Felszólalás adatai

Hogy mindjárt mondjak egyet: én a magam részéről azt a módosító indítványomat, amely a III. fejezet 14. § (2) bekezdés c) pontjára irányult, visszavonom, mert ennél valóban jobb a bizottság által előterjesztett indítvány, amely ugyan húsz évben határozza meg, de legalább elhagyja, illetve, bocsánat, legalább beemeli vagylagosan a nemzetközi lehetőséget. Fenntartom azt az álláspontomat, hogy a húsz év is szükségtelenül hosszú, szükségtelenül olyan idő, amelyet nagyon nehéz, azt kell mondanom, istenhívő embernek csak így, egyszerűen elfogadni. De elfogadom, mert valamilyen szabályt be kell építeni, és elfogadom, hogy ez jobb, mint az enyém. De nem tudok eltérni a következőtől.

Az én indítványom a II. fejezet 6. § (1) bekezdésére irányul, amelyet én sarkalatos kérdésnek tekintek, aminek a helyes elbírálása és eldöntése nélkül meggyőződésem szerint ez a törvény üres és kizárólag, azt kell mondanom, egyfajta civil szervezetekre vonatkozó szabályozó lesz, de nem az, aminek szeretnénk sokan látni. Most úgy szól: a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely - itt álljunk meg egy pillanatra - természetfelettire - és folytatja - irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel. Én azt mondom, hogy ide, a "természetfelettire" után egy vessző következik, "és Isten felé irányul". Ennek az elhagyása ugyanis, megkérdezem: nem éppen hogy, mondjuk, a Szabó Timea-féle indítványt támasztja-e alá, amely már a természetfeletti elhagyását is akarja?

Ha nagyon teológusok akarnánk lenni, és mondom ezt Mirkóczki képviselő úrnak is, vajon akkor Szabó Timeának lenne igaza? Nyilván nem. Ebből pedig az következik, hogy semmiféle indok nem lehet arra, hogy egy olyan törvény, amely mindenekelőtt és elsősorban nem katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak és egyéb vallási felekezethez tartozóknak, hanem elsősorban az Istenben hívőknek szól, akiknek a vallásokon belüli választása teljesen szabad. Tisztelt Ház! Én nagy nyomatékkal szeretném mondani, hogy az én számomra Isten nélkül ez a törvény elfogadhatatlan, és már most mondom, hogy itt még a frakciófegyelem sem tud változtatni az elhatározásomon.

Világosan szeretnék beszélni: itt teológiáról eddig csak burkoltan esett szó, utalások voltak. Mirkóczki képviselő úr kifejezetten teológiai hivatkozásokkal élt. Helyes ez? Meg kell kérdeznem: melyik teológiára tetszenek gondolni? Mert én katolikusnak születtem, ezt nyugodtan megmondhatom, de rendkívüli módon szeretem és tisztelem a református egyházat, az evangélikus egyházat és még jó néhány egyházat, és nem befolyásol annak az eldöntésében, hogy a hitvilágomat miként alakítsam, az Istenhez vezető utat miként keressem. Ebből pedig, hogyha ezt teológiai kérdéssé tesszük, azt kell mondanom, hogy már nem arról szól a törvény, amiről szólnia kellene, már nem azokról a szervezetekről szól, amelyeknek megvan a maguk hivatása ebben a világban, hanem valami egészen másról, olyanfajta vitákról szól, amelyek eldönthetetlenek az én nézetem szerint.

Én szeretnék - volt már itt püspökre hivatkozás, nagyon helyesen - Bölcskei püspök úrra hivatkozni, aki a karácsonyi beszédében, azt kell mondanom, nem véletlenül, alázatosságra intett mindenkit, aki őt meghallgatta. Erre az alázatosságra igen nagy szükség van, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, és igen nagy szükség van arra, hogy amikor az alázatosságról beszélünk, akkor próbáljunk meg lélekben is keresztényekké lenni.

