Felszólalás adatai

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a kormányzat nem látszik megérteni azt az igazságot, hogy nem a kormánynak, hanem elsősorban a magyar társadalomnak kell integrálódnia az Európai Unióba.

Ezzel függ össze mindenképp az országjelentésnek az az évről évre ismétlődő, szomorú megállapítása, hogy Magyarországon a szociális párbeszéd a munkavállalók és a munkáltatók között lényegében nem működik, a kormány és a szociális partnerek között hiányzik a bizalom. Mi tudjuk, hogy mi ennek a bizalomvesztésnek az oka: többek között az Érdekegyeztető Tanács szétverése, a szakszervezetek, a munkavállalói szervezetek leértékelődése a kormányzat szemében, az, hogy a civil szervezetek egyre kevesebb támogatást kapnak. Azok a szocialista kezdeményezések, hogy a civil szervezetek a törvényhozásban valamilyen módon megjelenjenek, a kormányzat részéről eddig visszautasításban részesültek. Jól tudjuk, hogy az Európai Unió parlamentje mellett működik a gazdasági és szociális tanács, amelynek nagyon fontos szerepe van az érdekegyeztetésben. Magyarországon ez sajnálatosan hiányzik.

Azt is tudjuk, hogy a nyugdíjasszervezeteknek, amelyek több millió, több tízmillió uniós állampolgárt tömörítenek magukba, Brüsszelben nagyon nagy szavuk és súlyuk van. A szocialista kormányzat 2002 után ugyanezt a rangot és tisztességet adja meg a nyugdíjasok millióit képviselő szervezeteknek Magyarországon.

A szegénységgel kapcsolatban mindenképp kell utalni az országjelentésnek arra a tragikus megállapítására, hogy Magyarországon nagyon alacsony a gazdaságilag aktív népesség aránya, magyarán: a foglalkoztatottak aránya. Sajnos, a többi közép-kelet-európai országnál is messze-messze rosszabb Magyarországon a foglalkoztatási index, amelyből logikusan következik a szegénység is. Ez az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, amelyről néhány szót még mindenképp mondani kell. Akármilyen szépen eldicsekszik a kormány az országjelentés egyes kedvező megállapításaival, ami persze a társadalomnak szól, döntő és tragikus az, hogy Magyarországon milyen mértékű még mindig a szegénység.

Ferge Zsuzsa professzor asszony nemrég nagyon pontos adatok alapján vezette le, hogy a magyar társadalom 73 százaléka - 73 százaléka, hölgyeim és uraim! - az uniós szegénységi küszöb alatt él. Ez az igazi probléma! Fölzárkózásunknak és integrációnknak ez az igazi akadálya. Én tudom, hogy erről nem csak és kizárólag a jelenlegi kormányzat tehet, nem három és fél év alatt állt elő ez a tragédia, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kormányzat semmit nem tesz a szegénység mérsékléséért, minden programja éppenséggel a középosztályt támogatja, és a szegényeket gyakorlatilag leírja.

Sokáig azt hittem, hogy ez egy tévedés vagy egy rossz következménye a politikának. De múlt héten meghallgattam, majd írásban is elolvastam Orbán Viktor miniszterelnöknek az ezzel kapcsolatos kijelentését. Ő így fogalmazott, idézem szó szerint: "Azzal minden józan ember tisztában van, hogy ha a társadalom legszegényebbjei és leggazdagabbjai vagyoni állapotának különbségét nézzük, az mindig emelkedni fog." Vagyis a miniszterelnök szerint minden józan ember tisztában van azzal, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség folyamatosan és állandóan emelkedni fog Magyarországon.

A "józan" jelzőt természetesen ki kell törölni innen. Nem józan, hanem minden cinikus, érzéketlen és szívtelen ember - mint amilyen Orbán Viktor miniszterelnök - gondolja úgy, hogy a szegények és a gazdagok közti különbség folyamatosan nőni fog Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mi ezt elutasítjuk, mi ennek pontosan az ellenkezőjét szeretnénk megvalósítani. Azt gondolom, hogy hosszú távon az Európai Uniónak nem egy szegényházra van szüksége, hanem egy olyan országra, amelyben a szegénység aránya folyamatosan és jótékonyan csökken.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!)