Készült: 2024.09.20.18:21:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

17. ülésnap (2014.09.26.), 42. felszólalás
Felszólaló Dr. Aradszki András (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:18


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom folytatni ott, ahol a vezérszónoki kört abbahagytam. Kimaradt abból a felszólalásból az, hogy amikor az energiastratégiánkat létrehoztuk, és elfogadtuk azt a sajátos energiamixet, hogy fosszilis, atomerőművi és megújuló energiaforrásokra kívánjuk alapozni hosszú távon Magyarország energiaellátását, biztos voltam benne, hogy a mai vitanapon a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésének létjogosultsága mellett előkerül az a kérdés, hogy mi lesz a másik kettővel, melyikre tegyünk több hangsúlyt, melyik az igazi gazdaságpolitikai, energiapolitikai kitörésre reményt adó eleme ennek az energiamixnek.

Persze, itt politikai és gazdasági álláspontok is ütköznek. Most a parlamentben alapvetően politikai álláspontokról beszélünk, szemben az energiastratégiával, amely gondos szakmai előkészítés után - köszönhetően Bencsik János akkori államtitkár úrnak - egy átfogó, 2030-ig tartó, de 2050-ig kitekintő energiastratégiát fogalmazott meg, amelyben megkerülhetetlen - hangsúlyozom, megkerülhetetlen - szerepet szán a megújuló energiaforrások hasznosításának és a megújuló energia alkalmazásának a magyar társadalom és a magyar gazdaság javára. De ennek egy másik, szintén megkerülhetetlen eleme az atomenergia-kapacitás fenntartása is. A kettő nem zárja ki egymást, sőt azt kell mondanom, hogy erősítik egymást.

Ugyanis mindkettőnek van egyfajta gyengesége. Az atomenergiának az, hogy a szabályozhatósága és a flexibilitása nem olyan erős, mint mondjuk, a fosszilis energiahordozókból származó energiának, másrészt a megújulóknál a szolgáltatás stabilitása, tehát az, hogy hosszú távon számíthatunk-e arra az energiamennyiségre, amit éppen megtermel, vagy nem, ez egy nagyon nagy kérdés, és ehhez kapcsolódóan az energiatárolás kérdése nem megoldott egyik esetben sem. Hozzá kell tennem, hogy a paksi kapacitásbővítéshez felhasznált, illetve tervbe vett reaktorok sokkal erőteljesebben szabályozhatók, mint a most működő atomreaktorok. Tehát ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint amilyenben voltunk. (Harangozó Gábor István: Nem, nem, nem!) Tehát sokkal jobban szabályozható, sokkal jobban igazítható a tényleges fogyasztási igényekhez az áramtermelés mértéke és spektruma.

A másik fontos dolog, hogy már a hírre, hogy itt épül két új reaktor és a kapacitást bővítjük, megmozdult a hagyományos energiatermelő piac érdeklődése. Még konkrét ajánlatok ugyan nem jelentkeztek, de megmozdult arra, hogy a kiegyenlítő kapacitás lekötésére és alkalmazására már hagyományos szenes és más fosszilis erőműveket vagy felújítanak, meglévőket korszerűsítenek, vagy újakat fognak telepíteni, mert enélkül biztonságos energiaellátás nem elképzelhető.

(11.40)

Említettem ezt a 4000 megawattot. Ennek a 4000 megawattnak a jó része azért előállítható megújuló energiából is, és erre fokozatosan rá kell fordulnia a magyar energiatermelésnek, és a magyar energiastratégia ezt tartalmazza is, azokkal a feltételekkel, hogy függ ennek az alkalmazhatósága a gazdaság teherbíró képességétől, valamint a rendszer szabályozhatóságától és a technológiai fejlesztésektől.

Lefordítva magyarul ez azt jelenti, hogy számítunk a megújuló energiára, de nem hűbelebalázs módjára, nem kapkodva, mert nem vagyunk olyan gazdagok (Közbeszólás az LMP soraiból.) és nem vagyunk olyan erősek, mint mondjuk, Németország (Dr. Schiffer András: Magyarország jobban teljesít!), amely jelentős állami támogatással és a lakosságra átterhelt (Zaj. - Az elnök csenget.) állami támogatással biztosítja a megújuló energiák térnyerését, és amely a többlettermelését más, szomszédos országok hálózatának a felhasználásával, annak váratlan, indokolatlan megterhelésével oldja meg az energiatárolás gondjait. Nem vagyunk ilyen gazdagok.

Hozzá kell tennem azt is, hogy teljesen egyetértek az előttem szólókkal, hogy valóban, ez a szektor, ennek a műszaki megoldásai rohamosan fejlődnek, rohamosan jobbá válnak, és remélhető az a helyzet, hogy megoldódik az energiatárolás problémája is. De kérem, ebben a helyzetben nekünk egy dolgunk van, ha van ilyen innovatív elképzelés a magyar fejekben, és vannak megfelelő, igazolható eredmények a megújuló energiák hasznosabb és jobb, a nemzetközi átlagnál hatékonyabb felhasználását biztosító találmányokban, akkor azt nekünk kézen kell fogni és támogatni kell. Ezeket vizsgálnunk is kell, és ennek a felújítását, ennek a rendszerbe engedését a rendszerirányítási, -szabályozhatósági kérdésekkel együtt kell biztosítanunk, szépen, kiegyensúlyozottan, előre megtervezetten, úgy, hogy minél kevesebb megrázkódtatást okozzon a rendszernek, és minél kisebb mértékben kockáztassa a stabil ellátásbiztonságot.

