Felszólalás adatai

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elnök Asszony! Elnézést kérek, hogy ismételten hosszasabb leszek, mint ami elvárható lenne a késő esti órában, de szeretném ismételten keretbe helyezni a kérdést, a témát, hogy világosan lássuk, hogy egy aprónak tűnő egyéni képviselői indítvánnyal milyen horderejű stratégiai kérdésekbe nyúlunk bele.

Tehát az tény, hogy a súlyos és a nagyon súlyos aszálykáros évek száma a XIX. században hét, a XX. században tizennégy volt, az elmúlt harminc esztendőben viszont már túl vagyunk a nyolcadik aszályos esztendőn is. A magyar agrárminiszter már június első napjaiban arra kényszerült, hogy a 2009-es esztendőt e tekintetben is vis maiornak nyilvánítsa. A szaktárca szándékai szerint 5 milliárd forintot juttatnak az aszálykárt elszenvedő gazdáknak, de csak azoknak, akik május közepéig bejelentkeztek a kártérítési rendszerbe.

Az éghajlatváltozás miatt hazánk klímája az eddigi tudományos kutatások eredményei alapján mediterrán irányba tolódna. A jövőben magasabb átlaghőmérséklettel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, közöttük árvizekkel, szárazsággal, ennek következményeként gyakori vízkorlátozással.

Néhány esztendeje a Tisza menti Szolnok vízellátása, a folyó szokatlanul alacsony vízállása miatt, veszélybe került, és a város vezetői már készültek arra, hogy a lakosságot zacskós ivóvízzel lássák el. A korábbi években, legutóbb 2006-ban pedig a szokatlanul magas vízhozam biztonságos levezetése okozott komoly gondot és jelentős költségvetési kiadást.

(21.30)

Szerény volt Katona Kálmán exminiszter úr, de az ő idejében bizony évente kellett megbirkózni az árvízi problémákkal, és ennek a költségvetésre is komoly kihatása volt. Az árvízi védekezés költsége 1998-2002 között 32,2 milliárd forintot, a helyreállításé pedig 15,9 milliárd forintot tett ki. A belvizek elleni védekezésre 1999 és 2003 között 17,4 milliárdot volt kénytelen biztosítani a költségvetés. Közben az aszály több éven át tetemes termésveszteséget okozott.

A kutatók előrejelzései alapján arra számíthatunk, hogy a magyar agrárgazdaságnak közel 20 százalékos termésátlag-csökkenéssel kell számolnia. A klímaváltozás következtében folyóink vízszintje évtizedeken belül a felére apadhat. A szárazodás és az aszály a nemzetgazdaság többi ágát is érinti. A víz- és élelmiszerhiányon túlmenően a humán- és állategészségügyben, az élelmiszeriparban, a közlekedésben, az energiaellátásban, de még a turizmusban is halmozottan okozhat károkat.

A víz- és élelmiszer-ellátás területén nemcsak kedvezőtlen mennyiségi változásra kell felkészülnünk, hanem szembe kell néznünk a minőségük várható romlásával is. A változás már ma is súlyosan érinti a természeti környezetet és a természeti erőforrásokat. Az ország erdőállományában évről évre egyre kevesebb növekmény mutatható ki, amely rontja az ország szén-dioxid-elnyelő képességét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai, államilag irányított vízgazdálkodás csak a pillanatnyilag feleslegesnek látszó víz elvezetésére törekszik, és nem hasznosítja megfelelően az ország területére lehulló csapadékot, s nincsenek tározótavaink sem, amelyek a nagy folyók mentén képesek lennének felfogni az átvonuló árhullámok vizét. A természetes vízutánpótlást meghaladó mértékű vízkivételek miatt a Duna-Tisza közén jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a homokhátságon és a Nyírségben az éghajlatváltozásra, valamint az aszályra rendkívül érzékeny, szűkös vízkészletek találhatók. Ezeken a területeken már most is 50 százalékos a kihasználtság, de ezen belül a felszín alatti vizeké közel 100 százalékos. A klímaváltozás következtében e két régióban romlani fog a helyzet, mert az igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló készletet.

