Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Két módosító javaslatot nyújtottam be ehhez az előterjesztéshez, ehhez a határozati javaslathoz. Nem mintha más módosítanivalóm nem lett volna, de komolyan vettem azt a házszabályi előírást, hogy a vizsgálóbizottság megalakítására vonatkozó országgyűlési határozati javaslat címéhez és tárgyához nem lehet módosító javaslatot benyújtani. Ezért csak a vizsgálóbizottság összetételére és működési módjára vonatkozóan tettem két javaslatot. Az egyik a 4. pontban szereplő javaslat, a vizsgálóbizottság összetételére vonatkozóan módosítja azt, amit az előterjesztők javasoltak. A másik javaslatom a 9. pontban szerepel, a bizottság működési módjára vonatkozóan tesz egy javaslatot.

Mi ennek a két javaslatnak a közös tartalma? A 4. pontban szereplő javaslatom azt irányozza elő, hogy szemben az előterjesztő, Mikes Éva képviselőtársunk javaslatával, amely 10 tagú vizsgálóbizottságot javasol - három fideszes, két MSZP-s és egy-egy SZDSZ-es, kisgazdapárti, MDF-es és MIÉP-es, valamint egy független képviselőtaggal -, az én javaslatom egy fővel emeli az MSZP, az SZDSZ és a Kisgazdapárt bizottsági tagjainak számát, és így jut el egy 13 tagú bizottsághoz.

Mi a különbség a kétféle összetétel között? A kétféle összetétel között az a különbség, hogy az előterjesztő által javasolt összetételben az MSZP és az SZDSZ tagjainak együttes száma még a bizottság létszámának egyharmadát sem éri el, az én javaslatom szerint pedig az MSZP és az SZDSZ által delegált tagok száma eléri az egyharmadot.

A másik javaslatom, amely a 9. pontban szerepel, az előterjesztés 7. pontját módosítja, amely a képviselő asszony szövegezésében úgy hangzott, hogy a bizottság működésének rendjét maga állapítja meg. Ezt kiegészítem azzal, hogy a bizottság köteles meghallgatni bárkit, akinek meghallgatását a tagok egyharmada kívánja, és köteles bekérni minden dokumentumot, amelynek bekérését a tagok egyharmada kívánja, továbbá a bizottság működési rendjét és a bizottság jelentését az összes tag kétharmadának szavazatával fogadja el.

Miért tettem ezt a két módosító javaslatot? Ezzel a két módosítással azt a helyzetet kívántam kezelni, amely az előző ciklustól eltérően részben a parlament sajátos összetétele, részben az Alkotmánybíróság Házszabállyal kapcsolatos nyári döntése nyomán létrejött. Mi is volt ez az alkotmánybírósági döntés? Ez az alkotmánybírósági döntés egyebek mellett alkotmányellenesnek nyilvánította azt a tényt, hogy a független képviselők korábbi Házszabályunkban nem élvezték ugyanazokat a jogokat, mint a frakcióba tömörült képviselők, és kimondta azt az elvet, hogy a független képviselőket is megilleti a bizottságokban való részvétel joga. Az eddigi Házszabályunk ezt nem tette lehetővé, a független képviselők a bizottsági tagságból ki voltak zárva. Mint tudjuk, az előző ciklusban egész frakció tagsága kiszorult a bizottsági tagságból is a frakció megszűnése után. Ezt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította, és ebből az következett, hogy a független képviselőknek is bizottsági tagságot kell biztosítani. Ez az előterjesztés, valamint a másik két előterjesztés is a bizottság potenciális tagjai között felsorolja a független képviselőt.

Csakhogy az előterjesztés ennél is tovább megy, mert a független képviselőt a paritásos bizottság felállításánál az ellenzéki képviselők közé sorolja, azzal a párhuzammal élve - amely párhuzam szerintem nem indokolt -, hogy ha a politikai vitákban, költségvetési vitában, ahol időkorlát van, a független képviselők időkeretét az ellenzék időkereténél veszi figyelembe, akkor a vizsgálóbizottságnál is az ellenzékhez indokolt sorolni a független képviselőt. Szerintem ez a hivatkozás nem jogos, hiszen az időkeret elosztása nem döntési kérdés, nem függ össze politikai egyensúlyokkal. Annak, hogy most Kupa Mihály képviselőtársunk egy percét melyik oldal időkeretéből vonjuk le, vagy akár az előző ciklusban a nagyobb független képviselői kör időkeretét honnan vonjuk le, a parlament működésére, politikai döntésére nincs kihatása.

Ezzel szemben annak a javaslatnak, hogy a független képviselőt, akinek a jelenlegi feltevés szerint minden vizsgálóbizottságban helye lenne - ami egyébként nem következik az Alkotmánybíróság döntéséből -, mindig az ellenzéki képviselők oldalán vegyék számításába, az a következménye, hogy a kormányoldalnak mindig többsége van a vizsgálóbizottságban. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az a független képviselő, akit minden vizsgálóbizottságba beültetünk, nyilván a vizsgálóbizottsági ülések jelentős részén nem fog tudni, és talán nem is fog akarni részt venni, ez a rendelkezés önmagában is biztosítja, hogy a kormányoldalnak többsége legyen.

