Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én először arra gondoltam, hogy külön-külön megpróbálok mindenkinek reagálni a felszólalására, de nem teszem, eltekintek tőle, inkább témakörönként. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaráról szóló törvényt, azt gondolom, rég elfogadtuk, és a kamara igazolta a létjogosultságát, igazolta azt, hogy küldetésének tökéletesen megfelel. Egy. Természetesen fejlődési lehetőség és szükségszerűség adott, és kell is hogy változzon.

De azért egy dolgot elfelejtettek, kedves képviselőtársaim, méghozzá azt, hogy ez a kamara az egész magyar agrár-élelmiszer gazdaságot átfogja úgy, hogy Brüsszelben akkreditált 17 szakmai szervezet csatlakozott a kamarához a választások során, plusz még kettő, tehát összesen 19 szervezet fogott össze. Az egész magyar agrár-élelmiszer gazdaság és az egész magyar vidék. Lehet, hogy ez egy kicsit szomorú azok számára, akik másként gondolják a jövőt, de ez szívük joga, ahogy gondolják.

Másik kérdés, most már közelítve a problémákhoz. Kérem szépen, igen, az élethez igazítottuk a törvényt, ezért nyújtottuk be a javaslatot. Az élethez igazítottuk, tehát ha az gond, hogy mi igenis arra törekszünk, hogy a birtokviszonyok átláthatóak legyenek, hogy a spekulatív földszerzést megakadályozzuk, hogy üzletszerű művelés alatt álló, élet- és versenyképes gazdaságok, életképes birtoktestek jöjjenek létre, ha ez bűn, akkor természetesen vállaljuk. Ha a helyi gazdálkodói közösség érdekeinek érvényesítését akarjuk, ha ez bűn, akkor azt is vállaljuk, és sorolhatnám.

Visszatérve a bizottságokra. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy 12 ezer területi agrárgazdasági bizottsági tag dolgozik ma Magyarországon. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy 28 ezer helyi szervezet működik. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy szakmailag megalapozott háttérrel dolgoznak, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jogászai segítik a munkájukat. Borzasztóan fáj önöknek az, hogy ezek az emberek a helyi viszonyokat jól ismerik, és aszerint kívánnak dönteni, mert ezért támadják a bizottságot. Azért szeretném jelezni önök felé, hogy gyakorlatilag a bizottság ülése teljes mértékben nyitott, minden érintett fél számára. Interneten közzéteszik a helyét, az időpontját. Teljes körű transzparencia van. Nem értjük, hogy mi a gond.

A földárak tekintetében igen, kell róla beszélni. Tudják miért? És tudják, miért kerül be? Tőlem tudják meg. Nem én voltam a javaslattevő, de egyetértettem azzal, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Azért, kedves képviselőtársaim, mert ha egy adott település határában valaki kinéz magának egy ingatlant, és teljesen mindegy, mibe kerül, azt megvásárolja, mondjuk, felnyomja 30 ezer forintra hektáronként, és ugyanazon a településen 3 ezer forint egy hektár föld… A gazda mit akar? Élni akar, boldogulni, kiegészíteni a birtokát, működőképessé tenni nemcsak ma, hanem hosszabb távon. Ehhez neki nyilván növelni kell a birtokot. Bármennyire mondja képviselőtársam, hogy itt nem lehet növelni, igen, növelni kell. Ha a világ tendenciáit nézik  önök mindig nézik a nemzetközi összefüggéseket , szíveskedjenek megnézni, hogy Európában, szíveskedjenek megnézni, hogy a világban hogyan alakulnak a birtokméretek. Nem azt mondjuk, hogy óriásbirtokok kellenek. Persze meg kellene egyezniük Vadai képviselőtársammal, mert egyikőjük a nagybirtokot félti, a másikójuk pedig úgy dönt, hogy a kisebb birtokokat és kisgazdaságokat kell előtérbe helyezni. Döntsék már el, hogy mégis akkor milyen álláspontot alakítanak ki! (Dr. Vadai Ágnes: Külön pártban ülünk! Nem tűnt fel? Helló!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve, a helyzet az, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képes volt összefogni a vidéket, képes volt konszenzust teremteni a szakmai szervezetek között, és mint ahogy Apáti képviselőtársam említette, igen, nagyon fontos dolog az, hogy a földárakban olyan megoldást találjunk, ahol az élethivatás-szerűen gazdálkodni akaró magyar gazda a településen, a fiatal gazdák a településen ki tudják a birtokaikat egészíteni.