Ebben az esetben nem marad más megoldás, mint a vízkorlátozások bevezetése, valamint a lakosság elköltözése. Esetleg a hatóságok szemet hunyhatnak az illegális vízkivételek felett, de azok, miután az ország területe egységes hidrológiai rendszert képez, súlyos környezeti problémákhoz vezethetnek.

Az éghajlatváltozás és a vele együtt járó ellátási nehézségek, valamint az európai uniós direktívák együttesen olyan problématömeget jelentenek, amelyet a jelenlegi rendszerek toldozgatásával-foldozgatásával nem lehet kezelni. A legsérülékenyebbnek mutatkozó Alföld vízgazdálkodásának a területfejlesztéssel és a tájhasználatban szükséges változtatásokkal összehangolt újratervezésére van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Vásárhelyi-terv a fenti, kedvezőtlen tapasztalatok hatására született meg. Az Orbán-kormány idején kidolgozott és a Medgyessy-adminisztráció idején továbbfejlesztett terv az árapasztó és vízvisszatartó művek megépítésével a Tisza-völgy árvízi biztonságát és az Alföld elsivatagosodásának megállítását egyszerre kívánta szolgálni. Az eredeti, pusztán árvízvédelmi célok időközben, az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokban részt vevő akadémikusok javaslatait is figyelembe véve kiegészültek természetvédelmi, tájhasználati és infrastruktúra-fejlesztési célokkal is. A később megszületett törvény preambulumában még az olvasható, hogy az érintett Tisza-völgyi, nagyobbrészt agrártérség fejlődésének nincsen valódi esélye táj- és vízhasználatváltás nélkül.

2007-ben a konvergenciaprogramra hivatkozva a kormány elismerve ugyan azt, hogy az árvízi kockázat nem csökkent, hatályon kívül helyezte a program megvalósítását szolgáló ütemtervet, amelynek következtében a fejlesztések gyakorlatilag leálltak. A terv megvalósulása mintegy másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát növelné. A tervezett 10-12 tározóból álló rendszer 1,5 milliárd köbméter árvíztömeg visszatartására lenne alkalmas, amely lehetőséget biztosítana a vízhiányos térségek öntözésére is.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti képviselőtársaink által benyújtott, a Vásárhelyi-terv módosítására vonatkozó törvényjavaslat ellehetetlenítheti a korábban megfogalmazott komplex víz- és tájgazdálkodási program egyidejű megvalósulását. Az árvízvédelmi, a tájgazdálkodási és a kapcsoló infrastruktúra-fejlesztési feladatok beruházói személyének elválasztásával könnyen előállhat az a nemkívánatos helyzet, hogy az árvízvédelmi célú beruházások a kormány által kijelölt beruházó által megvalósulnak, míg a tájgazdálkodási fejlesztések elmaradnak.

Figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos akadémiai kutatások megállapításaira, amelyek szerint a mindenkori kormánynak a probléma kezelésére integrált programok megvalósításával kell törekednie, célszerű a Vásárhelyi-terv megvalósulásának teljes koordinációját a mindenkori kormány kezében tartani. Egyébként ugyanezt a szemléletet tükrözi az Országgyűlés által alig egy esztendeje elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégia is.

