Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 8., 9. és 10. pontjához kívánok hozzászólni, amely pontok természetesen nagyon sok más ajánlási ponttal is összefüggenek. Tulajdonképpen ezen ajánlások tartalmazzák azokat a módosító javaslatokat, amelyek a kormány szándékával szemben szeretnék a társadalombiztosítás egységét megőrizni. Itt kell elmondanom, hogy - bár többször kértük, és utaltunk rá - az általános vitában Selmeczi politikai államtitkár asszony nem szólalt fel. Ez azért is sajnálatos, mert egy nagy rendszer nagy átalakítását célozta meg ez a törvényjavaslat, és jó lett volna hallani a képviselő asszony véleményét annak a szervezetnek az átalakításáról, amelyet tulajdonképpen ő irányít.

De ha rátekintünk az ajánlás 8. pontjára, akkor azt érzékelhetjük, hogy a módosító indítványt dr. Frajna Imre és dr. Surján László képviselőtársaink nyújtották be, azon képviselők, akik - azt lehet mondani - nagy valószínűséggel ismerik a társadalombiztosítás szervezetét. Természetesen hasonló indítványt tettek szocialista képviselők; nevezetesen Farkas Imre, Soós Győző és magam is azt indítványoztuk, amit nagyjából-egészéből Frajna képviselő úr és Surján László képviselő úr is kezdeményezett.

A bizottsági vitában a kormány képviselője úgy jellemezte a két módosító indítvány közötti különbséget, hogy az egyik 170 fokos fordulatot tesz a kormány javaslatához képest, a másik, a szocialista képviselők indítványa pedig 180 fokos fordulatot céloz meg. Úgy gondolom, nagy jelentősége van annak, hogy a kormánypárti képviselők részéről kik nyújtották be a módosító javaslatot. Hiszen emlékezzünk vissza a nyári hónapokra, amikor még meg sem alakult a kormány, és már Frajna képviselő úr nagy léptékű törvénymódosító javaslatokkal lépett a Ház színe elé, és nyilván az ő nevéhez kötődött nagyon sok olyan törvény megalkotása, amelyet még tulajdonképpen a kormány sem tudott érdemben minősíteni.

A bizottsági ülésen, elolvasva az ajánlás 33. és 35. pontját, amelyet Bernáth Ildikó képviselő asszony nyújtott be, jöttem rá - és ez az ajánlás igazolta vissza azon korábbi vélekedésemet -, hogy tulajdonképpen a kormány nincs tisztában azzal, hogy milyen törvényjavaslatot kezdeményezett. Ugyanis a kormány akkor, amikor benyújtotta az Art. módosításáról szóló törvényjavaslatot, figyelmen kívül hagyta, hogy az adóhivatalnak és a társadalombiztosításnak más a megyei struktúrája. Éppen ezért kényszerült a képviselő asszony arra, hogy a kormány tévedését korrigálja, de ezzel egyből rávilágított arra, hogy a kormány egyszerűen nem volt tisztában azzal, hogy például az adóhivatalnál nincs együtt a fővárosi és Pest megyei Igazgatóság, amíg a társadalombiztosításnál az egyik legnagyobb szervezet a társadalombiztosításon belül a fővárosi és Pest megyei társadalombiztosítási igazgatóság.

Éppen ezért a képviselő asszony nagyvonalúan tett egy olyan javaslatot, és ezt a kormány a bizottsági ülésen támogatta, hogy a kiemelt adózókat figyelő fővárosi és Pest megyei adóhivatal szervezeti struktúrájába illeszkedjen bele a fővárosi és Pest megyei társadalombiztosítási igazgatóság. Egyetlenegy szépséghibája van a képviselő asszony módosító javaslatának: ez az adóhivatal, adóigazgatóság semmiféle behajtó szervezettel nem rendelkezik. (Bernáth Ildikó: Majd fog!) Majd fog, mondja a képviselő asszony, elég szomorú, ha egy vagy másfél hónapos felkészülést tudunk nekik biztosítani. Tehát még egyszer szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az ajánlás 33., 35. pontja világít rá arra a koncepciótlanságra és arra az átgondolatlanságra, amely a kormány benyújtott törvényjavaslatát jellemzi.

A múlt heti felszólalásomban, amikor az általános vitában szót kértem e tárgykörrel kapcsolatban, az 1996. évi kintlévőségeket próbáltam összehasonlítani az APEH és a társadalombiztosítás vonatkozásában, és igazából csak a behajtó szervezet létszámát és tevékenységét próbáltam az általános vitában előhozni. Persze, akkor is utaltam arra, hogy ez nem egy korrekt összehasonlítása a két szervezet behajtó tevékenységének, és éppen ezért kísérletet tettem arra az elmúlt napokban, hogy a két szervezettől megpróbáljam beszerezni azokat az adatokat, amelyek korrektül bemutathatnák azt, hogy valójában miért is hatékonyabb és gyorsabb a behajtás az adóhivatal révén, mint a társadalombiztosításon belül.

