Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványokhoz kívánok hozzászólni. Azt hiszem, nagyobb mértékben nem fogok eltérni ettől, mint az előttem szólók az előző vitában.

Az első módosítás a vizsgálóbizottság nevét és így részben tárgyát kívánja módosítani, és indokolja is, mely szerint olyan minősítéseket tartalmaz, amelyet a vizsgálatnak kellene megállapítania. Nevezetesen arról van szó, hogy "különös tekintettel olyan személyek kinevezésére, akikkel kapcsolatban tisztázatlan, kétes gazdasági összefüggések merültek fel." Hogy mennyiben szerencsés vagy nem ennek a címnek a megadása, ez egy külön kérdés, de azt el kell fogadnunk és tudomásul kell venni, hogy a sajtóban ilyen kérdések, összefüggések felmerültek.

Ezt természetesen fel lehet úgy fogni, mint hogy a sajtó teljesítette kötelességét, és a közélet tisztasága érdekében dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Lehet - és ez majd kiderül utólag - úgy felfogni, hogy ez egy célzatos, a kormány lejáratását szolgáló támadásnak minősül, mindenesetre ez a gyanú ténykérdés, felmerült. Tehát én úgy vélem, hogy akik ezt a kérdést feltették, azok számára is és az ügyben érintettek számára is a jelenlegi helyzetben az egyetlen megoldás egy remélhetőleg pontos és tényszerű vizsgálat által produkált eredmény, amely megnyugtató megoldását adja ennek.

Én természetesen veszélyesnek tartanám azt az egyébként a Házszabállyal ellentétes precedenst, hogy egy 80 aláírással...(Vancsik Zoltán: 78!)...78 aláírással kötelezően elrendelt bizottság felállítására a tárgyat meg tudnánk változtatni. Azt hiszem, ez nagyon szerencsétlen lenne, mert ilyen esetben én akár egy huszárvágást is javasolnék a módosítást tevőknek, hogy meg kellett volna hagyni a teljes eredetit és a "kormány" elé betenni azt a szócskát, hogy "az előző", és akkor MSZP-s képviselők javaslatára a volt kormányt vizsgáljuk. Tehát természetes, hogy úgy érzem, ehhez nem nyúlhatunk hozzá. Ha ezt kívánják vizsgálni, a bizottságnak ez lesz a feladata.

Ugyanakkor - sajnálom, hogy az előterjesztők nincsenek itt - el kell mondani, hogy a cím igen nehéz feladatot szab a leendő bizottságnak, mert egy kérdést tesz fel. A bizottság akkor látja el helyesen a feladatát és jut a vizsgálata végére, ha a kérdésre választ ad. Ez egy eldöntendő kérdés, tehát ezek szerint azt a választ várja a kezdeményező, hogy igen, kellő körültekintéssel járt el, vagy nem. Mindezt kilenc vizsgálati pont alapján kívánja elemezni, tehát ilyen értelemben igen nehéz választ adni, mert vajon, ha a kilenc pontból egyben esetleg nem kellő körültekintéssel járt el, akkor mi a végeredmény vagy ennek mi az aránya. Tehát meglehetősen nehéz kérdés ilyen értelemben a kitűzött célt teljesíteni.

Ezek közül is a legnehezebb és a legérdekesebb: "Erkölcsi, etikai aggályoktól mentesen kinevezhető volt-e dr. Simicska Lajos, valamint Gansperger Gyula a legnagyobb közbizalmat kívánó vezetői tisztségekre?" Érthető, hogy a módosítást tevő ezt a részt el akarja hagyni.

Milyen logika van ebben? Én két szempontot látok. Az előző két kérdés ugyanerről a két személyről úgy szól, hogy kellő körültekintéssel, a jogszabályoknak megfelelően járt-e el. Ha erre az első két kérdésre a válasz az, hogy igen, tehát nemcsak hogy a jogszabályoknak megfelelően, hanem kellő körültekintéssel, akkor mit lehet még vizsgálni? Mert a kellő körültekintésben természetesen benne van bizonyos etikai aggályoktól mentes kinevezés! Tehát ha erre már választ kaptunk, hogyan lehet a következő kérdésre a válasz ezzel ellentétes? De fogadjuk el azt, hogy a jogszerűség nem mindig elegendő. Jó lenne ha az erkölcsi mércéknek való megfelelés egyre jobban követelmény lenne a magyar társadalomban, és ha ezt így fogjuk fel vagy így fognánk fel, akkor mondjuk azt, hogy igen, vizsgáljuk külön ezt az erkölcsi, etikai aggálytól való mentességet.

Ezzel kapcsolatban a kérdésem a következő: mi a mérce? Van ebben a tekintetben egy világos, társadalom által meghatározott mérce? Akár a konkrét ügyre is tudnám pontosítani, hogy mi az egyik véglet, mi a másik véglet, és közte hol van az pont, ahol azt mondjuk, hogy ez már aggályos volt, vagy ez pedig nem volt aggályos?!