És valahol itt korlátot kell szabni, mert a befektetői tőke, a kincsképzés vagy pedig a gazdálkodni akaró ember között óriási különbség van. Ezt akár elfogadják, akár nem, ez attól még tény marad. Ezért mondom, kedves képviselőtársaim, lehet róla vitatkozni, kell is róla vitatkozni. Találjuk meg a legjobb megoldást, mert meg lehet találni, meggyőződésem. Itt van önök előtt.

Visszatérve, én azt gondolom, az a meggyőződésem, hogy ezek a módosítások  és sorolhatnám itt az élethez igazítást azzal, hogy ha valaki éppenséggel szarvasmarha-tenyésztő gazda, és mondjuk, a szőlőterületet kívánja felvásárolni a szarvasmarhára való hivatkozással… Életszerű, hogy a kertész vásárolhasson? Életszerű az, hogy a tevékenységéhez igazodóan tudjon földet vásárolni? Igen. A termőföld kincsképzésszerepét csökkenteni akarjuk. A gazdálkodó jusson hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősek vagyunk azért, hogy milyen birtokpolitika lesz Magyarországon. Felelősek vagyunk azért, hogy mennyire tudunk olyan rendszert kialakítani, ahol képesek vagyunk a magyar vidék életképességét megtartani, sőt az emberek életminőségét javítani. Nagyon fontos az, hogy szervezett keretek között működjünk. Azt viszont gondolják végig, hogy ma a vidék egységes, együtt van. Ma a szakmai szervezeteket kérdezzék meg, vizsgálják meg, nézzék meg, hogy az egyes szakmai szervezetek hogyan tesznek javaslatot, hogyan működnek együtt. Ez a nemzeti agrárgazdasági kamarák keretein belül zajlik.

Lehet a Magosz elnökét szidni, minden további nélkül, csak tudják, az a helyzet, hogy én ezt közel három évtizede csinálom, és nem akarok visszahivatkozni, nem szokásom, tehát ezért most eltekintek attól, hogy visszahivatkozzam 2005-re és még jóval korábbi dátumokra. Nem felejtettük el, lezártuk. A tanulságokat levontuk, és amikor a jövőt építjük, akkor ezeket a tanulságokat bizony számontartjuk és igénybe vesszük.

Azt kérem önöktől, fontolják meg, mert nincsenek mögöttes szándékok, ne a trükköket keressék. Azt nézzék meg, hogy az embereknek hogyan lehet segíteni. És utolsó gondolatkörben engedjék meg, ha most nem vagyunk hajlandók a jövőre koncentrálni, akkor, amikor robbanásszerű technológiai változások vannak, a tudományban komoly változások vannak, akkor, amikor szükséges a gazda-együttműködést segíteni, a precíziós gazdálkodásban, a digitális technológiák alkalmazásában, hogyan lehet, ha nincs egy olyan szervező erő, aki vidéken képes az embereket összefogni, képesek figyelni egymásra? Hogyan lehet az, hogyan történhetett meg, hogy a 650 falugazdász közreműködésével szinte az utolsó centig az uniós forrásokat le tudtuk hívni, hogy képesek voltunk arra, hogy digitális eszközökkel segítsük a munkájukat, hogy a pénzügyi, szakmai és gazdasági információkat el tudjuk az emberekhez juttatni? A szakmai szervezetek tökéletesen értik ezt. Én arra kérem önöket, gondolják végig, hogy a szervezeti kereteket ehhez a tevékenységhez hogyan lehet úgy módosítani, hogy valóban versenyképesek legyünk. Erre megvan a lehetőség.

Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja, hisz négy esztendő alatt azért nagyon sok olyan rést észleltünk, ami nem az eredeti jogalkotói szándékkal esett egybe, és ezeket bizony le kell zárni, ezeket a kiskapukat be kell csukni. És ne az ellenségeskedést keressék, hanem azt, hogy a mi szándékaink a vidék életképességének a növelése, az emberek érdekének a képviselete. Ezt vállaltuk, ezért van itt a törvényjavaslat. Várjuk jobbító szándékaikat. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)