Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már volt módom egy kétperces felszólalás keretében a becsapott lovastársadalom problémáit felvetni, illetve a jogos igényeiket itt elmondani, de szeretném kihasználni a napirend utáni lehetőséget is.

Hát kezdeném azzal, hogy a Kincsem nemzeti lovasprogramot a kormány elfelejtette végrehajtani, annak ellenére, hogy 2012. február 29-én, ha jól emlékszem, elfogadták kormányülésen is ezt a programot. Sőt, maga a miniszter úr kérte fel a szakmát annak idején arra, hogy dolgozzon ki egy olyan programot, ami képes lesz az évtizedek óta elhanyagolt ‑ mára már sok ágazata a teljes megsemmisülés szélére sodródott ‑ lovastársadalmat megújítani, és képes lesz egy olyan programot felmutatni, ami reális, megvalósítható, de mégis komoly léptékekkel segítené elő a fejlődést. A szakma nem is volt rest, és igényt fogalmazott meg először is, aztán pedig megtette, amit meg kellett, amit miniszter úr kért, és letette az asztalra bizony ezt a programot.

Csak néhány területet említenék ebből a programból, amire kitért. Itt nemcsak a tenyésztőkről van szó, hanem bizony a sport, a lovasversenyzés, a lovasterápia, a génmegőrzés, hagyományőrzés, a turizmus, az oktatás, minden egyes területét a lovaságazatnak megpróbálta feldolgozni. Mind a ma meglévő állapotokat, mind pedig a jövővel kapcsolatban a megoldási javaslatokat is letette ez az anyag az asztalra. Azóta eltelt jó néhány év, és azt látjuk, hogy évről évre kevesebb jut a lovaságazatnak, és itt nemcsak arra gondolok, hogy pénzösszegben, mondjuk, egy adott évben az európai uniós forrásokból vagy éppen a hazai költségvetés forrásaiból kevesebb jut ennek az ágazatnak, hanem arra is gondolok, hogy az a pénzösszeg, ami jut, az bizony egy szűk elit kezében összpontosul.

Ez leginkább egyébként a fejlesztési pénzek és a versenyeztetés területén mutatkozik meg. Ez a szűk elit nagyon jól fekszik a kormánynak, jól látható módon a kormánynak az a szándéka, hogy ezen kis, hozzá hű, lojális csapat kezébe játssza át a teljes magyar lovaságazatot. Mindeközben természetesen ez nem szolgálja a lovastársadalom érdekét.

A tenyésztéssel ma úgy állunk, hogy bizony a magyar fajták komoly problémával küzdenek, tisztelet a kivételnek. Ma egy olyan általános tévhit terjedt el a ló iránt elkötelezett emberek körében is sajnos, és itt is azt kell mondanom, hogy természetesen nem mindenki körében, de a társaság egy jelentős részének az az általános felfogása, hogy minőségi versenyt magyar lófajtákkal nem nagyon lehet már a mai világban végezni. Ezt egyébként tételesen lehet cáfolni, és tudjuk, hogy ezek az állítások nem igazak, de ez a sznobizmus egy elég széles kört sajnos megérintett. Ez is egy problémája a tenyésztésnek, persze sok más oka is van ennek, amire most idő hiányában nem fogok tudni kitérni.

Megemlíteném még a lovasterápia kérdését. Számtalan tanulmány bizonyította idehaza is egyébként és a világban is, hogy a figyelemzavaros, autista és egyéb problémákkal küzdő gyermekek esetében a lovasterápia egy rendkívül hasznos dolog, ami képes lehet az ő állapotukat nagyságrendekkel is javítani, és képes lehet bizony elérni akár azt is, hogy a társadalomban egy sokkal inkább elfogadható, önfenntartó állapotba kerüljenek ezek a gyermekek később, és ezáltal nemcsak a családnak, nemcsak annak a gyermeknek okoz nagyon pozitív előrelépést egy-egy ilyen terápia, hanem bizony még a társadalom számára is egy hosszú távon vagy akár már középtávon megtérülendő befektetést. És nem azért mondom ezt most, mert ez számunkra az elsődleges kérés lenne, de azért mondom, mert bizony sokszor látszik, hogy a kormány a költségvetés megtervezésekor inkább a fiskális szempontokat tartja szem előtt. Ilyen módon is ajánlom ezért a lovasterápiát a figyelmükbe.

A magyar lovasturizmus szintén haldoklik, miközben az adottságaink egyébként kiemelkedőek európai szinten is, és ráadásul a múltunk is arra kötelezne minket, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk erre a területre, a lehetőségek is adottak. A szakemberek is és én is úgy látom, hogy ma Európában és talán a világon is egy űr keletkezett ezen a területen. Érdemes lenne ezért fejlesztésekkel nagyobb hangsúlyt fektetni a lovasturizmusra. Ez is egy középtávon már megtérülő terület lenne.

Az oktatással kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy a mai napig nincs egy egységes oktatási rendszer, pedig a szakma ezt is most már évtizedek óta követeli, ráadásul sok oktatási intézmény áttért, a minőség szempontjait maga mögött hagyva egy mennyiségi oktatásra, ami szintén nem tesz jót a szakmának.

Röviden ezeket volt időm elmondani, és várom majd a kormány válaszát, ha másképp nem, akkor írásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)