Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok oka van annak, hogy nem szeretem a Fideszt.

Legfőképpen az az oka, hogy volt kétszer két­har­madjuk, amikor bármi jót tehettek volna az országgal, és ezt a hatalmat vagy ezt az erőt leginkább arra használták fel, hogy milyen hatalomtechnikai eszközökkel hogyan lehet a közpénzszivattyúikat megtartani. Pont egy olyan témánál vagyunk ezzel a jogszabályjavaslattal, amikor látható, hogy válasz érkezik arra, amikor az ember átnézi ezt a több mint 150 oldalt, hogy önök gyakorlatilag nem rendelkeznek koncepcióval arra, hogyan nézzen ki Magyarország tíz év múlva, húsz év múlva, ötven év múlva.

Egyetlen olyan koncepcionális gondolatot nem tesznek le ebben a javaslatban, ami valamilyen szinten koherensen kezelné az ország egészét, a Kárpát-me­dence egészét, és valamilyen harmóniában lenne egy­mással a vízgazdálkodási gondolkodásuk, a szán­tó­földhasználati gondolkodásuk, a településszerkezeti gondolkodásuk. Ebben a benyújtott tervben gyakorlatilag az országos területrendezési terv, a Budapest agglomerációs területrendezési terv és a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének pár évig hatályban maradt, időszerű részeit is kezelni kellene, és úgy tűnik a benyújtásból, mintha önök mindenhonnan begyűjtöttek volna valamilyen listákat, ilyen álomlistákat, hogy ki mit szeretne csinálni, de azzal már nem foglalkoztak, hogy ezek bármilyen koherenciában legyenek egymással. Pedig számos területen a leírtaknak megfelelően vagy a javaslat lehetőségének megfelelően lehetne jó néhány kérdést rendezni.

Miután nagyon kevés idő állt rendelkezésre a teljesen részletes, pontonkénti módosításhoz, alapvetően nyilván érdekelt bennünket az, hogy az ökológiai hálózat magterületével mit terveznek, ami nem túl szimpatikus. Gyakorlatilag ökológiai hálózat magterületének övezetében új beépítésre szánt terület nem jelölhető ki, de önök kivételeket tesznek innentől kezdve, hogy települési terület ökológiai hálózat magterülete vagy ökológiai hálózat magterülete és ökológiai hálózat ökológiai folyosója körülzárja. (Sic!) Nem tudom, hogy az ilyen szövegeket hányan értelmezték, meg hány ember keresett benne alanyt és állítmányt, de az biztos, hogy az nem szolgál a megnyugtatásunkra, hogy az Alaptörvény P) cikkében megfogalmazott, Kárpát-medence biológiai sokféleségének megőrzését szolgáló törekvések körbeírását körülbelül ennyire sikerül megtenni egy jogszabályban.

A kijelölést nem tiltja konkrétan más jogszabály, tehát ebben a tervben lehetne azt rendezni, hogy mi legyen, mondjuk, a magasfeszültségű távvezetékekkel.

(14.00)

Az, ami most zajlik az országban egyszerre több helyen, hogy felkapják a lakosok a fejüket, hogy mi történik Cegléd, Albertirsa, Kecskemét vonalán, vagy mi történik a pesti agglomerációban a 400 kilovoltos távvezetékek építésével, szemlátomást ezek a tervek kezelhetnék ezeknek az ügyeit, mondhatná azt a területrendezési terv, hogy hosszú távon tájképi, közjóléti funkciók miatt földkábeleket fog támogatni, de nem kerül erre sor, hanem begyűjtik az igényeket, hogy a különböző szegmensek mit szeretnének, és nyilvánvalóan utána ezek nincsenek koherenciában egymással. Klímarezisztencia és proaktív alkalmazkodás szükségessége a természeti erőforrások vonatkozásában, terület, termőföld, víz, biológiai sokféleség szűkössége, folyamatos nyomás és egyben multinacionális cégek szó szerinti átjáróházává lehetünk a benyújtott javaslat alapján, és erre a vasútvonal fejlesztésében a Budapest-Belgrád vasútvonal egy tipikus példa lehet.

