Felszólalás adatai

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr kérdezte, hogy a zárszó lehetőségével most kívánunk-e élni vagy pedig a döntés idején - most szeretnénk lezárni zárszóval ezt a vitát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kellenek olyan ügyek ebben az országban, kellenek olyan fontos ügyek ebben az országban, amelyekről úgy készítünk előterjesztést, ahogy most, hogy legalább négy párt, a Magyar Szocialista Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szabad Demokraták Szövetsége és az MDF szakmai egyetértését bírhatjuk, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szakemberei közül is nagyon sokan építően szóltak hozzá az elképzeléshez. Bízunk benne, hogy az ő támogatásukat is meg tudjuk nyerni.

Tisztelt Ház! Alapvetően jó érzés volt hallgatni a vitát, mert mindenki arról szólt, és olyan céllal mondta el a véleményét, hogy hogyan lehetne ez a program jó, mik lehetnének ennek a programnak a garanciái, melyek azok a feltételek, amelyekkel pedagógusok, iskolák, kisiskolák, különböző szakmai problémák tisztázásával valószínűleg ennek a programnak lehetőséget adnának. Ez egy nagyon jó példa a mai viszonyok között, hogy lám, így is lehet nemzeti kérdésekről beszélni, így is lehet konszenzusos állásfoglalást kialakítani.

A programban a cél az volt, hogy azt a sokszínű tehetségsegítő programot, ami Magyarországon ma létezik, pontosan az elhangzott véleményeket is figyelembe véve, próbáljuk egy egységes rendszerré szervezni; próbáljunk egy olyan nemzeti programot találni, amely széles alapokról építkezik - ehhez tartozik a tehetségazonosítás -, és folyamatosan építve, valóban nem idegenkedve a kiemelkedő tehetségek kiválasztásától és fejlesztésétől. Ez azt jelenti, hogy az óvodától az egyetemekig, a megvalósuló és hasznosuló tehetségekig egy egységes, többszereplős, többszínű hazai rendszert építsünk ki. Ez egy nagyon lényeges dolog.

Lényeges dolog, hogy egy tanulmányi versenyen az oklevél átadása után ne szűnjön meg a folyamat, hanem az a diák és az a pedagógus kerüljön be egy követőrendszerbe, és működjön tovább. Fontos, hogy egyébként azok az intézmények, amelyek komoly hagyományokkal rendelkeznek, és valóban a legjobbak képzésére vállalkoznak, lehetőséget kapjanak, és erre szolgál a tehetséggondozó középiskolák pályázata, ami elindul, kollégiumokkal együtt építi ezt a hálózatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma és az elmúlt időszakban is sokszor szóltunk e falak között, hogy hogyan és milyen módon lehetne Magyarországnak esélye arra, hogy a fejlődés felgyorsuljon és versenyképessége legyen.

(13.00)

Törvényekről, adórendeletekről, egyéb dolgokról szóltunk, de úgy gondolom, és úgy gondoljuk előterjesztőtársaimmal együtt, és remélem, nagyon sokan ebben a parlamentben, hogy azt az értéket, ami emberi erőforrásnak, emberi értéknek számít, helyén kell kezelnünk. Ez a program erről szól. Erről szól; vagy arról szól, hogy ez nem csak a közoktatás ügye, önmagukban a közoktatási intézmények ezt nem tudják megtenni. Már most is megvannak a társadalmi szereplők. Ez ugyanúgy érdeke a gazdaságnak, hogy a kutatásban, innovációban meglegyen az utánpótlás, és ugyanúgy érdekünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokat a jól képzett szakembereket, akik különböző ösztöndíjakkal akár Európa különböző részein is vannak, meg tudjuk tartani, és ebben a hazában, ebben az országban tudjunk nekik valós perspektívát, feladatot és elképzelést adni. Idáig terjedően fogja, elképzeléseink szerint ez a nemzeti program összefogni az erőket.

Az elemekről még egyszer: ha elfogadjuk ezt a határozati javaslatot, szeptember 30-ára széles szakmai egyeztetéssel a nemzeti program elénk kerül. Ez megadja a szakmai és szervezeti kereteket. Ahhoz, hogy egy program kiszámítható legyen, mert a pályázatoknak vége lesz 2013-ban, fenntarthatóan működni kell egy rendszernek. Szeretnénk, ha létrejönne a nemzeti tehetségalap, amely a Magyar Köztársaság költségvetésében a már meglévő sokszínű támogatást szintén integrálja, rendszerbe foglalja. Nyitott alapként működik, amihez lehet csatlakozni, ezek a források bővíthetők, és kiegészülnek már azokkal a különböző alapítványi és egyéb formákkal, amelyek jelenleg is működnek. Amit képviselő asszony is felvetett és sokan mások, ha ez nemzeti ügy, akkor meg kell találnunk azt a szervezeti formát, ahol az állami szerepvállalás, a civil szféra különböző területei folyamatosan egyeztetnek, pontosan azért, hogy ezek a programok, sokszínű rendszerek egymást erősítve működjenek.

Ezért tartjuk fontosnak, hogy minden területről a szereplők képviseletében a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrejöjjön. Ha a program működése során az eredmények értékelésénél - hiszen azt is tartalmazza a javaslat, hogy az Országgyűlés kétévente visszatér ennek a programnak az értékelésére - idővel azt látjuk, hogy nem elégséges egy ilyen jellegű program, nem elégségesek azok a garanciák, amelyek mögötte vannak, a későbbiek során nem lehetetlen, hogy úgy fog majd dönteni az Országgyűlés, hogy néhány törvényi elem vagy adott esetben az adott témával foglalkozó törvény is szabályozza.

De azt kérem tisztelettel, hogy induljunk el. Ma úgy gondolom, hogy a szakmai közvélemény, a tehetségügyben jelenleg is dolgozók és a magyar társadalom egyetértésével és érdekében indíthat el a Magyar Országgyűlés ezen a területen egy olyan folyamatot, amit már régóta meg kellett volna tenni. Abban reménykedünk előterjesztőtársaimmal együtt, hogy ehhez meg fogjuk kapni a parlament támogatását. A szakma már mögötte van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)