Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről az elmúlt két napban, tegnapelőtt igyekeztem egy visszatekintést adni röviden arról, hogy öt-hat évvel ezelőtt milyen helyzetben voltak a magyarországi nemzetiségek, az elmúlt években milyen területeken milyen előrelépéseket értünk el, milyen céljaink vannak, milyen feladataink vannak, és ehhez milyen támogatásigényeink vannak. A tegnapi napon a 2020. évi költségvetési törvényhez benyújtandó nemzetiségi igények két súlyponti elemét igyekeztem részletezni, ennek az első pontja az egész nemzetiségi igény 56 százaléka, 4,6 milliárd forint felhalmozási támogatás, amely a nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási és pályázatiönrész-biztosítását szolgálja; a második a magyarországi nemzetiségek szempontjából kulcsfontosságú terület, a támogatási igények 16 százalékát kitevő 1 milliárd 315 millió forint pedig a nemzetiségipedagógus-program, ezen belül a nemzetiségipedagógus-pótlék, valamint a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjrendszernek a kibővítése és megerősítése. Amiről a mai napon szólnék, az pedig az országos nemzetiségi önkormányzatok és média, valamint a fenntartott intézményeik működésitámogatás-kiegészítésére, amely 734 millió forint, az összes igény 9 százaléka, a NEMZ-pályázati keretek nemzetiségi egyesületek, szervezetek, iskolák 600 milliós bővítése, amely az igények 7 százaléka, végül a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása, illetve a differenciált feladatalapú támogatása, amely 592 millió forint, és szintén 7 százalék.

Engedjék meg, hogy mielőtt ezekre rátérnék, kiegészítésként még hozzátegyek egy-két gondolatot a tegnapi súlyponti kérdésekhez. A tegnap délután az Oktatási Hivatallal, valamint a Pénzügyminisztériummal történt egyeztetés alapján a nemzetiségipedagógus-pótlékhoz a legfrissebb adat szerint 3093 nemzetiségi pedagógust érintene vagy érint a nemzetiségi pótlék tervezett 30 százalékról 40 százalékra történő emelése, és a nemzetiségi pótlékra való jogosultság felülvizsgálata és a kibővítése, hogy minden nemzetiségi pedagógus nem 40, hanem differenciáltan 10, illetve 20 százalék pótlékra jogosulttá váljon, aki a munkaidejének kevesebb mint 20 százalékát tölti nemzetiségi nyelvű oktatás-neveléssel, illetve munkaidejének 20 és 50 százalék közötti részét, itt körülbelül 3500 nemzetiségi pedagógusról beszélünk.

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy amiért ez kulcsfontosságú, és egy egészen konkrét és kicsit személyes példát is hadd mondjak hozzá, hogy három kisebb gyermekem az osztrák általános iskolába jár, az Europa Schuléba, Gergely most végzi a nyolcadikat, a héten vette át a német felsőfokú nyelvvizsgáját, a C1-es nyelvvizsgával azonos ÖSD német nyelvvizsgát, és mielőtt valaki arra gondolna, hogy itt büszkeségből dicsekszem, vagy hogy a fiam egy kivételes tehetség  természetesen büszke vagyok rá , szeretném elmondani, hogy a 65 nyolcadikos végzett gyereknek több mint a 40 százaléka szerzett C1 típusú ÖSD felsőfokú német nyelvvizsgát, és az összes többi gyerek, egyetlenegy kivétellel, középfokú német nyelvvizsgát, középfokú nyelvvizsgát, hivatalos állami nyelvvizsgát tett le. Vagyis 65 gyerekből egyetlenegy volt, aki nyolcadikos korában nem szerzett legalább középfokú német nyelvvizsgát.

