Felszólalás adatai

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Országgyűlés! Röviden kapcsolódva ehhez a vitához, egyrészről nem tisztem megvédeni az előterjesztőket, már csak azért sem, mert magam is kritikusan viszonyulok az előterjesztéshez, a környezetvédelmi bizottságban nemmel szavaztam a javaslatra, és ezt szeretném majd indokolni. Ugyanakkor pozitív oldalról közelítem a javaslatukat, mert mindannyiunknak szembesülni kell azzal, hogy abból a térségből, ahonnan ők jöttek, ez a folyamat, ami jelenleg zajlik a Tisza-völgy árvízi biztonsága vagy a Vásárhelyi-terv megvalósulása folyamatában, konfliktusokat hordoz. Konfliktusokat hordoz a gazdálkodók esetében, mert érdekeket sért.

Az persze meggyőződésem, hogy nagyon rossz választ ad az előterjesztés, hogy hogyan lehet kezelni ezeket a konfliktusokat. Ebben nagyon kritikus vagyok, ugyanakkor az alapvető rosszindulatot vagy a visszalépési szándékot nem feltételezem. Azt feltételezem, hogy érzékelték a konfliktusokat és a társadalmi problémákat. Erre próbáltak választ adni, és szerintem nem helyes irányban mozdultak el. Olyan irányban mozdultak el, amely egyéb hosszabb távú célok érvényesülését alapvetően korlátozza, vagyis nem az előrelépést segíti, hanem épp a visszalépést eredményezi. Ennyiben mindenképpen kritikus lennék.

Szeretnék elsőként közvetlenül az előterjesztésre és az abban foglalt konkrét javaslatokra koncentrálni, kicsit később a Vásárhelyi-terv egyéb folyamatairól is beszélni, illetve közben arra is utalni.

A javaslat mindösszesen hat paragrafust fogalmaz meg. Az 1. § a finanszírozásról beszél. Ellentmondást érzek, és rosszul érzem magam. A kormánypárti MSZP-s képviselőtársaim benyújtják ezt a javaslatot, amivel egyértelművé teszik, hogy az a tendencia, amely a Vásárhelyi-terv beruházásainak megvalósítását EU-s pénzek irányába tolta át, nem jó megoldás, szükség lenne kormányzati pénzekre is. Ezt követően vagy ezzel párhuzamosan pedig néhány héttel ezelőtt leszavaztak minden olyan módosító javaslatot, amely a KvVM költségvetéséből immáron törölt Vásárhelyi-terv megvalósításához kapcsolódó költségvetési forrásokat részben visszapótolta volna.

Jelenleg is ott vannak a parlament előtt a költségvetés 2010. évre vonatkozó költségvetési javaslatában azok az elemek, amelyek visszapótolnák a KvVM-ben is, így a gazdasági tárcánál vannak ilyen források, de összességében kormányzati szinten sokkal kevesebb van, mint amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy kormányzati forrásokból is érvényesüljenek azok a programok vagy a megvalósulását segítsék a programoknak, amelyekre szükségünk lenne.

Én tehát az 1. §-ban megfogalmazott szemléleti iránnyal nagyon egyetértek, csak ezzel teljesen ellentmondásban van a napi gyakorlat akkor, amikor a költségvetésről szavazunk, vagy a módosító javaslatokról szavazunk, vagy amikor a környezetvédelmi tárca költségvetését beterjeszti a kormány, illetve amit aztán nyilván a parlamenti többség elfogad.

A 2. § szintén helyes irányba megy. Az egyszeri kártalanítás vagy kártérítés mértékét indexálja, teljesen jogos igény. Valóban indokolt, jogos az érdeksérelem megjelenítése, és ennek a megoldására tett lépés. Nincs vitám ezzel. Azt gondolom, ebbe az irányba kell lépni.

Ugyanezt gondolom különben a 3. §-ban megfogalmazott javaslatokról, amelyek a tulajdon, illetve a vagyonkezelés ügyét próbálják rendbe tenni, és felelőst vagy gazdát adnak a létesítményekhez.

A 4. § szerintem ebbe a jogszabályba közvetlenül nem illeszkedik, hiszen ma is megvan a lehetősége annak, hogy közcélú, közhasznú foglalkoztatással árvízvédelmi és egyéb területeken érdemben bővítsük a foglalkoztatást.

(21.50)

Az, hogy erre ebben a módosításban is felhívják külön a figyelmet, inkább helyes, mint kifogásolható, vagyis alapvetően támogatható.

A kritikus pont valóban az 5. és a 6. §, amelyre képviselőtársaim is felhívták már a figyelmet, és én is szeretném megemlíteni, hogy a jövő nemzedékek biztosa is erre a két paragrafusra koncentrál a kritikai észrevételeiben.