(14.50)

Tisztelt Ház! A másik, talán nem ekkora, de mégis fontos kérdés: nagy örömmel olvastam, hogy az ezer már nem tagról, hanem ajánlásról szól, de azért mégiscsak megkérdeztem magamtól, hogy ha már egy ilyen számot mondunk, akkor miért nem maradunk meg mondjuk, Máténál, Márknál 12-nél, vagy ha úgy tetszik, akkor legyen nagyobb, Lukácsnál 72-nél vagy a protestánsok szerint 70-nél? Mitől az ezer? Miért pont ezer? Miért nem 500? Miért nem 1500? Azt gondolom, hogy ennek valami alapjának kell lennie, és úgy gondolom, hogy itt nem a megszorítást kell alkalmazni, hanem a lehetőséget biztosítani. A vizsgálatoknak nem erre kell irányulni, hanem arra, amiről államtitkár úr többször nagyon pontosan beszélt: azoknak a magukat egyháznak nevező szervezeteknek a kiszűrésére, amelyek a valóságban nem egyházként, hanem kifejezetten üzleti tevékenységként működnek (Babák Mihály: Biznisz.), tehát döntően erre kell irányulnia.

Egész őszintén mondom - elolvastam figyelmesen még egyszer a most hatályos, 1990-ben hatályba lépett törvényt, csak azért, hogy ne a levegőbe beszéljek -, tegyük a kezünket a szívükre: számos jó és közös egyezségen alapuló döntés van benne. Ha ezt jobbá akarjuk tenni, akkor azt keressük, hogy mi az, ami jobb. (Dr. Lukács Tamás: Kivel egyeztek meg?) Nem értem, de majd el tetszik mondani, és majd válaszolok is, ha tudok, mert nem hallok rosszul, csak nem volt elég hangos.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a közvetlen dialógus vezet sokszor eredményre, de a Házszabály szerint nem tudom kihagyni magamat ebből a párbeszédből, tehát engedjék meg, hogy én adjak szót. Elnézést, képviselő úr, folytassa.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer mondanám, én a magam, illetve azt kell mondanom, hogy sokunk nevében beszélek, és amikor azt mondom, hogy keressük a jobbat, akkor nemcsak a jó szándék vezet, hanem azt kell mondanom, hogy az a fajta szándék is, hogy látom, hogy ennek a törvénynek a most következő időszakra, nem öt évre, nem tíz évre, hanem hosszú időre kellene szólnia. A viták arról győztek meg engem, hogy számos kérdésben még mindig nem jutottunk elég közel egymáshoz, pedig közel kell tudni jutnunk, ilyen alapvető kérdésekben mindenképpen közel kell hoznunk egymáshoz azokat a nézeteket, amelyek legalább azokat összekötik, akik világosan és egyértelműen, még egyszer mondanám, az egyistenhit talaján állnak szilárdan.

Tisztelt Ház! Még egyszer mondanám, az én módosító indítványom ezt szeretné olyanná tenni, hogy azt jó szívvel elfogadhassa mindenki, aki bármelyik felekezethez tartozónak vallja magát. A teológiát, a teológiai megállapításokat, a teológiai vitákat ennek a törvénynek az elfogadásából kívül kell hagyni; egyértelműen kívül kell hagyni. Gondolják már egyszer végig - mondom megint Mirkóczki képviselő úrnak -: melyik teológiai álláspontot tetszik képviselni? A holland teológusokét, akik meglehetősen liberálisak? Mondjuk, esetleg az olasz teológusokét, akik, azt gondolom, hogy a pápa hatására most éppen egy szigorúbb, határozottabb álláspontot képviselnek? Melyiket?

Számunkra nem ezt kell eldönteni; a mi számunkra az a feladat, hogy olyan törvényt alkossunk, amely az embereket nem elidegeníti - ez a legfontosabb - a felekezetektől, hanem odavonzza azokat, és a felekezeteken belül az Istenhez vezető úton segíti, támogatja őket. Ennél fontosabb nincs, és ezért azt gondolom, hogy akik itt ezt a mai napot és az előzőeket valamiféle olyannak gondolják, hogy ezt el lehet tudományos alapokon dönteni, azoknak azt ajánlom, hogy ezt legfeljebb jogászként, a társadalom ismeretében, de semmiképpen nem valamelyik felekezet teológiai hitvallása alapján tegyék.

