Felszólalás adatai

Most ebben az esetben is arról van szó, hogy jó néhány törvény, különböző törvény módosítására kerül sor egyetlen javaslaton belül, nincs lehetőségünk arra, hogy egyes törvényi részeket külön nevesítsünk, és azt mondjuk, hogy ezeket támogatjuk, másokat nem, a végén együtt fogunk róla szavazni; a kormány pedig - már most biztosra vehetjük - vissza fog élni ezzel a helyzettel, és azt mondja majd, hogy a Jobbik vagy éppen egy másik ellenzéki párt nem támogatta ezt az előremutató kezdeményezést.

Na de miről is van szó? Rögtön itt a törvényjavaslat első pontjában a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról rendelkezik a törvényjavaslat, ebben a törvényjavaslatban szabályozzák többek között azt is, hogy külföldi személy adott esetben a kormányhivatal engedélyével juthat vagy nem juthat termőföldhöz, és önmagában ez volt az a kérdés, amiért a Jobbik rendkívül kemény szembenállást tanúsított tavaly még a földtörvény vitájában a kormányoldallal szemben, amikor azt mondtuk, nem lehet az, hogy külföldiek számára Magyarországon áruba bocsássuk a termőföldet, mert akkor az a föld, amiért az őseink évszázadokon keresztül küzdöttek, a saját vérüket hullajtották azért, hogy ezt a földet megőrizzék, harc nélkül, pusztán gazdasági eszközökkel rövid időn belül át fog kerülni jelentős részben külföldiek tulajdonába. Ez egy olyan kérdés, ami mellett soha nem fogunk szó nélkül elmenni, mert nemzeti pártként a lelkiismeretünkre hallgatva ezt nemes egyszerűséggel nem engedhetjük meg magunknak. És tessék arra gondolni, több mint ezer éve áll itt Európa közepén ez az ország, Magyarországnál sokkal erősebb katonai hatalmak ellenében megvédték ezt a földet az őseink, és most ahhoz képest azt mondjuk, hogy mivel az Európai Unió tagjai vagyunk, ezért belenyugszunk abba, hogy ez a föld elidegeníthető legyen külföldiek részére. És mindezt egy olyan kormányzás alatt, ami magát keresztény-nemzeti kormányként definiálja, a Fidesz és a KDNP koalíciós együttműködésével valósul meg ez a hazaárulással felérő lépés. Ezt nyilvánvalóan nem fogjuk támogatni. Külföldi ne szerezhesse meg a magyar termőföldet, mert egyébként az fog történni, hogy a tőkeerős külföldi vásárlók kivásárolják, kiveszik alólunk ezt az országot, és azok a vazallusok, akik nagyon sokszor politikai támogatással segítenek nekik, készséggel együttműködnek ennek a folyamatnak a betetőzésében. Nyilvánvaló, hogy ezt nem fogjuk hagyni.

El szeretném azt is mondani, hogy amikor az Eximbankról szóló jogszabályhelyeket módosítja a kormány, akkor olyan lépésekre kerül sor, amivel nagyon nehéz egyetérteni, ugyanis eddig megszüntette a törvény azt a lehetőséget, hogy egy párttisztséget ellátó személy az Eximbanknál vezető tisztségbe kerülhessen. Most pedig - nyilván nem hátsó szándék nélkül: majd látni fogjuk azokat az embereket rövidesen felbukkanni, akik politikai kinevezettként kerülnek ezekbe a pozíciókba - úgy rendelkezik a törvény, hogy ezeket a korlátozásokat felpuhítja, és sajnos én attól tartok, hogy az elmúlt négy évhez hasonlóan most is annak leszünk tanúi, hogy a kormány a saját embereit, a saját kegyeltjeit ülteti függetlenséget kívánó, szakmai pozíciókba. Itt emlékeztetnék azoknak az eseményeknek a végtelen sorára, mint például amikor kinevezték a volt Fidesz-tagból lett legfőbb ügyészt, amikor kizárólag a Fidesz jelölhette meg a Médiatanács tagjait, és kizárólag fideszes delegáltak ültek az Alkotmánybíróságba, kizárólagos fideszes delegáltak ültek a Magyar Nemzeti Bank különböző pozícióiba; itt nem nagyon volt erről még semmilyen egyeztetés sem, önmagában a kormány képes volt az egyébként függetlenséget kívánó pozíciókba - és ezt a függetlenséget nem csak Európában, szerte a fejlett világban tisztelik - a saját potentátjait beültetni. És most azt láthatjuk, hogy az Eximbank egy újabb bástyája lesz a Fidesznek, néhány politika által kinevezett személy be fog kerülni ezekbe a pozíciókba. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem lehet egyetérteni.

