Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon köszönöm a fölszólalását, már csak azért is, mert ahogy ön kezdte és befejezte, annak azt az üzenetét szeretném kiemelni, hogy igaz az, hogy nagyon fontos az idősek támogatásának anyagi része, igaz az, hogy nem mindegy, hogy ha egy kormány vállal valamit, azt teljesíti-e, és ez a teljesítés valóban szolgálja az idős emberek életét. Így nem véletlen, hogy azt az egyezséget, amit megkötöttünk 2009-ben az idősügyi szervezetekkel, azt a vállalást teljesítettük; sőt mondhatnám azt, hogy ebben az évben még túl is teljesítettük.

És miben áll ez? Ezt mindenképpen szeretném néhány mondatban összefoglalni önnek. Egyrészt az alapfeladatokat, szolgáltatásokat, ami a házi segítségnyújtástól egészen az idősek bentlakásos intézményeinek fenntartásáig tart, nemhogy megőriztük, hanem különböző pályázatokon keresztül, és itt kiemelném az Új Széchenyi-terv pályázatait, sok milliárd forinttal tudjuk ezeknek az otthonoknak a megújítását támogatni. És elindul egy olyan beruházási program, amilyen nem volt az elmúlt években, évtizedekben. De ugyanilyen fontos volt az ön által említett nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése. Azt a negatív lépést, amit elkövetett az előző kormány, miszerint 7 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke 2009-ben, mi nem tettük meg, ezt a gyakorlatot nem folytattuk, sőt azt kell mondani, hogy az idei 5,2 százalékos nyugdíjemelés vásárlóértékben közel 4 százalékos emelkedést is jelentett.

Hozzáteszem, még egy olyan lépés volt, amit én mindenképp kiemelnék, hiszen a mostani féléves adatok alapján már 95 ezren vették igénybe az úgynevezett nők nyugdíja 40-es rendszerét, és amit eddig is hangoztattunk, ez a munkában korán kezdett életpályát, illetve az édesanyai szerepet egyaránt díjazza, és köszöni meg azoknak az asszonyoknak, akik sokat tettek az életükben. Így a 40 év szolgálati időbe ez a két dolog számít bele.

Mindemellett pedig akár életmódjukban, akár lelki oldalról is nagyon fontos az idősek támogatása és segítése. Én nem egy otthonban járok, nem egy idősotthont látogatok végig, egy héten akár többet is. Mindenképpen nagyon fontos, hogy az a segítség, amit megkapnak az ápolókon, gondozókon keresztül, eljusson minden egyes emberhez, minden egyes időshöz, hiszen sokszor a leépülésnek tulajdonképpen az az egyik legszomorúbb és leglátványosabb része, amikor az idősekkel nem törődik sem a környezete, sem a rokonsága, sem azok, akik gondozzák őket. Éppen ezért mindenféle olyan rendezvény, találkozó, ami azt szolgálja, azt erősíti, hogy az idősekkel foglalkozzunk, mindenképpen az ő segítésüket is szolgálja.

(9.10)

Nem véletlen, hogy múlt héten az Idősbarát önkormányzat-díj kiosztásával szerettük volna megköszönni a legkisebb falvak önkormányzataitól a legnagyobb települések önkormányzataiig bezárólag, hogy külön is, a költségvetésen felül is törődnek az önkormányzatok az idősekkel.

Ugyanígy fontosnak tartottuk tavaly megjelent irodalmi pályázatunk folytatását, és elmondhatom, hogy több mint négyezren írtak ebben a két évben élettörténetükről, kapcsolatukról, háborúról, az '50-es évek nyomoráról és nehézségeiről vagy akár arról is, hogy ebben a küzdelemben hogy tudták megőrizni emberségüket, hogy tudták megőrizni házasságukat és családjukat.

Ugyanilyen fontos volt az is, hogy tegnap a Művészetek Palotájában köszöntöttük őket, több mint ezer embert; hiába gondolta valaki a baloldalon, hogy nem köszöntjük ezen a napon őket. Köszöntöttük őket, és óriási nagy sikere volt annak a kitüntetésnek is, amit egyébként többek között Iván László professzor úr is kapott pontosan azért, mert idős ember létére még most is küzd azokért az emberekért, akikről most beszélünk. Most is mindent megtesz a tudomány oldaláról, hogy az ő életüket segítse.

Köszönöm szépen a felszólalását. (Taps. - Nyakó István: Vivát!)