Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lakosságra vonatkozó állami adósmentést a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény egy új jogintézménnyel egészítette ki, amely a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek számára csőd­védelmet biztosítva segíti elő fizetőképességük helyreállítását és egyben adósságuk rendezését is. Ez a jogintézmény az úgynevezett magáncsődeljárás, amelynek lényegét leginkább úgy érdemes összefoglalni, hogy a fizetésképtelen magánszemélyek számára rendezett jogi kereteket alkot arra, hogy ne legyenek kitéve a hitelezők versenyén és a követelésbehajtás logikáján alapuló azonnali vagyon- és jövedelem­elvonással járó behajtási eljárásoknak, hanem egy második esélyt kapjanak az adósságcsapdából történő kikerülésre.

Az adósságrendezési eljárást a törvény hatálybalépésétől számított első időszakban olyan hiteladósok kezdeményezhetik, akiknek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adóssággal kapcsolatos törlesztési kötelezettségek teljesítésére, ezért lakóingatlanuk elvesztését eredményező eljárás megindítása vagy továbbfolytatása várható. A jogalkotó tehát a lakóingatlannal rendelkező hiteladósokra fókuszál, és a későbbi években fokozatosan terjeszti ki az eljárásba való belépés lehetőségét a többi lakossági csoportra is. Nem változtat ezen a kormány által 2015. október 13-án benyújtott törvényjavaslat, és nem is érinti az első időszakra vonatkozóan megszabott törvényi határidőket.

A törvényjavaslat célja a magáncsődtörvény kis terjedelmű módosítása azért, hogy az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére a belső határidők érintése nélkül egy egyszeri póthatáridőt adjon legkésőbb 2016. március 1-jéig. A póthatáridő engedélyezése azt teszi lehetővé, hogy azok is kezdeményezhessenek adósságrendezési eljárást, akik a most hatályos törvényi rendelkezések szerinti, az első időszakban rájuk érvényes határidőket már túllépték. A póthatáridő törvényi biztosítása tehát azoknak a hiteladós személyeknek is ad még egy esélyt az adósságcsapdából való kikerülésre, akik nem kísérték figyelemmel a kormányzati tájékoztatásokat és jogszabályokat, és lekésték az adósságrendezési eljárásra irányuló határidőket.

A törvényjavaslatban engedélyezett póthatáridő ellenére a kormány a kormányzati kommunikáció eszközeivel, továbbá a családi csődvédelmi szolgálat útján továbbra is szeretné az érintett hiteladós családok figyelmét felhívni arra, hogy a póthatáridőtől függetlenül célszerű lenne mihamarabb eldönteniük, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel. Kizárólag az adósságrendezés kezdeményezése tudja ugyan­is megakasztani a jövőben a kényszerértékesítési eljárásokat.

Az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása és a pénzügyi intézmények indokolatlan adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a törvényjavaslat az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy a magáncsődeljárást kezdeményező iratokat a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, a fővárosi, illetve a megyei kormányhivataloknál terjesszék elő. Ugyanakkor dönthetnek úgy is, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél nyújt­ják be ezeket a dokumentumokat. A törvényjavaslat egyebekben nem érinti a főhitelezői kötelezettségeket, és azt sem, hogy ezekben az esetekben is sor kerül bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásra, ha van főhitelező.

A gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdésekre tekintettel a törvényjavaslat egyértelművé teszi a bírósági adósságrendezés időszakánál hosszabb futamidejű szerződések esetén követendő eljárást. A bírósági adósságrendezés időszaka fő szabályként öt évig tart. Az ennél hosszabb futamidejű jelzálog-hitelügyletekre, illetve a lakóingatlanra kötött pénzügyi lízingügyletekre kiegészítő szabályok beépítése indokolt. Ennek oka, hogy sem az adós, sem a hitelező számára nem lenne előnyös a futamidő bírósági adósságtörlesztési határozattal történő lerövidítése, sem pedig az adósságrendezési eljárás időtartamának a futamidő lejártáig történő meghosszabbítása. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a hitelező számára a minimális megtérülést csak a futamidő végéig kell teljesítenie az adósnak.

Ha pedig a hitelszerződést vagy a pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának. Ez a kiegészítés az adós fizetési képességének helyreállítását segíti elő. Ebben a körben a bírósági mentesítési szabályokat is ki kell egészíteni, hiszen az adós köteles a futamidő lejártáig még esedékessé váló, az egyezségben vagy az adósságrendezési határozatban meghatározott összegek megfizetésére, azaz a mentesítő határozat az adósságrendezési időszakra eső időarányos teljesítést honorálja.

A fentieket összefoglalva elmondható, hogy a törvényjavaslat azokra a lakáshiteladós családokra vonatkozik, akiknek érdeke a magáncsődeljárás kezdeményezése, mert a csődvédelem segítségével tudnak számukra kedvezőbb törlesztési feltételeket elérni, és a fegyelmezett adósok a méltányolható mértékű lakástulajdont megtartva fejezhetik be az adósságrendezési időszakot. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a természetes személyek adósságrendezéséről szóló T/6631. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)