Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Az előttünk fekvő ajánlás 4., 5. és 6. pontjában szereplő módosító indítványaimról szeretnék szólni. Ezek a módosító indítványok a költségvetési bizottságban egyharmados támogatást kaptak, mégpedig úgy, hogy alig volt jelen ellenzéki képviselő, összesen ketten voltunk ellenzéki képviselők. Tehát legalábbis a kormánypárti képviselők egy részét sikerült meggyőznöm arról, hogy ezeket a módosító indítványaimat - amelyek közül az egyik egybeesik Kertész István képviselőtársam módosító indítványával - legalábbis érdemes önöknek megfontolniuk.

Miről szólnak ezek a módosító indítványok? Mind a 4. pontban, mind az 5., 6. pontban szereplő indítványom a törvényjavaslat új 1/a. §-ában szereplő rendelkezésről szól, amely a mindenkori adóhivatal és a mindenkori adófizetők között kialakuló viszonyban - hogy mondjam? - az erőviszonyokat rendkívüli mértékben eltolná az adóhivatal javára és az adófizetők rovására.

Miről van szó ebben a módosításban? Az adózás rendjéről szóló hatályos törvényünkhöz, amely jelenlegi állapotában is kimondja azt, hogy az adózónak jóhiszeműen kell eljárnia az adókapcsolataiban, egy új rendelkezést fűz, amely a benyújtott törvényjavaslatban úgy szólna, hogy az "adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni". Ha ezt nagyon szélesen értjük, akkor ez természetes, csakhogy az előterjesztő ezt nem nagyon szélesen érti, hanem úgy érti, hogy az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Magyarul: minden olyan jogügylet, minden olyan szerződés, minden olyan eljárás a gazdasági életben, az üzleti kapcsolatokban, amely arra irányul, hogy valaki ne a magasabb adókulcs alá eső tevékenységet, hanem, mondjuk, az alacsonyabb adókulcs alá esőt vagy - urambocsá! - az adómentes tevékenységet folytassa, az máris nem rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül. Ha valaki így jár el, akkor az adóhivatal úgy állapítja meg az adót, mintha nem így járt volna el, hanem a magasabb adókulcs szerinti tevékenységet folytatná.

Hogy világos legyen, mire gondolok - bár hoztam már erre példát a plenáris ülésen, és hoztam már példát a bizottsági üléseken is, a költségvetési, meg az alkotmányügyi bizottságban, ahova volt módom elmenni módosító javaslataimat indokolni -, hadd hozzak egy nagyon világos példát. Ha jól tudjuk - és tudjuk, mert az áfatörvény-javaslat már közkézen forog -, a jelenlegi kormány programjához híven be akar terjeszteni egy olyan indítványt, amely nyilván január 1-jétől lépne életbe, hogy a lakásépítés áfáját visszatérítenék. Tételezzük fel, hogy ezt az Országgyűlés meg fogja szavazni. Ez azt jelenti, hogy a január 1-je utáni építési ráfordítások áfáját visszatérítik, a január 1-je előtti építési kiadások áfáját nem térítik vissza. Tehát ha valaki decemberről januárra halasztja az építkezést, hogy ezt vagy azt a munkát elvégezzék, de ha az építkezést nem is, legalábbis az elszámolást elhalasztja, akkor máris megkerüli a decemberben még hatályos adószabályt. Ha szigorúan vesszük az önök által javasolt rendelkezést, akkor ki kell szállni minden adóellenőrnek a januárban áfa-visszatérítésre benyújtott számlák ellenőrzésére az ország sok tízezer építkezésére, és meg kell vizsgálnia, hogy vajon az a január 10-én kelt számla (Varga Mihály: Ez melyik törvény? Ez nem az áfatörvény!) januári vagy decemberi munkát érint. Én nem az áfatörvényről beszélek, államtitkár úr, én az adózás rendjéről szóló törvényről beszélek, mert hiszen az adózás rendjéről szóló törvény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek valamennyi adószabályra vonatkoznak.

