Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban '56 hőseire emlékeztünk, mindazokra, akik harcoltak és meghaltak, pedig nem hősnek születtek, nem mártírnak vagy rabnak, csak magyarnak és reménytelenül szabadnak.

A forradalomra és a szabadságharcra emlékeztünk, a megtámadott nemzet felkelésének vérfolyamára - mely függetlenségi küzdelemmé, honvédő háborúvá szélesedett -, és a rommá lőtt Budapestre; amint Örkény István mondta: "Az emberi fajta csillagfényére és jó útra vezérlőjére, a megszállt ország hadban álló fővárosára, melynek utcáin még a végórákban is tizenötezren harcoltak a Vörös Hadsereg ellen."

A végóra azonban október 25-én még távolinak tűnt. Azon a napon - tegnap volt ennek 42 esztendeje - itt a Parlament előtt ávósok nyitottak tüzet a békés tüntetőkre. Nem a szovjet tankok, hanem magyarok lőttek, ávósok. A golyózáporban több száz halott és sebesült maradt a téren, a nyugdíjas gyilkosok közül pedig talán többen is látták tegnap A Hetet a televízióban. Sz. ezredes és társai persze erre azt mondhatnák, amit a nácik Nürnbergben, hogy parancsra tették; ezt mondhatnák, ha tudhatnánk, kik ők, de nem tudhatjuk meg, tekintettel a tömeggyilkosok személyiségi jogaira.

Aztán a Kossuth téri százakat még több ezren követték, majd Kádár kiadta a parancsot: minőségi munkát kérek, kevesebb börtönt, több akasztást.

Kádár János még megélte, talán még látta is '89 nyarán áldozatainak ravatalát a Hősök terén, egyenes adásban vagy felvételről, és temetésüket is a 201-es parcellában. Életében ez volt büntetése - igazán méltányos bosszúja a történelemnek ahhoz képest, ami a kezéhez tapadt. Aztán eltemették őt is, útjára pedig elkísérte szívósan túlélő utókora, 43 esztendő szennyes novembere, hallottaink árnya és egy Ázsiába áttolt ország elrontott élete, a mi kifosztott jövőnk.

Október 23-a aztán papíron nemzeti ünneppé lett, mégis folytatódott tulajdon kibutulásunk a saját történelmünkből. Tavaly az ünnepen például láthattuk Kádárt a tévében, amint jó királyként járt a nép között, huncutkásan mosolygott, és jókedvűen tréfálkozott, úgy '57 tavaszán. Aztán láttuk a Híradót, benne Kádár kései utódát, amint jó királyként járt a nép között, kezet rázott, meghatottan fogadva a Belügyminisztérium nyugdíjasainak arccsókjait, huncutkásan mosolygott, és jókedvűen tréfálkozott - 1997. október 23-án.

Hiába helyeztetett vissza '56 csillaga a világtörténelem szabad egére, oda, ahová nyolc éve szabadságunk első napjaiban az MDF helyezhette vissza, oda, ahova a lassan már öt éve halott Antall József álmodta vissza, kifejezve a népakaratot; hiába, mert folytatódott kibutulásunk a saját történelmünkből, miközben a képernyőről büszkén üzeni a történelemtanár, hogy ő bizony nem értékel, csak elmondja a tényeket, merthogy '56 nézőpont kérdése, és hogy annyi '56 volt, ahányan átélték. Mintha megállt volna a történettudomány Hollós Ervinnél és Berecz Jánosnál, tollal és fegyverrel, mintha még ma sem ismernénk a valóságot, pedig tudni kell, és végre ki kell mondani, hogy sem 1848, sem Trianon, sem a világháborúk, de a holocaust és 1956 sem a nézőpontok, hanem a történelmi igazság kérdése. És a nemzeti ünnepen van nemzetközi áruházlánc, amely október 23-án nyilvános akciót rendez.

Tisztelt Ház! Adósai vagyunk '56-nak, és van min elgondolkodnunk, nemcsak a történelemről és a még köztünk élő hősökről, de arról a mérhetetlen és elképesztő tájékozatlanságról is, ami az utódokat jellemzi, hiszen vannak közöttük - egyetemista fiatalok között -, akik szerint egy másik ellopott forradalom hősét, Tőkés Lászlót románnak kell tekinteni, és van, aki szerint a Rákosi és Rákóczi által egyaránt támogatott '56-os forradalom Kádár vezetésével győzött, miután kimentek az oroszok.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a mindenkori magyar kormánynak, az oktatási kormányzatnak, az oktatási miniszternek és a történelemtanároknak közös felelőssége, hogy ezután a történelmet sem szóban, sem tankönyvekben soha többé ne lehessen meghamisítani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

(15.10)