Felszólalás adatai

Ugye, az őszi ülésszakból már csupán néhány hét van hátra, és a választási kampány miatt az is teljesen bizonytalan, hogy tavasszal milyen időtartamban lesz Országgyűlés. Úgyhogy ideje ezt elkezdeni. Hát, nem középiskolás fokon szeretném ezt elmondani, és a személyes vallomás mellett olyan közéleti kérdésekre szeretnék kitérni, amelyek tényleg a legmélyebben közügyek, és az egész magyarság továbblépésének, az egész ország felemelkedésének a legfontosabb kérdései lehetnek. Ugye, saját magamnak fel kell tegyem a kérdést, hogy megérte-e az ittlétem, elértem-e azokat a kitűzött célokat, amiket szerettem volna országgyűlési képviselőként, tudtam-e segíteni bármiben a nemzetemet, vagy azoknak a szavazóknak a képviseletét megfelelően meg tudtam-e oldani, akik ránk szavaztak.

Összességében sajnos úgy érzem, a kitűzött célokat tekintve a mérleg inkább negatív, bár hittem igazban, jóban, szépben, ahogy Wass Albert fogalmazott, de a politika mocsarában és sárdobálásában ezek az igaz eszmék és eszmények nem tudtak úgy érvényesülni, ahogy szerettem volna.

(19.40)

Több mint húsz évvel a rendszerváltozásnak nevezett óriási átverés után azt hittem, hogy aki hangsúlyozottan nemzetben gondolkodóként a politikára adja a fejét, az teljesen tisztában van a jelen helyzet súlyával, a hazáért vállalt történelmi felelősséggel, és nem csupán játszadozni vagy szerepelni jött a nemzet templomába, ami az országnak a háza, hanem igenis méltó és hangsúlyos teljesítményt letenni.

Úgyhogy én azt látom, hogy az én pártomnak, a Jobbiknak volt egy hihetetlen esélye, egy történelmi lehetősége, ami egy kicsit veszni látszik, és a korábbi választásokon elért 16,7 százalékos választói felhatalmazás nem tudom, megismételhető-e.

Az útjaink elváltak, de itt idéznem kell Ángyán József professzor urat, akit én feltétlenül tisztelek, és úgy fogalmazott egy egy évvel ezelőtti interjúban, hogy egy polgári napilapban olvasott egy cikket, amelyben azt fejtegeti a szerző, hogy a politika maga a hazugság, aki pedig ezt nem fogadja el, ne is próbálkozzon ezzel a hivatással. Azt sugallja - mármint a szerző -, hogy ebbe bele kell törődjünk, ez így jó, így működik. Hát én, Ángyán professzor úrral együtt, nem így gondolom, és ahogy Ángyán József mondja, én hiszek egy olyan új világ eljövetelében, amelyben a politika és a jog alapja is az emberség, az igazság, a jóság, a szépség és a szentség, a közös értékeink és az erkölcs lesz.

A hitvallás, a személyes krédó tehát ez. És ebből kiindulva szeretnék egy nyilvánvalóan elnagyolt és szubjektív tablót felvázolni, mert gyakorlati meggyőződésem, hogy az érdemi és a leginkább mindenkit foglalkoztató kérdésekben egy komoly egyetértés lenne a társadalomban a hazugságok és a dezinformációk nélkül, amit a média és a politikum elénk tár.

Arra gondolok, hogy egy liberálistól egy úgymond szélsőjobboldali gondolkodású emberig a legtöbb kérdésben egyet lehet érteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És akkor innen folytatnám a következő részt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)