El kell mondanom itt a Ház falai között, hogy sajnálatos módon sem a politikai államtitkár asszony, sem az adóhivatal elnöke nem tudott - vagy nem akart, ezt persze nem tudom eldönteni - olyan adatokat rendelkezésemre bocsátani - konkrétan megjelöltem a kérdéseimet, nevezetesen itt is el kell hogy mondjam -, amiből talán lehetett volna arra következtetni, hogy a kormány valóban egy megalapozott koncepciót terjesztett a Ház elé.

Tehát mit kérdeztem Selmeczi Gabriella politikai államtitkártól és az adóhivatal jelenlegi elnökétől? Arra voltam kíváncsi, hogy a társadalombiztosítás, illetve az adóhivatal szervezetén belül jelenleg hányan foglalkoznak járulékbehajtással.

A behajtással foglalkozó szervezeti egységek struktúrája hogyan néz ki megyénként és országosan? 1998-ban várhatóan mekkora lesz az az összeg, amely egyes szervezetekhez a behajtásból befolyik? És 1998-ban a bevallásokban szereplő és a várhatóan befolyó járulékbevétel nagyságát milyennek ítélik meg?

Úgy gondoltam, hogy a kormány egy kidolgozott törvényjavaslattal jött ide, a hatásszámításokat is elvégezte, éppen ezért úgy véltem, hogy két nap elegendő mind a két személyiség számára, hogy ezeket az adatokat rendelkezésemre bocsássák, ezért sajnálatos az, hogy most nem áll módomban összehasonlítani a két szervezet behajtási tevékenységét a Ház színe előtt. Mégis azért nyomára bukkantam néhány adatnak és az sem érdektelen, hogy erre rátekintsünk.

(16.20)

Az APEH 1700 milliárd forintos bevételt kezel, és 465 milliárd forint a kintlevősége. Elmondtam az általános vitában, hogy mennyi volt a kintlevősége 1996-ban, érdemes a különbséget megnézni, hogy milyen mértékben növekedett az APEH-nél a kintlevőség. És ez a 465 milliárd forint pótlék nélkül értendő.

A társadalombiztosítás az 1700 milliárd forinttal szemben 1200 milliárd forintos bevételt kezel, és 248 milliárd forint a társadalombiztosítás kintlevősége. Ha összehasonlítjuk a '96-os adatokkal, akkor azt lehet megállapítani, hogy tulajdonképpen ez a kintlevőség nem növekedett az elmúlt években. Miért? Azért, mert a behajtás 98 százalékos, tehát amit az idén bevallanak a járulékfizetők, annak a bevallásnak a 98 százalékát a társadalombiztosítás szervezete beszedi, éppen ezért gyakorlatilag a kintlevőségek növekedése megállt. Az is közismert a szakmában, hogy az APEH kétszer annyiért szedi be az adót, mint a társadalombiztosítás a járulékokat.

Persze akkor járunk el helyesen, ha összevetjük a törvényjavaslatban megfogalmazott szándékot a kormány programjával, tehát forrásanyagnak a kormányprogramot tekintjük. A kormányprogram pedig azt mondja, hogy az egészségügyi ellátásokat biztosítási alapon képzeli el, és járulékokból kívánja finanszírozni. Azt is kimondja a kormányprogram, hogy a járulék-nyilvántartás az egészségbiztosítás feladata.

Ehhez képest a költségvetési bizottság ülésén elmondta a kormány képviselője, hogy természetesen ezt a törvénymódosítást úgy kell értelmezni, hogy itt a beszedés, a nyilvántartás, a könyvelés, az ellenőrzés mind egy csomagban átkerül az APEH-hez. Tehát a törvényjavaslat nemcsak átgondolatlan és ilyen rövid idő alatt megvalósíthatatlan, hanem azt kell hogy mondjam, képviselőtársaim, hogy a kormányprogrammal ellentétes szándékot is tükröz.

