Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Már-már arra készültem, hogy kétperces felszólalásra fogok hagyatkozni, tekintettel arra, hogy úgy tűnik, hogy ez a mai, ÁSZ-beszámolóról szóló vita átalakult a pártok elszámolásával kapcsolatos vitává, ami, azt gondolom, messze nem azonos azzal, mint ami most itt előttünk van. De nem új dolog ez. Meg kell mondanom, hogy ha jól meggondolom, és ez jutott éppen eszembe, még az örök érvényűnek szánt gondolatok is, ha politikáról van szó, érvénytelenné válnak. Azt szoktuk mondani, hogy minden mozog, minden változik, kivéve a politikában a politikusok gondolkodása. Már 1848-ban, amikor először fölmerült, hogy Magyarországon független kormány lesz, és fölmerült, hogy pénzügyi kérdésekkel kell foglalkozni, akkor fölvetette valaki  ez egy visszaemlékezésben szerepel , hogy no de akkor ellenőrző megoldások is szükségesek, mert ahonnan a közpénz kiáramlik, azt ellenőrizni kell. Mindjárt akadtak ellenzők is, mert azt mondták, hogy na jó, jó, de hát most indulunk, hát ha mindjárt azzal kezdjük, hogy itt vaskosan ellenőrizzük magunkat, akkor hova jutunk, hát nem lesznek eredmények. És ez a része nem nagyon változott, mert 1870-ben meg, amikor megalakult az ÁSZ elődje, úgy indult a dolog, hogy az ellenzéknek volt egy kis hibája valahol Erdélyben egy nagyobb erdő birtokba adása körül. No, ez a helyzet az ÁSZ elé került, az ÁSZ elkezdte vizsgálni, rendkívül rossz néven vették, és az akkori sajtó, amelyben akkor is éppen egy liberális túlsúly volt  nem állítom, hogy pillanatnyilag is, de mint hosszú ideig Magyarországon igen , nagyon erősen támadta az akkori ÁSZ-t. De kiegyenlítődött a dolog, mert rövidesen kiderült, hogy Lónyay is érdekelt ebben a bizonyos erdőügyben, és az ÁSZ nem volt rest, és kiderítette azt is, hogy van itt valamilyen kapcsolódás is. Egyesek szerint lehet, hogy nem így van, Lónyay nem is annyira a válságba bukott bele, ami kitört ’71-73 között, hanem sokkal inkább ebbe az erdőcskébe. Ezért én azt gondolom, hogy amikor az ÁSZ-ról beszélünk, az ÁSZ történelmi múltjáról vagy akár a jelenéről, akkor ezt a kellő súllyal kell értékelnünk.

Én úgy vélem, és itt vitatkozom az elnök úrral, nem döntött rosszul annak idején sem a kerekasztal, sem az Országgyűlés, amikor úgy gondolta, hogy ezt a legfőbb ellenőrző szervet az Országgyűléshez kell rendelni. Gondoljunk bele, hogy volt ez korábban, jóval korábban! Minden olyan anomáliát, amit elkövettek egy választás során, maga az Országgyűlés és egy országgyűlési bizottság vizsgálgatott, természetszerűleg mindig a kormányoldal számára a legkedvezőbb módon. Ezért kellett egy független szervezetet létrehozni, és meggyőződésem szerint a független szerv működése nem nélkülözhető. Ennek a független szervnek az elkövetkezendő időben is azon kell dolgoznia, hogy a lehető leginkább elfogadott legyen.

Én most egy kicsit inkább arról szeretnék beszélni, hogy amit előterjesztettek az elnök úrék, abban nagyon szépen, színesen fel van sorolva, hogy hol és miként hasznosulnak azok a munkák, amelyeket az ÁSZ elvégez. Ezek igen jók, én most kiemelnék belőle hármat, és talán egyet még hozzá is tennék.