Az OTRT az ország egészére általános leírásokat fogalmaz meg, amelyet két speciális térségre, a budapesti agglomerációra és a Balaton kiemelt üdülési körzetre vonatkozó szabályozási javaslatok egészítenek ki. De ha mindezeket prioritásként kezelik, és nem illesztik bele abba az országos meghatározó szemléletbe, amivel egy picit azt kellene kezelni, hogy a Budapest-Balaton-Győr háromszögön kívül még az országnak egy jelentős része ott van, ahol élni kellene, és arról kellene gondolkozni, hogy ott hogyan fog kinézni a következő tíz-húsz év, akkor nyilvánvalóan ez a jogszabály teremtené meg a lehetőséget, hogy mindezek belekerüljenek. Egyik képviselőtársam fogalmazta meg találóan, hogy vannak benne olyan dolgok, amelyek támogathatók, de egy halom olyan dolog nincs benne, aminek benne kellene lenni, és akkor lennénk nyugodtak, ha ezeket a kérdéseket kezelnék.

Államtitkár úr, a beszélgetés során mondjon nekem választ arra, hogy a vízellátási rendszerek fejlesztései az említett háromszögön kívül hogyan fogják szolgálni hosszú távon a vidéki megélhetést, hogyan fognak mezőgazdasági szerkezetet, birtokszerkezetet igazítani, és az hogyan fogja az ökológiai hálózat magterületének védelmét vagy akár a hálózatot biztosítani, ha ezek nincsenek koherenciában egymással a teljes jogszabályban. Az, hogy begyűjtenek fejlesztési igényeket önkormányzati szinten vagy akár kormányzati szinten, bár ezek is nagyjából jelentős mértékben lecsökkentek az elmúlt időszakban, hogy kik szólhatnak bele és hogyan szólhatnak bele, ezért nyilvánvalóan mindezek a szempontok maximum ágazatilag jelenhetnek meg egy-egy kis részben.

Az Országos Területfejlesztési Tanács megszűnt, illetve átalakult, a régiók lefokozásra kerültek, a megyék éppen csak hogy vannak, közvetlen joystickként irányítja a kormány, a települési szint gyakorlatilag kivéreztetve, a civilek véleményalkotási és fejlesztési elképzeléseinek beépítése ellehetetlenítve, és mindezeknek a fejlesztéseknek az összehangolása nélkül gyakorlatilag a Fidesz-klientúra igényei, szeszélyei, mohósága szerinti történetek, amik megjelenhetnek ebben a tervben, hogy utána jogszabályi hátteret teremtsenek annak a közpénzfelhasználási stratégiának, amit az elmúlt hét évben is követtek.

Nagyon-nagyon nagy probléma az, hogy Budapest agglomerációja vonatkozásában abszolút a közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos részek nem térnek át egy XXI. századi olyan közlekedésre, amellyel ma már urbanisztikai kutatások egyértelműen foglalkoznak, hogy hogyan lehet az agglomeráció és a város egészének a közlekedését úgy szervezni, hogy az életminőség-javítássá váljon össze. Nem látható, hogy ebben a jelenlegi koncepcióik segítenék azt, hogy az élhető főváros megmaradjon, és egyben biztonságos megélhetést teremtsen mindazoknak, akik az elmúlt időszakban a fővárost elhagyva az agglomerációba kerültek ki. Ha elhagyjuk a Balaton környékét és elhagyjuk a főváros környékét, és általában nem beszélünk az előbb említett fejlesztési háromszögnek, a Győr-Balaton-Budapest háromszögnek a részéről, akkor már érintőlegesen sem jelenik meg sehol.

(A jegyzői székben Szávay Istvánt
Ikotity István váltja fel.)

Itt van Fazekas Sándor miniszter úr, itt van Varga Mihály a nagykunsági térségből, a Tisza-tó térségének fejlesztési vonatkozásai, a közúti infrastruktúra, a vidéki infrastruktúra helyreállítása nem jelenik. Akkor lenne támogatható és elfogadható minden szempontból ez a benyújtott javaslat, ha látnánk azt, hogy a Fidesz-KDNP mit gondol az országról húsz év múlva és harminc év múlva. Mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy az önök elképzelése szerint 30 ezer fő feletti településeken hány ember fog élni húsz év múlva, és mennyi ötven év múlva. Mi a terv? Milyen irányba megyünk? Mindaddig intézkedési javaslatokat megfogalmazni, amíg nem tűztek ki célt, hogy merre haladjunk, és annak a populációnak, amelyik akár a kistelepüléseken ott maradt, akár a 10 ezer alatti településeken ott maradt, milyen alapvető igényeik vannak, hogy az elmúlt időszak központosításaival szemben a vidéki infrastruktúra megmaradjon, ez nyilvánvalóan olyan kérdés, amit rendezni kellene.