A kormány persze azt hangoztatja, hogy itt egy cégtábla átfestéséről van szó, és persze hozzá kell tenni azt, hogy ugyanakkor 2500-3000 ember által ellátott feladatot akar másfél hónap alatt átszervezni, egy teljesen új szervezeti rendszerbe illeszteni. Azt elfelejti a törvényjavaslat, hogy a társadalombiztosításnál végzett tevékenységek szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Nem lehet az APEH által beszedett pénzt egyszerűen csak átborítani a társadalombiztosítás kasszájába úgy, hogy információkat nem csatlakoztatunk a pénzhez. Ha pedig ez így van, akkor, tisztelt képviselőtársaim, számolni kell azzal, hogy ha a kormányjavaslat megvalósul, akkor tulajdonképpen két helyen kell előállítani az információkat. Elő kell állítani az APEH-nél, és ezeket az információkat nyilvánvalóan a társadalombiztosítás rendelkezésére kell bocsátani. Tehát a kormány egy többcsatornás, bonyolult információs és pénzáramlási rendszert akar megvalósítani a javaslatával; nem másra, mint egy párhuzamos feladatellátásra tesz most nekünk javaslatot a kormány.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nagy hibát követett el a kormány akkor, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a járulék-nyilvántartás, a járulékbeszedés, a járulékbehajtás, illetve -ellenőrzés szervesen kapcsolódik a társadalombiztosítás további feladataihoz. Ahhoz, hogy ez ne szenvedjen csorbát, tehát a társadalombiztosítás a törvényben előírt feladatait tudja teljesíteni, úgy gondolom, hogy mindenképpen szükséges lett volna megtervezni az információs, az ügyviteli és a pénzügyi folyamatok egymáshoz való kapcsolódását. Ez nyilván nagyon mély szakmai kifejtést igényelne részemről, amit természetesen most a részletes vitában nem teszek meg, de azért szeretnék arra utalni, hogy mi történik akkor, ha a kormány javaslata megvalósul.

Akkor egyszerűen az történik, hogy a járulék-folyószámla adatbázisa az APEH-nél elkezd működni, nyilván a társadalombiztosításhoz ezt az adatbázist vissza kell csatolni, hiszen nem szabad elfelejteni - erre az általános vitában részletesen utaltam -, hogy az információra a társadalombiztosításnak mindenképpen szüksége van, hiszen a jogosultság elbírálásához, az ellátások megállapításához elengedhetetlen mindaz az információtömeg, amelyet - ha megvalósul a kormány javaslata - '99. január 1-jétől az APEH-nél lehet majd föllelni. És természetesen a társadalombiztosítás által fölhasznált információkra a folyószámlánál szintén szükség van, tehát utána vissza kell csatolni a társadalombiztosításnak az APEH felé. Én azt gondolom, ez meglehetősen átgondolatlan, és azt gondolom, a kormány számára sem teljesen ismert, hogy milyen visszacsatolásokat kellene majd megvalósítani rövid másfél hónap alatt.

De ne feledkezzünk el a polgárok kiszolgálásáról sem! Ugyanis ha bemegy a polgár a társadalombiztosításhoz, számára akkor fog kiderülni: lehet, hogy nem is jó helyre ment, az APEH-hoz kellett volna mennie. A rövid felkészülési időre tekintettel, úgy gondolom, nem lehet olyan feltételeket megteremteni, hogy a polgárok kiszolgálása a maximális legyen.

A harmadik fontos tényezőről sem szabad elfeledkezni: még hatályban van egy államháztartási törvény. Ezt az államháztartási törvényt a kormánypártok még nem javasolták módosítani, e szerint az államháztartási törvény szerint pedig a tb pénzügyi folyamatai alapszerűen működnek. Az államháztartási törvény pedig ezt az alapszerű működést, az alapszerű gazdálkodás feltételeit részletesen körülírja. Csak arra szeretnék utalni, hogy például a társadalombiztosítás havonként készít költségvetési mérleget, amely mérleg alapja a tervezésnek, a folyamatfigyelésnek, a beavatkozásoknak és az egyéb beszámolásoknak.

Tehát úgy gondolom, alaposan végig kellett volna gondolnia a kormánynak, hogy milyen kérdésekre kellett volna választ adni és választ találni az előkészítés során. Úgy gondolom, az előkészítő munkálatok nem adnak a kérdésekre választ, éppen ezért szeretném összefoglalóan elmondani azt, hogy a feladatátadás formális módja - tehát amit a kormány most állít, hogy ez csak egy cégtáblaátfestés - sem hajtható végre '99. január 1-jével.

A legegyszerűbb feladatátadás sem nélkülözi az információs csatornáknak, a pénzügyi, számviteli rendszereknek a kiépítését. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, kedves államtitkár úr, hogy '99. január 1-jével nincs megteremtve az átállás feltétele, nem garantálható a rendszer működőképességének fennmaradása. Ki kell mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy ez a törvényjavaslat - már ami a társadalombiztosítás APEH alá vitelét jelenti - szakmailag dilettáns elgondolás, és egy nevetséges törvénymódosítási javaslat.

Tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket arra, ha a szocialista képviselők módosító javaslatát nem is szavazzák meg, de legalább Frajna és Surján képviselőtársak módosító javaslataira mondjanak igent. A legjobb lelkiismerettel megtehetik ezt, a társadalombiztosítást ismerő szakemberek módosító javaslatairól van szó. Bízom abban, hogy a jövő heti szavazásnál hallgatnak a szakemberek javaslatára, és megszavazzák minimálisan az ajánlás 8. pontját. Persze én jobban örülnék, és azért is kértem szót, mert azt gondolom, jobb megoldás a Farkas-Soós-Keller hármas módosító javaslata, éppen ezért kérem ezen ajánlási pontok támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(16.30)