Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselőtársam! A módosító indítványokkal kapcsolatban ugyanazok az alapvető problémák, mint amiket az általános vitában és a bizottsági vitákban is előterjesztettem és részletesen indokoltam. Ez pedig az, hogy nem lehet az ország védelmével, honvédelmével, a fegyveres erők feladataival és a biztonsággal kapcsolatos kérdések közül kiragadni egy részt, és arra a részre vonatkozóan úgy törvényt, határozatot hozni, hogy ne tekintsük át előtte az egészet.

Régóta szorgalmazzuk azt, hogy a Magyar Honvédség vezérkara dolgozza ki a területvédelem problémáját, és ezzel kapcsolatban a koncepciójáról tájékoztassa a honvédelmi bizottságot. Úgy gondolom, hogy amíg a haderőreformmal koherens, annak immanens részét képező területvédelmi koncepcióval nem rendelkezünk, addig kizárólag egy hangulati kérdés a nemzetőrség felállításáról gondolkodni, és ezzel kapcsolatban határozati javaslatot hozni. Ráadásul szeptember 11-e óta lényegesen megváltozott a már korábban is változóban lévő biztonsági képünk. Ehhez is hozzá kell igazítani a területvédelemmel kapcsolatos koncepciót.

Az új felfogás szerint, ami most kialakulóban van, a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a polgári védelem, a területvédelem, a fegyveres erők együttműködése más állami szervekkel, komplex módon kell hogy képezze a biztonság védelmezésének és garantálásának az alapjait. Ebbe a képbe még parciálisan sem lehet a jelen határozati javaslat tárgyát képező, elnagyolt és nem igazán átgondolt nemzetőrség koncepciót beiktatni. Bár a szívemhez a nemzetőrség oly közel áll, hiszen egyrészt '48-as emlőkön nevelkedtünk.

Az 1848-49. évi forradalomban és szabadságharcban rendkívül nagy szerepe volt a nemzetőrségnek és a nemzetőrségből kifejlődő honvéd seregnek, továbbá az 1956-57-es forradalomban és szabadságharcban a nemzetőrségnek szintén jelentős szerepe volt, amely ugyan '48-as hagyományokra épül, de a modern kornak megfelelően és az akkori kihívásoknak és az akkori drasztikus támadások ellenhatásaként másképp működött, másképp szerveződött, mint az 1848-49. évi nemzetőrség. Úgy gondolom, hogy ha meg is lehetne nosztalgiából és egészséges nemzeti hagyományok alapján a nemzetőrség nevét tartani, a tartalmával kapcsolatban nagyon sok fejlesztőmunkára van szükség, és jelen esetben ezeknek semmi nyomát nem lehet látni.

Éppen ezért az 1. pont alatt Vidoven Árpád képviselőtársam javaslatából tulajdonképpen csak egy momentumot tudok teljes mértékig támogatni, mégpedig azt, hogy mondja ki az Országgyűlés, hogy a haderőreform végrehajtásával párhuzamosan szükségesnek tartja a Magyar Honvédség önkéntes, hivatásos fegyveres erővé történő átalakítását.

Ez sürgető feladat, és minél előbb tesszük meg, annál előbb lesz korszerű, ütőképes, nemzetközi, jelesül NATO-kötelezettségeinknek eleget tevő fegyveres erőnk, hadseregünk. Amíg ezt húzzuk, amíg csökkentgetjük a szolgálati időket, és közeledünk, konvergálunk már az egyhetes szolgálati időhöz, akkor ezzel hátrányt okozunk, pénzkidobást, hamis illúziókat. Tehát ki kell mondani, hogy minél előbb, minél határozottabban át kell térni az önkéntes hivatásos hadseregre. Vidoven Árpádnak ezt a gondolatát teljes mértékig támogatni tudom, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a képviselő úr is elfogadta a mi évek óta hangoztatott, teljesen logikus és more geometrico levezethető álláspontunkat.

Amivel nem lehet egyetérteni, az, hogy önálló fegyveres erőként... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

ELNÖK: Ötperces időkeret van, képviselő úr. Amikor ezt ismertettem, akkor a képviselő úr még nem volt benn az ülésteremben, de egyébként ezt fogadtuk el.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök Úr! Nem szerencsés ezt korlátozni. Néhányan vagyunk, akik ehhez értünk, elmondjuk ezt, és itt azért...

ELNÖK: De az Országgyűlés így döntött, képviselő úr. Lehet időt kérni újra. Ha most azt mondja, hogy most azonnal kér egy másik öt percet, akkor szerintem ezt meg is adom, mert csak Bauer Tamás jelentkezett még szólásra. Úgyhogy folytassa, csak mondom, hogy öt perc az időkeret.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Átadom Bauer Tamásnak, de én ezt helytelenítem, hogy még ha többségi döntéssel is, korlátozzák a részletes vitát, ahol éppen szakszerű taglalások folynak, ami mindenki számára hasznos lenne. Rosszallásomat fejezem ki, hogy a többség, ugyanúgy, mint a háromhetes ülésezést, ránk erőszakolta, ugyanúgy már a részletes vitában...

ELNÖK: Képviselő úr, ez most nem tárgya a vitának, úgyhogy ha javasolhatnám, akkor vagy folytassa, és akkor még egy ötperces időkeretet biztosítok, vagy Bauer Tamás urat illeti a szó. Most arról ne beszéljünk, hogy önnek mi az értékelése erről a döntésről. (Balczó Zoltán: Most lehet kérni újra öt percet.)

MÉCS IMRE (SZDSZ): Akkor most kérek tisztelettel, elnök úr, újabb ötperces lehetőséget szólásra.