Erre lehet azt mondani, hogy igen, olyan képességű gyerekek mentek oda, már a felvételnél ilyen-olyan szinten beszéltek németül, és ez a többségükre igaz is, de konkrétan olyan gyerekek is járnak az osztrák iskolába, akik, amikor felvették őket elsősként, nem tudtak németül, a szüleik nem tudtak németül, és második év végére felhozták őket olyan szintre, hogy a többiekkel együtt képesek voltak németül tanulni a szaktárgyakat is, hiszen a magyar nyelv és irodalmon kívül minden más németül megy, és nyolcadik év végén középfokú vagy felsőfokú német nyelvvizsgát tettek. Ide szeretnénk eljutni a magyarországi nemzetiségi intézményeinkkel is, ahol ma egy-két intézményt leszámítva  ami csak a szabályt erősíti  esélyünk sincsen, hogy ilyen nyelvvizsgát szerezzenek a gyerekek nyolcadik év végén, és ehhez még hozzá kell tegyem, hogy még a németbe sok mindent bele lehet magyarázni, de a gyerekek több mint fele egyidejűleg, nyolcadikos korában négy év angoltanulás után középfokú angol nyelvvizsgát tett, hivatalos középfokú magyar állami nyelvvizsgát. Azt gondolom, ez lenne a természetes.

Ha megnézzük azt, hogy Magyarországon több tízezer nem nyolcadikos, nem középiskolás, hanem egyemet végzett hallgató azért nem kapja meg a diplomáját, mert az egyetem végén nincs még középfokú nyelvvizsgája, akkor azt hiszem, hogy maximálisan indokolt az, hogy olyan nemzetiségi pedagógusaink legyenek, akik vagy anyanyelvűek, de legalábbis anyanyelvi szinten tudják a nemzetiségi oktatást-nevelést végezni. Ehhez kérem mindenkinek a támogatását. Azt gondolom, hogy teljesen természetes, hogy ahogy a határon túli magyar nemzetiségi intézményeknél nyilvánvaló, hogy magyar pedagógusok magyar anyanyelvi szinten kell hogy a gyerekeket tanítsák, ugyanezt kell elérnünk nekünk is Magyarországon.

(9.40)

Amit itt nagyon fontosnak tartok még megjegyezni, és pont a nemzetiségi pótlék és az ösztöndíj kapcsán, hogy több olyan ország van  megint ha csak a német nyelvet veszem , Ausztriában, Németországban nincs felsőfokú óvodapedagógus-képzés, hál’ istennek, Magyarországon van, és ezt meg is kell erősíteni, viszont el kell érjük azt, hogy képzett óvónőink itthon maradjanak. Ehhez nagyon fontos az ösztöndíjrendszer, hogy utána szerződés alapján magyarországi nemzetiségi intézményben nemzetiségi pedagógusként nemzetiségi nevelést, oktatást végezzenek, és Magyarországon maradjanak. Én azt gondolom, hogy az, amit elindítottunk a nemzetiségipedagógus-képzésben, az egy óriási előrelépés, és nemcsak a magyarországi nemzetiségek köznevelési intézményeinek a megfelelő nemzetiségipedagógus-ellátottságára, hanem az egész magyar oktatásnak jelentős segítséget nyújthat a pedagógushiány csökkentésével.

A ma kiemelt súlyponti kérdések közül az egyik az országos nemzetiségi önkormányzatok és a média támogatása. Itt is először egy elvi jelentőségű dolgot szeretnék kiemelni és kihangsúlyozni. Öt évvel ezelőtt, ha bármilyen támogatásemelés érkezett vagy jóváhagyásra került, akkor többé-kevésbé csukott szemmel bárhova lehetett rakni, mert mindenhol égetően szükséges volt. Hál’ istennek, és ezt a tegnapi előadásomban is elmondtam, az országos nemzetiségi önkormányzatok és a média támogatásánál is a 2015., ’17. és ’19. évi emelések különböző mértékben a legégetőbb kérdések normális rendezésére elegendők voltak. Éppen ezért a további támogatásemeléseknél minden esetben gondos előkészítés, országos önkormányzatonkénti tételes elemzések és összevetések alapján nyújtottuk be az igényeinket.