Itt tehát azt a nehézséget és nagyon komoly feladatot látom, hogy tíz vagy tizenhárom képviselő eszerint jelenleg egy etikai bíróság szerepét kell hogy ellássa, hiszen ebben a kérdésben kell döntést hoznia. Önmagában az, hogy egy testület etikai szempont alapján dönt, és legyen az tíz vagy tizenhárom ember sajátos szempontja, és ebből adódik egy szavazással egy végeredmény, még elfogadható is lenne - csak mi van a bizottság összetételével? Az elmúlt időszakban a vita gyakorlatilag kizárólag arról szólt, hogy milyen legyen ennek a bizottságnak az összetétele. Ha én most azt mondom, hogy mindenki letette a képviselői esküt, és ebben a tekintetben mindenki a politikai determináltságtól függően a lehető legpontosabban, legprecízebben és minden elfogultságtól mentesen jár el, akkor azt mondanám, bármelyik tíz vagy tizenhárom képviselő lehet. Természetesen az elhangzott vita alapján - és ez érthető, ha én nem is beszélek e képviselői tisztesség kétségbe vonásáról - a politikai determináltság az ügyben, azt hiszem, cáfolhatatlan.

Ha arra gondolunk, hogy ezt a kérdést - mert etikai kérdés ennek a megállapítása, amit itt felvet a kezdeményező - egy társadalmi bizottság, egy testület vizsgálná, akkor vajon milyen kizáró okot hozna e társadalmi bizottság a testület összetételére? Meggyőződésem, hogy azt mondaná: e testületben ne legyenek azoknak a pártoknak a tagjai vagy általában párttagok, de különösen azok, akik az ügyben - akár mint kormánypárt, akár mint volt kormánypárt, a kérdést, a gyanút beterjesztők - párttagságukban érintettek.

Tehát valljuk meg, ez egy elég abszurd helyzet, mert ha - engedjék meg, hogy erősen fogalmazzak - elfogadjuk azt, hogy itt egy gyanú van, a gyanú tisztázása mindenki számára lényeges, mert fontos az, hogy egy olyan kormányunk legyen, amelyikhez a gyanú árnyéka sem fér, ha pedig esetleg mégis elkövetett egy ilyen hibát, hogy nem kellő körültekintéssel járt el, hát legalább tanul belőle, és a továbbiakban vigyáz. Ezt a nagyon szép gondolatmenetet nyilván nem tudom cáfolni, hogy nem ez a szándék. De ha mégis egy kicsit az elhangzottak alapján és az elmúlt időszak parlamenti adok-kapok csatáját nézve, még egyszer elnézést kérek, de megengedem magamnak azt a talán túlzó, de mégis az ügyben talán analógiaként vállalható megfogalmazást, hogy van a vádló - mert a gyanú bizonyos szempontból mégiscsak egy vád, ami vagy igazolódik, vagy nem - és van a vádlott, akkor jelenleg egy olyan helyzetben vagyunk, hogy a bíróság a vádló és a vádlott testületéből áll össze.

Amikor ennek az erkölcsi, etikai megítélésnek a nehézségeiről beszélek, még egy házszabályi rendelkezést hadd tegyek hozzá, hogy a vizsgálóbizottságnak mit kell vizsgálnia, mi kell, hogy a feladata legyen. A Házszabály 36. § (5) bekezdése tartalmazza, és talán nem véletlenül mondja, mit kell a bizottság jelentésének tartalmaznia: a bizottság ténybeli és jogi megállapításait, természetesen bizonyítékok bemutatását, ha kell, intézkedéseket.

(21.50)

Tehát pontosítja és meghatározza, hogy ténybeli megállapítás és jogi megállapítás lehet. Az adott kérdés vizsgálatánál természetesen lehetséges a ténybeli megállapítás a kellő körültekintéshez, ha a jogi megállapítás egyértelmű, mert jogsértés történt vagy nem történt. Még egyszer mondom, talán nem véletlenül nem szerepel itt más lehetőség vagy feladat, mint a kérdés erkölcsi, etikai szempontok alapján történő megítélése.

Ezek után a saját szerepünkről csak annyit akarunk mondani, hogy minden ellentmondással együtt természetesen részt kívánunk vállalni ebben a bizottsági munkában. Egy kicsit a lehetőségünket talán az könnyíti meg, hogy sem nem volt kormánypárt nem vagyunk, sem jelenlegi. Mi mind a két beosztást, összetételt elfogadhatónak tartjuk, tehát mind a 13-as, mind a 10-es összetételt. Egy képviselőnk lesz ebben a bizottságban, és igyekszünk a tudásunk szerint közreműködni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)