Felszólalás adatai

Vegyük csak az egyik legnépszerűbb üdítőital hazai esetét, ahol ezen chipsadó néven elhíresült előterjesztés lényegében öt forinttal emelné meg csak azt a tehertételt, amit a kibocsátó, gyártó cégnek állnia kell. Miközben az is látható egyébként egy másik törvényjavaslat averziójaként, hogy ezen termék magyar termékként jelenhet meg, éppen azért, mert összetevőinek több mint 90 százaléka víz, itteni vízből csinálják, csakhogy az a szirup, az a titkos összetevő vagy valami, amiből készül - és vélhetően egészségkárosító termékről van szó -, nem hazai, nem Magyarországon készült. Mégis indokolt lenne nemzetgazdasági szempontból az, hogy az ezen gyártó által okozott társadalmi károkat ne terítsék szét a társadalom tagjain, hanem legalább részben térítse meg az a gyártó cég, ami profitot zsebel be ezen szétterítésből, ezen ártó, kockázatos hatásoknak a kiaknázásából.

Azt is látnunk kell, hogy ugyanúgy, ahogy ezt a céget nem terheli senki, érdekes módon a koffein értékhatárát - idézőjeles értékhatárát - is sikerült úgy meghúzni, hogy véletlenül kiessen az egyik legnépszerűbb márka és az üdítőitalfajták többsége is e tekintetben. Tehát amikor Kiss Sándor kollégám azt mondta, hogy legyenek energiaitalok ezek a termékféleségek is, akkor teljesen igaza volt a tekintetben, hogy nemcsak mérni kéne ezeknek a társadalmi károkozását, de tenni is ellene.

Ami viszont a leginkább vérlázító, az az, hogy többször hangoztattuk az eredeti előterjesztéssel kapcsolatban az úgynevezett LPG-re vonatkozó aggályainkat, tehát arra vonatkozó aggályainkat, hogy a környezetet egyik legkevésbé terhelő üzemanyagfajta esetén adónövelést, jövedékiadó-növelést határozott el a kormány. Egy olyan üzemanyagfajtáról van szó, amire át akarják állítani a városi tömegközlekedést, és amire mondjuk, a taxisokat vagy a személyforgalomnak a különböző ágazatait át szeretnék állítani. Tehát egyik kezükkel vagy inkább a szájukkal azt mondják, hogy igen, legyünk környezettudatosabbak, óvjuk a városi életteret, eközben a tettek azt mutatják, hogy megpróbálnak kipréselni, kisajtolni még további adóforintokat, adóbevételeket ebből a területből, ami önmagában is vérlázító. Éppen ezért nem igazán értjük, hogy hogyan akarják önök a városi tömegközlekedést átállítani, a környezetet kevésbé terhelővé tenni, miközben az ehhez szükséges üzemanyag adótartalmát folyamatosan növelik.

Azt is láthatjuk, hogy mind a bizottsági, mind az általános vitaszakaszban azokat az ötleteinket is megosztottuk önökkel, ami további veszélyes vagy veszélyesnek tekinthető összetevők adókörbe való vonását illette volna. A legeklatánsabb példája ennek az aszpartám esete, ahol ugyan európai mértékadó vizsgálatok még nem állnak rendelkezésre, de a tengerentúlról igenis és nagyon sok, amelyek bizonyítják ennek káros voltát. Nyilvánvaló, hogy a gyártás során bekövetkező visszaszorítását ezen anyagnak úgy lehet elérni, hogyha fokozott adótartalommal díjazzuk a hasonló tevékenységeket.

Azt is látnunk kell, hogy amíg nem kíván a kormányzat kimozdulni a különböző lobbik által nagyon szűkre vett mozgástérből, tehát a hamburgeradóból chipsadó lehetett azért, mert egy bizonyos lobbi a hamburgert kivette belőle, most egy másik lobbi a legnépszerűbb üdítőitalfajtát teszi lényegében minimálisan terheltté vagy majdnem hogy adómentessé, addig nagyon nehéz megfelelni annak a célnak, ami a törvényjavaslat lényegét kéne hogy képezze, ez pedig az egészségvédelem, az egészség megőrzése. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy semmiféle garancia nincs arra, hogy a bevételek jó része az egészségmegőrzés vagy az egészségügy számára képzett többletforrásoknak a tömegét gyarapítaná.

Összefoglalva tehát, sok támogatásunkról nem tudjuk biztosítani azt a végleges anyagot, amit elénk raktak, amellett természetesen, hogy az alapcélt támogatjuk, és a mögötte meghúzódó ideológia közel állna a szívünkhöz, hogyha teljes mértékben és teljeskörűen meg tudnák valósítani az emögött húzódó cselekvési tervet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)