Ehhez még hozzájön az a körülmény is, hogy míg az előző Országgyűlésben a kormányoldal és az ellenzéki oldal nemcsak formálisan és jogilag, hanem politikailag is elég világosan elkülönült egymástól, a jelenlegi Országgyűlésben ez nem így van. Utoljára tegnap jelentette be egy sajtóértekezleten az egyik kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, hogy politikai együttműködést tart indokoltnak az önök által az ellenzékhez sorolt Magyar Igazság és Élet Pártjával. Ennek a kérdésnek a tartalmi részébe nem akarok belemenni, ezt szeretném hangsúlyozni, ez nem ide tartozik, nem parlamenti téma, ha úgy tetszik, legalábbis nem ennek a napirendi pontnak a témája. Az a kérdés azonban, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártját - amely a szavazások nagy többségében együtt szavaz a kormányoldallal, ezt a kifejezést legalábbis megengedhetjük magunknak; a napirenden lévő politikai kérdések túlnyomó többségében támogatást nyújt a kormányoldalnak; és mondjuk, az önkormányzati választások minden olyan terepén, ahol a pártelv érvényesül, legyen szó a budapesti főpolgármester-választásról, legyen szó a budapesti kerületekről és így tovább, visszalépések és egyéb formában vagy önálló jelölt nem állítása módján kétségkívül a jelenlegi kormánytöbbséggel működött együtt - ugyanúgy besorolni az ellenzéki oldalra, és hangsúlyozom, semmit sem tenni ebben az ügyben, kétségtelenül azt a nyilvánvaló szándékot tartalmazza a vizsgálóbizottság összeállításánál, hogy a jelenlegi kormányoldalnak, a jelenlegi kormánytöbbségnek a vizsgálóbizottságban is többsége legyen.

(20.30)

Amikor az előző ciklusban kialakítottuk a jelenlegi Házszabályt, és ott bevezettük a paritásos vizsgálóbizottságok intézményét, akkor az volt a nyilvánvaló szándék, amit az akkori 72 százalékos kormánytöbbség vállalt és az akkori 28 százalékos ellenzék természetesen boldogan elfogadott, hogy a vizsgálóbizottságokban ne legyen a kormányoldalnak többsége, hogy a vizsgálóbizottságokban döntés csak a kormányoldal és az ellenzéki oldal konszenzusa esetén születhessék; ha ezt a konszenzust a vizsgálóbizottságban nem sikerül elérni, akkor ne szülessen vizsgálóbizottsági jelentés.

Ennek az összetételnek azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt fideszes képviselőtársaim, amit önök javasolnak, az a nyilvánvaló célja, hogy a látszólag, névlegesen, a Házszabály szerint, a korábbi Házszabály szerint paritásos vizsgálóbizottság - hogy mondjam... - álarca alatt a kormánytöbbség hozzon döntéseket.

Ha önök ezt így akarják, akkor erre megvan a lehetőségük. Ha önök nem ezt akarják, akkor módosítani kell a bizottság összetételét, de ez nem elégséges - az a módosítás, amit magam is javaslok, nem elégséges. Ez csak akkor hozza létre a vizsgálóbizottság működéséhez szükséges konszenzuskényszert, ha elfogadják azt a javaslatomat is, amely az egyharmados szabályt érvényesíti ott, ahol arról van szó, hogy kit hallgassanak meg és milyen dokumentumot kérjenek be, és a kétharmados szabályt érvényesíti a bizottság jelentésének és a bizottság működési rendjének elfogadásánál.

Ha önök ezt a javaslatot - vagy bármilyen más, erre a célra alkalmas javaslatot, de jelenleg más ilyen javaslat nem fekszik előttünk módosító indítvány formájában - elfogadják, akkor érvényesülhet az az elv, hogy a parlament működésének ezen a szűk területén, a vizsgálóbizottságok ügyében a konszenzuselv érvényesüljön, miközben természetesen a parlamenti élet összes többi területén - vagy legalábbis majdnem összes többi területén - nem kell érvényesülnie a konszenzuselvnek, ott nyilvánvalóan a kormánytöbbség hozza meg a döntéseit a költségvetéstől a személyi döntésekig. Ezen a területen azonban a Házszabály alkotóinak szándéka nyilvánvalóan a konszenzuselv érvényesítése volt. Ez a jelenlegi helyzetben önmagától nem áll fönn, ezzel a javaslattal viszont megteremthető.

Ha tehát önök egyetértenek azzal, hogy itt konszenzuselv legyen - nem tudom, jó lenne, ha megmondanák, hogy egyetértenek-e vele -, akkor el kell fogadniuk ezeket a módosító javaslatokat. Ha nem fogadják el ezeket a módosító javaslatokat, az azt jelenti, hogy a vizsgálóbizottságok munkájában is a többségi elvet kívánják érvényesíteni.

Ennek figyelembevételével kérem önöket, hogy fogadják el ezt a módosító javaslatot. Köszönöm szépen.