Való igaz, hogy az egyik legfontosabb terület az önkormányzatok ellenőrzése, ahol az önkormányzatok egy igen nagy önállósággal  és reményeim szerint ez mindvégig így is marad  dolgoznak és működnek, ennek megfelelően nyilvánvalóan igen nagy a befolyásolás is, a helyi befolyásolás. Ennek az ellenőrzésének tehát nagyon határozottnak kell lenni, és nagyon egyértelműnek, de a szabályoknak is annak kell lenni. Ezért amikor az elnök úr arról beszélt  ez most az egész csokorra, amiről beszélni szeretnék, igaz , hogy bizonyos jogszabályi hiányosságok miként tudják akadályozni akár az eredményes vizsgálatot, akár pedig a kötelezetteknek a megfelelést, ezzel egyet kell értenem.

Saját példát kell elmondanom. Nekünk, kisgazdáknak rendkívül fájdalmas volt, hogy mindazt, amit hosszú másfél, majdnem két évtized alatt sikerült vagyonként a párt mögé odagyűjteni tisztességesen, korrekt módon, egészen egyszerűen széthordták. És nem látszott, hogy mi a megoldás, mert jogszabályi fogyatékosságok és hiányosságok voltak. Be kellett látnom végül is, hogy igen, jogszabályi fogyatékosságok és hiányosságok mellett következett be az, aminek nem lett volna szabad bekövetkezni. Ha most azt észleljük  és egy pillanatra itt visszakanyarodnék megint ahhoz, hogy mikor kell jogszabályt alkotni , hogy van ilyen fogyatékosság, akkor ezt jelezni kell. Nem elég itt az ellenzék oldaláról elmondani a fájdalmakat és a sérelmeket, hanem ha valóban sérelmezik, hogy például úgy jelennek meg jelentések, amik már esetleg a kampány kellős közepén történnek, akkor tessék jogszabályi előterjesztést tenni, hogy meddig és mikor lehet előterjeszteni azokat a vizsgálati eredményeket, amelyek befolyásolhatják a párt működését és eredményességét. Én ebben látok rációt, de akkor ezt elő kell terjeszteni. Nem elég az ÁSZ elnökének nekimenni és itt elmondani, hogy miért így csinálták, mert ők törvényesen jártak el. Ezt elő kell terjeszteni és meg kell fogalmazni, az Országgyűlésnek mérlegelnie kell.

Azt mondtam, hogy az önkormányzatok vizsgálata rendkívüli fontos. Nagyon egyetértek az azonos nevet viselő  és ezért külön is megtisztelő, hogy rá tudok hivatkozni  F Kovács képviselőtársammal, így van, hogy amikor egy önkormányzatnál megjelennek az ellenőrök, mindegy az, kérem tisztelettel, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, az mindig valami olyasmit hoz, amitől tartani kell  minden jó? Minden szabályos? Nem biztos, egyáltalán nem biztos, és lehet, hogy most fog kiderülni. És én azt gondolom, hogy ennek így is kell maradnia. Ez a tartás meg kell hogy legyen az ellenőrzéssel szemben, mert ha ez nincs meg, akkor értelmetlen az egész ellenőrzés. Ugyanakkor a szabályozóknak itt is  és ismét vissza kell utalnom  tisztáknak, világosaknak kell lenni, hogy azoknak meg is lehessen felelni, és ahol ezek a szabályozók hiányosak, azokat pótolni kell.

A pártok esete az egyik legkényesebb terület, már az előbb per tangentem szóltam erről. Most talán csak annyiban ismételném meg, hogy a pártok tekintetében azért különösen nehéz a helyzet, és ezt merem mondani én, aki egy kis politikai szervezettel küszködök, merem mondani, hogy világos legyen, mert az a helyzet, hogy megváltoztak a körülmények. Olyan helyzet állt elő az elmúlt húsz esztendőben, amivel húsz évvel ezelőtt nem is nagyon számoltunk. Olyan helyzet állt elő, amikor tulajdonképpen a kampány ma már hatalmas pénzeket igényelne ahhoz, hogy mindenki mindenhova eljusson. Ez egy ténykérdés.

Ezeknek megfelelni és ezen belül maradni a pártoknak roppant nehéz. Éppen ezért ahol látunk hézagot, ahol látunk joghézagot, ott azokat pótolni kell, megint csak ide kanyarodnék vissza, pótolni kell, és a szabályozókat tisztává, világossá kell tenni. Magának az ÁSZ-nak a munkáját csak azzal tudjuk igazán segíteni, ha olyan fogódzókat adunk az ÁSZ kezébe, amelyeket ha végrehajtanak, támadhatatlanok lesznek. Én úgy gondolom, ezt kell egyértelműen megtenni.

