Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban három módosító indítványomat szeretném indokolni.

Mind a három indítvány a benyújtott törvényjavaslat egy-egy olyan helyére vonatkozik, ahol az előterjesztő a hatályos törvényt valami látszólag apró módosítással szeretné - hogy úgy mondjam - kiigazítani. Ezeknek a kiigazításoknak az a közös nevezője, hogy mindhárom esetben a hatóság jogait kívánják szélesíteni, és a adózó helyzetét kívánják gyengíteni.

Az első ilyen pont az ajánlás 23. pontjában szereplő módosító indítványom, amely a hatályos törvény 37. § (1) bekezdésének egy apró módosítását tartalmazza. Arról van szó, hogy az adózó az adóhatóság felhívására nyilatkozattételre kötelezhető más, vele kapcsolatban álló adózók tevékenységére, adókötelezettségére vonatkozó adatokról, tényekről. Ha nagyon durván akarom megfogalmazni, hogy miről van itt szó, egyfajta kötelezettségről van szó. A hatályos szabály is azt mondja, hogy az adóhatóság minden adózót kötelezhet arra, hogy másokról, akik vele kapcsolatban állnak, bizonyos információkat közöljön az adóhivatallal. Ez a jelenlegi formájában is - hogy úgy mondjam - ellentmondásos pont. Ha azt a csúnya szót használom, hogy feljelentési kötelezettség, akkor, azt hiszem, a teremben mindenki érzékeli, hogy senki sem szereti ezt. Ugyanakkor érthető, hogy az adóhivatalnak, amely nehezen jut hozzá az adózókra vonatkozó információkhoz, bizony szüksége van erre az eszközre is, és ezt - hogy erre az eszközre meghatározott esetekben szükség lehet - a magunk részéről sem vitatjuk.

A változás, amit az előterjesztő most javasol, mérhetetlenül kitágítja azonban ennek az információadási kötelezettségnek a körét, amikor összesen két szót - egy névelővel együtt három szót - kivesz a szövegből. A hatályos jogszabály ugyanis azt mondja, hogy az adózó a felhívásban megnevezett más adózókat illetően köteles ezeket az információkat az adóhivatalnak kiszolgáltatni. A módosítás ezt a kötöttséget kívánja kivenni.

Azt gondolom, hogy az információadási kötelezettségnek ez a kitágítása megítélésünk szerint nem arányos az elérni kívánt céllal, ezért nem támogatjuk. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy maradjon ki ez a változtatás a benyújtott törvényjavaslatból. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy általában igaz az az elv, hogy az állampolgár, az adófizető vállalkozás vagy adófizető magánszemély információadási kötelezettsége olyan információkról, amelyek az ő birtokában vannak, nem lehet korlátlan az adóhivatal irányában. Mint ahogy általában is azt gondoljuk, hogy az állampolgárok nem kötelezhetők mindenfajta információ átadására a mindenkori államnak, a mindenkori hatóságoknak. Nagyon meg kell fontolni, nagyon finoman kell kialakítani azt a rendszert, hogy mikor kötelezzük az állampolgárokat - az adózókat a mi esetünkben, amikor adótörvényről van szó - információ átadására a hatóságnak.

A jelenlegi, hatályos törvény tartalmaz egy bizonyos fajta egyensúlyt az adóhivatal lehetőségei és az adózók - ha úgy tetszik - információs önrendelkezése között. A javasolt módosítás ebben jelentős eltolódást jelent, és azt gondolom, hogy az eddigi tapasztalatok nem indokolják azt, hogy erre az eltolódásra feltétlenül szükség van.

A második módosítás, amelyet szóba kell hoznom, az ajánlás 36. pontjában szerepel, és egy kicsit hasonló jellegű. A hatályos szabályozás is tartalmazza azt a lehetőséget, hogy helyszíni ellenőrzést végezhet az adóhatóság, és hogy a helyszíni ellenőrzést - így mondja a hatályos szöveg - akkor lehet megkezdeni, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja jelen van. Ez egyfajta garancia, hogy az adóhivatal természetesen kiszállhat a vállalkozóhoz, a magánszemélyhez, megvizsgálhatja az ott uralkodó gazdasági állapotokat, de hogy az önkényességet meg lehessen akadályozni - például valamit odacsempésszenek -, erre szolgál az a garancia, hogy az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja jelen van. Ezzel szemben azt mondja a módosítás, amit a kormány most javasol, hogy ezek hiányában két hatósági tanú.

Itt megint arról van szó, hogy az adózót, a hatósággal szemben védő garanciát gyengítjük azzal, hogy hatósági tanú is elég az adózó saját képviselőjével szemben. Azt gondolom, hogy itt megint arról van szó, hogy gyengítjük azokat a garanciákat, amelyek az adózó állampolgárt, az adózó vállalkozót a hatósággal szemben védik. Márpedig - és ez az eddig felsorolt javaslatok általános jellemzője - jogállamban az állammal, a hatósággal szemben is védelem illeti meg az adózót, a vállalkozót, a magánszemélyt, és egy olyan módosításrendszer, amely egy sor ponton gyengíti azokat a garanciákat, amelyek a hatósággal szemben védik az állampolgárt, a jogállami garanciákat és ezzel a jogállamiságot gyengíti.

