Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A családok évében, ahogy önök mondják, az egyik szlogen, amit plakátra kiraktak, az, hogy szülőnek lenni egy életreszóló kaland. Hát, mondhatom, hogy sokan érezzük így Magyarországon, hogy ez kaland, csak nem biztos, hogy a szó szoros értelmében annyira pozitívan érzik mindennap az emberek, mint ahogy önök gondolják. Persze a gyermekek születése, azt gondolom, 99 százalékban kimondható, hogy áldás egy családban, és hozzá is kell tenni, hogy egyetlenegy gyermek nem kéri, hogy megszülethessen, nem tud beleszólni ebbe, hogy világra jön vagy nem jön világra. Ezért van felelősségünk abban, hogy hogyan állunk a gyermekekhez.

Tudják, képviselőtársaim, ha próbálom egy kicsit humorosan venni ezt a módosításunkat, meg ami zajlik itt a parlamentben, akkor megint csak arra hivatkozom, hogy az ellenzék egységesen támogatja ezt a kezdeményezést; akkor azt kell mondanom, ha szavazásban nézzük, többen támogatják ma Magyarországon akármilyen javaslatot teszünk, mint amit önök csinálnak itt a Parlament falain belül, mert önökre kevesebben szavaztak, mint amikor egy olyan módosításról tárgyalunk, amiben összellenzéki támogatás van. Csak ez nem poén.

Tudják, azt, ha a gyerekekről beszélünk, én soha nem tudom viccnek venni. Viszont sokszor úgy érzem, hogy önöket ez nem érdekli. Néhány tízezer gyereknek nagyon jó, az mindent megkap önöktől, a jó oktatási rendszert, a jó szociális ellátórendszert, a kiváltságokat az egészségügyi ellátórendszerben, míg van a többség, akinek a maradék marad. A családi pótlék ez. Hogy 40 százalékát elveszítette reálértékben, ezen kellene elgondolkodniuk. Egy nagyon fontos támogatási forma, ami a gyermeknek jár, tíz év alatt 40 százalékát elveszítette. Én csak kérni tudom önöket, hogy fontolják meg.

Egy kérésem van még, elnök úr, ha már itt vannak velünk, teljesen mindegy, álljanak már fel, és mondják már azt, hogy „bak te”, vagy nem tudom, csak ne üljenek itt, és nézzenek ránk! (Az elnök csenget.) Bocsánat, elnök úr. Szóljanak már hozzá valamit! Tök mindegy, hogy micsodát, csak szólaljanak fel! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)