Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az öt perc utáni részével egyetértek, amit képviselő asszony mondott; az ötödik perc előtti részt pedig engedje meg, hogy kiegészítsem azokkal a tételekkel, amelyek a KSH-nak ebben az Eurostat-módszertan alapján készült összefoglalójában szerepelnek, de képviselő asszony felszólalásából kimaradtak, vagy amik pedig benne voltak, azok nem a valós megközelítés szerint hangzottak el az elmúlt időszakban.

Az az ön felszólalásának a címe, hogy „Valahol Európában!?”. Tudja, Európában kevés olyan országot találunk, ahol olyan mértékben nő pár év alatt a minimálbér vagy a szakmunkás-minimálbér, mint Magyarországon. Magyarország szerencsére ebben a legjobban teljesítő európai országok között van. Szintén kevés országot találunk, akár az OECD-or­szágok között, ahol a pedagógusbér öt év alatt olyan mértékben nőtt, mint Magyarországon. Szintén keveset találunk, ahol az orvosbérek vagy az ápolói bérek így nőttek volna. Nem azt mondjuk, hogy ezzel el­értük azt a pontot, amit szeretnénk adni az orvosoknak, ápolóknak vagy pedagógusoknak, de mindenképpen jóval magasabb bért tudunk már fizetni.

Mindamellett, hogy miért javultak azok a számok, amelyeket ön kihagyott a felszólalásából vagy valótlan színben tüntetett föl: azért, tisztelt képviselő asszony, mert a Fidesz-KDNP-kormány a munkahelyteremtésre és a magyar emberekre alapozta a gazdaságpolitikáját, arra, hogy egyre több ember dolgozzon, egyre kevesebb adót fizessenek az emberek, egyre kevesebb adót fizessenek a vállalkozások, és így tud Magyarország bővülni.

Engedje meg tehát, hogy egypár adatot mondjak azok közül, amiket ön kihagyott. Magyarországon a legnagyobb mértékben ezen kimutatás alapján az alsó négy jövedelmi tizedben nőtt a jövedelem. Magyarul, a legnagyobb mértékben azoknak a jövedelme nőtt, akik korábban a legkevesebbet kerestek. Ebből következően csökkent is a különbség a jobban és a rosszabbul keresők, a jobban és a rosszul élők között. Természetesen szeretnénk javítani még ezen, de ez egy fontos tendencia, hogy nem kinyílik az olló Magyarországon, hanem záródik az olló.

Ha ezt ön összehasonlítja az európai uniós átlaggal, amelyre a számok itt találhatók, akkor a magyar társadalmi különbségek mértéke kisebb, mint az Európai Unió hasonló különbségrátája. Tehát Magyarországon az uniós átlagnál kisebbek a jövedelmi különbségek.

(8.10)

Azt is megállapítja ez a kimutatás, hogy a jövedelmi negyedek részesedése a teljes jövedelemből kismértékben eltolódott a szegényebbek javára, magyarul ők valamennyivel több jövedelemre tesznek szert.

Az elmúlt években is a rezsicsökkentéssel, az alap­vető élelmiszerek áfájának csökkentésével tudtak az emberek pénzt megtakarítani, és most már jobban bíznak a jövőben, hiszen az egy főre jutó sze­mé­lyes célú kiadások közel 8 százalékkal emelkedtek, ennyivel többet tudnak az emberek költeni, és amit az energiaköltségen megtakarítottak, most már magukra tudják költeni. De még ha a gyümölcsfogyasztásra költött értéket is nézem, ott is reálértéken 11,2 százalékkal tudtak többet költeni. Szerencsére tehát a kötelező rezsi- és egyéb kiadások mellett most már jut a nem közvetlenül a megélhetéssel kap­cso­latos kiadásokra is. Ennek az egyik jó mutatószá­ma talán, hogy 100 háztartásra ma már 186 mobiltelefon jut, és ebből 52 okostelefon. Ezeknek az aránya is folyamatosan szerencsére nő Magyarországon.

Engedje meg, hogy a fiatalokra tett megjegyzéseit is korrigáljam. Hiszen a legnagyobb arányban a kimutatás szerint éppen a 18 év alatti korosztályt érintette pozitívan az, hogy ők egyre kevésbé vannak kitéve a szegénység kockázatának. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb család van nehéz, anyagilag nél­külöző helyzetben, és nyilván így az ő gyerekeik is kikerülnek a szegénység kockázatából. Ez egy 2012 óta javuló tendencia a kimutatás szerint, és mondom a legnagyobb arányban pont a gyerekeket érintette az, hogy ki tudnak kecmeregni a családjaik a szegénység helyzetéből.

Ön beszélt arról, hogy a végzettséget tekintve az alapfokú vagy felsőfokú végzettségűeknek milyen kilátásaik vannak, vagy mennyire sújtja őket a társadalmi kirekesztettség kockázata. Szintén megállapítja a kimutatás, hogy az a nagy különbség, ami volt, az valamelyest mérséklődött az elmúlt években, és ami a legfontosabb, hogy az anyagi nélkülözésnek kitett emberek száma egy év alatt körülbelül 150 ezerrel csökkent ezen kimutatás szerint.

Nemcsak a nagy számok, hanem az alábontott számok tekintetében is ilyen pozitívumokat látunk. Engedje meg, hogy egypár tendenciára 2012 óta fölhívjam a figyelmet. Akiknek hiteltörlesztéssel vagy lakhatással kapcsolatos hátralékuk van, az ő számuk több mint egymillió fővel csökkent. Akinek a lakás megfelelő fűtésével gondja van, 766 ezerrel csökkent. Akinek nincs fedezete egy váratlan kiadásra, mondjuk, egy mosógép lecserélésére, azoknak a száma közel a felére csökkent. Azoknak a száma, akik nem tudnak megengedni évi egyhetes üdülést, 1,9 millióval csökkent, magyarul most már közel 2 millióval több ember engedhet meg magának évi egyhetes üdülést; és szintén a kétnaponta húsétel fogyasztását maguknak megengedők száma 1,7 millióval nőtt.

Ezek pozitív tendenciák; én így kívánok önnek és a parlamenti képviselőknek boldog karácsonyt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)