A legélesebbnek ezt a változtatást az előterjesztés 30. pontjában tárgyalt módosító javaslatommal kapcsolatban tartom. A benyújtott törvényjavaslat 15. §-ában a hatályos törvény 47. § (4) bekezdésének c) pontját kívánják módosítani. Mit tartalmaz a hatályos törvény? A hatályos törvény azt mondja, hogy az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról a bíróságot - rendben van - a nyomozó hatóságot, de - hozzáteszi a hatályos szabály - az ügyész által jóváhagyott megkeresésre. Ez egy nagyon fontos jogállami garancia, hogy a nyomozó hatóságot csak az ügyész által jóváhagyott megkeresésre lehet az adótitokról tájékoztatni, tehát a hatályos törvény is lehetővé teszi az adótitok feloldását, ha ezt a nyomozás érdeke kívánja, de hozzáteszi, hogy az ügyészség jóváhagyása jelenti itt az adózó állampolgárt vagy vállalkozást védő garanciát.

(17.50)

A következő pontban - a hatályos törvényről beszélek - azt mondja, hogy tájékoztatni lehet az adótitokról a nemzetbiztonsági szolgálatokat, és hozzáteszi: a felügyeletet gyakorló miniszter előzetes jóváhagyása esetén. Tehát a hatályos szabályozás itt is elismeri, hogy az adótitkot fel lehet oldani, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységéhez erre szükség van, de azt is hozzáteszi, hogy a felügyeletet gyakorló miniszter előzetes jóváhagyásával. Tehát minden esetben ott van a jogállami garancia. Sem a rendőrség vagy más nyomozó hatóság, sem a nemzetbiztonsági szolgálat nem tekinthető rajta kívül álló kontroll nélkül az adótitokhoz hozzájutó intézménynek, és ez a jogállami garancia.

Mit javasol ezzel szemben a kormány? Azt mondja, a nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó pont úgy módosuljon, hogy "a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján." Tehát míg a hatályos jogszabályban egy külső politikai intézmény, nevezetesen a felügyelő miniszter jóváhagyása jelenti a kontrollt, ezt a nemzetbiztonsági szolgálaton belül fel akarják váltani a főigazgató engedélyével. Tehát a nemzetbiztonsági szolgálat adótitkot megkaparintó lépésének külső kontrollja a kormány javaslatában egyszerűen megszűnik.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy a jogállami garancia ilyen típusú kiküszöbölése egyszerűen megengedhetetlen, ilyet egy demokratikus pártokból álló kormány szerintem elő sem terjeszthet! Éppen ezért a magam módosító indítványában, amit az ajánlás 30. pontja tartalmaz, azt javaslom, hogy ez a módosítás maradjon el.

Itt arról is szó van mellesleg, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok esetében, amelyek jelenleg csak meghatározott típusú ügyekben - kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel összefüggő ügyekben - kérhetik az adótitok feloldását, ez a korlát is megszűnne a kormány javaslata szerint. Ezt sem tartom örvendetesnek, de a lényegi kérdés számomra nem ez, hanem a külső kontroll megszűnése; ez az, ami a számomra elfogadhatatlan.

Szeretném összefoglalóan hangsúlyozni - mert ez a kérdés végigvonul a tárgyalt módosító indítványokon, azokon is, amiket az előző vitaszakaszban tárgyaltunk és ezeken is -: minden módosító javaslat, mármint a kormány minden, hatályos törvényt módosító indítványa, amelyekkel ma foglalkoztam, arra irányulnak, hogy az adóhatóságot erősítsék, és az adóhatóság tevékenységét körülhatároló jogállami garanciákat oldják vagy kiküszöböljék. Ez a kérdés végül is ahhoz az elvi kérdéshez vezet el, hogy saját államunk, a demokratikus állam hatóságai korlátlanul tevékenykedhetnek a polgárokkal való viszonyukban, vagy helyes garanciákkal korlátozni az állami szervek, állami hatóságok tevékenységét. Aki azt hiszi magáról, hogy abban a pillanatban, amint ő van kormányon, ezek a garanciák feleslegessé válnak, mert ő jó, az igazat képviseli, pusztán azért, mert ő van ott, megengedi magának azt a luxust, hogy azt mondja: ezekre a garanciákra, ha már mi vagyunk kormányon, nincs szükség, amíg mások voltak kormányon, addig szükség volt; ha mi vagyunk kormányon, akkor nincs szükség rájuk - jól ismerjük ezt a gondolkodást bizonyos régi időkből, amiket most nem fogok megnevezni.

Mi azonban úgy gondoljuk - és az elmúlt években, kormányon is ezt az álláspontot igyekeztünk lehetőségeinkhez képest érvényesíteni -, hogy amikor mi magunk vagyunk kormányon, ugyanúgy szükség van a jogállam garanciáira, a hatóságok esetleges önkényét korlátozó garanciákra - mert a hatóságok mindig hajlamosak önkényre, a legszebb, a legjobb és a legigazabb hatóságok is - mindig szükség van. Mindig fel kell lépnünk azért, hogy a hatóságok esetleges önkényét különböző jogi biztosítékokkal korlátozzuk. És ezeket akkor sem szabad eltávolítani a jogrendszerből, amikor mi magunk vagyunk kormányon.

Ezt a közelítést kérem a kormánytöbbség tisztelt képviselőitől. És ha elfogadják ezt a közelítést, akkor bizonyos vagyok benne, hogy meg fogják fontolni azokat a módosító indítványokat, amelyeket benyújtottam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)