Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Rendben, köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most soron következik az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A kormány-előterjesztések T/12233., valamint T/12234. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetőek. Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztést nemzetiségi napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés.

Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az általános vita megkezdése során került sor az előterjesztői nyitó beszédre, valamint a vezérszónoki felszólalásra. Így most a szerb nemzetiségi szószólónak tudnám megadni a szót, de jelenleg nem tartózkodik a teremben, így ezen továbblépünk.

Most a képviselői felszólalások következnek. Hiszékeny Dezső képviselő úrnak adom meg a szót.

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslattal kapcsolatban azt gondolom, általánosan ki kell emelnünk, hogy ez a törvényjavaslat szélsőségesen hatóságpárti, az ügyfelet majdhogynem zavaró tényezőnek tekintő szemléletű. A törvényjavaslat hemzseg az olyan hibáktól, amelyek lehetetlenné teszik más jogszabályokkal való kapcsolatának, a jogalkotó céljának, sőt sokszor magának a törvényjavaslat tartalmának a megítélését is. A törvényjavaslat alapján nem lehet megmondani, hogy mi a hatósági nyilvántartás, hogy pontosan milyen jogköre van a közigazgatási hatóságnak a hatósági ellenőrzések során, vagy például az ügyfélnek milyen határidő áll rendelkezésére igazolási kérelem benyújtására. A törvényjavaslat jelen formájában módosító javaslatokkal megítélésem szerint nem javítható, visszavonása és teljes átdolgozása lenne szükséges, mert elfogadhatatlan szemléletű és színvonalú törvényjavaslatról van szó.

Ez a javaslat újraszabályozza az eljárási alapelveket. Ennek lehetne racionális magyarázata, de külön indoklás nélkül azonban érthetetlen, hogy az alapelvek közül miért hiányzik például a hatáskörrel való visszaélés tilalma ‑ mint a joggal való visszaélés speciális ágazati megfelelője ‑ vagy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. A törvényjavaslat egyébként sem ügyfélbarát, mint említettem, a hatósági önkénynek a törvényjavaslat nemcsak a részletszabályok, de az alapelvek szintjén sem szab gátat. Arra vállalkozik, hogy a közigazgatási eljárás törvényi hatályát megújítja. A konkrét megoldás azonban már előrevetíti a későbbi jogvitákat. A szöveg alapján a törvény hatálya nem határozható meg egyértelműen. Az előterjesztő maga is érzékelte a problémát, mert az indoklás hosszan fejtegeti, hogy egyes eljárástípusokat miért nem tekint hatósági ügynek, holott e kérdésnek evidensen a normaszövegből kellene egyértelműen kiderülnie.

Hasonlóan súlyos és nyilvánvalóan végiggondolatlan a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése, mert eszerint a törvényjavaslathoz kiegészítő szabályt miniszteri rendelet nem állapíthat meg. Első ránézésre ez talán még tetszetősnek is látszik, hiszen lehet, hogy az volt a célja, hogy ennek az elsődlegességét biztosítsa ‑ mármint a törvényjavaslatnak. Ez az egy mondat azonban megítélésem szerint önmagában is irgalmatlan mennyiségű munkát jelent az elkövetkezendő időszakban, hiszen az ágazati szabályozás teljes újrakodifikálásának a kényszere áll elő.

Az Országgyűlés elé várhatóan az elkövetkezendő időszakban számtalan olyan törvénymódosítás fog kerülni, ami pusztán az ágazati törvények felhatalmazó rendelkezéseit módosítja miniszteri rendeleti szintről kormányrendeletire. Ez nyilvánvalóan nem lehet vagy lehetett az előterjesztő célja, sőt ezzel valószínűleg nem is számolt, de a gond ettől még megvan, és úgy tűnik, hogy meg is marad.

Külön érdekesség, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz nemzetközi vonatkozású rendelkezéseket. A nemzetközi jogsegély szabályainak elhagyása teljességgel megmagyarázhatatlan. Kifelé irányuló nem­zetközi jogsegély esetén így a közigazgatási hatóság a megkeresés szabályait lesz kénytelen alkalmazni, hiszen illetékességi területén kívüli cselekményről van szó. Azaz a külföldi hatóságot közvetlenül keresi meg, legyen az bármely országban és legyen bármi is az ottani eljárás nyelve, függetlenül attól, hogy ismeri-e az adott országban hatáskörrel rendelkező szervet vagy sem. Ez a szabály ráadásul nem írható felül ágazati szabályban, hiszen a befelé irányuló nemzetközi jogsegélyre pedig ennyi fogódzó sincs, mert a külpolitikáért felelős miniszter koordinációs feladatköre is megszűnik.

