Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A víz valóban különleges helyet foglal el a stratégiai alapanyagok között. Sokan mondják ‑ és gondolom, igazuk van ‑, hogy a XXI. század az egész világon és így Magyarországon is a vízről fog szólni.

Magyarországon a vízellátás külső szemlélő számára könnyű dolognak tűnik, hiszen alvízi ország vagyunk, vizeink mintegy 94-95 százalékát határon kívülről kapjuk, ezért az elmúlt évszázadokban és jelenleg is viszonylag jó minőségű ivóvízzel bőven ellátott ország vagyunk. De 1. ez nincs magától; 2. ennek megőrzése érdekében komoly lépéseket kell tenni; 3. ezt jó minőségben, megfelelő intézményi keretek között és mindenki számára elfogadható áron kell a lakosságnak eljuttatni. Kell ezt tennünk annál is inkább, mert a vízszolgáltatás kivételes helyet foglal el a közszolgáltatások között. Ez az egyetlen olyan ágazat, ahol az államnak mindenkire kiterjedően ellátási kötelezettsége van, tehát az egészséges ivóvízzel való ellátást sem megvonni, sem megtagadni, sem mellőzni nem lehet.

Ez feltételez egy egységes rendszert, feltételezi az egységes, jó minőséget, és feltételezi és szükségessé teszi a mindenki számára megfelelő és elérhető díjat. A rendszerváltás után az önállósodás ingája, a demokrácia ingája átlengett a túloldalra, és a rendszerváltás előtti 24 nagy állami vízmű ‑ 19 megyei és 5 regionális vízmű ‑ helyett közel 400 víziközmű-társaság jött létre.

(9.50)

Ennek a technikai következményei elsősorban ott jelentek meg, beleértve természetesen az ellátás esetenkénti bizonytalanná válását is, hogy nyolcszoros árkülönbség volt az ország egyes pontjainál, tehát ugyanahhoz az alapvető állampolgári joghoz volt, ahol valaki tíz pénzért jutott hozzá, és volt, ahol nyolcvan pénzért, attól függően, hogy hol lakott, és éppen a közel 400 vízi közmű közül melyik volt a szolgáltatója. Ezen a 2010 után, a 2012-13-ban kidolgozott víziközmű-törvénnyel igyekeztünk változtatni, amelynek eredményeképpen ma a közel 400 víziközmű-társaság helyén 40 biztosít egy egységes minőségi követelményeken nyugvó szolgáltatást, beleértve az öt regionális állami vízi közművet is.

Téved az, vagy legalábbis rosszhiszeműen és elferdítve állítja be a dolgokat, aki azt mondja, hogy ezt ingyen meg lehet csinálni. Nem lehet megcsinálni. A vízrendszereket össze kell hangolni. Ezek sok száz milliárd értékű vízvezetékek, ezek műszerek, szivattyúk, munkahelyek, ezeknek a műszaki összehangolása pénzbe kerül, és ezt a pénzt a magyar kormány erre biztosította.

Ennek következtében értük el azt, hogy Magyarországon ma egységes a díjrendszer, méghozzá egy olyan díjrendszer, amely az ön által is említett rezsicsökkentés következtében a 2010‑et megelőző időszaknál kivétel nélkül mindenütt olcsóbb. Tehát ott is olcsóbb, ahol ezeket a jelentős beruházásokat az állam az elmúlt években a víziközmű‑ellátásra, az ivóvízellátásra ráfordította. Úgyhogy nemcsak tévesek az ilyetén állítások, hanem kifejezetten rosszhiszeműek és megalapozatlanok, mert feltételezik, hogy csodák történnek, és nagy ivóvízrendszerek maguktól fognak összenőni. Nem nőnek össze maguktól. A másik az, hogy ez megdrágítja a díjat, és az állampolgároknak többe kerül. Nem drágította meg, az állampolgároknak kevesebbe kerül kivétel nélkül.

Végezetül, de nem utolsósorban a minőség. A korábbi időszakban évente átlagban 350-400 minőségihiba-bejelentés történt. Ez az intézkedések hatására ma évente 40-50-re mérséklődött. Félreértés ne essék, egy is sok, azon is kell változtatni, és mi ez irányban haladunk. Nem véletlen, hogy évente sok tucat vízminőség-javító projektet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tervez és hajt végre a kormány. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormánypárti padsorokból.)