Tehát például az országos önkormányzatok közgyűléseinek tételesen megvizsgáltuk az éves költségeit, mennyi az elnök bére, juttatása, költségtérítése, hány alelnök van, azoknak milyen juttatásai vannak, hány bizottság tag, hány bizottsági elnök van, mit kapnak, hány bizottsági tag van, mit kapnak, hány tanácsnok van, milyen juttatással, hány olyan közgyűlési tag van, aki nincs benne bizottságokban, egyéb külön munkában, neki milyen juttatása van, és ezt tételesen mind a 13 országos önkormányzat közgyűlésére kimutattuk. Természetesen óriási különbségek vannak.

Óriási különbségek vannak, mert a támogatás elmúlt vagy korábbi húsz éve nem egy egységes rendszer szerint és külön vizsgálatok alapján, hanem többé-kevésbé aszerint ment, hogy egy-egy nemzetiségnek éppen milyen vezetője volt, milyen politikai vagy egyéb kapcsolatai voltak, mennyire tudott sikeresen vagy eredményesen lobbizni és eljárni. Most a benyújtott igényeknél valamennyi nemzetiségre, akik a közgyűlési költségek terén vagy a támogatottság terén a legalacsonyabb szinten vannak, őket hoznánk föl egy olyan szintre, hogy éves szinten bruttó fedezetként 1 millió 200 ezer forintot biztosítanánk minden egyes közgyűlési tag után.

A másik ehhez kapcsolódó rész, hogy idén ősszel választás lesz három önkormányzatnál, a horvát, a német és a szlovák önkormányzatnál, nyolc fővel nő majd a közgyűlési tagok száma, amelyet szintén szeretnénk költségtérítéssel fedezni. A harmadik nagyon jelentős pont pedig az önkormányzatoknál az, hogy tavaly június 30-ig átvételre kerültek a vagyonkezelői jogok a fenntartott intézményeknél, és mint vagyonkezelő, az intézmények biztosítási díja is átkerült az országos önkormányzatokhoz. Ez is minden egyes önkormányzatnál tételesen, intézményenként ki van mutatva, 11,5 millió forintot jelent. Ezek teszik ki annak a támogatásnak a gerincét, amit kértünk.

Ugyanígy az országos önkormányzatok által fenntartott intézményeknél tételesen minden önkormányzatnál intézményenként megnéztük, hogy a vagyonkezelői szerződések alapján milyen értékcsökkenési, felhalmozási kötelezettségeik vannak. Ez 202,5 millió forint éves szinten. Itt megint ki kell térni arra, hogy nem arról van szó, hogy a támogatásokat követően mindig többet, többet kívánnának a nemzetiségek maguknak, hanem hál’ istennek, az elmúlt évek nagyon pozitív előrelépései után az oktatási, kulturális autonómia jogi feltételeinek biztosításával ma már ott tartunk, hogy a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi köznevelési intézmények több mint negyedrészét átvették, a fenntartói jogokat és a vagyonkezelői vagy éppen a tulajdonjogokat is. Nyilván ezek a fenntartási, beruházási, felújítási, illetve akár működési igények és költségek a korábbiakban az államnál jelentek meg, az önkormányzatoknál jelentek meg, a Klebelsbergnél jelentek meg, akik a korábbi fenntartók voltak a tulajdonosok és a vagyonkezelők. Tehát ezek az igények máshol nem jelennek meg a továbbiakban.

Mindezeket a kimutatásokat, számításokat felvállaltuk és fel fogjuk vállalni a későbbiekben is, hogy a 13 nemzetiség egymás között, ismerve egymás feladatait, a szervezeti felépítését, a történelmileg kialakult működési rendjét…  hiszen van olyan önkormányzat, amelyiknek 5-6 viszonylag 25-30 kilométeres körön belüli településen van a gerince, van olyan, mint a görög, ahol Beloianniszra és főleg Budapestre, van olyan, mint a szerb, amelyik 3 megyére széttagolva van, van olyan, mint a német, amelyik gyakorlatilag a 19-ből 16 megyében rendelkezik jelentős lélekszámmal. Teljesen más az intézményhálózat, van, ahol az országosok kezelik generálisan, és országos szinten vannak az intézményeik szervezve, van, ahol a helyi nemzetiségi önkormányzatok látnak el egy sor feladatot. Tehát nem lehet az egyes nemzetiségi önkormányzatokat azonosan kezelni, mert mindegyiknek más a történelmileg kialakult hagyománya és szokásjoga, más a létszáma, más a területi elhelyezkedése, más az anyaországa, más a nyelve. Tehát mindig egy sor sajátos körülmény van, amit figyelembe kell venni.