Tehát vegyük észre, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha azt a rendelkezést elfogadják, amely jelenleg a törvényjavaslatban szerepel, akkor bizony nem rendeltetésszerűen jár el az, aki januárban nyújtja be a decemberben kiszállított téglák utáni számlát. Az adóhivatalnak ki kell szállnia, és ha be tudja bizonyítani, hogy azt a téglát már decemberben beépítették a falba, akkor bizony arra a számlára nem kell az adó-visszatérítést kifizetnie. Hány adóellenőre lesz az adóhivatalnak, hogy az ország valamennyi építkezésén ellenőrizze, a januárban, februárban, márciusban kiállított számlák nem véletlenül novemberi vagy decemberi építkezésről szólnak-e?! És, tisztelt Országgyűlés, temérdek ilyen példát lehetne felhozni a gazdasági életből!

Vegyük észre tehát, hogy a javasolt rendelkezés a valóságban általában alkalmazhatatlan! Tehát a mindenkori adóhivatal kénye-kedvén fog múlni, hogy ezt a rendelkezést mely kis számú esetben fogja alkalmazni, és mely esetekben - és ez lesz az esetek nagy többsége - nem fogja alkalmazni. Márpedig egy olyan jogszabály, amelyet nem lehet az esetek nagy részében alkalmazni, csak egy kis részében, és a mindenkori hivatal mindenkori önkényes döntésén múlik, hogy mely esetekben alkalmazzák, súlyos jogbizonytalanságot kelt az egész gazdasági életben, az egész üzleti életben, vállalkozók százezreit hozza bizonytalan helyzetbe. Lássuk be, tisztelt képviselőtársaim, hogy legjobb lenne erről a rendelkezésről, erről az igazi gumiszabályról sürgősen megfeledkezni!

Erre irányul az a módosító indítványunk, amelyet egymástól függetlenül Kertész István képviselőtársammal együtt benyújtottunk. Én azt tartanám leghelyesebbnek, ha az előterjesztő elfogadná azt a módosító javaslatot, hogy feledkezzünk meg erről, és vegyük ki a törvényjavaslatból ezt a paragrafust. Már csak azért is, tisztelt Országgyűlés, mert semmi másról nem szól ez a rendelkezés, mintsem hogy felmentse a mindenkori kormányt és Országgyűlést az alól a kötelessége alól, hogy egyértelmű és világos adójogszabályokat teremtsen. Az adójogszabálynak világosan és egyértelműen kell tudatnia egyfelől az adóhivatallal, másfelől az adózóval, hogy mi adóköteles és mi nem, mert másképp bizony jogbizonytalanság keletkezik, és tág tere nyílik egyfelől az adószabályok alóli kibúvásnak, másfelől pedig az adószabályok önkényes érvényesítésének. És ez az, ami még a rossz adóhivatali vezető kinevezésénél is inkább aláássa az adóhivatal tekintélyét, és ezért is helyes, ha kivesszük ezt a szabályt a törvényjavaslatból.

A baj csak az számomra, hogy a kormány hasonló nyugati példákra hivatkozott az előterjesztésében, és a Pénzügyminisztérium még volt olyan szíves, hogy el is juttatta nekem azt a német és osztrák jogszabályszöveget, amelyre hivatkozva, és amelyet - ha úgy tetszik - magyar viszonyokra alkalmazva találta ki a kormány ezt az általam már idézett jogszabályszöveget. Én kénytelen voltam tudomásul venni, hogy a kormánynak van egy ilyen hivatkozási alapja, bár ez szerintem még nem teszi magyar viszonyok között jól alkalmazhatóvá ezt a szöveget. Miután a kormány megerősítette magát ezzel a német és osztrák szöveggel, amelyet a plenáris ülésen még idéztem is eredetiben, és egy hosszas német-magyar nyelvű vitát folytattunk az igazságügyi államtitkár úrral - ettől most megkímélem a tisztelt Országgyűlést -, csak figyelmükbe ajánlom az 5. és 6. pont alatt szereplő módosító indítványaimat. Mert ha egyszer a német és az osztrák példára hivatkozunk, akkor tegyük ezt korrekt módon! A német és az osztrák példa, mint ezt volt alkalmam itt ismertetni, arról beszél, hogy visszaélés - Miß brauch, hangzik németül meg osztrákul - esetén járhat el úgy az adóhivatal, mintha visszaélésmentesen járt volna el az adózó.

