Felszólalás adatai

Az előttünk fekvő egyes törvények s a többi módosításáról szóló, több mint 110 paragrafusból álló 60 oldalas valami 23 törvényt módosítana. Olyan törvényeket, mint a hitelintézetekről, a szerencsejáték szervezéséről, a postáról, a hulladékról, a lakások és helyiségek bérletéről szóló, az elektronikus hírközlésről, a földgázellátásról szóló, mind önmagában is nagyon jelentős törvények. Ezeknek egymáshoz az égadta világon semmi köze nincs. Ezeket egy csomagban, rendkívüli eljárásban szeretnék módosítani. Szégyenteljesnek tartjuk a jogalkotásnak ezt a módját. Ez a parlament egy banánköztársaság parlamentjeként viselkedik akkor, ha hajlandó elismerni, hogy ezt a tákolmányt ilyen statáriális eljárás keretében a kormány áttolja rajta.

Kedves Képviselőtársaim! A parlament, ha még valaki emlékszik erre, a választópolgárokat képviselő felelős, szuverén jogalkotó testület. Szabad a törvényjavaslatokat visszadobni, szabad azt leszavazni, szabad az emberi méltóság és a tisztesség jegyében nemet mondani rá. Rogán Antal a devizahiteles javaslat kapcsán azt nyilatkozta, hogy vége van az apró betűs szövegek világának Magyarországon. Hát ez mi, ha nem az apró betűs szövegek Magyarországa?

Nézzünk egypárat a javaslatban foglalt elképesztőségek közül! Mindenekelőtt a javaslat egyik kardinális pontja, amely október 31-ig kitolná a költségvetési törvény benyújtásának határidejét. Jól látom vajon, hogy a kormány nem képes időre elkészülni idén a költségvetéssel? Vagy lehet, hogy esetleg arról van szó, hogy az önkormányzati kampány során kényelmetlen lenne előállni azokkal az újabb megszorító intézkedésekkel, amelyekkel az egyensúlytalanságokat akarják majd rendezni. Vagy esetleg az önkormányzati választás alatt el akarja titkolni azt, hogy a gazdaság valójában milyen állapotban van Magyarországon. Nem akarja elmondani nekünk a kormány, hogy mennyit költ egészségügyre, közoktatásra, folytatja-e a forráskivonást a felsőoktatásból, egyáltalán folytatódik-e a magyar emberek lecsúszása. Nem akarja megmondani, hogy hogyan tartja majd a 3 százalékos költségvetési hiányt, és hogyan csökkenti az államadósságot. Erről szól a költségvetési törvény elhalasztása. Ez az, amit láthatatlanná akar tenni a kormány az önkormányzati kampány idején.

Nagyon komoly probléma ez, hiszen az Alaptörvény 36. cikke alapján az Országgyűlés alkot törvényt a költségvetésről. Nem a kormány, az Országgyűlés. Az Országgyűlés nem elfogadja vagy tudomásul veszi a kormány költségvetését, hanem a mi alkotmányos jogunk az, hogy a költségvetést megalkossuk.

(14.20)

Abszurditásban van bőven ebben a tákolmányjavaslatban a továbbiakban is. Az egyik ilyen, amit már többen is szóvá tettek, de talán az egyik legnagyobb piszokság, hogy a Magyar Export-Import Bank, illetve a Magyar Exporthitel Biztosító vezetésébe már párttisztségviselők is bekerülhetnek. Hová tűnt az összeférhetetlenségre oly kényes ízlésük, kedves kormányképviselők? A kormány ma már a látszatát sem kelti annak, hogy fellépne az üzleti és a politikai szféra káros összefonódása ellen, egy olyan foglyul ejtett állam ellen, amely a közpénzeket a magánzsebek felé irányítja.

Ez a törvényjavaslat nyíltan szakít az Alaptörvénnyel harmonizáló és nagyon is következetes szabályozási gyakorlattal. Az Alaptörvény XXIII. cikkének (8) bekezdése értelmében ugyanis bizonyos politikai semlegességet megkövetelő közmegbízatással - és az állami tulajdonban lévő pénzintézetek vezetése nyilvánvalóan ebbe a kategóriába tartozik - összeférhetetlen politikailag a pártfunkció. Ez egy alkotmányellenes javaslat.

Az a törekvés, hogy az állami pénzintézetek vezetői pártérdekeket szolgáljanak, nagyon súlyos aggályokat támaszt a közpénzek felelős felhasználásával kapcsolatban, és komolyan felveti a nyílt korrupció gyanúját. Ez a javaslat indokolatlanul bontja meg a korábbi egységes szabályozást. Magától értetődően felvetődik a kérdés, hogy a javaslat benyújtója vajon melyik konkrét pártembert kívánja ebbe a pozícióba ültetni. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan ez a gyakorlat.

A tákolmány egy harmadik pontja keresztülhúzza a televízióknak azt a lehetőségét, hogy a televíziócsatornák a reklámadó miatt megnövekedett terheik egy részét a kábelszolgáltatókra hárítsák át. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a cél a sajtó kiszolgáltatottságának a fenntartását szolgálja, nem függetlenül a kormánypárti oligarchaháború legfrissebb fejleményeitől. Azt nem tudjuk, ki fog ebből győztesen kijönni, de az egészen biztos, hogy nem az emberek lesznek azok. Vagy előbb-utóbb minden drágább lesz, vagy egyszerűen nem lesznek rendes adók, hiszen mindennek ára van. Ára van a híreknek, ára van a szórakozásnak, ára van a tájékozódásnak. Ez a javaslat a tájékozódás szabadságának nyilvánvaló szűkítését célozza.

Az egész benyújtott tákolmány úgy, ahogy van, teljes mértékben elfogadhatatlan. Kérem a kormány képviselőjét, hogy próbáljanak normális, európai törvényjavaslatokat benyújtani, addig ezzel sajnos nincs mit kezdeni. Köszönöm szépen.