Mi egymás között azt az egyeztetést és vitát, ha úgy tetszik, lefolytatjuk és felvállaljuk nyíltan, hogy mindent kiteszünk az asztalra, és egymással leegyeztetjük, amíg egyetértésre nem jutunk mind a 13-an, és mindent, ami ehhez tartozik, ezeket a részletes számításokat, adatokat is megküldtük valamennyi tárcának, megküldtük valamennyi frakciónak, megküldtük minden független képviselőnek. Tehát nem egy sötét lyukba kérünk támogatást, hanem pontos, tételes kimutatások alapján, meghatározott feladatokhoz és területekre kérjük a támogatásokat.

A harmadik súlyponti kérdés, ami a mai napra maradt, az a nemzetiségi pályázatok kerete. Itt korábban is elmondtam, tegnap is, hogy ahonnan indultunk, a 2014. évi 30 milliós támogatás, az 50 ezer nemzetiségi gyerekre vetítve 600 forint, ez két gombóc fagylalt. Egy ötnapos vagy egyhetes nemzetiségi, az esetek többségében, kívánatosan külföldi táborhoz…  és azt is elmondtam, hogy ez a 30 millió 400 millióra, tehát több mint 13-szorosára lett emelve az elmúlt öt évben, amit természetesen nagyon köszönünk, hiszen ez az egyik alapvető prioritás, hiszen ebből az általános iskolás gyerekek anyanyelvi táborát biztosítjuk.

Itt is hozzá kell tenni, hogy a nemzetiségi civil szervezeteknél 2019-ben a jogos, elfogadott pályázati igények 75,1 százaléka került támogatási szerződéssel kielégítésre; a nemzetiségi kulturális programok 50,2 százaléka, tehát mindössze a fele, és a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborok 82,7 százaléka, átlagosan tehát a 65,4 százalék.

(9.50)

Itt ki kell hangsúlyozni, hogy ezek elvileg és a kiírás szerint is 100 százalékos támogatási intenzitású, tehát önrészt nem igénylő és előfinanszírozott pályázati kiírások.

A nemzetiségi diáktáborokhoz: pontosan ki lehet számolni, és pontosan meg lehet nézni azt, hogy hány nemzetiségi intézmény van, hány nemzetiségi osztály van. És ha azt akarjuk, hogy minden egyes nemzetiségi gyerek a nyolcéves általános iskola alatt csak egyszer jusson el anyanyelvi környezetbe, egy nemzetiségi diáktáborba, akkor pontosan, objektíven kiszámítható, hogy a jelenleg biztosított keret, a 13-szorosára emelt keret is a ténylegesen szükséges keretnek mindössze 25-30 százaléka. Amiért a kielégítettség 82,7 volt tavaly, sajnos elsősorban a Klebelsberg-fenntartású nemzetiségi intézményeknél minimális a pályázati jelentkezés. Ennek külön okai vannak, amin, remélem, hogy tudunk majd segíteni, amire nem szeretnék kitérni.

Mindezek alapján én tisztelettel kérem a képviselő urakat, a frakciókat és a parlamentet, hogy a magyarországi nemzetiségek 2020. évi támogatási igényeit, támogatásemeléseit támogassák. Azt tudom ígérni, hogy, mint ahogy eddig is, mi saját magunktól mindent világosan, egyértelműen kiteszünk az asztalra. Azt gondolom, azok a feladatok és célok, amikért küzdünk, és amit végre szeretnénk hajtani, Magyarország érdekét szolgálják, és ezért kérem a támogatást.

Köszönöm a figyelmüket. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)