Erre egyébként a magyar energiastratégia alapján mindenféleképpen készek kell legyünk, és e tekintetben azt kell mondanom, hogy minden, a megújuló energiaforrások elterjesztését rajtunk számon kérő politikusnak azt tudom mondani, hogy nem tekintünk el ettől, ez a jövőben is benne lesz a célkeresztben, tehát ezzel foglalkozni fogunk. (Dr. Schiffer András odalép L. Simon Lászlóhoz, és átad neki egy pólót.)

El kell érnünk azt, hogy amikor ez bevezetésre kerül és minél szélesebb elterjedtsége lesz, akkor az a fajta árhátrány, amivel jelenleg a megújulók jelentkeznek, minél kisebb és majdhogynem elenyésző legyen a hagyományos, köztük az atomenergiából származó elektromos áram díjához képest.

Említettem az előző felszólalásomban, hogy a biztonság milyen fontos az atomerőmű működésénél. Azt kell mondanom, és ez nemzetközileg is elismert tény, hogy a Paksi Atomerőmű biztonsági rendszere kiállja az idők próbáját. A közelmúlt vagy távoli múlt hibáiból is folyamatosan tanulva, előremutatóan, proaktívan keresik a kockázatokat, és ezeket a kockázatokat a megfelelő szabályozással, munkafegyelemmel minimalizálják vagy talán meg is szüntetik.

Úgy gondolom, a Paksi Atomerőmű biztonsági és védettségi rendszere példaértékű nemzetközi szinten is. Még az igen erős atomiparral és atomenergia-kapacitással rendelkező Franciaország szakemberei is elismerően nyilatkoznak erről, és ahogy említettem korábban, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kifejezetten számít a paksiak szakértelmére. Ennek keretei között a biztonsági kérdések továbbadása, a módszertan megismertetése más, harmadik országbeli atomenergetikai szakemberekkel komoly piaci lehetőség, és ebből a szempontból az is előnyös, hogy elkezdődik a kapacitásfenntartással kapcsolatos beruházás, mert az új regulátori megoldások megtapasztalását és a jövőbeni alkalmazhatóságát szinte menet közben tudjuk továbbadni az erre szándékot nyilvánító harmadik országbeli szakembereknek. Azt is hozzá kell tennem, hogy igen jelentős gazdasági potenciál van ebben a biztonsági és szabályozási kérdésben, amit, mint említettem volt, a paksiak kiválóan teljesítenek.

Felvetődött, főleg szocialista oldalról a finanszírozás kérdése. 10 milliárd eurós hitelről van szó. Ennek a 10 milliárd eurónak van egy nagy eredménye: egy termelő beruházás jön létre. Áramot olcsón, hatékonyan, környezetbarát módon termelő beruházás jön létre a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítésének formájában. És elég hosszú idő alatt kell visszafizetni.

Emlékeztetni szeretnék, hogy 2008 októberében a szocialista kormány azért, hogy a tanárok bérét, a bírák bérét, a nyugdíjakat ki tudja fizetni a következő hónapban, 14,8 milliárd eurós kölcsönt vett fel az Európai Uniótól és az Európai Központi Banktól. (Dr. Schiffer András: Ezért ti most 3000 milliárdos kölcsönbe veritek az országot!) Tehát 14,8 milliárdot tulajdonképpen nem értékteremtésre vettek föl, és azt négy év alatt kellett visszafizetnünk, és ezt vissza is fizettük; a magyar gazdaság, a magyar nép, emberek szorgalma és odaadása segítségével négy év alatt vissza lehetett fizetni, úgy, hogy közben a gazdasági fejlődés itt Magyarországon megindult, az idén 3,9 százalékos növekedés van. (Dr. Schiffer András: És ezt hogyan fizetjük vissza?)

Ehhez képest, ha csak a számokat nézzük, hogy a 10 milliárdot, amely mögött termelőkapacitás van, hosszabb idő alatt ki tudjuk-e fizetni úgy, hogy az ne érintse a magyar gazdaság fejlődését hátrányosan, ezt szerintem még az egyszerű matematikai képességekkel rendelkező állampolgárok is nyilvánvalóan látják, hogy ha a 14,8 milliárdot vissza tudtuk fizetni négy év alatt, gondolom, hogy a 10 milliárdot, amit az első megawatt termelése után kell csak egyébként törleszteni a tőke vonatkozásában, azt bőven vissza tudjuk fizetni, még a megtermelt energia árának a rovására is, illetve az fog fedezetet nyújtani erre is.

Tehát úgy gondolom, hogy azok a hangok, amelyek gazdasági válságot, költségvetési összeomlást és az ország eladósodottságát vetítik elő, nem igazak, riogatások. A példa előttünk van: 14,8 milliárdot vissza tudott fizetni az előző Fidesz-KDNP-kormány vezetésével az ország négy év alatt. Tehát ebből a szempontból és akármerről vizsgáljuk a dolgot, ez a fajta eladósodottság - és ha összevetjük azt, hogy milyen kamatszinten megy, mondjuk, az Európai Befektetési Banknak a kamatszintjénél jóval alacsonyabb az oroszok által nyújtott hitellehetőség -, azt kell mondanom, hogy teljes mértékben megalapozott, és ahogy az előző felszólalásomban is említettem, a gazdaság fejlődését, stabilitását, energiaellátásunk biztonságát és a függetlenségünk megerősítését tudja szolgálni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai