Felszólalás adatai

Államtitkár úr, itt senki nem állította azt, hogy az előző kormány sokkal jobb, vagy tökéletesen mindent megtett a hajléktalanok érdekében, azt nem mondta itt senki. Ha felteszem a kérdést magamnak, hogy tehettünk volna-e többet a hajléktalanok érdekében, egészen bizonyos, hogy igen. Itt nem arról van szó, nem ez a probléma, hogy bárki is megpróbálná összemérni, hogy ki volt itt most ügyesebb ezen a területen. Nem! Itt arról van szó, hogy azoknak az embereknek, akik ilyen élethelyzetbe kerültek, a méltóságuk megőrzése mellett is tud-e, akar-e segítséget nyújtani egy kormány vagy sem.

Az a cinikus megközelítés, amikor a nagymama emberi jogairól értekezik egy keresztény politikus nagyon keresztény módon, majd itt hagyja a termet és elmegy innen, ennek összevetése a hajléktalan emberek emberi jogával vagy alkotmányos jogával, ez egyszerűen méltatlan. Ma, azt gondolom, Magyarországon többen vannak, akik azt gondolják, hogy igen, a hajléktalanokat nyugodtan küldjük ki a város szélére, és akkor mi itten jobban érezzük magunkat, nem kell látni a szerencsétlenek vergődését. Ma többen vannak Magyarországon, és önök ezt ezért csinálják, ilyen cinikus, szavazatszerzési okból. De nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy a XXI. században van-e annyi embersége és bátorsága egy kormánynak, hogy azt mondja, hogy én komolyan gondolom, hogy az emberi méltóság ugyanúgy megilleti a hajléktalant, mint a palotában fényeskedő miniszterelnököt. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ez a valódi kérdés, de önök erre csak cinikus (Az elnök ismét csenget.) és hazug válaszokat adnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)