A törvényjavaslat szerint a közigazgatási hatóságnak lehetősége van más hatóság illetékességi területén eljárni a hatóság értesítése mellett. Az előterjesztő azonban a legkevésbé sem gondolta végig megítélésem szerint az e módosításból fakadó eljárási következményeket. Sokat elmond egyébként az ezzel kapcsolatos indoklás is, mely szerint erre elsősorban a közlekedési viszonyok fejlődése miatt van szükség.

Fontos kérdésként jelenik meg a törvény­ja­vas­lat­ban az ügyintézési határidő. Azért érdekes ez az ügyintézési határidő mint kérdéskör, mert szakít az eddigi hagyományokkal, és a közigazgatási eljárási törvény, ami gyakorlatilag a teljes közigazgatás egé­szé­re igaz, nettó ügyintézési határidővel dolgozik, míg ez a törvényjavaslat bruttó ügyintézési határidőt vezet be. Nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy kije­lenthessem, lesz még ebből gond.

Anyagi jogi szabályként három lényeges ren­del­ke­zés maradt el a törvényjavaslatból, mindhárom rendelkezés az ügyfelek védelmét szolgálta: a bír­sá­go­lási szabályok, hatósági ellenőrzés ügyfél számára kedvező lezárásának szabályai, hatáskör-telepítéssel kapcsolatos szabályok garanciái. A törvényjavaslat több, a közigazgatási eljárásról szóló törvényben is­mert jogintézményt elhagy, amelyek éppen a köz­igazgatási hatósági eljárások gyors és ügyfélbarát lezárását szolgálták. Ilyen jogintézmény volt például a hatósági közvetítő ‑ indoklás nélkül eltűnt.

Külön ki kell emelni a részletekben teljesítés és a fizetési halasztás lehetőségének a megvonását. A tör­vényjavaslat ezt minden indoklás nélkül teszi, hogy egyszerűen ezt eltünteti. Megítélésem szerint ez józan ésszel indokolhatatlan is, tehát valószínűleg ezért nem is vállalkoztak ennek az indoklására. Bár a törvényjavaslat a végrehajtásnál továbbra is ismeri a fizetési kedvezmény fogalmát, mert az indoklás utal erre, de ugyanakkor fizetési kedvezményre a norma­szöveg nem tartalmaz utalást. Azt gondolom, hogy ezt valamilyen módon fel kellene oldani, mert az, hogy az indoklásban foglalkozunk olyan résszel, ami a normaszövegben nem szerepel, ez önmagában is egyedülálló.

(13.30)

A Ket., azaz a közigazgatási eljárásról szóló törvény általános szabályt tartalmazott a tájékoztatási kötelezettségekre is. Ez az ügyféli jogok egyik alapvető garanciája volt. Ez a rendelkezés biztosította, hogy az ügyfél pontosan tisztában legyen az eljárás menetével és részleteivel. A jövőben az ügyféllel szemben ilyen irányú kötelezettsége nincs. Meg kell hogy mondjam, ez hihetetlen, hogy törvényben ilyeneket terveznek az elkövetkező időszakban rögzíteni.

Korábbi főszabály szerint a hatóság döntései ellen fellebbezésnek volt helye. A bírósági felülvizsgálat lehetősége az összes eljárásban biztosított volt. A törvényjavaslat szerint a hatósági határozat ellen főszabály szerint keresetet lehet benyújtani. Álláspontom szerint ez lényegesen drágább és sokkal lassabb. Az új szabályozás ezenfelül feltételezi a közigazgatási bíráskodás bevezetését, ami nincs. Tehát nem lesz jogorvoslat. Nincs jelenleg ilyen.

