi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) között a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyimóthy Géza képviselő úrnak adom meg a szót ugyancsak kétperces időtartamban, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr mondta, hogy ez nem konszenzus, mert előtte kellett volna az ellenzéki pártok véleményét is kikérnie a kormánynak. Nyilván az idő - 2000. január 1-je - sürget; teljes körű egyeztetést soha nem végeztek, amióta magyar parlamentarizmus van. Természetesen voltak egyeztetések, de olyanra, hogy mindenki véleménye egyezzen, és úgy szülessen meg egy törvénytervezet, amit a kormány beterjeszt, nemigen volt példa.

Viszont attól, hogy, mondjuk, az országalma ott van Szent István kezében a szobron a Kupolacsarnokban - az országalma, a jogar, a jelképek -, soha egyetlen vendég, aki megérkezett a Parlamentbe - még talán a szocializmus alatt sem -, nem hitte azt, hogy ma Magyarországon királyság van.

A Kisgazdapárt, amely '45-ben a köztársaság letéteményese volt, amely a köztársasági elnököt adta, mi, kisgazdák el tudjuk fogadni, történelmi tradícióink, eleink, a Független Kisgazdapárt akkori vezetőinek politikai örökségét tudja vállalni a Független Kisgazdapárt a köztársaság kikiáltásában - akkor nem tudom, hogy önök, a liberálisok vagy a Szocialista Párt miért nem tudja vállalni azt az örökséget, hogy a nemzeti egységnek egyértelműen a Szent Korona, a magyar államiságnak természetesen Szent István államalapítása a kezdete.

Azóta, ezer éve természetesen sok minden történt, de ha azt az indulást, azt a történelmi tettet, amelyet Szent István, az Árpád-házi királyok és eleink tettek, egy emléktörvénnyel megünnepelné a parlament, a nemzeti egységet tudná jelképezni. Szerintem itt el kell vonatkoztatni a konkrét jelképektől, és valóban a konszenzust, a nemzeti egységet nagyon könnyen meg lehetne teremteni, ha most ezeket a presztízskérdéseket - hogy ki kezdte először, ki mondta ki először az első mondatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ki engedett - önök félretennék.

Köszönöm szépen.

(16.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Balczó Zoltán képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra, a MIÉP képviselőcsoportjából.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Én dr. Kiss Gábor felszólalására szeretnék válaszolni, aki a kompromisszumkeresés jegyében kérte módosító indítványa támogatását.

Ebben a módosító indítványban például a következő szövegrészt kívánja kivenni és elhagyni: "A magyar állam az évszázadok során, feltartóztatva a nyugati keresztény kultúra elleni támadásokat, hozzájárult a keresztény világ zavartalan fejlődésének biztosításához." Nos, ez a megállapítás tény. Egyedül a "zavartalan" jelző vitatható legfeljebb, de van módosító indítvány, amely ezt az egy szót akarja kivenni.

Tehát a kérdés az, hogy vajon amikor mi oly büszkék vagyunk az euro-atlanti integrációra, számtalanszor nem pontosan ezt mondták el, a magyarságnak ezt a történelmi tettét? Vajon Nándorfehérvárnál egyszerűen a török szultán csapatait győztük le? Vagy pedig a hitetlennek és gyaurnak tartott és nevezett keresztényekként, éppen a keresztény Európát védtük meg? És vajon miért a pápa rendelte el ennek tiszteletére a déli harangszót? Tehát itt nem a keresztény Európa megvédéséről volt szó? De igen! És ez úgy történelmi tény, hogy ebben semmi kirekesztés nincs. Ez ma nem azt jelenti, hogy valakinek kereszténynek kell lenni, hívőnek kell lenni, ateistának, ahhoz, hogy egy ezeréves múltra emlékezve, a magyarságra vonatkozóan ezt a mondatot így, a maga történelmi hitelességével, ebben a szövegrészben bennhagyja.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP, a Fidesz és az FKGP soraiban.)