A felszólalás szövege:

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdemes néhány sarokpontot rögzíteni ebben a vitában, mert meglehetősen egyoldalúvá vált, idáig úgy tűnik.

Amit Béki képviselő asszony és Filló Pál képviselőtársam elmondott, azok olyan tények, amelyekkel viszonylag vitatkozni - sem a kemence hőfokával, sem egyéb más üggyel - nem nagyon lehet. Egy dologról azonban nem esett szó, s még egyszer megismétlem, ha valaki elfelejtette volna. Az államtitkár úr azt mondta, hogy jó néhány szakmát a következő évben meg fognak vizsgálni, és arra más szabályok fognak vonatkozni. Egy.

Kettő. Ne felejtsük el, hogy a munkáltatónak ez a típusú foglalkoztatás minden nehézséggel együtt ma a piacon versenyelőnyt jelent. Tehát aki annyira félti vagy féltette a vállalkozókat, neki mondom, hogy ők könnyebben kapnak jól képzett munkaerőt, mert a korkedvezményes nyugdíjért jobban és szívesebben mennek oda dolgozni. Ez egyébként mint formáció megmaradt, tehát a korkedvezmény megmarad, nem szűnik meg, nem szünteti meg senki.

Egy harmadik dolog pedig, azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy mindannyiunk számára világos legyen, önöknek is, akik a munkahelyeket féltik a pályakezdőktől.

(13.40)

Egyszer érdemes megnézni, hogy az ezeken a helyeken dolgozó emberek visszafoglalkoztatásának az aránya, átlaga mennyi. Egyetlen szakma ellen nem szeretnék beszélni, de ahol 52 éves korban elmehetne nyugdíjba, és még 60 éves korában is ott dolgozik, ott azon a munkahelyen egy ember nem tud elhelyezkedni. Tessék szíves lenni erre is gondolni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaimnak szeretném mondani, attól, hogy valamit monoton hajtogatnak, az még nem válik valósággá. Azt kérem, hogy próbálják meg elolvasni a törvénytervezetet. Amikor harmadszor hangzik el, hogy 2007-ben nem kell semmilyen járulékot fizetni, s 2010-ig meg 2011-ig hogyan és milyen módon, utána Babák képviselő úr ne mondja azt, hogy 2007-től mi kerül bevezetésre.

A másik: azt javaslom, hogy ne a Népszabadság vagy a Népszava cikkével foglalkozzunk, mert az nem tartalmazhat semmiféle törvényjavaslatot. Ha én azt olvasom a Dörmögő Dömötörben, hogy antidemokratikus a Fidesz, akkor azt nem hiszem el, mert én nem hagyatkozom semmiféle újságra.

Köszönöm szépen.

LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Borsos képviselőtársam Flaubert-elméletével egyébként, ami a látóhatárra vonatkozik, pont meg lehet kerülni a Földet, és utána már nem lesz újabb látóhatár. De nem is ez lenne a lényeg. (Egy taps a Fidesz soraiból.) Talán inkább az, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megkerülni. Köszönöm, Babák úr, ha ön is ilyen tréfás lesz, én is tapsolni fogok. (Derültség.)

Tehát azt gondolom, hogy megkerülni néhány kérdést nem lehet. Az ellenzék képviselői arról beszélnek, hogy a nyugdíjkasszának a szolidaritását nem lehet egyébként felrúgni, nem lehet megváltoztatni. Szívem szerint én ezzel egyetértenék, csak lassanként a nyugdíjkasszából nemhogy szolidaritást nem lehet vállalni, hanem nyugdíjat nem lehet kifizetni. Egyébként pedig vitathatjuk, hogy ez kinek a hibája, és hogy hogyan történt, és az elmúlt 16-17 évben mi változott és mi nem változott.

