Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megköszönjem a Ház dolgozóinak és képviselőtársaimnak is, hogy így a keddi ülésnapon, most már immár szerdán elmondhatjuk, 14-15 órai ülésezés után, hogy vannak még mindig olyan dolgok, amelyek nem hangoztak el, és fontosak, hogy elhangozzanak a tisztelt Házban. Köszönöm a türelmüket, hogy ezzel megvártak és meghallgatnak. A mai téma igazán azért fontos, mert bár minden hónapban aktuális a kórházi tartozások ügye és a kórházi és egészségügyi rendszert ezáltal terhelő pénzek ügye, de a mai napon vált ismét világossá, hogy az elmúlt hónapokban nemhogy csökkent volna, hanem felgyorsult ütemben nőtt a magyar kórházak adóssága. Míg korábban, az előző hónapokban 2-3 milliárd forinttal növekedett havonta az az összeg, amellyel az eszközök és bármilyen más alapanyagok szállítása után a kórházak a beszállítóknak tartoznak, ez ebben a hónapban 5,2 milliárd forinttal növekedett. Ez egy februári adat, mindig egyhavi késleltetéssel kerülnek ezek nyilvánosságra. Ez ismét azt jelzi, hogy immáron húsz éve rágódunk azon a problémán, ami az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos.

Sokan kérdezhetik, hogy miért fontos az egészségügyben a kórházak tartozásával foglalkozni. Hát azért, mert a magyar ellátórendszernek, a nagy egészségügyi ellátórendszernek a derékhadát, az ellátás közel 70 százalékát bizony a kórházak nyújtják. Sokan úgy fogalmaznak, hogy egy fejnehéz rendszerről van szó. Mindenki nagyobbrészt a kórházakban köt ki, az ellátás nagy részét a diagnosztikától a terápiáig mind-mind kórházak nyújtják. Éppen ezért ha ez az a rendszer, ahol a legjobban adósodnak el a szereplők, az talán a legnagyobb veszélyt hordozza.

Ennek az oka egyrészről az lehet, illetve az is, hogy a kormány a finanszírozáson már nagyon régóta nem változtatott. Egy hosszú ideje bekövült finanszírozási rendszer van, ami világosan mutatja, hogy az a pénzt, amit adnak, nem elég arra az ellátásra, amit egyrészt a kórházak, másrészt a betegek igényelnek. Így hát mindenki fut a pénze után, legfőképp a kórházvezetők  tisztelet a kivételnek  trükközésének köszönhetően, akik vagy objektív, vagy szubjektív okokból elkezdik ezeket az adósságokat felhalmozni. Hazánk vezető tartozásfelhalmozója egyébként a Honvédkórház, de a megyei kórházak is élen járnak ebben. Sok kórháznak nagyobb az adóssága, mint egy nagyobb város egész éves költségvetése, ami elég veszélyesen hangzik.

De hogy mit is eredményez, hiszen az emberek nagy része önmagában a kórházi könyvelésben és a kórházi számlák kezelésében nem járatos, és nem is látja, de hogy mit eredményez, azt ők is látják. Ez a színvonal, a gyógyítás színvonala minőségének a csökkenése, ha úgy tetszik, a felhasználói élmény  modern szóval fogalmazva  rendkívül könnyen le tud romolni. És nagyon sokszor le is romlik, sokszor leszakadó plafonban, elfogyó eszközökben, nagyon sokszor frusztrált, fáradt és halálra dolgoztatott, egymást váltó és szabadidővel alig rendelkező dolgozókban mutatkozik meg, és azokban a nagyon rossz mutatókban, amit az egészségügy ezáltal produkál.

Az is teljesen világos, hogy ezt valahogy javítani kell. Évről évre felvetődik, s nemcsak az ellenzék, hanem a szakma részéről is a Pénzügyminisztérium számára az az intenció, hogy milyen szinten növeljék ezt a finanszírozást, hiszen nemcsak az adósság növekedését kell megakadályozni, hanem valamilyen módon a színvonalat is javítani kell, ezt pedig pénz nélkül nem lehet folytatni. Ha Puskás Öcsi hasonlata vagy mondása állja magát a fociban, akkor ezzel a hasonlattal élhetünk az egészségügyben is. A kis pénz kis egészségügyet fog eredményezni. Ha valaki tisztességesen költi rá a pénzt, akkor minden bizonnyal egy bizonyos szintig egy nagyon látványos növekedést tud elérni az egészségügyi ellátórendszer színvonalában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először jár itt ez a probléma. 2010 óta és azt megelőzően is számtalanszor pótolták azt a felhalmozódó adósságállományt, azt a hiányt, ami keletkezett. Volt már itt 60 milliárdos kiigazítás, 30 milliárdos kiigazítás, sőt el tudjuk mondani, hogy 2010-12 között egy 200 milliárdos lyukat próbáltak betömködni. Most megint ott vagyunk, hogy ez bizony újra- és újratermelődik. S ami a legfontosabb, és ami miatt ezt meg kellene akadályozni, és fel kellene számolni az adósságok újratermelődését: egyrészt tartozunk annyival a dolgozóknak, hogy tisztességes munkakörülményt biztosítunk, ahol jól meg vannak fizetve, és tartozunk annyival a betegeknek, hogy biztonságban gyógyulhatnak, a bizalom légkörében gyógyulhatnak. Ezért fontos a kórházi adósságok kezelésének a kérdése, ezért fontos, tisztelt képviselőtársaim, hogy adjuk oda az egészségügynek a neki járó pénzeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)