Eltűnt az ügyfelek számára kedvező végrehajtási sorrend. Elsődleges a munkabérből való letiltás, ezt a lefoglalt, pénzügyi intézményeknél kezelt összegek mögé sorolta. Az előterjesztő a végrehajtási szabályok megalkotásakor láthatóan kizárólag a pénzkövetelés végrehajtására gondolt, és nem vette számításba, hogy a közigazgatási hatósági eljárás során számos egyéb jellegű kötelezést is végre kell hajtani, mondok néhány példát, mondjuk, gyermekek átadását, akár dolog átadását, vagy meghatározott tevékenységtől, például zajkeltéstől való tartózkodást.

A végrehajtást foganatosító szerv főszabály szerint az adóhatóság lesz. Ez döbbenetes! Az indoklás szerint az adóhatóságot kell alkalmassá tenni arra, hogy az egyes speciális végrehajtási cselekmények foganatosítására is alkalmas legyen. Mindenki gondolja végig, hogy az egyébként mély empátiájáról, emberséges eljárásairól híres adóhatóság fog például gyermekelhelyezési ügyekben döntéseket hozni. Ez hihetetlen és példa nélküli! De az adóhatóságnak egyszerre kell majd alkalmasnak lennie gyámhatósági ügyekben és kereskedelmi igazgatási ügyekben is. Ez a jelenlegi feladatai mellett megítélésem szerint milliárdos nagyságrendű intézményfejlesztést igényel. Emellett az új szabályozás számos kezelhetetlenül bonyolult jogértelmezési kérdést is fel fog vetni. Melyik adóhatóság lesz az illetékes? Az illetékességet a törvényjavaslat szabályai szerint vagy az adóhatóságra vonatkozó különös szabályok szerint kell megállapítani? Mi lesz az illetékességi ok? Az ügyfél lakóhelye vagy az ingatlan fekvése? Mi történik, amikor a végrehajtható döntést hozó hatóság és a végrehajtást foganatosító hatóság illetékességi területe nem fedi egymást? Hogyan kell eljárni országos hatáskörű szervek esetén?

Ezekben a kérdésekben a törvényjavaslat szövege semmilyen segítséget nem nyújt, ugyanakkor ennek a költségeit mi, ügyfelek fogjuk állni. Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Közben megérkezett Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló úr, ezért most megadom neki a felszólalás lehetőségét. Öné a szó.

ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/12233., az általános közigazgatási rendtartásról és a T/12234., a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslatok, napirendi pontok kapcsán a nemzetiségi jogokat érintő rendelkezésekről kívánok szót ejteni.

A közigazgatósági hatósági eljárást jelenleg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza. Nemzetiségi szempontból az adott jogszabály esetében kiemelt rendelkezés a törvény nyelvhasználatra vonatkozó 9. § (1)-(4) bekezdése, amely szerint Magyarországon a közigazgatósági hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez azonban nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter eljárása, valamint nemzetközi jogsegély során más nyelv használatának. A települési, területi és országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatokban meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét. A nemzetiségi szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál használhatja az adott nemzetiség nyelvét. A nemzetiség nyelvén benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre is le kell fordítani.

Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynek a (2) bekezdés szerint a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőit is megilletik a nemzetiségek számára biztosított jogok.

A Ket. szerinti nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. §-a is kezeli. A nemzetiségek jogai gyakorlását érintő T/12233., az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény 20. § (2), (3) bekezdései tartalmaznak a nemzetiségek nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseket. A települési és területi, országos nemzetiségi önkormányzat testülete határozatában meghatározhatja a hatáskörébe tar­tozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét. A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségek nyelvén benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a hatóság az ügyfél kérelmére lefordítja. A törvényjavaslatban foglalt fenti rendelkezések a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 5. §-a bekezdésében az anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásaival összhangban vannak.