Épp a héten olvastam az egyik országos médiában a honlapon, hogy a vidéki településeken már problémát jelent az is, hogy nincs mindenütt bankautomata. Tipikus példa ez. Ha a fejlesztési terv nem kezeli azt, hogy milyen szolgáltatásokhoz lehessen hozzáférni, akkor önök hiába adnak 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt egy nyugdíjasnak, ha 3 ezer forint elmegy belőle arra, hogy bemenjen egy városba, ahol fel tudja használni. Hiába teszik kötelezővé a bankrendszer alkalmazását, ha nincs helyben, és nem teszik kötelezővé a rendszerben azt, hogy alapvető szolgáltatások a kistelepüléseken is garantáltan elérhetők legyenek. Mindezek hiánya az, ami leginkább tükröződik ebben a benyújtott javaslatban, hiszen mindezek egy átfogó koncepcióvá nem érnek össze.

Ha abba az irányba mennének el, amit Hegedűs Lorántné képviselőtársam felvázolt, hogy törekednénk néha arra, hogy egy ötpárti egyeztetés ne politikai csatározások színtere legyen, és ne Garancsival kelljen jönni az ilyen jogszabályoknál, akkor beszélhetnénk arról, hogy húsz év múlva ezeknek a településeknek mennyi az esélyük, a jelenlegi birtokszerkezet mennyiben segíti a helyben maradást, hogyan fog ez viszo­nyulni vagy milyen hasonlatosságot mutat más nyugat-európai országokhoz, és mindennek mi­lyen hatása van az egész gazdaság alapját képező ter­mé­sze­ti­erőforrás-fenntartáshoz, hiszen ez szemlátomást megint egy alárendelt és mellékes szempont lesz.

Mindaddig, amíg ki lehet kerülni az ezzel kapcsolatos szabályozásokat… ‑ és alapvetően konkrétan említhetnénk a Balatonnal kapcsolatos rendelkezést, hogy a Balaton vízparti területei a Balaton jogi partvonalától számítva a szárazulatokon jellemző háromszáz méter távolságon belül olyan terület, ahol hosszú távra kerül meghatározásra a part menti területek közérdekű használata. A Balaton vízparti területeit a Balaton vízparti területei területhasználatának követelményeiről szóló kormányrendelet határolja le. De mit érnek ezek a sorok, ha közben a Balaton privatizációjával négy hektárt mindenféle ellentételezés nélkül Balatonfenyvesen odaadnak egy luxuskikötőre? Mit ér ez, ha EU-s forrásokkal kiegészítve kiemelt kormányzati beruházásként Disneylandet csinálnak ahelyett, hogy a szelíd, fenntartható turizmus irányába mennének el, és egy egyenletes, az egész térséget segítő fejlesztési terveket valósítanának meg.

Ezek alapján az tűnik fel, hogy gyakorlatilag egy kis salátáról beszélhetünk, ami be fog kerülni a fiókba, úgysem fogják megvalósítani, mert a pillanatnyi ad hoc érdekek fogják befolyásolni, ugyanakkor meg számos esetben továbbra is megmarad a rombolás lehetősége, megmarad a pusztítás lehetősége, és az a közérdek, ami a közterületek, a köztulajdonban lévő területek védelmét teremtené meg akár az agglomerációban, akár pedig a főváros környékén, bocsánat, a Balaton környékén, akár pedig az ország többi részén, azok teljes mértékben elsikkadnak. Továbbra is az látszik, hogy a koncepciótlan fejlesztéspolitika leginkább ezeken a területfejlesztési törekvéseken jelenik meg, nincs konkrétan látható igény arra a kormányban, hogy mindezeket egy szerves egésszé és egy biztos nemzeti jövőképpé tudja alakítani.

A részletes vitákig nyilvánvalóan eltelik valamennyi idő, de pont az az irány, amit jobbikos képviselőtársam is mondott, hogy ha ennek a törvénynek az esetleges alaposabb megtárgyalására a választások előtt sor kerülhetne, akkor lenne esély, hogy a frakciónk is esetleg pozitívabban álljon hozzá, de így, habár vannak benne pozitív elemek, de jó néhány olyan dolog is, ami súlyosan aggasztó, jelen pillanatban nem tűnik elfogadhatónak a benyújtott javaslat. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)