Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden csak arra a kérdésre szeretnék reflektálni, amit így tett fel Vancsik Zoltán: hogy a csodába lehet, hogy az ügyrendi bizottság ezeket a döntéseket hozta? Ennek a csodának az a magyarázata, hogy az ügyrendi bizottság többsége mind a MIÉP-frakció, mind a független képviselő helyzetét máshogy ítéli meg, mint Vancsik Zoltán képviselő úr - jómagam is. Egyébként egy kétperces hozzászólás nem elégséges arra, hogy az összes érvet kimerítően felsoroljuk; talán a MIÉP tekintetében nem is szükséges, mert most már szocialista képviselőtársaim sem vonják kétségbe, hogy a MIÉP ellenzéki pártfrakciónak tekintendő.

A függetlenről egy mondatot engedjenek meg. Ahol a Házszabály a független képviselővel abból a szempontból foglalkozik, hogy hova sorolható, ott az ellenzékhez sorolja - lásd: időkeretes tárgyalás! Ennek a logikai adaptációja fogalmazódott meg a többség álláspontjában. Ez ennek a csodának az oka.

De volt egy másik kérdése is Vancsik Zoltánnak. Azt kérdezte: hogy a csodába lehet, hogy a Nikolits István, Antalóczy, Tóth Károly-féle javaslatok, melyek az ajánlás 1. pontjában, illetőleg a 2. pontban szerepelnek, egyharmadot sem kaptak? Ennek a csodának az a magyarázata, hogy még a szocialista képviselők sem támogatták ezt a javaslatot a bizottsági ülésen, mert egyébként oly számban voltak jelen, hogy ha a szocialista képviselők teljes létszámban támogatják az említett javaslatokat, akkor az egyharmados támogatást megkapták volna.

Itt tehát olyan álláspontokat képviselnek tisztelt szocialista képviselőtársaim, amelyekkel még saját pártfrakciójuk bizottsági tagjai sem értenek maradéktalanul egyet.