(16.40)

Tehát tilt egy negatív magatartást, és ezt szankcionálja.

A Pénzügyminisztérium, illetve a kormány által előterjesztett szöveg azonban eltér a hivatkozott német és osztrák megoldástól; amikor azt mondja, hogy a jogot rendeltetésszerűen kell gyakorolni, akkor egy pozitív magatartást ír elő, és az attól való eltérésre mondja ki a szankciót. Ez pedig, tisztelt képviselőtársaim, nagyon nagy különbség! Az az órási különbség, hogy jogállami módon mondom azt, hogy mindent szabad, amit nem tilos, vagy a jogállam előtti módon mondom azt, hogy csak azt szabad, amit én megengedek, és ez nem ugyanaz.

Ezért készítettem elő egy másik módosítóindítvány-párt is, ami itt az 5., 6. pont alatt szerepel, amely valóban átülteti a német és osztrák megoldást nemcsak a magyar nyelvre, hanem a magyar viszonyokra is, és ahelyett, hogy azt mondaná, az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, azt mondja, hogy tilos az adójogviszonyokban a joggal való visszaélés. Erre ugyan a bizottsági ülésen azt vetették fel fideszes képviselőtársaim, hogy a joggal való visszaélés mindig tilos, de ilyen alapon azt is lehetne mondani, hogy a jogokat mindig rendeltetésszerűen kell használni, tehát ezt sem kellene kimondani, azonban a kettő nem ugyanaz.

Azt javaslom, hogy fontolják meg, és fogadják el azt a módosító indítványomat, amely a joggal való visszaéléshez fűzi csak a szankciót. Ezzel valóban a német-osztrák megoldást ültetik át a magyar gyakorlatra. Jóval kisebb lesz a jogbizonytalanság, jóval kisebb lesz az erőviszonyok eltolódása az adózó vállalkozó, az adózó állampolgár rovására és az adóhivatal javára.

Persze megkérdezhetik tőlem, vajon miért fáj nekem az, hogy az önök által javasolt módosítás az adóhivatalt erősíti meg az adózó állampolgárral, az adózó magánszeméllyel meg az adózó vállalkozással, az adózó jogi személlyel szemben. Vajon nem az-e az érdekünk, hogy erősítsük meg minden lehetséges eszközzel az adóhivatal pozícióját az adózókkal szemben? Nos, én azt gondolom, hogy nem. Nekünk az az érdekünk, hogy minden olyan eszközt felhasználjunk az adóbeszedés hatékonyságának javítására, ami ugyanakkor az egész gazdasági életben a jogbiztonságot is erősíti, de ne alkalmazzunk olyan eszközöket, amelyek ugyanakkor aláássák a gazdasági jogbiztonságot. Mert ha aláássuk a gazdasági jogbiztonságot, akkor lehet, hogy az első pillanatban a többlet adóbevétellel pár száz milliót ugyan nyerünk, de azzal, hogy aláássuk a gazdasági jogbiztonságot, mind a hazai befektetők vállalkozókészségét, mind a külföldi befektetők magyarországi befektetési hajlandóságát aláássuk, és valójában sokkal többet fogunk veszteni egy ilyen jogbizonytalanságot keltő gumiparagrafus beiktatásával, mint amennyit látszólag első pillanatban az adóbevételekben nyerhetünk.

Ezért kérem mindenekelőtt a kormányt és a kormánypárti képviselőket, akiken a dolog múlik, hogy fontolják meg még egyszer ezeknek a módosító indítványaimnak a támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)