A nemzetiségekhez tartozók számára az anyanyelvhasználat a hatályos jogszabályok által és a napirendi pont tárgyát képező törvényjavaslat által is biztosított. Ennek ellenére a mindennapi ügyintézés során a nemzetiséghez tartozók a szükséges feltételek hiányában nem vagy csak igen csekély mértékben tudnak élni a számunkra biztosított nyelvi jogokkal. Az anyanyelv a nemzetiségi hovatartozás legfőbb is­mer­tetőjegye, az identitás, az önazonosság alapvető eleme. Az Alaptörvény és számos jogszabályi rendelkezés biztosítja, hogy a nemzetiséghez tartozók anya­nyelvüket használhassák hivatalos ügyeik intézése során. A tapasztalat ezzel szemben azt mutatja, hogy az állami szervek, bíróságok és helyi önkormányzatok a nemzetiségi nyelvű kommunikációra nincsenek felkészülve. Ennek jövőbeni változtatásán munkálkodni kell. A nemzetiségi nyelvhasználat jogalapjának deklarálása szükséges, de nem elégséges. Az állami, igazságszolgáltatási, önkormányzati és egyéb hatóságok esetében a nemzetiségi nyelvhasználat fogadására és ügyintézésben való alkalmazására való képességet is meg kell teremteni.

A Magyarországon élő nemzetiségek nyelvhasználati jogainak érvényesülését szolgáló kisebbségi nyelvek európai chartájához hazánk az elsők között csatlakozott. A charta ratifikálásával csak a német, horvát, román, szerb, szlovén és szlovák nemzetiséghez tartozók nyelvével kapcsolatban van vállalt kötelezettsége Magyarországnak, ugyanakkor az ország területén kis létszámban élő nemzetiségek, mint a bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok, ukránok, valamint a romák esetében a nyelvi jogok a nemzetiségek jogairól szóló törvény alapján garantáltak.

A charta egyik alapelve, hogy a nemzetiségi nyel­vet nem szabad kizárólag a magánszférára korlátozni, hanem a közéleti nyelvhasználatot is ösztönözni szükséges. Ennek az alapelvnek a jegyében már számos jogszabályi rendelkezés született. A kisebbségi nyelvek európai chartája egyedülálló megállapodás azok között az államok között, amelyek elkötelezték magukat a nyelvi sokszínűségre épülő jövő mellett.

(13.40)

A nemzetiségi nyelv hanyatlása megállítható, sőt vissza is fordítható ott, ahol a fiatal generációk azoknak a nyelveknek a használatát tanulják, amelyeket hagyományosan beszélnek a családban, illetve a régióban.

A chartához csatlakozott országok úgy döntöttek, hogy védelmet és segítséget nyújtanak azon nyelveknek, amelyeket a háttérbe szorulás, a marginalizálódás veszélye fenyeget, hiszen a magán- és köz­szférában történő nyelvhasználat erősíti a nemzetiségi nyelvet. A charta pontos iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a nyelveket hogyan kell védeni és támogatni a mindennapi életben, de meg is kívánja az államoktól, hogy ezeket a nyelveket használják többek között az igazságszolgáltatás, a közigazgatás területén is.

A nemzetiségi anyanyelvhasználat, a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása kétségtelenül a nyelvvesztés folyamatának lassítását eredményezi. Kijelenthető, hogy a nemzetiségi nyelvek hatékony köz- és magánéleti használatának ösztönzése során a charta haszonélvezői maguk a nyelvek lesznek, a nemzetiségi nyelvek használói kulcsszerepet játszanak ennek a célnak az elérésében. Fontos leszögezni, hogy az adott nyelv csak napi szintű, aktív használat révén képes továbbélni.

A fentieken túl fontosnak tartom megemlíteni, hogy az anyanyelv megőrzése tekintetében komoly és hathatós erőfeszítéseket tesznek a nemzetiségi önkormányzatok is. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényjavaslat a nemzetiségi nyelvhasználatot illetően egyezőséget mutat a nemzetiséghez tartozók anyanyelvápolása, -őrzése és közszférában való alkalmazásának törekvéseivel. A nemzetiségi nyelvhasználat közszférában való alkalmazhatóságára vonatkozóan már a XIX. század derekán is szándék mutatkozott.

Áttérve a közigazgatási perrendtartásról szóló T/12234. számú törvényjavaslat hazai nemzetiségeket érintő szegmenseire, megállapítható, hogy a törvényjavaslat közigazgatási jogvitát szabályozó 4. § (6) bekezdésének c) pontja közigazgatási szervként deklarálja többek között a nemzetiségi önkormányzat testületét és szervét. A közigazgatási szerv fogalmát a perrendtartás a közigazgatási jogalanyiság felől közelíti meg, ezért közigazgatási szervvé minősíti nemcsak az államigazgatási szervet, hanem mindazon szervezeti egységeket is, amelyeket jogszabály önálló közigazgatási feladat- és hatáskörrel ruház fel. Ugyancsak indokolt közigazgatási szervként minősíteni a közigazgatási szerv közegét, azt a közigazgatási szerv alkalmazásában álló személyt, aki egyes esetekben konkrét hatáskörrel rendelkezik.