Azt gondolom, olyan típusú javaslatokat várnánk önöktől, ami abban segítene, hogy amikor a nyugdíjkérdést kezeljük nyugdíjkorrekcióval, a jelenlegi törvénymódosító javaslattal (Babák Mihály: Ne cseréljük fel a szerepeket, te kormányozol...), akkor együttesen valamilyen módon valamilyen olyan megoldást találjunk, amiben pénzt is lehet találni, ahol egyébként nem kell az embereket megadóztatni, megsarcolni, ahogy önök mondanák, tehát valamilyen ötletet, ne azt, hogy ne csináljunk semmit, és hogy minden maradjon a régiben. (Babák Mihály: Azt mi nem mondjuk.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

LÉNÁRT LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság történelmében most már többedszer fordul elő, hogy mind a 19 képviselője a bizottságnak egyhangúlag foglal állást valamiben. Most is ez történt. Mindkét törvény esetében egyhangú szavazással javasolták a vitára való elfogadást, illetve alkalmasságot. Mi lehet ennek az oka? Engedjék meg, hogy két-három mondatot mondjak erről.

(18.00)

Államtitkár úr expozéjában említette, hogy egy olyan munkaformáról van szó, amelyet előttünk Európában nem nagyon honosított meg senki. Az 1980-as évek végén alakuló Érdekegyeztető Tanács - akkor még csak így hívták, hogy Érdekegyeztető Tanács - már az európai akkori tagországok figyelmét is felkeltette; én magam jártam Brüsszelben, ahol azt mondták, hogy ilyen korszerű, ilyen jól működő, ilyen igazságos érdekegyeztetést egyetlen országban sem tudtak kialakítani, pedig akkor már sok fejlett európai uniós ország létezett körülöttünk.

Azt gondolom, hogy ez a tripartit érdekegyeztetési fórum, illetve rendszer lehetőséget ad egy folyamatos szociális párbeszédre. Tehát nemcsak kizárólag, ahogy államtitkár úr is említette, minimálbért állapít meg vagy arra tesz javaslatot, vagy minimálkeresetről beszél, de egyszerűen a munkavállalók szociális helyzetén át, a munkáltatók járulékfizetésén keresztül a munka törvénykönyve módosításáig minden, illetve nagyon-nagyon sok kérdés kerül az érdekegyeztető tanács asztalára. És ne felejtsük el, hogy olyan szakbizottságok dolgoznak az Országos Érdekegyeztető Tanács mellett, amelyek nagyon szakszerűen, szakemberekből állva elő tudják készíteni azokat az üléseket, amelyeken így a megállapodás a három oldal között könnyedén megtörténhet.

Megerősíteném azt, hogy valóban törvényi kötelezettség az érdekegyeztető tanács törvényes elfogadása, alkotmányos kötelezettségünk, tehát ennek eleget kell tenni.

Egy kevésbé fiatalabb rendszerről is kell szólni néhány szót, ez az ágazati párbeszéd bizottságok, amelyeknek most az elmúlt években volt már lehetőségük, bocsánat a rossz kifejezésért, gyakorolni, összeszokni, együttműködni, együtt dolgozni. Aki ismeri a munkáltatók, munkavállalók munkahelyi viszonyát, az pontosan tudja, hogy egy kollektív szerződés megkötése és annak minden részlete nem egyszerű dolog, különösen a munkavállalókat érintő részeiben. Ahhoz, hogy ezek minél szélesebb körben kiterjeszthetők legyenek, ehhez bizony szükséges az ágazati párbeszéd bizottságoknak a léte, és én azt gondolom, hogy amíg egy munkahelyi szinten elsősorban valóban a munkavállalói kollektív jogokkal tud foglalkozni egy ilyen kollektív szerződés, addig ágazati szinten az ágazat jövőjéről, elképzeléseiről, stratégiájáról és egyéb másról is szó eshet.

Úgyhogy azt gondolom, ezek voltak azok az érvek és indokok főképpen, amelyek miatt mind a 19-en támogattuk ezt a két törvényjavaslatot, és az általános vitára elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

LÉNÁRT LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta a határozati javaslatot, 18 igen és 1 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen.

LÉNÁRT LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot. Fontosnak, időszerűnek és szükségesnek tartja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Hogy az előttem szólókat megerősítsem, a mi bizottságunk is egyhangú szavazással tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. S hogy egy hiányt pótoljak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság is egyhangú szavazással ajánlotta általános vitára a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)