A kormánypárti indítvány másik sarkalatos javaslata szerint a továbbiakban állami támogatásban részesülhetnének olyan intenzív mezőgazdasági tevékenységek, amelyek termésátlag javítása céljából termésfokozó vegyi anyagokat, illetve kártevők, valamint gyomosodás elleni vegyszereket alkalmaznak. Ez a javaslat élesen szembefordul a korábbi törekvéssel, amely egyaránt fontosnak tartotta az árvízvédelem, a tájhasználat és természetvédelem szempontjait. A sokak közösségi érdeke helyébe a kevesek gazdasági érdekeit kívánja helyezni. Egész pontosan az intenzív nagyüzemi gazdálkodók érdekeit akarja továbberősíteni, amely a monokultúrás gazdálkodás térnyerését szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra az ellentmondásra is, amely az érvényben lévő és a módosítással nem érintett 2. § célkitűzéseit érinti. Az eredeti és jelenleg is érvényben lévő célkitűzés szerint az árvízi vészhelyzet kezelésére hivatott tározóknak és azok műtárgyainak alkalmasaknak kell lenniük arra is, hogy a mértékadó árvízszint alatti árhullámok esetén is hasznosíthatóak legyenek klímavédelmi és környezetgazdálkodási célok megvalósítására, értsd: öntözési feltételek biztosítására. Amennyiben a törvényben meghatározott módon kívánjuk a létrehozott műveket hasznosítani, akkor egy vegetációs időszakban akár többször is víz alá kerülhetnek a tározók.

Az intenzív nagyüzemi gazdálkodást elősegítő állami támogatások viszont jogalapul szolgálhatnak az elárasztás következtében víz alá kerülő kultúrák károsodását ellentételező kártérítések megítéléséhez. Olybá tűnik, mintha bizonyos üzleti körök számára az állandósuló állami kártérítések igénybevételének lehetőségét kívánnák biztosítani a javaslattevők.

A törvény eredeti szándéka szerint a tározók területén olyan tájhasználat lenne kívánatos, amely igazodik a domborzati, ökológiai adottságokhoz, melynek következtében létrejöhet egy kevésbé klímaérzékeny tájszerkezet, lehetőséget nyújtva az extenzív mezőgazdasági művelési módoknak. A fent hivatkozott kormánypárti javaslat ezt a törekvést is zátonyra kívánja futtatni.

Tisztelt Országgyűlés! Van még egy említésre méltó hatása ennek a sok sebből vérző és klímabarátnak egyáltalán nem nevezhető indítványnak: az intenzív gazdálkodás során a területre juttatott növényvédő szerek és műtrágyák ellenőrizhetetlenül elsodródhatnak egy elöntés során. A különböző vegyszerek keveredése a tározóba engedett vízben kiszámíthatatlan környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokkal járhat. Élelmiszer-egészségüggyel kapcsolatos kutatások már számtalanszor rámutattak arra, hogy az egyenként határérték alatti hatóanyagok összeadódása, esetlegesen előforduló reakciója milyen egészségkárosodásokhoz vezethetnek.

A fentiek alapján megállapítható, hogy nem elég az, hogy a kormány módszeresen lassítja a tározók megépítését, és ezáltal veszélyezteti másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát, hanem a mostani indítvánnyal a közösség klímavédelemmel és környezetbiztonsággal kapcsolatos érdekei elé kevesek magánérdekét kívánja helyezni.

A fenti indokok alapján, tisztelt képviselőtársaim, az indítvány ebben a formájában teljességgel támogathatatlan. Már a gazdasági bizottság ülésén is megfogalmazódott az, hogy ha hatástanulmányt készítettek volna, abban az esetben esetleg lehetne a kompromisszum felé elmozdulni.

(21.40)

Ha az a hatástanulmány világosan bemutatta volna, hogy az árvízvédelmi szempontok mellett a víztározási, vízvisszatartási szempontok érvényesüléséhez a Tisza mentén hány tározó megléte szükséges úgy, hogy ott az eredeti Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését szabályozó törvényben foglalt tájhasználati változás, az ökológiailag is fenntartható gazdálkodás kapjon szerepet, és melyek lehetnek azok a tározók, az a négy-öt tározó, amely kifejezetten csak árapasztó szolgálatot teljesít magas, extrém árvízi hullám érkezése esetén; de az előterjesztésben erre nem láttunk kísérletet sem, és nem láttuk azt sem, hogy kellő hatástanulmányok készültek volna annak érdekében, hogy az előterjesztés szakmai védhetőségét is alátámasszák. Éppen ezért ebben a formájában ez az előterjesztés támogathatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)