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 2. §-ának 2. pontjában a nemzetiségi önkor­mány­zatot az alábbiak szerint definiálja: „Nemzetiségi önkormányzat: törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján e törvény alapján létrehozott szervezet.” Tekintettel a nemzetiségi ön­kor­mányzatok önálló jogalanyiságára, a közigazgatási perrendtartásról szóló T/12234. számú törvényjavaslatban foglalt közigazgatási szervként való deklarálás helyénvaló. Az érintettségen alapuló perindítás mellett a tör­vényességet, a közérdeket védő szervezetek perindítási jogát is indokolt biztosítani. A törvényjavaslat 17. §-ában felperesi pozícióban a perindítás jogosultjaként nevesíti a közigazgatási szervet és a szerződő közigazgatási szervet is. A nemzetiségek jogairól szóló törvény alapján önkormányzatisággal rendelkező testületek hatósági eljárásban már bevett, feladatkörében érintett közigazgatási szerv perindítási jogosultságát fenntartja a törvényjavaslat. Mivel a gyakorlati életben közigazgatási szervek közötti szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra is sor kerülhet, a perrendtartás külön nevesíti a szerződő fél közigazgatási szerv perindítási jogát is.

A törvényjavaslat az indítványról szóló 144. §-á­ban úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást törvény által arra feljogosított szerv indítványozhatja. A hatályos törvények az alapvető jogok biztosát és a helyi önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló megyei, fővárosi kormányhivatalt jogosítja fel a normakontroll-eljárás kezdeményezésére. Ez a jogosultság a nemzetiségi önkormányzatot is megilleti.

A nemzetiségek jogairól szóló törvény országos nemzetiségi önkormányzatokról szóló 118. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A nemzetiség történelmi hagyományokkal rendelkező településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabály (ide nem értve a helyi önkormányzat rendeletét) és a köznevelési tör­vény végrehajtásáról szóló kormányrendeletek megalkotásakor ‑ a nemzetiséghez tartozók oktatási önigazgatását érintő kérdésekben ‑ az országos önkormányzatok véleményének kikérése szükséges. Az e tárgyban alkotott jogszabály soron kívüli felülvizsgálata érdekében a nemzetiségi jogok sérelmére hivatkozással az országos nemzetiségi önkormányzat közvetlenül bírósághoz fordulhat.”

A közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslat 154. §-a intézkedéseket szabályozó szakaszai a törvényességi felügyelet által a közigazgatási szerv, amelybe a nemzetiségi önkormányzat is beletartozik, ellen indított perben rendelkeznek az egyes intézkedési lehetőségekről. A teljesítési bírság mellett, illetve azon felül, ha az ügy a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozik, a törvényességi felügyeleti szerv felhatalmazható a mulasztás pótlására. Ez a lehetőség azon szervek perei esetén alkalmazható, amelyek felett a törvényességi felügyelet érvényesül; a helyi önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok olyan pereiben, amelyek a törvényességi felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó tevékenységgel kapcsolatosak. Ezen rendelkezések a nemzetiségi önkormányzatok mint közigazgatási szerv státuszához kapcsolódnak.

A fentiekben kifejtettekből az is látható, hogy a magukat valamely nemzetiséghez tartozóknak valló természetes személyek, civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok a magyar jogrendszer szerves részeit alkotják, a jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozó előírások a különböző jogterületeken szabályozott normák között egyaránt fellelhetőek.

Ezek értelmében a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük. Most Gyüre Csaba képvi­selő úrnak adom meg a szót.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Staudt Gábor képviselőtársammal már a vezérszónoki körben részletesen kifejtettük az álláspontunkat erről a két törvényjavaslatról, elmondtuk azt, ami a legfontosabb: álláspontunk szerint itt három törvénynek együtt kellene lennie. Nyilván a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvény az alfája és ómegája ennek, amely jelen pillanatban nem szerepel a parlamenti vitanapon; azért, mert álláspontunk szerint ez az alapja ennek a két törvénynek. Nyilván, ha ez a két törvény elfogadásra kerülne, és a harmadik pedig nem, akkor egyáltalán értelme sem lenne ennek a mai tárgyalási órának vagy napnak, hogy ezt tárgyaljuk, hiszen az egész azon fog alapulni. Maga az ügy lényege is ebben a harmadik törvényben van.