Tisztelt Ház! Még valamit azért szeretnék megosztani önökkel. Itt mindenfélék elhangzottak - nyilván jószándékúan -, különböző politikai megnyilvánulások, hogy mikor mi történt. Nem szeretem a saját személyes példámat mondani: úgy nőttem fel egy református nagyvárosban, akkor még nagyvárosban az Alföldön, hogy katolikus voltam, és egy nagyszerű egyházhoz tartozhattam, de köztünk azokban a legnehezebb időkben soha sem volt olyan, hogy teológiai vitákon szembekerülhettünk volna egymással. A legsúlyosabb atrocitások mindig a katolikusok és a reformátusok közötti futballmeccsen voltak, amely ugyan lábra ment, de soha nem fejre, amely, azt kell mondanom, hogy küzdelmet jelentett, de nem egymást akartuk legyőzni, hanem csak a győzelmet akartuk megszerezni.

Ezért én azt javaslom, tisztelt Ház, hogy gondoljuk végig még egy olyan részét ennek a törvénynek, amelyet én nagyon jónak tartottam az eredeti javaslatban, hogy hol dőljenek el a dolgok: itt, a politikai viták tüzében vagy netán a bíróságon. Érdemes ezt még egyszer végiggondolni; érdemes ezt úgy végiggondolni, hogy annak minden vetületét próbáljuk megállapítani, és minden vetületét próbáljuk végiggondolni.

Ez nem egy napra szóló törvény, ez a törvény nem arról szól, hogy még egy hétig, kettő hétig él, hanem arról szól, hogy ennek szolgálnia kellene az unokáinkat is, ennek világosan és egyértelműen útmutatást kellene adnia. De milyen ellenérzéseket kelthet az, ha mondjuk, politikai jellegű döntésnek fogják minősíteni egyik-másik kisegyházat, ha éppen a parlament így vagy úgy dönt?

Azt gondolom, tisztelt Ház, érdemes ezt még egyszer végiggondolni, és érdemes még egyszer azon elgondolkodni, hogy nem lenne-e szerencsésebb - államtitkár úrnak is mondom - majd egy bizottsági módosító indítvánnyal e tekintetben is előrébb lépni. Sok mindenben léptünk előre, ebben azonban még nem sikerült. Lehet, hogy így is működni fog ez a törvény, s reményeim és hitem szerint miért ne működhetne, bár amikor Mirkóczki Ádám képviselő úr 7. pontban megjelent módosítóját olvasom, akkor mélységesen elgondolkodom: "Az Országgyűlés jelen törvény hatálybalépésével egyidejűleg felállítja a magyar vallásügyi tanácsadó testületet." (Mirkóczki Ádám: Mi a gond?) Milyen testület lenne ez? Hogy hogyan lenne ez kiosztva, nem mondom el a klasszikus viccemet; a k. u. k. idejében, amikor vasárnap gyülekeztek a katonák, és mindenkinek valamelyik felekezethez kellett menni, a káplár azt mondta az egy embernek, középen maradt, hogy különben úgy odavágja valamelyik felekezethez, hogy ott ragad. Nem hiszem, kedves barátaim, hogy ilyesmiben kellene feltétlenül gondolkodnunk.

Még egyszer mondom, elhiszem, Mirkóczi képviselő úr, hogy önnek itt ebben biztos van támogatottsága, de én nem tartozom ezek közé. Az én határozott véleményem ugyanis az, még egyszer mondanám, hogy a vallási, felekezeti, belső teológiai kérdéseket nem szabad behozni a Házba, az senkinek nem jó, legkevésbé az egyházaknak. (Gyöngyösi Márton: Azzal helyezné ki! Jézus Mária!)

Ezért, tisztelt Ház, javaslom, hogy mindannyian alaposan fontoljuk meg még egyszer, van még lehetőségünk, és próbáljunk meg egy tartós, időtálló, valamennyi istenhívő ember számára elfogadható törvényt hozni. (Taps a kormánypárti padsorokban, valamint az MSZP padsoraiban.)