Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt belekezdenék, szeretnék gratulálni Farkas Félixnek, a legnagyobb hazai nemzetiség szószólójának, hogy három és fél év után fölszólalt; kár, hogy nem saját maga írta a beszédét, hanem a propagandaminisztériumból küldték neki.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! „És vissza nem foly az időnek árja” ‑ ez az Arany János-idézet volt olvasható a 2002. március 15-ei központi ünnepségen a Nemzeti Múzeum homlokzatára feszített molinón. Az üzenet világos és egyértelmű volt: nem szabad, hogy a rövidesen sorra kerülő választásokon a kommunisták újra visszakerülhessenek a hatalomba.

Én akkor többedmagammal egyetemista fiatalként a helyszínen hallgattam Orbán Viktor ünnepi beszédét. Akkor ugyanis mindenki számára világos volt, hogy a múltba fordulást az MSZP, míg az európai, a polgári, a XXI. századba vezető jövőt a fiatal és dinamikus miniszterelnök és az általa vezetett Fidesz testesíti meg.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim ‑ ha lenne önök közül itt bárki is még ‑, a Fidesz ma már a barikád másik oldalán áll. Mára már a Fidesz jeleníti meg milliók szemében a társadalmi konfliktusokat politikai okból mélyíteni és szélesíteni szándékozó, aljas hazugságokra és gyűlöletre építő, avítt múltat. A fideszes képviselők mára nem a demokrácia, hanem az újonnan kiépülő diktatúra élharcosai. Azé a diktatúráé, amely minden eszközzel megpróbálja elnémítani az ellenzéki hangokat, érkezzenek azok politikai párt, a sajtó bármely képviselője vagy egyszerű állampolgár részéről.

Merthogy bizony Sulyok Dezső, a második világháború utáni kibontakozási kísérlet, a nemzeti demokrácia kiemelkedő vezérének szavaival: ,,nem igaz az, hogy felfordulás van Magyarországon; csend van itt és nyugalom, csak éppen nem az élet ütemének megszokott és kedves csendje, hanem a félelem és a terror csendje”.

Tisztelt Képviselőtársak! Sulyok Dezső átélte a diktatúra kiépülését, az előbb említett mondatot 1947 júniusában mondta, amikor a kommunisták egyetlen tollvonással megakadályozták, hogy indulhasson az augusztusi választásokon.

Sajnos nem lehet nem észrevenni az akkori és a mostani események közti párhuzamot. A Magyar Kommunista Párt és Rákosi Mátyás akkor, keményebb eszközökkel bár, de hasonló célokért dolgozott, mint most a Fidesz és Orbán Viktor: a hatalom totális kisajátításáért és a pártállam kiépítéséért.

Akkor Rajk László 1946-ban végzetes csapást mért a civil szervezetekre azzal, hogy közülük több százat igaztalanul fasisztának bélyegezett és betiltott. Önök mára ugyanígy démonizálják a civil szférát, és több ezer tisztességes ember önfeláldozó munkáját lehetetlenítik el, miközben egy egész egyetemet hoznak lehetetlen helyzetbe egyik napról a másikra, mindenféle előzetes egyeztetés és tárgyalás nélkül, pusztán politikai okokból.

Akkor kommunista nyomásra százezreket zártak ki B-listázással és más módszerekkel a választójogból, mert vélelmezték, hogy nem a Baloldali Blokk pártjaira fognak szavazni. Önök most azokat a külföldön dolgozó polgártársainkat zárják ki a választásból gyakorlatilag, akik pontosan a Fidesz elhibázott politikája miatt kényszerültek elhagyni az országot. Akkor az ÁVO szisztematikusan verte szét vagy fullasztotta botrányba az ellenzéki pártok kampánygyűléseit. Ma a közmédia hoz le előre tudósítást a Jobbik október 23-ai megemlékezéséről, hogy ott Vona Gábor beszéde alatt verekedés tört ki, még az előtt egyébként, hogy ő maga egyáltalán a színpadra lépett volna.

Akkor kék cédulával követtek el százezres nagyságrendben választási csalást, most pedig majd halottak nevében szavazhatnak valakik határon túlról. Akkor a kommunisták beépültek az ellenzéki pártokba, és ötödik hadoszlopként belülről bomlasztották azokat. Most Botka László lemondása óta tudjuk, hogy a baloldali pártokat átszőtte a fideszes polip. Akkor a kommunisták megakadályozták a valódi ellen­zéki pár­toknak az önálló sajtó megteremtését, illetve a közmédiában való megjelenést. Így később a kékcédulás választásként elhíresült 1947-es voksolás során a Magyar Rádióban csak a kommunisták legfőbb ellenfeleként számon tartott Szabadságpárt kép­viselője nem mondhatta el pártja programját. Önök mára felvásárolták szinte a teljes vidéki sajtót, miközben a Jobbikot hermetikusan kizárják a közmédiából, és csak ordas hazugságokat közölnek rólunk.

S végül, amikor még ez sem volt elég, Rákosiék törvényi eszközökkel akadályozták meg legfőbb ellenfelük, a Sulyok Dezső vezette Szabadságpárt indulását a választásokon. Önök most ugyanezt akarják tenni az egyetlen kormányképes, önöket leváltani tudó és fogó erővel, a Jobbikkal. Nem fog sikerülni. A Jobbik ellehetetlenítésének kísérlete már régen nem csak rólunk szól. Most minket akarnak eltiporni, legközelebb meg majd mások kerülnek sorra, aztán végül majd mindenki, aki szembeáll a fideszes pártállammal, és nem akarja, hogy Magyarország visszazuhanjon a XX. századi diktatúrákba.

Ezért hívunk és várunk pártállástól függetlenül mindenkit pénteken 17 órától a Fidesz Lendvay utcai székháza elé, hogy fáklyás tüntetésen tegyünk hitet a demokrácia és a szabadság mellett. Martin Nie­möl­ler német teológus szavaival szeretnék üzenni mindazoknak, akik bár nem szimpatizálnak a Jobbikkal, de nem akarják, hogy új diktatúra, hogy új pártállam épüljön ki Magyarországon: „Először a zsidókért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a kommunistákért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti. Aztán értem jöttek, és nem maradt senki, aki szólhatott volna.”

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)