Ha tehát az előterjesztők elfogadnák kompromisszumként a jövő nemzedékek biztosa által is megfogalmazott és majdan a környezetvédelmi bizottság által is benyújtandó módosító javaslatokat, semmi gondom nem lenne az előterjesztéssel, mert ezek a benne rejlő előrelépések helyes irányt fogalmaznak meg. Szomorúan hallottam azonban a környezetvédelmi bizottságban, hogy bár nem egyértelműen kimondva, de a kérdésemre, amelyben megfogalmaztam azt a kérdést, hogy miként vélekednek a konkrét módosító javaslattal kapcsolatban, amely a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hivatalából származik - itt előttem már ismertették, én is majd utalok rá -, egyértelmű nem volt a válasz. Ha így és ebben a formában nincs kompromisszum, meggyőződésem szerint ez valóban súlyos visszalépést jelent, súlyos kockázatokat jelent, és alapvetően ellenkezik a módosítási irány a Vásárhelyi-terv eredeti célkitűzéseivel több szempontból is.

Helyesen fogalmazták meg képviselőtársaim a kritikát, amikor csak az árvízvédelmi célú megvalósítással próbálja a szöveget módosítani az előterjesztő. Ez természetesen azt jelenti, hogy az egyéb tájgazdálkodási irányú célokat mellékesnek tekinti. Egyetértek azzal az elemmel, amely az egyszeri kártalanítás összegét rögtön megemeli. Helyesnek gondolom azt a logikát is, amely, bár konkrétan nem hangzott el a bizottsági ülésen, de felvethető, hogy az állami földeket érintő földcserével azokat a gazdákat, akik nem akarnak a gazdálkodásban érdemben váltani, közvetlenül is lehet kártalanítani. A kisajátítás elhangzott a bizottsági ülésen is, ez nagy területek esetén költségvetési forrásokat igényel. Szerintem a földcsere részben ezt a problémát kezelheti, amit használni lehetne.

A legkritikusabb kérdés a 6. §, ezt részletesen ismertette Katona Kálmán. Úgy gondolom, az a változtatás, amely a Vásárhelyi-terv lényegét veszi ki a javaslatból, nem elfogadható. Nem elfogadható, hogy folyamatos támogatás járjon azoknak a gazdáknak, akik ezen a területeken gazdálkodnak, nem elfogadható, hogy a kemikáliák használatát engedélyezik, nem elfogadható, hogy a monokultúra és az intenzív gazdálkodás irányába hagyják továbbmenni a termelést, amelyik nincs összhangban az ezeken a területeken hagyományos tájgazdálkodással, amit preferálni kívánt volna az előterjesztés, eredendően a Vásárhelyi-terv, szerintem helyesen és jó irányban.

Úgy gondolom, tehát ebben a tekintetben nem lehet engedményeket tenni. Az árvízi borítottság vagy a vízzel való borítottság ütemében való mindenkori kártérítés pedig azért is problémás, mert tudatosan és egyértelműen kimondtuk, azt gondolom, akik a Vásárhelyi-terv ügyében eddig megszólaltunk, fontosnak tartjuk, hogy ennek legalább olyan jelentősége van úgy az árvízvédelem, mint a vízvisszatartás ügyében. A vízvisszatartás pedig nemcsak árvizes időszakokban, hanem nagyvíz esetén is ezeken a területeken akár évi gyakorisággal 10-20-30 centiméteres vízzel való borítottságot feltételez, ami bizonyos gazdálkodási formákat lehetővé tesz, azonban pénzügyileg, gazdaságilag ezt lehetetlenné tenné az a javaslat, amely minden vízzel borítási időszakra vonatkozó folyamatos kártalanítást vagy akár évenkénti vagy sűrűbb kártalanítást adna a gazdálkodók számára.

Úgy gondolom tehát, hogy a probléma létezik, a probléma megoldásában a Vásárhelyi-terv lényegének megszüntetésével válaszoltak az előterjesztők, és ez számunkra elfogadhatatlan. A közbülső kompromisszum a jövő nemzedékek biztosának észrevételében megfogalmazott módosítások elfogadásával, illetve az ebben a javaslatban általam is pozitívnak említett részelemek támogatásával oldható meg.

Tehát a javaslat ebben a formájában nem elfogadható. A módosító javaslatokat az előterjesztők támogatják, illetve azok mellett fogadja el a javaslatot a parlament úgy, hogy működőképes változtatások lépnek életbe, ami a gazdálkodók érdekeit is figyelembe veheti.

Köszönöm a figyelmet. (Katona Kálmán tapsol.)