Felszólalás adatai

Amikor erre a történetre rátaláltam, és elolvastam, akkor visszaemlékezve jó néhány olimpiára, amit személy szerint végigdrukkoltam, végigizgultam magyarokért és más sportolókért is, nyomon lehetett követni azt az iszonyatos törekvést, ahol egyrészt a sportágak úgymond látványosabbá tételét célozták, másrészt pedig azt is, hogy sajnos a pénz mennyire dominál. Aki megnézi most a birkózószövetség honlapját, van egy nagyszerű beírás, ahol fölteszi az író azt a kérdést, hogy mitől jobb egy egymást követő olimpia. Mindig azt mondják, hogy a legjobb olimpiát sikerült most megrendezni. Mert több pénzt költöttek el? Mert állítólag látványosabb? Mert állítólag több néző nézheti meg, mint addig? Sosem látott tévéközvetítések jelentek meg? Vagy pedig egy olyan olimpia, ahol magyar birkózó is úgy szerzett érmet birkózásban, hogy több mint két és fél órás meccs volt, de előtte az ellenfele több mint tíz órán keresztül vívott, és próbált továbbjutni; nem voltak még kötött szabályok.

Sajnos azt tapasztalhatjuk szerte a világ sportjában, és ennek súlyos következményei is vannak, és az olimpia eszméjét is szerintem egy bizonyos szempontból ezzel sújtják, hogy a pénz, a látványosság sokkal fontosabbnak tűnik. Csak ki dönti azt el, hogy melyik sport az, ami látványosabb és fontos, és ki dönti azt el egyébként, hogy a nevelés, az ifjúságnevelés, általában a sport területén melyek azok a sportágak, amelyek többet hoznak ki egy-egy nemzetből vagy akár a fiatalokból? Én azt például személy szerint tapasztaltam, hogy olyan birkózással foglalkozó szakemberek, akik az elmúlt években, felbuzdulva az olimpiai sikereken, és nemcsak az olimpiai sikereken, hanem a birkózás erején, tömegeket tudtak megmozdítani, száz és száz fiatalt tudtak bevonni a sportba, és ezek a fiatalok nemcsak hogy erősödtek, hanem, ami talán még fontosabb, lelkileg is és egyébként pedig fegyelemben is sok mindent tettek. Éppen ezért teljesen megdöbbentő számunkra is ez a döntés, amelyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozott, és szerintem nekünk, magyaroknak sok mindenben oda kell tenni magunkat érte, hogy valamilyen módon ez megváltozzék.

(8.20)

Oda tudjuk tenni magunkat nyilván a Magyar Olimpiai Bizottság keretén belül, hiszen egyébként azt azért mindenkinek érdemes tudnia, hogy a harmadik legsikeresebb sportágunkról van szó, 19 aranyéremmel. Oda kell tenni a szeptemberben Budapesten rendezendő világbajnokságnak a rendezése során is, bizonyítva azt, hogy igenis népszerű a sportág, fontos a sportág, és nagyon sok üzenete van. Éppen ezért azt kell mondanom, hogy mindaddig, amíg a kormány a sportot kiemeltnek fogja tekinteni, márpedig ezt teszi - ezért nincs itt most Simicskó István államtitkár úr sem, mert a miniszterelnök úrral tárgyal a sport finanszírozásáról, a sportágaknak az egyre szélesebb támogatásáról -, addig meg kell tenni minden egyes területen, akár itt a Parlament falai között is, hogy üzenjünk a világnak, hogy igenis vannak olyan sportágak, amelyeket lehet szeretni, lehet nem szeretni, de beleírták magukat a sporttörténelembe. A Krisztus előtti korszakokban, 600-700-800 évvel azelőtt is már ott volt az olimpiáknak az alapsportágai között.

Még egy nemzetközi vonatkozást hadd mondjak el önöknek: az iráni birkózószövetség elnöke, aki nem vádolható Amerika-barátsággal, azt mondta, hogy igenis, ebben a kérdésben tiszteli az amerikai sportszövetséget is, hogy keményen kiáll ezért a területért, és közösen kell küzdeni, hogy mindannak a sok százezer fiatalnak, akik erre tették fel az életüket, ez a sportáguk megmaradjon.

Köszönöm szépen a felvetését a képviselő úrnak, és köszönöm szépen azt is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az edzőknek, a sportvezetőknek, hogy az elmúlt évszázadban Magyarországnak sikereket hoztak ebben a sportágban. (Taps.)