Fel kell hívni még egy nagyon fontos dologra a figyelmet, hogyha már az Eximbankról beszélünk és a gazdaságfejlesztés különböző prioritásait nézzük. A kormány, nyilvánvaló, nem kis részben politikai okokból elsősorban az export növekedését próbálja elősegíteni, holott a gazdaságpolitikai eszköztár hatékonyságát, költséghatékonyságát tekintve adott esetben lehet, hogy sokkal célszerűbb lenne a legtöbb ágazat esetében az import kiváltására alkalmas termékek hazai előállítását vagy az importhelyettesítő termékek hazai gyártását támogatni, ahelyett, hogy megpróbálnánk a külpiacon teret nyerni. Mi is áll ennek az általam elmondott és fölvázolt logikának a hátterében? A saját piacunkon, ott, ahol a jogszabályi környezetet a Magyar Országgyűlés határozza meg, sokkal eredményesebben, győzelmi esélyekkel szembe tudunk szállni a külföldi cégekkel, tehát ha elsősorban a saját piac megtartására fordítunk pénzt, arra, hogy a magyar termelőkapacitások ne tűnjenek el végleg, akkor költséghatékonyabban használjuk föl a forrásainkat, mint ha az egyébként protekcionista eszközökkel operáló nyugat-európai piacok valamelyikére próbálnánk nagyon komoly exporttámogatásokkal betörni. A kormánynak azért nem áll ez az érdekében, mert sokkal látványosabban kommunikálhatóak az exportsikerek, azok az exportsikerek, amelyek egyébként nem magyar gazdasági szereplőkhöz köthetők, hanem elsősorban az itt megtelepedett külföldi cégekhez; gondoljunk például az Audi, a Mercedes térnyerésére. A német luxusipart támogatjuk jelenleg a magyar adófizetők pénzéből, azért, mert a látványos GDP-növekedést ezek a termelőüzemek produkálják, nem a magyar gazdasági szereplők, nem foglalkoztatnak több embert - ez a tavalyi költségvetés zárszámadásából egyértelműen kiderült -, hanem arról van szó, hogy jólesik a kormánynak ezt lekommunikálni, és épp ezért a gazdaságfejlesztési prioritások nem az ésszerűség irányába hatnak, nem úgy, hogy minél hatékonyabban használjuk föl az adófizetők pénzét, hanem azt követik, hogy a kormányzati kommunikációt a pénznek milyen felhasználási módja támogatja jobban. Ez nyilvánvaló, hogy a nemzeti érdekkel ellentétes, a Fidesz hatalmi struktúrájának bebetonozását szolgáló javaslat.

(14.40)

Amikor a közbeszerzésekről szóló törvényt a törvényjavaslat 12. pontjánál módosítani szeretné a beterjesztő, akkor semmi egyébről nincs szó, mint hogy a kormányzati kommunikációs feladatok ellátásával kapcsolatos közbeszerzéseknél úgy változtatja meg a szabályozást, hogy központosított eljárást kelljen alkalmazni. Azaz egy tetszőleges listából egy előre minősített pályázói kör esetén a pályázat kiírója maga ki tudja választani versenyeztetési eljárás nélkül azt a céget, amellyel a későbbiek folyamán szerződni fog. Hölgyeim és uraim, tessenek belegondolni! Minősítenek egy kört, benne van ebben a körben, mondjuk, hét-nyolc cég, benne van, mondjuk, egy-két kormánypárti cég - mit fog tenni az az ember, aki adott esetben pártkinevezettként ott ül egy pozícióban? Nagyon jó eséllyel - az eddigi gyakorlathoz hasonlóan - azt a céget fogja törvényesen - törvényesen! - megrendeléshez juttatni, akit szeretne, egy hozzá közel álló, szintén az ő pártjában helyet foglaló vállalkozót. Ezt a lehetőséget a fejlett demokráciák kizárják, hölgyeim és uraim. Az áttekinthetőség, a versenyfolyamatok érvényesülése a legfontosabb gazdaságpolitikai kritériumok egyike.