Kifejtettük azon álláspontunkat részletesen, és nem kívánom olyan részletesen megismételni, hogy miért nem értünk egyet a közigazgatási bíróságok ilyetén formában történő felállításával. Azt mindenesetre kifejtettük, hogy a közigazgatási bíráskodást vagy az önálló közigazgatási bíróságok felállítását nem ellenezzük, nem elleneznénk, hogy felállításra kerüljenek, nem önmagában ezzel van a gond, hanem azzal a módszerrel, ami a közigazgatási bíróságok felállításáról szóló törvényben szerepel, ahol, mint ahogy kifejtettük az álláspontunkat, egybemosódik a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom. Azt gondoljuk, hogy sajnos ezzel oly fokú csorba fog esni a demokrácián, amely szerint nem támogatható ez a törvényjavaslat.

Nyilván az eljárásjogi része önmagában nem testesíti meg ezeket a szempontokat, de ha egységben nézzük a három törvényjavaslatot, akkor ez így nem támogatható. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a törvényjavaslat vitájához. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az együttes általános vitát lezárom.

Megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

(13.50)

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, csak néhány gondolat. Hiszékeny Dezső képviselőtársam tett néhány olyan megjegyzést a törvénytervezetekkel kapcsolatban, amelyek nem állják meg a helyüket, tehát hogy maga a törvényjavaslat hatóságpárti lenne, holott nyilvánvaló, hogy a bírósági út kiszélesítéséről van szó, ami az ügyfeleknek a jogait nyilván sokkal inkább érvényesíthetővé teszi. Tehát ilyen értelemben éppen hogy a hatóságot hozná hátrányos helyzetbe, ha ebből a szempontból vizsgálnánk, amit ő maga is elismert, amikor kifogásolta, hogy a bírói út általánossá tétele, tehát hogy közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni, az a másik oldalról szintén sérelmes volt számára.

A bruttó ügyintézési határidő, ami még szót érdemel. Miután a különböző határidő-szűkítések további lehetősége már csak elméleti lenne, ezért ez a bruttó ügyintézési határidő az a keret, amin belül ténylegesen az ügyek intézése, illetve a hatóság felelőssége, hogyha ezek nem zárulnak időben, megállapítható.

Felmerült Gyüre képviselőtársam hozzászólásában a közigazgatási bíróság kérdésköre. Ott voltunk ötpárti egyeztetőn, azt hiszem, hogy nem tartalmi kérdésekről vitatkozunk, hanem az előterjesztéseken kívüli ügyek előhozatala volt, ami elsősorban nem fért bele az egyeztetés kereteibe, ami miatt most még nincs itt ez a tisztelt Ház előtt. De nyilvánvaló, hogy egy olyan javaslatcsomaggal fogjuk majd zárni elfogadás előtt, ami akár a megegyezések alapján, akár a keretek közé igazítva az elfogadhatóságot és az alkalmazhatóságot lehetővé teszi. Hiszen az új eljárási keretek között sokkal gyorsabban, hatékonyabban, átláthatóbban folyhatnak majd az ügyek, valamint az új közigazgatási szervezetrendszer kialakítása, vagy a korábbi toldozott-foltozott Ket.-nek a koherencia­zavarait nyilvánvalóan ki lehet ezzel küszöbölni, a bírósági útnak a hozzákapcsolása pedig végképp ügyfélbaráttá teszi a rendszert.

Nemzetiségi szószóló úrnak köszönöm a hozzászólását. Nyilvánvalóan a gyakorlatban mindig vannak javítható dolgok, de úgy éreztem, hogy magukkal a keretekkel, a szabályozással nem volt probléma.

Köszönöm szépen mindenkinek a felszólalását. (Taps a Fidesz soraiból.)

Felszólalások:   43-52   53-60   61-62      Ülésnap adatai