Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A 12. és a 16. pontról szeretnék néhány szót mondani. A 12. pont a táppénz szűkítésére tesz javaslatot, amit egy kormánypárti módosító javaslattal még szigorúbbá tesznek, az úgynevezett passzív táppénz fogalmáról van szó.

A jelenleg hatályos jogszabály azt mondja ki, hogy táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt vagy az annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik. A 43. § (1) bekezdés a) pontja szerint ez a jogosultsága egy esztendeig áll fenn.

A kormány most az indoklási részben azzal indokolva, hogy akiknek megszűnt a munkaviszonya és a végkielégítést a munkáltató nem fizeti ki azonnal, nagyon sokan a táppénzhez menekülnek, és ez jelentős mértékben megterheli a táppénzkasszát, ezért azt mondja, hogy ezt az egy évet leszűkíti 180 napra, és majd a 180 nap után, külön procedúra alapján vagy meghosszabbítják, vagy nem. Alkotmányjogi szempontból biztosított és biztosított között különbséget tesz, gondolom, ebben egyetértünk; szerzett jogot sért; és elnézést, ami a legfelháborítóbb: bizonyos csoportokat eleve táppénzcsalónak nevez. Úgy gondolom, hogy az OEP-nek megfelelően kellene az ellenőrzést végeznie, és akik ténylegesen táppénzcsalással próbálnak előnyhöz jutni, azokat kellene büntetni, és nem ilyen módon trükközni.

A 16. pont pedig egy ágazati miniszteri felhatalmazást tartalmaz, amely úgy szól, hogy az ágazati miniszter egyes fő betegségcsoportok vizsgálatára és terápiás eljárási rendjére, valamint gyógyszerterápiára ajánlásokat tehet. Kérem, én tudom, hogy a mindenkori egészségügyi miniszter nagyon felkészült, de úgy gondolom, ez típusosan az egészségügynek az az ága, amiért küzdöttünk, amióta rendszerváltoztatás van, hogy a terápiás, diagnosztikus protokollokat az érintett szakmai kollégiumok végezzék el.

(20.00)

Ez a szakmai kollégiumok feladata, nem a miniszteré. Ez tipikusan kézi vezérlés, és az a gyanúnk, hogy sajnos az ellátás szűkítéséhez fog vezetni. Nem véletlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara ezzel kapcsolatos véleményét nagyon nem ismerhettük meg. Kíváncsi lennék, hogy ezekhez a felhatalmazásokhoz milyen módon "járult hozzá" a Magyar Orvosi Kamara. Valóban megkaptak egy tervezetet véleményezésre, azt véleményezték is, de hogy aztán ez végső változat vagy sem, bennem kétségeket ébreszt. Én megkaptam a Magyar Orvosi Kamarától a törvénytervezettel kapcsolatos véleményüket, de úgy tűnik, nem ugyanarról a törvényjavaslatról mondták el véleményüket. Lehet, hogy egy korábbi variációt kaptak, mert mostanság időnként kiengednek egy-egy törvényjavaslatot, és aztán a végén mégsem az lesz belőle.

Tehát én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy miniszteri rendeletben vizsgálati és terápiás eljárási rendet és gyógyszerterápiás ajánlásokat tegyünk, ehhez asszisztáljunk. Ez a gyógyítás szabadságát jelentős mértékben szűkítő lépés lenne, és ugyanúgy veszélyezteti a betegellátást. Tényleg nem tudom, hogy képzelik ezt. Kérem a képviselőtársaimat, hogy ez a pont maradjon el, így is marad még összességében 41 felhatalmazás a kormány, illetve az ágazati miniszter részére arra, hogy rendeletet alkosson. Ez már-már azt a látszatot kelti, hogy tulajdonképpen nem is kívánja a parlamentet igénybe venni az egészségügy átalakítása kapcsán, hanem kézi vezérléssel akarja a hátunk mögött levezényelni az egészet. De ez egy kirívó példa arra, hogy felhatalmazást adjunk. Kérem, hogy ezt ne engedjük.

Köszönöm szépen.