És tessenek arra gondolni, amikor a magyar állam mint a magyar gazdaság legnagyobb megrendelője évente körülbelül 1600 milliárd forintot elkölt a hazai közbeszerzési rendszerben, úgy költik el ennek a pénznek a nagy részét, hogy nincs érdemi verseny, hanem hasonló központosított és egyéb eljárások keretén belül, protekcionista módon kiosztják a pénzeket az arra hivatott politika közeli cégeknek. Ez az, ami megkülönböztet egy fejlett demokráciát és egy banánköztársaságot egymástól.

És én tisztelettel azt kérem a kormányoldaltól, ne éljen vissza a kétharmados parlamenti felhatalmazással. Én tudom, hogy az ilyen javaslatokkal, mint amit most beterjesztettek, törvényessé lehet tenni az ország széthordását, de ez azt eredményezi, hogy Magyarország nem fejlett demokrácia lesz, hanem harmadik világbeli banánköztársaság, mert úgy viselkedik a jogalkotó kormánytöbbség, olyan törvényeket hoz, ami ezt eredményezi. És ez szégyen az egész országra nézve. Akkor is, ha önöket egyébként az emberek megválasztották, és kétharmados parlamenti felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP-koalíciónak.

Szintén nem tudunk azzal egyetérteni, hogy a postai szolgáltatásokról szóló törvény módosításával gyakorlatilag a postai tevékenység liberalizációja előtt enged teret a kormány. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy van egy európai uniós nyomás a kormányon azzal kapcsolatban, hogy liberalizálja ezt a tevékenységet, nyissa meg a saját piacát, és természetesen demagóg lenne azt állítani, hogy nincs versenyelőnye egy meglévő, bevezetett, országos fiókhálózattal működő postai szolgáltatásnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a monopóliumot - mert ez egy kvázi monopólium, ami kialakult ezen a területen - rendkívül nehéz megtörni, azonban egyes részei, ugyanúgy, mint eddig is, a nyereséges részek igenis kiszervezhetők. És én attól tartok, hogy ezzel a lépéssel, amit itt látunk körvonalazódni, a kezdeti csíráját ültetjük el annak, hogy a Magyar Postának egyes legnyereségesebb részeit kiszervezzék a későbbiek folyamán, és magánérdekeltségek javára működhessen. És azért, hogy ezt megelőzzük - nem azért, mert tőkeellenesek vagyunk, hanem azért, mert a magyar nemzeti érdeket óvjuk -, ezt a javaslatrészt sem tudja támogatni a Jobbik, nemes egyszerűséggel azért, mert közösségi tulajdonban szeretnénk ezt az ágazatot tartani.

Nagyon fontosnak tartom egyébként annak is a tisztázását, hogy milyen szektorok, milyen gazdasági ágazatok azok, amelyekben a kormány teret szeretne nyerni. Én úgy gondolom, hogy egy kormányzati ciklust megelőzően, még a választási kampányban nagyon fontos lenne a kiszámítható gazdaságpolitika érdekében meghatározni, hogy melyek azok a szektorok, amibe be szeretne hatolni a kormány, milyen eszköz- és keretrendszert szeretne ezekben a szektorokban alkalmazni. Erre azonban még négy és fél éves Fidesz-kormányzás után sem volt lehetőség, vagy legalábbis ezt a kormány nem tette meg. Most is csak találgatni tudunk, hogy mi lesz, amitől meg szeretne válni - például a postai szolgáltatásokat privatizálni szeretné a kormány? Nem mondják meg nyíltan, a törvényjavaslatban viszont már ezt előkészítik. Nem mondják meg nyíltan azt sem, hogy a médiabirodalmakat adott esetben a saját hatalmi érdekeik szerint szeretnék átrendezni, de a törvényekben ez a törekvés már megjelent.

Az országnak, az egész nemzetnek kárt okoz az, hogyha a gazdaságpolitika, a társadalompolitika nem kiszámítható, azért, mert egy bizonytalan légkörű országba senki nem szeret invesztálni, nem jönnek a beruházások, nem jönnek létre azok a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások, amelyek egy tartós jóléti fordulatot eredményezhetnének az országban. Ez a salátatörvény, amit így beterjesztettek, jó néhány ponton, az előbb részletezett területeken sajnos pont ezt a kormányzati törekvést erősíti meg, bizonytalanságot szül és a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálja. Egészében véve tehát a Jobbik nem támogatja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)