És a harmadik, amiről ma még nem esett szó, az alapítványok kérdése. Miután egy vitathatatlan, olyanfajta gazdagodás ment végbe az országban, ahol igen jelentős tőkeerők is megjelentek a magánkezekben, már most és a következőkben is erőteljesen meg fognak jelenni az alapítványok iránti igények. Márpedig az alapítványok a tőkés társadalomban  ezt nagyon jól tudjuk  kétféle célt szolgálhatnak. Az egyik: amelyek valóban valamiféle emberi jogi, valamiféle segítőkészséget garantálnak és szolgálnak, ez egy nagyon tisztességes, jó lehetősége a tőkének, ritkábban élnek vele.

Még inkább megjelennek azonban az alapítványokon belül azok a lehetőségek, amelyek rejtett módon már politikai célokat szolgálnak, amelyek már egészen más célokat, olyan célokat próbálnak megvalósítani, amelyeket nyíltan, egyenesen éppen a tőkéjük és a tőkésségük miatt nem tudnak végrehajtani. Itt nagyon figyelni kell.

(11.40)

És ha azt észleli az ÁSZ, azt kérem, hogy itt vannak jogszabályi hézagok és hiányosságok, akkor azt jelezni kell. Ők ugyanis soha nem felejthetik el, hogy ők egy olyan független szerv, amelyik csak a jogszabálynak és csak ennek a Háznak van alárendelve, sehova máshova. Ebből következik egyértelműen, hogy azt kell megtenniük, hogy ez a Ház azokat a szabályokat fogadja el, amelyek itt is érvényesülnek.

És végül, amiről szintén nem volt szó  és azt gondolom, pedig az elkövetkezendő idők egyik nagyon komoly kihívása lesz , arról van szó, hogy az már világos, hogy az alapítványokba bekerült pénz, amelyik közpénz, az közpénz is maradt. Mi a helyzet azokkal a pénzekkel, amely pénzek nem támogatásként, hanem az Uniótól nekünk járó pénzekként jelennek meg? Vajon azok, ha kimennek, milyen pénzek lesznek? Mert amikor ide bejönnek, azok közpénzek lesznek, és azok valamennyiünké. És ha azok közpénzek lesznek és kiáramolnak, ezt követően mik lesznek? Ez magánpénz lesz, csak úgy, átmenet nélkül? Vagy ha nem magánpénz lesz, hanem megőrzi a közpénzjellegét, legalábbis bizonyos formációk esetében  szerintem igen , akkor ezeknek a szabályozását el kell érni. Ellenkező esetben újabb zűrzavar fog előállni, és nem arról van szó, hogy majd az ellenzék azt fogja mondani, hogy mert itt már megint valamiféle ádáz korrupciós helyzet van.

Nem erről van szó, hanem arról, hogy látni kell előre, hogy bizonyos helyzetek előállnak, és ezeket a helyzeteket meg kell tudni oldani, mert nem az a jó törvényhozó, aki, miután már ég a ház, akkor hoz egy szabályozót, hogy oltani kell a tüzet. Az a jó törvényhozó, hogyha előre gondolkodik, látja a lehetőségeket, és a lehetőségekből következtet arra, hogy milyen jogszabályokra lesz szüksége ennek a társadalomnak. Ezeket kell tudni.

És ezekben a fogódzókban rengeteget segíthet az ÁSZ, a tapasztalataival, mindazzal, amit eddig már az elmúlt időszakban megszerzett; sokfajta adattal és lehetőséggel segíteni tud. És az ő feladata ez is, hiszen egyértelmű az én meggyőződésem szerint, hogy ha nekünk van  nekünk, ennek a Háznak  egy ilyen ellenőrző szervünk, akkor kutya kötelességünk azt úgy használni, hogy az a közösség céljait szolgálja a legmesszebbmenőkig. Az előterjesztést egyébként támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.  Bangóné Borbély Ildikó és Bősz Anett tapsol.)